Juventus - Lazio kiharang

SZAKMAI ELEMZÉS ALERT!

Bevezetés
Kb. 25 éve játszom rendszeresen a labdarúgás nevű sportot. Ebből 25 évet kispályán, közben 2 évet nagypályán játszottam. Mindkettőt igen magas szinten: kispályán többek között a Kiskőrösi Teremlabdarúgó Bajnokság B és C ligájában szerepeltem például a nagynevű Öreghölgy csapatával (a C liga nem minden évben indult el, de amikor igen, akkor minket oda soroltak, mert a B-be túl erősek lettünk volna); nagypályán pedig a 40 évig ugyanazzal az edzővel dolgozó, a stabilan megye 3-as kieső helyen szereplő szegedi USC avagy Universitas csapatával (volt lehetőségem megtörni egy több, mint 570 napos nyeretlenségi sorozatot, ám ezt a győzelmet később az ellenfél óvása miatt elvették tőlünk). Szóval nem fotelszurkoló vagyok. Azért sem, mert nem szeretem a foteleket. Kényelmetlenek. A focihoz viszont értek. Nagyon.

Tárgyalás

A mérkőzésen remek dolgokat láthattunk a hazai csapattól. Chiesa például rendszeresen kimozgott a bal szélre, ahonnan Allegri javaslatára minden ízben befelé, és nem kifelé, az oldalvonalon túlra futott. Nem véletlenül említette az edző a mérkőzést követően, hogy ez volt az olasz szélső legjobb mérkőzése a Juventusban.

A védőink gyakran, időnként a közáppályásaink is megelőző szerelést hajtottak végre az ellenfél játékosaival szemben, ezzel megakadályozva, hogy labdához jussanak. És bár tudjuk, hogy a labda gömbölyű, amennyiben az nincs az ellenfélnél, akkor nem tud gólt szerezni. Ennek megfelelően a Lazio egyetlen alkalommal sem szerzett gólt Juventus játékosok által végrehajtott megelőző szerelést követően!

Vlahovic kevesebb alkalommal is, robusztus centerhez méltón levette a labdát, nem pattant el tőle, aztán meg is játszotta azt. Társhoz passzolt. Több alkalommal nem, de a kevesebb néha több. A két szerzett gólja pedig a mérkőzés talán két legfontosabb momentuma volt: az elsőnél még döntetlen volt az állás, a másodiknál pedig éppen kezdte elhinni a Lazio, hogy van keresnivalója a pályán. Vagyis a szerb csatár tulajdonképpen két győztes gólt is szerzett egyetlen mérkőzésen.

Danilo csapatkapitányhoz méltón viselte a karszalagot. Az nem csúszkált, nem mozdult el izmos bicepsén, hanem stabilan állt a helyén. Maga Danilo is majdnem ilyen stabil volt, Felipe Anderson csak egyszer, Kamada kétszer forgatta meg úgy, mint turmixgép a banánt és a tejet a reggeli gyúrós sékhez. Ez 90 percre elosztva átlagosan 30 percenként jelent egy rossz megmozdulást, ami, valljuk be, igen jó átlag! (Én 25 év! kispályás rutinnal a hétvégi maroslelei falunapokon megrendezett torna egyik összecsapásán egy perc alatt követtem el két végzetes hibát: kihagytam egy üres kapus ziccert, majd az ellentámadásból rólam kapta a csapatom a mérkőzés egyetlen gólját, ami után azonnal le is fújta a bíró a találkozót. 1 perc alatt 2 hiba, nem 30 percenként 1. Ugyehogy?!)

A Lazio egyik erőssége, hogy előbb-utóbb, függetlenül a mérkőzés állásától, elkezdik játszani a saját játékukat. A sok passzos, labdajáratós, türelmes játékot, amivel felőrlik az ellenfél erőit, és ezzel többnyire gólt, gólokat szereznek. Allegri tudta ezt, ezért megkérte a csapatát, hogy szerezzenek gyorsan 2 gólos előnyt, ami után visszaállhatnak védekezni. Ezt a csapat kifogástalanul teljesítette, hiszen a 26. percre már Vlahovic és Chiesa is bevette a Sasok kapuját.
A taktika további része volt, hogy ha ezek után mégis gólt szerez az ellenfél, akkor egy újabb gyors találattal el kell venni a kedvüket, le kell törni a lelkesedésüket, ki kell húzni a méregfogukat. Mivel Allegri mindezt - a vélt római kémek kijátszása érdekében - titkos nyelven (angolul) mondta el a szünetben, ezért a keret egyetlen angolul értő tagja, Weston McKennie adott egy álomszép gólpasszt az ebből a finom taktikai manőverből mit sem értő, ám a labdával anyanyelvi szinten bánó Dusan Vlahovicnak.

Locatelli adott egy nagyon értékes gólpasszt, a mérkőzés lélektanilag talán legfontosabb pillanatában, a 10. percben. Tudjuk, hogy a 10. perc azt jelenti, hogy ilyenkor még kilenc perc valahány másodpercet mutat az óra, vagyis vizuálisan még kétszámjegyű minutum sem telt el a találkozóból, miközben az kilencVEN percig tart. Micsoda felismerés volt ez a pszchikai hadviselésre az olasz középpályás részéről! Emellett két olyan keresztlabdája is volt, amire a szakzsargonban azt mondjuk: szeme volt a labdának. Egy nem a saját posztján és nem is a számára ideális csapatban (Sassuolo) játszó játékostól ez több, mint elégséges teljesítmény, és igen bíztató a jövőre nézve.

Wojciech Szczęsnynek egyetlen igazán nagy lövést kellett hárítania, Kamada 16-osról eleresztett, léc alá tartó bombáját. A lengyel kapus ezt kiválóan megtette, vagyis elmondhjuk, hogy 100%-os hatékonysággal védte meg kapuját az ellenféltől. A kapott gólról nem tehet, azt nem írhatjuk az ő számlájára. Egyébként sem várható el tőle, ahogy egyetlen kapustól sem, hogy kivédje a gólt. (Jó, Buffon nyilván kivétel, ugye Sulley?)

Befejezés

Minden poszton volt tehát legalább egy, ha nem több kiemelkedő teljesítmény a torinói gárdában. Az edző MAXImálisan felkészítette a mérkőzésre a csapatát, a megfiatalított csapat pedig a juventus ventus mondást semmibe véve, éretten lépett pályára. Ha esetleg aggódtatok volna, hogy nem lesz más a játékunk idén sem, mivel a fásult, enervált és futball-filozófiáját valahonnan a walesi bárdok idejéből merítő Allgeri maradt az edzőnk, mondom néktek: ne aggódjatok! Miretti feleszméltek, vezetni fogjuk a tabellát.