Poénkodunk mindig ezzel a búcsúposzttal. Írtunk már hiánypótlót Marcinak, írtunk már megelőlegezve Pogbának, de te, Gyurka, feladod a leckét. Rólad nem ér elviccelt írást kiadni. Te egy komoly ember vagy, s komoly tényező voltál a csapatnál. A klubnál és a nemzeti válogatottnál is. Te egy olyan helyet foglalsz el a szívünkben, minden juventino szívében, minden olasz focit szerető szívében, amihez, ha hozzá szeretnénk férni, akkor teleszalad a szemünk könnyekkel.
 |
| György király |
Te voltál ugyanis a klasszikus olasz védőiskola egyik utolsó képviselője.* Az olasz fociszótárban két fontos szócikk van a "c" betűnél: catenacchio és Chiellini. Aki nem tudott semmilyen flikk-flakkot, aki nem akarta a védelemből irányítani a játékot (hányszor kaptunk a szívünkhöz, amikor megindultál a labdával), akivel nem lehetett rövidpasszos labdakihozatalra építeni. Egyszerűen csak mindig ott voltál, ahol kellett. Mindig úgy szereltél, ahogy kellett. Mindig szavakkal és helyezkedéssel irányítottad a csapatrészedet, és a csapatodat, mint egy igazi vezér. Mindig tisztelted az ellenfeleidet, de könyörület nélkül nyársaltad föl őket, ha arra volt szükség. És minden juventino, azok is, akik a joga bonitot szerették, akik Alex Del Piero zseniális megoldásaiért rajongtak, akik a látványos focit vártak a csapattól, a lábaid előtt hevertek. A szíved miatt. Az akaratod miatt. A spiritod miatt. A grintád miatt.
 |
| "Az Erő vagyok, ami felnyitja a szemedet" |
Utáltak játszani ellened a csatárok. A legnagyobbak is. Gond nélkül megetted reggelire az isteni Zlatant. Zsebre tetted Van Nistelrooyt. Faszra húztad Cavanit. Felrúgtad a Holdra Cristiano Ronaldot. Melletted minden támadó kislánynak tűnt, akikkel szemben ott a nagy és csúnya bácsi, aki nem hagyja őket játszani. Valóban Nagy és Csúnya Bácsi voltál, Kilincsorr. Te Turbánok Királya. Te vérző fejű vadkan. Te Kegyetlen Hős. Te King-Kong.
Imádtuk az 559 Juventus mezben lejátszott mérkőzésed minden másodpercét. Főleg a BBC-s időszakot. Amiben csak azért kerültél az utolsó helyre, mert a játék a szavakkal így hozta. Miközben te voltál az élharcosa, a sztachanovistája, az egyik legbiztosabb bástyája annak a védelemnek is. Te voltál benne az Erő. BBC: Biztos Bástya Chiellini.**
Oké, nyilván voltak rossz meccseid is. 559-ből muszáj volt, hogy legyen. De hát ki tudott rajtad kívül úgy megállítani kézzel egy labdát utolsó védőként, hogy csak sárgát kapjon érte? Kit tudott a turbán alól kicsorgó vérrel a fején úgy leküldeni a pályáról a spori, hogy még ő kér elnézést azért, mert a szabálykönyv szerint jár el? Neked, kedves György, tekintélyed volt. Nem csak a szurkolóid, nem csak az ellenfeleid, mindenki szemében. Kibaszottul fogsz hiányozni a pályáról, Mohikán!
Mille grazie e arrivederci, Giorgio!***
*Talán Gatti lesz egyszer hozzád hasonló ilyen tekintetben, benne hasonlóan megvan a könyörtelenség, mint benned volt.
**"Bástya elvtársat már meg se akarják gyilkolni? Én már szart érek?!" Nem, drága Bástya elvtárs, te csak egyetlen értelemben érhetsz szart:
"Van, aki arany pompában él,
Másnak a nyomor marad,
De az arany egy halott fém,
Míg a szarból új élet fakad,
Új élet fakad, új élet fakad, új Élet fakad,
Élet Fakad, ÉLET FAKAD!"
***Azt viszont még a bánatkönnyekkel telefújt sokadik zsebkendő után is örömkönnyekkel a szemünkben olvastuk, hogy máris felmerült a visszatérésed. Egy új szerepkörben, a vezetésben. Ezzel azt bizonyítaná a klub, hogy valóban visszatér a régi értékekhez, a hagyományaihoz. Mert ha valaki, hát te a Juventus voltál. Méginkább: a Juventus vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.