Juventus - Empoli beharang

Mivel mardel kolléga nyakik van a sitt(b)en, bombahoppa Blind Myself koncertre készül, Tigris Willis pedig úgy zárja az ánuszát a passzsávokat, mint Khedira fénykorában, ezért engem ért a megtiszteltetés, hogy megírjam a kötelező beharangot. Maradjunk annyiban, hogy k***ára nincs kedvem hozzá, de valamiből meg kell venni az új verdát. (Már ki is néztem. Nagyon baba!) Abból a sokmilliós tagdíjból fogom ezt megtenni, amit ezután a kiváló elemzés után fogtok küldeni. Ne fogjátok vissza magatokat!

Régi rossz...

...új csúcsmodell.

Van az ez Empoli nevű csapat. Onnan tudom, hogy milyen eredményeik vannak, hogy megnéztem az eredmenyek.com-on. Egyébként halvány lila fingom sincs, pedig követem a Serie A minden csapatát. De valahogy olyan semmilyen, jellegtelen csapatnak tűnnek. "Se jó, se rossz, mint a krumplileves" (Varró Dani). Itt vannak az élvonalban, de nem sok vizet zavarnak. Van 21 forduló alatt 16 pontjuk, amiből hatot a Fiorentina-Napoli kettős ellen szereztek. Ha nem tudnánk, hogy Spalletti távozásával a Napoli teljesen földbe állt, és hogy a Fiorentina Italianoval egész egyszerűen képtelen egy bizonyos szint fölé jutni (EL-helyekért való küzdelem), akkor azt gondolhatnánk, akár még félnivalónk is lehet a toszkánoktól. De mivel tudjuk, amit tudunk, és egyébként is egy toszkán edzőnk van, így nem félünk.

Ó, A, jöjj el már, fényed áradjon ránk!

Meg amúgy is, mi vagyunk a Juventus. Féljenek tőlünk az ellenfeleink!

Szerencsére ez most már újra nem csak üres lózung, nem csak a mezt teszik ki a pályára a srácok, hanem valós tartalom is van mögötte, szív és harc a pályán. Nem csak amolyan "malac a jégen" küzdés, hanem a régen megszokott igazi spirito. Hogy ezt mi hozta el? Mi hozta vissza? Őszinte leszek, nem tudom. Ahogy azt sem, mikor fordult a kocka, mikor kezdtünk újra hasonlítani az Igazi Öreg Hölgyre. Nem is volt talán egyetlen ilyen pillanat, amihez lehetne kötni. Inkább egy hosszú (és fájdalmas) folyamat eredménye ez. De milyen eredmény! Most már nem az 1:0 az új 1:0, hanem a 3:0, a 4:0, a 6:1... Oké, nem kezdek el ömlengeni, mert ilyenkor szokott jönni a váratlan bukó. Meg hát bombahoppa is külön megkért a szerkesztői levlistán, hogy nehogy Allegrit merjem éltetni. Úgyhogy nem éltetem. Mindenesetre a Sassuolo elleni 2:4 óta valami tényleg történt.

A Juventus nem tud jó focit játszani, és Allegri nem jó edző.

A mi teljesítményünkre és az Empoliéra is igaz ugyanaz a szó: konzisztens. Mi elég szorgalmasan gyűjtjük a pontokat, és ennek köszönhetően meg is előztük a friss szuperkuka győztest a tabellán, és az élre álltunk. Ma meg aztán egyenesen 4 pontra növelhetjük az előnyünket előttük. Igen, 4 pontra. Növelhetjük. Az előnyünket. Ki gondolta volna ezt akár csak pár hónappal ezelőtt? (Kivéve persze a Mindig Mindent Előre Tudó bombahoppát.)
Az Empoli meg ugyanolyan szar mindenhol: hazai pályán 8 pont, 8:16-os gólkülönbség; idegenben 8 pont, 6:18-as gólkülönbség. Olyan nagyon tehát nem szórják meg őket (mínusz Roma még szeptember 17-én, ők egy hetessel küldték haza a kékeket), cserébe alig-alig találnak az ellenfelek kapujába. Ráadásul sem Giovinco, sem Marchisio nincs benne a mai a meccskeretükben, úgyhogy a legjobbjaik nélkül kell elutazniuk Torino szebbik felébe.
Mire számíthatunk hát ma 18 órától? Kezdő sípszóra, betömörülő ellenfélre, Juventus helyzetekre, elszórtan Empoli kontrákra, és egy szűkös, de magabiztos hazai győzelemre.