Juventus - Lecce kiharang

Negyedszer is nekiugrok. Kedd este még biztos idegből írtam volna meg, hogy Allegri menjen el a jó büdös kurva anyjába, de nem akartam bántani. Különben is, calma, calma, leszegett fejjel kell tovább értékelnünk. Ebben is, mint oly sok mindenben, igaza van Maxnak. Valóban nem sok okunk van felemelt fejjel, büszkén továbbmenni és a jövőbe tekinteni. Számszakilag nem tudom, hány játékos játszik még a keze alatt a két évvel ezelőtti keretből, mindenesetre ugyanazt a fos játszatja.
Ha van Cuadradoja a jobb szélre, akkor teljesítménytől függetlenül őt favorizálja. Ha a klub eladja (elengedi?) a dél-amerikait, akkor csinál a mercato alatt kiebrudalt, mégis a nyakán maradt észak-amerikaiból egy Cuadrado-klónt. Kicsit néger is, bongyor hajú is, széles cseleket tud, lendületből dolgozik, mi kell még? Locatelli jó lesz hatosba, mer' szerinte jó lesz hatosba. (Nem jó.) Rabiot jó lesz állandó kezdőnek, mert folyton egy-egyeket nyer, ezzel megbontja az ellenség védelmét. (Nem nyer, nem csinál, nem bontja meg.)
Semmi rugalmasság, semmi innováció, semmi váratlan, MINDIG UGYANAZ A NÉZHETETLEN SZAR. Mindenki tudja, hogy mit fogunk játszani, és egy közepesnél komolyabb és/vagy mentálisan erősebb (koncentráltabb) csapat gond nélkül kihasználja. És ezek mellett pont leszarom, hogy szerinte a tavalyi évünk sem volt rossz, mert pontlevonás nélkül a harmadik helyen végeztünk volna. Az sem érdekel, hogy ez a szezonunk sem indul rosszul, mert végülis csak egy vereségünk van, meg egy döntetlen, a többi meccsen nyertünk. (Most éppen, Maxi második eljövetelének eddigi időszakával szemben végre top 3-as csapat ellenit.)

Szóval most már nem idegből írok. Átgondoltan. Hogy Allegri menjen a jó büdös kurva anyjába. De azért a játékosok is egy kicsit. Meg a klubvezetés.
Sajnos amerikai fociban is egy identitását kereső csapatba sikerült beleszeretnem (Oakland Las Vegas Raiders), ahol az egyik elit elkapójuk azt nyilatkozta, neki nincs egy egész éve arra, hogy a klub kitalálja, hogyan akar győztes mentalitást építeni. Na hát barátaim, nekünk, Juventus szurkolóknak úgy gondolom, több évünk is van erre. (Van?) Legalábbis, akik még kitartunk, ezt tapasztaljuk. Évek óta. Biztos van koncepció; biztos, hogy a Covid-CR-Agnelli triumvirátus taccsra vágta anyagilag a klubot; biztos, hogy 9 győztes év után kell, hogy legyen pár (sok?) nyögvenyelős, eredmények nélküli esztendő is. De azt, kérem szépen, ki és hogyan tudja elfogadhatóan megmagyarázni, hogy mi a búbánatos halál rojtos véreres farka a terv? Mi az elképzelés? Mi az új identitása a Juventusnak? (Amit Allegri épít elsősorban, legaglábbis ez a mondás. A sportszakmai rész igazgatását az ő kezébe adta a klub.) Mert a régi már nincs meg, ez tuti. Azt is elfogadom, hogy azért nincs meg, mert a fejeseink szerint túlhaladott. (A faszt!) Kevés a pénz, ami a mai modern labdarúgás fő mozgatórúgója, hajtóereje, oké. Jöttek az arabok és szátbaszták a világfutball piacát, rendben. De akkor miért nem hal ugyanilyen halált számtalan másik nagy múltú klub? Miért csak a Juventus? Mert a Juventus jelenleg halott. És Drakulával szemben nem élvezi. (Ha tudjátok a választ, írjátok meg kommentben!)

De térjünk vissza Allegrihez. Meg a szerelemhez, amit a Juventus iránt táplálok tápláltam.
Amikor a jó Maxi érkezésének hírét meghallottuk 2014 nyarán, a kiskőrösi Szabadidőparkban az alábbi beszélgetés zajlott le:
- Haver: Mit vársz Allegri érkezésétől?
- Vecchia: Szerintem a BL-ben előrelépünk Contéhoz képest. Megkockáztatom, hogy cserébe nem minden évben hozzuk el vele a salátástálat.
Na, hát ez is mutatja, hogy mennyire nem értek a focihoz, vagy legalábbis nem tudok jósolni a focival kapcsolatban. Maxi hozta a BL-előrelépést, cserébe nem hogy nem estünk vissza a bajnokságban, hanem zsinórban szállítottuk a serlegeket. És szerettem is azt a Juventust. Akkor is, amikor Allegri eltöketlenkedte (3:0-nál rá kellett volna mennünk a negyedik gólra) és/vagy a bíró elvette a madridi továbbjutást (Benatia nem volt szabálytalan Lucas Vázquez-zel szemben), pláne akkor, amikor a firenzei zakó után formációt váltott, és aztán leoktattuk az egész olasz mezőnyt. Mert akkor még Allegri értett a focizhoz, akkor még szerethető cssapatot tudott faragni bármelyik keretből, amelyik a kezei között volt.

Ma ez már nincs így. Allegri is sablonos, a csapat is, focit csak elvétve látunk Juventus meccsen, és akkor is többnyire csak abban az esetben, ha az ellenfél erre képes. NINCS SEMMI VÁLTOZÁS. A Lecce ellen ez éppen 3 pontot ért. A Sassuolo ellen 0-t. A teljesítmény, az elképzelés, a lélek, a bármi, amitől ezt az edzőt tisztelni, a csapatot szeretni lehetne, MAXImálisan hiányzik. És bár mondhatnánk, hogy ettől még a klub a klub maradt, a Juventus ugyanúgy A Juventus, ezért nem kell kiszeretni belőle. Nem tudom.

Biztos lehet ezt tűrni sokáig. Vagy akár a végtelenségig. Ahogy a privát kapcsolatom is mélyponton van elég hosszú ideje. Ott is tűrök. De kérdem én: meddig érdemes? Talán valahol ott lehet a határ, amíg az ember azt érzi, ad neki pluszt is a kapcsolat. Valamit. Bármit. Egy kis apróságot. Nálam ez a pici kapocs, ami még a Juventushoz kapcsol, Fagioli. <3 De sajnos nem tudom, meddig lesz elég egy ilyen aprócska Babocska kapcsocska.

Nektek mi a kapcsotok, és az meddig tartja még össze a Juventus-szal való szerelmi kapcsolatotokat? Én kurvára el vagyok keseredve.