Ez a kókler, ez a troll szépen lassan, lépésről lépésre kihúzza alólunk a szőnyeget. A blogunk egyik alapvetése a takaroggyon. Van még néhány alapvetésünk, de most erről fogtok olvasni. Bárki bármit mond, az elmúlt két szezon több, mint kérdőjelgyűjtemény, leginkább egy nagy felkiáltójelkazal.
Erre mi csinál ez a troll idén?! Gattiból csatárt, Szczęsnyből bohócot*, Pogbával szerződést bont, a Napolit kikukázza, soroljam még?
Nyomás alatt tartja a férgeket, a rangadókat nem bukja el, és lassan olyan a csapat eredménysora, mint a 2010-es évek közepén az Aranyjuventusnak. Kezd újraéledni a "támadhattok nyugodtan, a végén úgyis mi nyerünk" feeling. Még azt is be kell ismerni, hogy mindezt a fent citált csapat kvalitásai helyett a BBBC** védelem, az MVPP*** közép és Tévez, az egyszemélyes csatársor nélkül teszi.
Eddig ez volt a PRO, most jön az alapvetés, vagyis a KONTRA.
Maxinak köszönhetően egy csomó szabadidőt leltem, tegnap is például amíg ment a meccs, rittyentettem egy bolognai ragut és egy fasza pörkölt alapot a mai gulyásleveshez. Soha ennyi multifunkcionalitás még nem volt meccsnézésben, mint Maxi második eljövetele óta, a pótcselekvések már nem merülnek ki a meccs alatti ivásban, a meccs közbeni online kommenthuszárkodásban, mert a meccs maga egy középkori kínzókamra vonzerejével kecsegtet. De a megszokás megszokás, a mazochista mazochista és bombahoppa bombahoppa, így minden meccs a tévé előtt, de a konyhában talál (sokat segít ebben az amerikai konyha). Mivel mindenféle pótcselekvés teszi elviselhetővé a kilencven perceket, ezért multitasking tanácsadásra járok hétközben. És meccsnapokon gyakorlom is, hogy hogyan tereljem el a figyelmemet a lényegről. Egész jól megy már. Őszinte leszek, a meccset félszemmel nézem és félfüllel hallgatom, és általában a hatvanadik perc környékén ülök le félszegen, de teljes terjedelemben meccset nézni. Ugyan még nem bizsereg semmi ott alul, de be kell ismerni, hogy a férgeket nyomás alatt tartjuk, velük minden hétvégén oda-visszaelőzzük egymást, a Milan, Napoli, Roma, Atalanta lőtávolon kívül alattunk, kurva kevés gólt kaptunk (Achtung, Bohóc!).
Ráadásul visszafogott kapjátokbemind önbizalommal írom mostanában a beharangokat (például Inter vagy éppen Napoli) és be is jön a jóslatom. Igaz, nem a Kóklerben bízok, nem is a csapatban (Alex Sandro, hahó!), hanem valamilyen megfoghatatlan finoallafine jellegű hozzáállásban, amit nevezzünk egyszerűen Juventusnak. Tegnap például még a játékunk sem volt olyan reménytelen lehetetlen, mint egy sikeres ketogén diéta egy észak-koreai rizsföldön napszámosként tengődve.
Kedvenc idegen kifejezésemmel zárom monológom, olyan kognitív disszonanciában szenvedek, hogy bár lassan ha nem is dicsérem Maxit, de legalább nem szidom annyira. Mert szép, ha valaki ilyen célfutballt tud játszatni, de ha célt tévesztve játszatja két évig, akkor ne csodálkozzon, hogy takaroggyon!
* Buffon
** BBBC: Buffon Barzagli Bonucci Chiellini
*** MVPP: Marchisio Vidal Pirlo Pogba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.