Marchisio búcsúposzt

Az Empoliban mutatkoztál be a Serie A-ban, pedig addigra már nevelőegyesületedben, a Juventusban is játszottál. A kárhozatra ítéltetett 2006-os esztendőben. Amikor az Azzurri világbajnok lett, szeretett Öreg Hölgyedet pedig megpróbálták lelökni a purgatóriumba: bajnoki címek elrablása, B ligába sorolás, pontlevonás... Néhányan le is léptek a színről, de szerencsére maradt elég ikon, akik példát mutathattak neked: Buffon, Del Piero, Chiellini, Nedved, Trezeguet... Micsoda névsor! Mind olyan srácok, akikkel később egy csapatban játszottál, és felnőttél mellettük, felnőttél hozzájuk!

Sokunk számára ugyanis te voltál az etalon. Lehet, hogy voltak nálad nagyobb tehetségek a csapatban. Lehet, hogy voltak jobban védekezők vagy éppen eredményesen támadók, de hogy te voltál A Juventus Középpályás, afelől nincs kétségem. Ebben vastagon benne van az is, hogy benned tisztelhettük a Juventus utánpótlásának egyik utolsó bástyáját, utolsó zászlóvivőjét. Aki a kezdetektől ennél a klubnál nevelkedett, aki türelmesen kivárta a sorát, aki mindvégig juventino voltál és maradtál azután is, hogy idő előtt el kellett menned. Mert akkor már új szelek fújtak, akkor már a te klubhűséged és odaadásod is kevés volt ahhoz, hogy itt fejezhesd be a pályafutásod. Vagy talán te érezted azt, hogy azok az "értékek", amiket a klub kitűzött maga elé, már nem a tieid? Megérteném ezt is. Te nem egy kirakatember, nem egy marketingarc vagy a szavak mai, egyre kiforgatottabb, egyre pejoratívabb értelmében.
Te a csendes Elegancia vagy,  a kérkedés nélküli Hűség, az arroganciamentes Erő, az ellenállhatatlan Akarat, a végeérhetetlen Küzdőszellem, a magamutogatás nélküli Technika, a metronóm pontosságú Ritmus.

Nicolò még csak 5 esztendős volt, amikor te megkezdted pályafutásodat a felnőtt csapatban. Aztán 14 éves volt, amikor a Juventushoz került. Te ekkor már az BL-döntődet játszottad. Hogy aztán még egyre lehetőséged legyen, és mégis, Gigihez hasonlóan a nagyfülű felemelése nélkül kelljen visszavonulnod.
Nem tudnék egy vagy néhány dolgot kiemelni, hogy miért, mindenesetre azt látom, Fagioli nagyon sokban hasonlít rád. A karaktere, az értékei, a megmozdulásai, a korát meghazudtoló érettsége, a klub iránti nyilvánvaló szeretete, a juventino múltja, és bízom benne, hogy minél hosszabb jövője... Mind téged juttatnak eszembe, amikor játszani látom.

Most, az Empoli ellen biztos nem fogom látni. Gudelj elintézte ezt. Ő tehát most hiányozni fog, ahogy te is hiányzol nekünk immáron 5 éve. De nem csüggedünk, ahogy te sem tetted soha! Neked is volt komoly sérülésed, mégis visszatértél, talán még erősebb is lettél. Neki is hasonlóval kell szembenéznie most, és nem lehet, hogy ebben ne hasonlítson rád!

Kívánom neked, hogy az utad egyszer újra a Juventushoz vezessen! Kívánom, hogy Nicolò útja minél tovább a Juventuséval együtt fusson! Kívánom magunknak, minden juventinonak, hogy a kettőtök útja találkozzon, és a megtévelyedett Öreg Hölgyet visszasegítse a győzelmek útjára!

Grazie Claudio!

Forza Nicolò!