Közeledünk a szezon végéhez, így lassacskán eljön a visszatekintés ideje, amikor megszakértjük, hogy miért voltunk ennyire jók. Mármint nem a csapat, hanem mi, a Grande blog szerzői. Az egyik ok, hogy mi mindig a legjobb és legszebb "dolgokat" vesszük elő, és olykor még írunk is róluk. Így lesz ez most is a RetroZebra sorozatunk első részében.
Ezúttal egy szép időszak fiatal tehetségét ismerhetjük meg "újra". 1995 fontos év volt a Juventus történetében. 1986 után sikerült újra bajnoki címet nyerni, majd ennek köszönhetően indulhatott a csapat a BL-ben, amit aztán meg is nyert. A sok sztár között azonban akadt egy fiatal játékos is...
- A Juventusban játszom, azt hiszem, ez mindent megmagyaráz... - kezdi Alessandro Del Piero. - Ha a Padovában lenne egy-két jó meccsem, talán pár szót fecsérelnének rám. De a Juventus sztárcsapat. Ami a Juvénál történik, mindig érdekes, aki a Juventusban szerepel, azt el lehet adni. Tehát ha elolvasok egy cikket, amely arról szól, hogy Del Piero megint milyen jól játszott, és itt van az új olasz csillag, vagy ha nézem a bajnoki összefoglalót, és a szpíker csak azt hajtogatja, hogy ez a fiú mekkora tehetség, tudom, hogy ez a dicséret csak részben szól nekem, részben szól a játékomról.
+ Valóban Alessandro Del Piero az új Roberto Baggio?
- Látja, erről beszélek. Ez is része a sztárcsinálásnak. Persze, megtisztelő a hasonlat - pár éve csak a tévén keresztül bámulhattam a játékát -, de azért én szeretnék Del Piero maradni...
+ Nocsak, milyen öntudatos!
- Nem erről van szó, tudom, hol a helyem.
+ Befogadták a nagy öregek - Viallitól Ravanelliig vagy éreztetik, hogy „nyugi öcsi, várj csak a sorodra!”?
- Is-is. Befogadtak, de azért éreztetik, hogy hol is a helyem a ranglétrán.
+ Mondana egy példát?
- Talán Vialli az, aki a legrendesebb velem, megbeszéljük a meccsek tapasztalatait, néha órákat beszélgetünk a fociról. De ha olyan kedve van, akkor az edzés után velem hozatja a fürdőbe a szappant. Néha felnőttként, néha húszéves kölyökként kezelnek.
+ Sokan lennének ebben a „megalázó" helyzetben.
Ebben biztos vagyok, inkább be is fejezem a panaszkodást.
+ Mennyi most Del Piero ára? Persze, dollárban.
- Lehet, hogy meglepő, amit mondok, de azt sem tudom, hogy egykor a Padova mennyiért vett meg a Coneglianótól. De nem is érdekel a dolog, érek, amennyit érek. Ez a klub és a játékosügynökök dolga. Ma még nem érdekel a pénz, azt is mondhatnám, hogy még lelkesedésből focizom.
+ A hírek szerint nem iszik, nem dohányzik, nem éjszakázik. Egy fiatal tehetség, aki csak a focinak él? Nem lesz ennek rossz vége?
- Azért én sem vagyok kisangyal! Igaz, hogy nem iszom, nem dohányzóm - ez azt hiszem, logikus is -, de elég sok időt töltök így is a diszkókban, bárokban. Van egy hat-héttagú társaság, velük járok szórakozni.
+ Az éjszaka tartogat meglepetéseket. Hűséges típus, vagy még csapong, a kalandozás korszakát éli.
- Nincs menyasszonyom, ha lehet azt mondani, tényleg a kalandozások korát élem. Nincs állandó partnerem, és egy ideig biztos, hogy nem is lesz. Jól érzem magam így is.
+ Sok magyar hölgyet érdekelhet, hogy milyen Del Piero ideális asszonya. Magas, vékony, telt vagy éppen molett?
- Nem izgat a külső, az a fontos, hogy belül milyen a lány. Olyan lány pedig, aki szép és értelmes is, kevés akad. De azért lehet találni. Emlékszem, amikor Budapesten jártam az olasz utánpótlás-válogatottal, sok szép lányt láttam a Várban. De arra már nem volt lehetőségem, hogy jobban megismerjem őket...
+ Na és miben kell még fejlődnie? Persze, a játékra gondolok...
- A legfontosabb, hogy rutint szerezzek. Ezen pedig csak az idő és sok meccs tud segíteni. Fizikálisán is van mit javulnom, és a fejjátékom is hagy maga után kívánnivalót. Ez utóbbival van a legtöbb gondom. Nem vagyok égimeszelő. A múltkorjában volt egy felmérés a csapatnál, ott is a fejjátékomnál „akadt ki a mutató”. Majd megoldom valahogy.
+ Ki volt a nagy példa, amikor még az ifi vagy éppen a serdülőcsapatban futkározott?
- Michel Platini. Nem hazabeszélek, de amióta az eszemet tudom, a Juventusnak szurkolok. Platini valóban megbabonázott. Apám sokat tudna mesélni erről. Állandóan cirkuszoltam, hogy vigyen el Torinóba egy igazi Juve-meccsre. Elvitt, élőben láthattam a fiúkat. Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy pár ével később a Juvéban fogok játszani, kinevettem, sőt elzavartam volna. Nekem ez a csapat tényleg szent.
+ A „szent csapat” utcahosszal vezet az olasz bajnokságban. Csakugyan a legjobb vagy csupán kihasználta a Milan-birodalom hanyatlását?
- Nem a Juventus a legjobb csapat, csak egy a jók közül, amely jelenleg az első helyen áll. Hiszen ott a Parma, a Lazio, a Roma, na és a Milán is. Igen, a Milán, amely talán még most is a legjobb... Csak nevetek, amikor azt mondják, hogy összeomlott, eljárt felette az idő.
+ A Juventusból mikor lesz Milán?
- Megvan rá a lehetőség. Ha tovább erősödik a csapat - nem mintha most gyenge lenne -, akkor egy-két év múlva átveheti a milánóiaktól a főszerepet. De ez, sajnos, - tudomásul kell vennünk - még odébb van.
+ Aktuális a kérdés: mit szól az ismét egyre jobban terjedő szurkolói brutalitáshoz?
- Ez az a téma, ami mindig elszomorít. Érthetetlen az egész, nem tudom felfogni, hogy vannak emberek, akik kizárólag a balhé kedvéért járnak a meccsekre. Én is ultra voltam, tudom, hogy mik a szabályok, mit szabad és mi az, ami tilos. Emlékszem, minden vasárnap délelőtt beöltöztem - sál, harci díszek... -, és így mentem a falum csapatának a meccseire. Mi sem szerettük az ellenfél szurkolóit, de verekedni nem verekedtünk. De ha valaki mégis, az csak a kezét használta, nem pedig kést. A genovai srác egyébként majdnem annyi idős volt, mint én, ezért különösen át tudom érezni, hogy milyen nagy tragédia a halála.
+ Milyen a viszonya a Juve ultráival?
- Nagyon jó. Sokan közülük személyes barátaim. Többségük rendes, normális fiatal. Remélem, nem keverednek bele semmi butaságba.
+ Tud megoldást a botrányt okozó szurkolók kiszűrésére?
- Erre semmi ötletem nincs. Ezen gondolkozzon a rendőrség...
+ És mit tud a magyar labdarúgásról?
- Détári Lajos volt a magyar futball nemzetközi szimbóluma. Zseniális játékos. Nem hízelegni akarok, de ő is azok közé a játékosok közé tartozott, akiket nagyon szerettem nézni, sőt, lestem a mozdulatait. Ahogyan én látom, nem volt szerencséje, olyan csapatokban játszott, amelyekben a kiesés elkerülése volt a cél. A jelenlegi magyar fociról csak annyit tudok, hogy nagyon lent van...
+ Ha azt mondom, egy jó kocsi, egy családi ház és egy halom pénz: eljönne Magyarországra játszani?
- Nem, már mondtam, hogy a pénz ma még nem érdekel. De azért köszönöm az érdeklődést.
+ Végül: Del Piero három kívánsága az életben?
- Unó: a Juventus legyen a világ legjobb csapata. Due: a világ legjobb csapata legyen a Juventus. Tre: a világ legjobb csapatát úgy hívják - Juventus...
A Fiorentina elleni gól
(Megjelent: Nemzeti Sport, 1995. március 21-én, Sal Endre interjúja.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.