ELkúrtuk. Nem kicsit, nagyon

A Juventus ELmenekült a BL ELől. ELkann ELinzéte.
Mert ugye egy dolog számít, a győzELem. Meg a részvétEL. Meg a fontos. Csak a sorrendet nem tudjuk már. Évek óta.

EL van ez baszva, Bogyókák!
Klubfilozófiailag, vezetésmenedzsmentileg, sportszakmailag, edzőileg, játékoskeretileg. A bizonyítvány: ELégtELen!

Sok minden ez, de Juventust nyomokban sem tartalmaz.

Hogy mikor fog újra? Kilátástalan. ELképzELhetetlen.
ELvesztettük az irányt. És nincs, aki visszaterELje rá a klubot. Ha már ChiELlini sem... Akkor lehet, hogy Buffon sem. És DEL Piero sem.

Én tényleg nem tudom ELgondolni, hogy lesz ebből kiút.

The Last Parade

 

Sokan kérdeztétek a csatornában, hogy mi a fasz van gyerekek? Hát az van, hogy büdös a szennyvíz. És lófasz is van bőven, gyerekek. Egyébként itt éppen harangoznak (vasárnap van, tíz óra).

Mindemellé verőfényes a napsütés, tombolnak a fecskék és indulunk hamarosan a Börzsönybe, utána este csinálok egy bolognait, a vörösbor lesz hozzá az est fénypontja.

Ha belefér a kirándulás után, akkor kiültetek pár palántát. Augusztusban a Chelsea, izé, Palermo triásszal játszunk barimeccset. Aki kitalálta, hogy az izével barimeccset játsszunk, azt meneszteném. Mivé lesz a világ?

Viszont augusztusig még lesz három kihívás, az egyik, hogy megnézzem a mai meccset (The Last Parade), a másik, hogy jövő hétre találjak valami értelmes programot a BL döntő helyett, a harmadik, hogy június tizenegyedikén a Puskásban Guinness rekordként egy óra alatt kiosszunk a blogtársakkal hatvanezer autogramot élőben. Négyen vagyunk, fejenként tizenötezer az etap. Kicsit kevesebb, mint 1,44 másodperc per aláírással, simán sikerülni fog, csak a tömeglogisztikára kell figyelni.

Addig is, a mai meccs apropóján:

The Last Parade

Kell egy kapus

 

Jó és rossz szelekkel

Vitorlázunk létünk peremén

Tág pupilla, zárt szemekkel

Remegő lábú zebra, paramén

Csak egy lövés, ha kaput talál,

Egy góllal több a kelleténél 

Lám-a csapatunk kapitulál

Mint egy csöves a Keletinél

Reflexhiányos, álruhás

Kapusunk, te Lepkekirály

Ittléted nekünk árulás

Di Gregorio, delirálj!

Neked ez munka és nem grinta

De minket minden meccsnap ledarált

Egy, iksz, kettő, egy, iksz, kettő, sorminta

Ez élő horror, elborzaszt, te retardált

Viszlát, ne hidd, hogy a Juve tábor

Majd téged örömmel visszafogad,

Nagy reményekkel jöttél Monzából

De lukra vetődve a kezed visszafogod.

Monzában jó volt biztos a háttér

Ott még volt karizmád

De teljesítmenyed itt, hát tré

Zabszemszorító a farizmod

Nem kívánunk rosszat neked, se kárhozat

Ne vigyen el, ne látogasd meg

A J-Medical kórházat 

De ilyen Juve szezont! Bazmeg!

Mi lett itt? Egy szemétdomb! He?

A kapunkra minek háló, minden cumi, 

Az ellenség szemét fogd be,

A mi farkunkra minek koton, minek gumi

Veled nem baszunk se kéjesen 

se szárazon, de szenvedünk

Vegetálunk sekélyesen, 

Sajnos nélküled is elleszünk

Kérlek alássan, alássan kérlek,

Szedd össze magad, ez nem menő,

Ha kell inkább kölcsönkapust bérlek

Te ne legyél maradó, csak elmenő.

A macska és a varjú

Igaz történet következik. Ma a sztrím lekapcsolt a 92. percben. Nem kapcsoltam vissza, minek. A család elindult shoppingolni, menjenek csak gondoltam. Hívnak, a macska fogott egy madarat. Erről szól a bejegyzés, Edgar Allan Poe A holló című művének felhasználásával.

Egyszer egy bús ebédtájon, míg borongtam zsongva, fájón,

S furcsa passzok altatgattak, holt mesékből vén bazár,

Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,

Künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár.

"Vendég lesz az", így tünődtem, "azért roppan künn a zár,

Az lesz, más ki lenne már? "

Óh, az emlék hogy sziven ver: padlómon a vak lepkeember

Hálója mélyén fantom rejtelemmel húnyt el mind reménysugár,

És én vártam: hátha virrad, s a sok vén betűvel írt lap

Bánatomra hátha írt ad, szép Csempionom halva bár,

Fény leánya, angyal-néven szép Csempion halva bár,

S földi néven senki már.

S úgy tetszett: a függöny leng, és violán bús selymü zengés,

Fájó, vájó, sohse sejtett torz iszony suhogva jár -,

Rémült szívem izgatottan lüktetett, s én csititottam:

"Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár,

Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár,

Az lesz, más ki lenne már? "

Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze,

S "Európa Liga" kezdtem, avagy Konferencia, megbocsájtja, ugyebár?

Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm, és Ön meg roppant

Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár,

Nem is hittem a fülemnek. " - S ajtót tártam, nyílt a zár:

Ő volt künn, más semmi már.

S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten,

Látást vártam, milyet gyáva földi álom sohse tár;

Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen,

Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Zebravarjú " - halk, sovár

Hangon én búgtam: "Zebravarjú" s visszhang kelt rá, halk, sóvár,

Ez hangzott, s más semmi már.

S hogy szobámba bevittem, mert elázott s éhezett,

A viola alázott, Mandragora kést élezett,

S szóltam: "Persze, biztosan csak meglebbent a lepkeháló,

No, te madár, most megetetlek, gilisztával teletál, ó,

Csitt, szivem, még csak egy percig, most a nagy begy telejár,

Majd elengedlek, s repülhetsz bármerre már! "

Azzal ablakom kitártam, s íme garral, hetyke-bátran

a zebravarjó kireppent, mesebeli kis madár,

S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt, és fennenhordott

Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt, s mint kit helye vár,

A baromfi udvar tetején megült, mint kit helye vár -,

Ült, nem is moccanva már.

S ahogy guggolt zordon, ében méltóságu tollmezében,

Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a kis madár -,

S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste,

Zebravarjú vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ,

Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plutói mély, vad ár? "

S szólt a varjú: "Sohamár".

Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén

Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár,

Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó,

Kit, hogy felnézett, tetőgerincen így várt egy madár,

Egy madár mind felett, egy ilyen szörny vagy madár,

Kinek neve: "Sohamár".

S fenn a csöndben büszkén ülve, az a varjú egyedűl e

Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már;

Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta,

S én szólék, alig sohajtva: "Majd csak elmegy, messziszáll,

Mint remények, mint barátok, holnap ez is messziszáll. "

S szólt a varjú: "Sohamár! "

Megriadtam: zebramacskám mögötte osont, mily találó -,

"Baj lesz", szóltam, "ennyit tud csak, s kész a szó- és igetár";

Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott

Ajkán leste el e jajszót, mást nem is hallhatva már,

Csak remények gyászdalát, csak terhes jajt hallhatva már,

Ezt, hogy "Soha - soha már! "

S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott, ahogy kergetőztek

Zebramacska, pingpongasztal és madár;

És a lágy pázsitra dőlten tarka eszmét sorra szőttem,

Elmerengtem, eltünődtem: mily borongó nyitra jár,

Átkos, ős, vad, furcsa varjúm titka mily bús nyitra jár,

Mért károgja: "Soha már"?

Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve,

Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már;

S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt,

Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár,

S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár,

Ő nem nyomja -, soha már!

Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrüjén, látatlan égnek

Füstölők, s a szőnyeg bolyhán angyaltánc kél s muzsikál;

"Bús szív", búgtam, "ím a szent Ég szállt le Hozzád, égi vendég

Hoz vigaszt, és önt nepenthét, s felejtést ád e pohár,

Idd, óh, idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár! "

S szólt a varjú: "Soha már! "

"Látnok! " nyögtem, "szörnyü látnok! ördög légy, madár vagy átok!

Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár,

Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan,

Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár -,

Van... van balzsam Szériádban?... mondd meg -, lelkem esdve vár... "

S szólt a varjú: "Soha már! "

"Látnok! " búgtam, "szörnyü látnok! ördög légy, madár vagy átok!

Hogyha istent úgy félsz, mint én, s van hited, mely égre száll,

Mondd meg e gyászterhes órán: messze mennyben vár-e jó rám,

Angyal-néven szép Csempionom, kit nem szennyez földi sár,

Átölel még szép Ligám, aki csupa fénysugár? "

S szólt a varjú: "Soha már""

"Ez legyen hát búcsúd! ", dörgött ajkam, "menj, madár vagy ördög,

Menj, ahol vár vad vihar rád és plutói mély határ!

Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon,

Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el e csuszdát, rút madár!

Tépd ki csőröd a szivemből! hagyd el csúszdám, csúf madár! "

S szólt a varjú: "Soha már! "

A sztorinak vége, de a madárnak nem, macskám elkapta, s általam menekül

Bár szárnyán többé toll se lendül, és csak bent ül, egyre bent ül,

Ketrec sápadt árnyékából el nem űzi tél, se nyár!

Szörnyü szemmel ül a varjú, alvó démonhoz hasonló,

Míg a macska rájaomló tekintetén roppant árnya száll,

S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,

Fel nem röppen - soha már!

Esőben szaladtál

 

Ma meccs lesz, van. Szakad az eső. Dagad a dinnye.

Faszra fogjuk húzni a Fiort. De addig is kultúra, nesztek.

Én ebédre Trapani szószt csinálok, a kommentekben igény szerint részletezem. Tegnap este csináltam még rusztikus házimájkrémet pulykámájból, az volt a Lidliben. Meg volt még akciós halászlé harcsaszelettel is, azt is ebédre eszem majd.

A kutyák már ettek pulykamájat és csirkezúzát. Meg a cica is.

L'unica cosa importante é la forza fino alla fine! E la grinta!

Fű, fa, füst

 

Weöres Sándor: Fű, fa, füst

Özönvíz-táj ez, tág és szédítő,

a kőkorszaknál ősibb az idő,

emlékezés sem kísér az úton –

Ekképp mesélték, csak innen tudom:

mikor pelenkám volt még és dadám

s a Hold kezemnél ült az almafán,

az „ee-ee” és „papa-mama” után

az első, amit kimondott a szám:

„fű, fa, füst”.

Úgy tűnik, mintha látnám-hallanám:

fölöttem süt víg napocska-anyám,

a dajkával kis kocsiban tolat

engem, reménydús fiatalurat,

s oly fontos, mint nagy dörgeteg beszéd,

mitől országok esnek szerteszét

és véres lesz a puszta és a rét,

hogy kimondom e szent varázsigét:

„Ffű-ffa-fjtt-”

Fogatlan szájjal tátogattam és

érzés nélkül jött sírás-nevetés,

a sorsom nem volt könnyű vagy nehéz,

múltat s jövőt még nem festett az ész,

idő nem volt, csak az örök jelen,

mely, mint a pont, kiterjedéstelen

s mert kezdettelen, így hát végtelen –

mi áll, vagy mozdul, minden névtelen,

fű, fa, füst.

A tarka egység részekké-szakadt,

rámzúdult a különbség-áradat.

Képzelj faágakat: mindegyiken

sok két- és hárommagvu tok terem:

így lett lassacskán mindennek neve

párjával: tej-víz, fehér-fekete,

orr-fül, huszár-baka, fésű-kefe

s hármasban: elefánt-zsiráf-teve,

fű-fa-füst.

Óriások közt telt az életem,

a vállukig sem ért föl a kezem.

És egy nap – tisztán emlékszem reá –

nem fértem állva az asztal alá.

Lejjebb ereszkedett a mennyezet

és kezem-lábam megszélesedett.

Ahogy én nőttem, úgy kisebbedett,

de napjaimnak kedvesebbje lett

fű, fa, füst.

Sorsom huszonnégy esztendőt lerótt,

még végigélnék néhány-milliót:

hasztalan vággyal nézem a jövőt,

gyerek áll így a más-cukra előtt.

De a kevés is jobb, mint semmi se,

az élet szép, csak bánni kell vele

s ha félrebillen kedvem kereke,

helyrezökkenti a varázsige:

fű, fa, füst.

Szép a való! Szebb, mint minden mese,

kár, hogy mindünknek hűtlen kedvese.

Azért van mind a tétlenség s a tett,

hogy tompultabban lásd a végedet. –

Kinn ülök most a híg téli napon,

mint aranya körében Harpagon

s ha mennem kell majd: tenger vagyonom

búcsúzóul még összeszámolom:

fű, fa, füst.

(1938)

Remek a hangulatunk

 

Három évet dolgoztunk éjt nap alá téve, hogy itt lehessünk. Először írókat tarháltunk a Blaha Lujza téren majd közösen átsétáltunk a Keletihez és olvasókat tarháltunk. Nem volt könnyű. Hát még amikor kiléptünk a főváros belső kerületeiből és elkezdtünk témákért kilincselni... Később a budapesti külvárosok után az országot is keresztül-kasul bejártuk. Mindenkit megszólítottunk. Sportautóink és glamourterepjáróink mindenhol ott voltak, személyesen mutattuk be az általunk mélyen megvetett luxizást. Elítéljük mások kivagyiságát, hiszen tudjuk és hirdetjük, hogy mindenki egyenlő, de egyesek egyenlőbbek a többinél. 

meghódítottuk a netet

Minden hétvégén ott voltunk vidéken és a nagyvárosokban is, meghódítottuk Anettet, meghallgattunk mindenkit és megértettük a kisemberek és a nagyemberek búját-baját. Katalizáltuk a közhangulatot és áthágtuk a nemi preferenciákat, amivel megkezdtük a modern állam intézményrendszerének formabontását. Betiltattuk a Pride-ot, hogy illegálba szervezhessük meg az Andrássy úton a diadalmenetet. Sikert sikerre halmoztunk, kifogtuk a baloldali pártok vitorlájából a szelet és csaptuk utána mindenkinek.

Mindannyian beleadtunk apait--anyait, bombahoppa (sose lehet tudni alapon) többek között telefonján rögzítette a feleségével folytatott magánbeszélgetéseit. A megfelelő időben mindent nyilvánosságra fogunk hozni, cél szentesíti a szexközt. 

Hogy tanúi ne legyenek, mardel saját maga építette ki a valaholpusztai birtokának fizikai védelmét, nyolc évig tartott, személyes véleménye szerint is kurva nagy a birtok. Erről írásos bizonyítékokkal rendelkezünk. 

Milyen nagy mardel-vármegye?

elég nagy

Mindezek mellett az elmúlt három évben mardel a vármegyén belül koncesszióban szert tett a teljes úthálózati díj éves bevételére és szerintetek vajon mit tesz mindezért cserébe? Semmit, rögös az utunk, kátyút kátyúra halmozunk, majd ha jönnek az uniós pénzek, akkor abból építünk minden kátyúba saját kis Kolodko-stadiont.

Jelszó: minden kátyúnak saját stadion!

Tigris nem válogat az eszközökben

Tigris behálózta az ellenlábasaink kulcsfiguráit és lepedőakrobatákat megszégyenítő módon provokált ki SPV (Spider-Person View) pikáns fényképeket több fővárosi loft apartmanban.

Karika-tura

A Tigrissel készült felvételeket a blog OnlyFriends csatornáján nagyon-nagyon szerény díjazás ellenében alkalomadtán elérhetővé tesszük. Természetesen a VIP tagoknak az alapdíjon felül csupán apróbb csekélységekkel kell a csatorna fenntartását támogatni. Akinek nincs pénze barátokra az hitelbe is csatlakozhat, egyszer mi is kérni fogunk majd valamit.

VMC-nek is fontos feladatai voltak. Tigris sportsérülései miatti rehabilitációja mellett a szépkorúak idült befolyásolásáért felelt, szerencséjére az idősotthonokban a hallókészülékeket inaktiválva fullhangerőn tudja hallgattatni a célközönséggel a Sepulturát, ami a basszussávok megfelelő rezonanciáján keresztül a nyaki gerincvelői idegfonatokat újrakötegelve jótékony hatást gyakorol a páciensek limbikus rendszerére. Headbang forever!

Sepul-tura

Mint már írtam, sikert sikerre halmoztunk. Első körben eltávolítottuk Allegrit. Közvetlenül a hatalomátvétel után lefoglaltuk az illegálisan felhalmozott aranytartalékot, kifüstöltük a gyógyfűkészleteket, felülvizsgáltuk az elődeink által bérelt szerkesztőségi iroda bérleti konstrukcióját, és megállapítottuk, hogy az iroda a szükségesnél indokolatlanul nagyobb, nem használjuk ki elégítően, továbbá annyira sem intim mint az a pornhub turnékamion, amivel bejártuk az országot. Átvilágítottuk az álomháztartást és a népjólétre fókuszálva megkezdtük az irreális járulékos költségeket leepíteni. Az elhibázott költségvetést beszántottuk és bombahoppa javaslatára minőségi többséggel határozatot hoztunk, hogy soha többet nem vetünk költséget. Annyira nem vagyunk gazdagok, hogy nyolc kézzel szórjuk a pénzt, ezért minden, az elődeink által hátrahagyott számunkra gazdaságilag egyértelműen hátrányos kötelezettséget azonnali hatállyal megszüntettünk.

Jelenleg vizsgáljuk, hogy a tisztességtelen módon átjátszott vagyont milyen, akár szintén tisztességtelen módon szerezhetjük vissza. Addig is szívesen fogadjuk támogatásaitokat, ugyanis a visszatartott EU pénzek csak nyár végén érkeznek, sajnos ukrán pénzszállítóink idén tavasszal eltévedtek, emiatt az elkerülhetetlen megszorítások a fesztiválszezon kellős közepén jönnek. Három év után ideje lesz nektek is mélyen a zsebetekbe nyúlni. Ugye nem várjátok el, hogy már megint saját pénzből turnézzuk körbe az országot?! Ne felejtsétek, együtt erősebbek vagyunk, ha többen leszünk, több pénzünk lesz.

Prosec-tura

Mik a jöbőbeli terveink? Hihetetlen száz nap jön, geci nagy háború lesz. Nyáron először megünnepeljük, hogy három évesek lettünk, a fesztiválturné helyszíneiről és időpontjairól még egyeztetünk, de a Börzsöny, a Bükk-vidék és Alpokalja mellett idén már nem kizárt,  hogy Kárpátaljára is bevonulunk. Ősztől már az óvodákban is találkozhattok velünk, az edukációs/pedagógiai szemléletváltás keretében a Grande Moggi Blog 2026 szeptemberétől a Nemzeti Alaptanterv hangsúlyos részévé válik, és ezentúl már a legfogékonyabb korban megkezdjük a jövő nemzedékének világképformálását. Ne felejtsétek:

 

A GRANDE MOGGI BLOG 

nem volt.

LESZ!

A jövőben sikert sikerre halmozunk (vagy ezt mondtam már?!), ezért már ma is remek a hangulatunk.

Nincs semmi gondunk, reggel van az idő napos,

Mindenki tudja, hogy mi vagyunk a szülinapos!

Remek a hangulatunk / punk-punk-punk-punk

Ma van a szülinapunk / punk-punk-punk-punk

Fun fact: a szülinapi köszöntő zenéjét kizárólag -tura végződésű zenekarok szolgáltatták.