Senkit sem fogok megvezetni azzal, ígérem, hogy követem a másodosztály eseményeit. Jó egy évvel ezelőtt vadásztam legutóbb stream-et egy kellemes, napsütéses, vasárnap délutáni calciora. Persze akkor is a Parma volt terítéken. Sok köszönet nem volt abban a meccsben, nem is néztem végig, de most valahogy azt érzem, ez más lesz, már csak azért is, mert a végeredmény hatalmas súlya bizony keményen megnyomja majd a Parma vállát.
Történt ugyanis, hogy a feljutásért vívott harc első mérkőzésén kiszoptak a szárdoktól, de hogy, kérem, hát úgy, hogy az első félidőben tulajdonképpen el is dönthették volna az egész párharcot és teljes nyugalomban várhatták volna a visszavágót, hiszen fél óra után simán mentek kettő nullára. Mint az olasz foci szerelmesei, tudjuk, hogy megy ez, visszaállunk, védjük az eredményt, dolgozzon meg a védelem a pénzéért, na meg hát, ha a világ legjobb kapusa áll mögötted, tudod, hogy semmi baj sem történhet. Igen ám, de a világ legjobb kapusa nem holmi tinédzser szarházi, hanem egy meglett férfiember, egy rendíthetetlen kőszikla, vad, talján orgiákban fogant harcos, szeme szikrázó, már-már vakító kékbe merített tekintete megdermeszt, és nem enged. Számtalan győztes csata hőse és megnyerhetetlen háborúk vesztese. Mégis, csak egy gyarló, halandó, hús és csont, ember. A félidő vége előtt, ott, valami, akkor, megtörte őt, elfáradt a teste, a szíve még vinné tovább, de lehet, hogy eljött a vég. Nem tehetett ennél többet.
Valószínű, hogy a többiekben is megtört valami, mert gyorsba kaptak hármat a második felvonásban. Bizonytalanság, káosz, egyet nem értés. Bukta. Gondolhatnánk, de itt az alkalom a javításra, már nem magukért, hanem, most utoljára a hősükért, aki még felgyógyulhat mély sebeiből, és ha az Istenek is úgy akarják, jövőre, egy utolsó nagy csatába még elmehet meghalni.
A Parma-nak tehát minden szempontból fontos az, hogy megnyerjék a mai találkozót, ezért kiváló meccsnek nézhetünk elébe, én legalábbis kíváncsian várom. Lehet, hogy a végén egy szarhugyfos, lassú labdatoszogatás születik belőle, egy golgotai kiemelkedés, de nézzük a pozitív oldalát, nem lesz szarabb, mint egy Juventus meccs. Az azért már valami.
Tulajdonképpen mindig kedveltem a Parmat, olyan játékosok kerültek ki onnan akik, szinte minden esetben meghatározóak lettek a későbbiekben, sőt, egyik-másik, legendává érett. Már a nevek említése önmagában tiszteletet parancsol, bármelyik 50-60 éves trottyos többet tenne a pályán, mint ezek a nyomorultak. Impozáns névsor, nézzük hát: Dino Baggio, Cannavaro, Chiesa, Thuram, Asprilla, Crespo, Sensini, Stoichkov, Veron, Zola. Érzitek már a bizsergést? Áll a cerka mi? Egyre gyakrabban érzem, hogy pofán vág a saját szentimentalizmusom, pedig igyekszem, próbálom újra megtalálni a szikrát, ami majd lángra lobbant újra, de tudom ez addig nem fog sikerülni, amíg nem vagyok képes elengedni azokat, akiket szeretek. Vegyes érzéseim vannak tehát, most akkor szurkoljak vagy inkább vesszen a Parma, mert ha marad a helyén a csapat, akkor szinte biztos, hogy többet, már senkinek a seggét sem fogja védeni. Akárhogy is lesz, mi, örökre szívünkbe zártunk!
Lineup: Buffon - Cannavaro, Sensini, Thuram - Boghossian, Verón, Baggio, Vanoli, Fuser - Chiesa, Crespo
Tipp: 0-1 (Lapadula)
Sör: Pannonhalmi Főapátság
Forza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.