GRANDE interJUV

Vannak gondok mostanában, ez nem is kérdés, szeretett futball klubunk bekötött szemmel, széttárt karokkal foglal helyet egy irányíthatatlan szánkón, ami megállíthatatlanul csúszik a jégpáncélon hegynek lefelé, közben sűrű fenyvesek keresztezik utunkat, a FIGC által felállított vasbetonoszlopok, az út mentén hatalmas plakátok és táblák a negyedéves kimutatásokkal, kigúvadt szemű, dühös bírók kiáltoznak és fenyegetően rázzák az öklüket, miközben lézerrel a VAR már bemért minket. A kilátásaink sem túl jók, tekintve, hogy nem látunk, a szerencse sütit kilószámra fogyasztjuk, de az sem segít már, elkerülhetetlennek tűnik, hogy valamelyik akadály kibillentsen minket az egyensúlyunkból és a végén végzetes balesetet szenvedjünk. Igen ám, de a nevünk még megvan, meg a nagy szánk, és hangosak vagyunk, mi is tudunk integetni meg kiáltozni, leginkább segítségért.

 

Mindenesetre a GRANDE MOGGI-nak kiváló kapcsolatai vannak, ezért előkaptuk a Nokia 3210-est és felhívtunk pár prominens celebritást a témában, főleg olyanokat kerestünk, akiknek volt már tapasztalata a témában, jártasak a harcművészetekben, túszmentésben, a féktelen száguldásban, és nem utolsó sorban nem félnek semmitől. Kiválasztottunk négy szakértőt és meghívtuk őket bombahoppa birtokára, ahol főztünk egy finom nyúlpaprikást és kézműves sörökkel meg pálinkával kínáltuk a vendégeinket. Az italozás és a vacsora után pedig egyszerre meginterjúvoltuk őket. 

Úgy örülünk, hogy … (böff) … itt vannak, nagyon kedves, hogy elfogadták a meghívást, hát, akkor talán kezdjünk is bele. Mit lehet tenni ilyen helyzetben, mikor irányíthatatlanul haladunk a végzet felé.

Keanu Reeves: Szánkókhoz nem értek, csak buszokhoz, de ha nincs fék, nagy szarban vagy. Először is, kell egy csaj, aki átveszi az irányítást …

GM Szerkesztőség: Fúúj öregem nemár!

Keanu Reeves: … aztán keresel valami nagy, üres, lakatlan területet és addig körözöl, amíg majd én bemászok a szánkó alá és elvágom az üzemanyag vezetéket.

Chuck Norris: Faszság! Kell egy helikopter, meg kötéllétra, gránátok, néhány M16-as gépkarabély. A bírókra meg a VAR robotokra napalm. Szétbasszuk őket!

Steven Seagal: Látta valaki Ricsit??!?

Bruce Willis: Faszkalap… be van baszva hagyjátok. Te Chuck, az M16-ost felragaszthatnád a hátadra, a gránátokat meg rakhatnád a gatyádba, ha már két kézzel kell fognod azt a létrát te faszkalap.

Uraim, uraim, ne ragadtassuk el magunkat. Mi itt értjük a dilemmát, Önök mesterei a saját szakterületüknek, értsék meg, hogy már nyakig ér a szar, ezzel nem segítenek, ha lehet, diszkrétebb megoldást keresnénk a problémára.

Bruce Willis: Miért nem a Dudikoffnak szóltatok, vagy a Jean Renonak te faszkalap? Én le nem veszem még egyszer a cípőmet…

Keanu Reeves: Jut eszembe, én meg tudom állítani a szánkót! Ha mégsem megy, majd elhajolok előle.

Chuck Norris: Széthasítom a fenyőket a saját kezemmel és ezzel szabad utat biztosítok nektek!

Steven Seagal: El kell érnem a vonatot…

Bruce Willis: Faszkalap…

Mit gondolnak, lesz még ebben az életben a Juventus meghatározó futball klub? Megnyerjük még egyszer valaha a Bajnokok Ligáját?

Keanu Reeves: Yeah…

Chuck Norris: Nem tudom, nekem már van saját klubom, de ha kell, bármit megnyerek, ez nem kérdés.

Bruce Willis: Van egy cigitek?

GM Szerkesztőség: Parancsoljon Mr. Willis. Basszus, ha már cigi! Most látom, hogy rossz sütivel kínáltuk Mr. Seagalt, az mardel füves brownija, ú, megette az egészet??

Steven Seagal: Mozog a torta!!!

Bruce Willis: Faszkalap, hozzám érsz, megöllek!

Uraim, kérem. Kezd az este egy kicsit eldurvulni, arra kérném Önöket, hogy válaszoljanak még egy utolsó kérdésre, ha Önök vezethetnék a Juventus klubot, milyen intézkedéseket hoznának, kiket állítanának a megfelelő pozíciókba, hogy újra sikeresek legyünk?

Chuck Norris: Engem senki nem fúrna meg az öltözőben, aki megpróbálná, azt fellógatnám fejjel lefelé, patkányt a posztózsákba, ráhúznám a fejére, aki túléli, az játszik a poszton.

Keanu Reeves: Fókusz, elhivatottság, akarat, csupa olyan tulajdonság, ami a mai fiataloknak nincs meg, én megtanítanám nekik, aki rosszalkodik, annál jöhet a ceruza.

Bruce Willis: Fej vagy gyomor?

Steven Seagal: Omoto Kyo papként megtanultam, hogy a különbség a valódi küzdelem és a tatamin folyó szabad harc között annyi, mint az óceánban vagy egy medencében való úszás között. Perspektívát kell mutatni a fiataloknak, ha nem megy a foci, akkor még mindig lehetsz blues zenész, vagy aikido mester. Van még abból a sütiből?

Bruce Willis: Faszkalap…

Megtiszteltetés volt számunkra, hogy vendégül láthattuk Önöket és hogy megosztották velünk magvas gondolataikat.

Az interjú után persze ment még a sztorizgatás, a többiek is megkóstolták a sütit, a sör sajnos közben elfogyott, de bombahoppa megígérte, hogy főz még egy adagot. Miközben bombahoppa főzte a sört, jól telt az idő, Tigris Mr. Willissel vitatkozott az élet nagy dolgain, megölheted-e jövőbeli éned a szebb élet reményében, mi VMC-vel meg Keanuval jógáztunk kicsit meg gurultunk nagyokat röhögés közben, fociról nem beszélgettünk, ahhoz egyikünk sem ért igazán, Chuck Norris közben parázsból épített várat. Mr. Seagal meglepetésünkre elővette a gitárt és krokodilos blues dalokat énekelt, közben O’Sensei misztikus tanításairól mesélt, mit mondhatnék, igen kellemesen telt az éjszaka.

Miután elkészült a sör, bombahoppa is csatlakozott hozzánk, JuvenNyúsz is befutott, meg a fél Bianka blog, megtoltuk a bulit hajnalig, de a szánkó reggelre sem állt meg…

 


GRANDE HEROES SOROZAT (LEGENDA ÉS HŐS KÁRTYÁK) - #04 TREZEGOL

 


Név: David Sergio Trézéguet

Született: 1977/10/15 - Rouen

Magasság: 188 cm

Súly: 80 kg

Bőrszín: Mesztic

Státusz: Visszavonult 

Képességei: Képtelen hibázni.

Háttérsztori: Hol volt, hol nem volt, Torino nyüzsgő városában élt egyszer egy David Trezeguet nevű focista, a Juventus legendája, aki arról volt ismert, hogy bárhonnan, bármikor képes volt gólt szerezni, de amit a világ nem tudott, hogy Trezeguet nemcsak egyszerűen tehetséges csatár volt, hanem egyben egy hihetetlen erővel rendelkező szuperhős aki képtelen volt hibázni.

A történet szerint egy végzetes estén, miközben Trezeguet spagettit evett kedvenc vendéglőjében, egy titokzatos idős hölgy odalépett hozzá, majd azt suttogta a fülébe: „Megáldlak fiam, nagy ajándékot kapsz tőlem, használd bölcsen.” Mielőtt megkérdezhette volna, hogy mit ért ezalatt, eltűnt, csak a fokhagymás kenyér halvány illatát hagyva maga után.

Másnap Trezeguet valami furcsát vett észre edzés közben, nem számított mennyire rosszul célzott, nem számított, hogy becsukta-e a szemét, vagy háromszor megpördült-e, minden lövése a kapuba talált, az összes. A galambokról lepattanó, a kapufát eltaláló vagy az edző hajáról lecsorgó lövések is betaláltak. Mindenki csak értetlenkedett, senki sem hitt a szemének. A hír persze gyorsan elterjedt, hamarosan a Juventus szurkolói transzparensekkel töltötték meg a stadiont: „TREZEGOL: A KIHAGYHATATLAN!” A riporterek zaklatták, a rivális csapatok  védői sírtak, még a nagy Gigi Buffon, a saját csapattársa is, speciális napszemüveget kezdett hordani, hogy ne vakítsa el Trezeguet ragyogó magabiztossága.

A nagy erővel nagy felelősség is jár, egy napon egy sorsdöntő Bajnokok Ligája-mérkőzés során a Juventus tizenegyest kapott, Trezeguet közeledett a büntetőponthoz, de rájött, mindegy mit csinál, úgy sem tudja kihagyni, ezért, hogy ne alázza meg az ellenfél kapusát, csak finoman megpöccintette a labdát, amit eltérített egy ferdén álló fűszál, így a labda egy megriadt mókusnak ütődött, majd onnan a bíró sípjáról visszapattant, és a hálóba csorgott. A Juventus győzött.

Hamarosan felbukkantak mindenféle gonosztevők, akik megpróbáltak Trezegol és a hálók közé állni a különleges találmányaikkal és fortélyokkal, Dr. LES feltalált egy gépet a kapufák mozgatására, de bármennyit is babrált, Trezegol lövései mindig betaláltak – még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy a labda a büfén keresztül került egyet, benyomott egy sört, majd úgy tántorgott vissza. A hírhedt Missy Miss megpróbált egy varázslatot szórni, hogy Trezegol kihagyja a helyzeteket, de ehelyett csak felerősítette hősünk képességét és már elég volt csupán gondolnia a gólra, hihetetlen, de így igaz.

Végül Trezeguet elfogadta a sorsát. A remény jelzőfényévé vált minden csatár számára, aki üres kaput kihagyott. Megalapította a „Kihagyhatatlan Akadémiát”, ahol a fiatal labdarúgókat tanította a gólszerzés művészetére (és arra, hogy fontos, hogy ne egyenek spagettit egy fontos meccs előtt).

Super Trezeguet továbbra is félelmet keltett a kapusok szívében mindenhol, bebizonyítva, hogy néha a legnagyobb szupererő egyszerűen az, ha soha nem hibázik... és ha van egy titokzatos idős hölgy az ember oldalán.

 

Vége van, Kicsi! Szezonzáró közös poszt 2025/2026!


A blog szakértő szerzőgárdája elérkezettnek látta az időt, hogy értékelje csapatunk szezonját! Szakmai, részletes és tévedhetetlen véleményünk a következő:


1. Hogy tetszett a szezon?

bombahoppa: Taljánban veretlen szezon vazze!

VMC: Sehogy. Összekevertem a fazonnal.

mardel: Jobb lett volna hamarabb lezárni, mert így igazából még el sem kezdődött. A költöző madaraink is már visszajöttek, pedig még el sem indultak, ez most egy ilyen év volt. Férfiasan bevallom azért az ex-Miszter ott a végén megfirkálhatott volna minket, ha behúzza a Milan a Cagliari ellenit, de én tudtam előre, hogy ez a bajnokság bizony Torinóban fog majd eldőlni, igazi városi rangadó volt az kérem szépen. A NuSanSiro azért elég szarul nézett még ki, tudom, hogy csak két kanyart építettek meg, de így, hogy nincs benne egyenes, túl sok volt az öngól, na mindegy, ez nem a mi bajunk. A Como is szépen tartotta a lépést, meg nekem kifejezetten tetszett a Róma játéka, Gasperini alatt csak összeállt ez mint két kicsi legó. A kukások miután már a kezdetek-kezdetén kizúgtak az európai kupaharcból, tudtam előre, hogy kemény ellenfelek lesznek majd, de az új edzőnkkel minden Kloppolt, lesimáztunk mindenkit, így végeredményben nekem nagyon tetszett ez a szezon. Jól fog esni egy kis pihenő, mert már golyózik a szemem a sok meccsnézéstől.

Tigris Willis úr: Kicsit hosszú volt, de legalább nem olyan vastag!


2. Ki volt a szezon legjobb játékosa? (És miért Conci?)

bombahoppa: Cunci! Na miért?

VMC: A Juventusban, a Seria A-ban vagy a világon? Ja, az enbéegyben? Dombitibi. A magyar Conci.

mardel: Fogas kérdés, mert sokan jól teljesítettek, de már csak szentimentalizmusból én a Thuram tesókat említeném, rendhagyó tudom, hogy egyből ketten voltak a legjobbak de hát ez egy ilyen rendhagyó szezon volt.

Tigris Willis bro: Conci mindenhol ott van, elölről és hátulról is próbálkozik. Mindig gyorsan elmegy, de legalább élvezzük!


3. Ki volt a szezon legrosszabb játékosa? (És miért Koopember?)

bombahoppa: A nagy Kópé!

VMC: Chiellini. Egész évben a lelátón durcizott ült, miközben pont a védelmünknek kellene a legjobban egy olyan állat, mint Giorgio.

mardel: A Szakács, minden szezonban ő lesz.

Tigris Willis bá: Kókadmeinersz minden tekintetben lankasztó. A játéka és a hatása is.


4. Tényleg ilyen szar a csapat, vagy Tudor simán csak rossz edző?

bombahoppa: Micsoda kérdés! De tényleg!

VMC: Tényleg simán csak.

mardel: Az előbb vázoltam milyen kurva jók voltunk, szerintem a kérdező nem nézte a meccseket, szabotázs!

Tigris Willis gigachad: Ez a csapat és Tudor olyan, mint amikor valakinek kis pöcse van és nem is áll fel. Egyelőre jól kiegészíti egymást a csapat és az edző.


5. Kétszer kettő néha öt?

bombahoppa: Az én sörömből több is!

VMC: Sőt, hat(os). Faszt, kilenc(es)!

mardel: Révész Gyuri szerint biztosan, romantikából nekünk is bőven kijutott erre a szezonra, tragikomédia, hősök és antihősök, zuhanás és feltámadás, harc az egyetlen egyért, és a végén kacsintás egy fa tetejéről az üldözők felé.

Tigris Willis amatőr sörfogyasztó: Ezt majd az válaszolja meg, aki egy ilyen idióta kérdést feltett!!


6. Te egy baráti, amatőr fodballmeccsen beválogatnád Koopmeinerst a csapatodba?

bombahoppa: Én mindig felkarolom az elesettekett, megsegítem a szegényeket és istápolom az árvákat.

VMC: Igen. Nagyon jólelkű csávó vagyok, és megsajnálnám, hogy a pápaszemes, féllábú, kövér kiscsávót is hamarabb választotta az ellenség csékája.

mardel: Nálam biztos jobb, amúgy is jobban szeretek sörözni mint a pályán rohangálni, de csak akkor ha fizet érte.

Tigris Willis tarzanos kalapban: Simán, ő lenne a labda, akivel csak öngólt lehet lőni.


7. Mit vársz a következő szezontól?

bombahoppa: A Juventus tőzsdei részvényeinek SZARnyalását!

VMC: Azt, hogy a mostani után, és a következő utáni előtt lesz.

mardel: Kevesebb NAV ellenőrzést, új adórenszert, ötös találatot a lottón, és újabb bajnoki címet.

Tigris Willis a nihilista: Szerintem ennél csak rosszabb közös posztjaink lesznek. Annyi értelme van ezeknek, mint amilyen jó a csapat. És rosszul is fizet. 


8. Mit hallgatsz most?

bombahoppa:

slow, immaculate

VMC

Moshpit



mardel

Walk this way


Tigris Willis mester: Mindent. Hallgatag típus vagyok.



9. Mit hallgatsz jövőre?

bombahoppa:
egy életem, egy halálom


VMC

Anális koitusz




mardel:





Tigris "Macsó" Willis: Semmit! Nem szeretek hallgatni! Vagy ha mégis, akkor a Village People jó választás lesz, a heteró zenéket nem szeretem.




10. Tudod kivel nyert utoljára bajnokságot a csapat?

bombahoppa: Hogyne tudnám, Sarrival. Én hoztam ide!

Sarri jönni Juventus


VMC: Elsőre azt mondtam volna, Lippivel, de azt utólag elvették. Úgyhogy akkor Trapattonival.


mardel: Klopp-klopp ki az?


Nosztalgikus Willis: C. Ronaldo őméltóságú méltóságos úrral.


KÉT szűk esztendő


Egy napon bombahoppa így szólt Tigrishez: Álmomban a Zámolyi-víztározó partján álltam. A vízből kilenc kövér és szép zebra jött ki, és boldogan legeltek a sás között. De hét másik zebra is kijött utánuk, amelyek nagyon hitványak, rútak és soványak voltak. Egész Hatvanpusztán nem láttam még hozzájuk fogható rútakat. A sovány és rút zebrák megették az előbbi kilenc kövér zebrát. Bár a gyomrukba kerültek, nem lehetett észrevenni, hogy a gyomrukba kerültek, mert a külsejük ugyanolyan rút volt, mint azelőtt. Aztán a sovány és rút zebrák elkezdték egymást felfalni és csak kettő rút és hitvány alig csíkos, alig gebe maradt már a végén. Akkor fölébredtem. Egy nap múlva volt egy ugyanilyen álmom, csak zebrák helyett nyulak szerepeltek benne. Ekkor Tigris így szólt bombahoppához: Azt magyarázta el Isten bombahoppának, hogy mit cselekszik. A kilenc szép zebra  vagy a kilenc szép nyúl az kilenc esztendő. A hét sovány és rút zebra, amelyek utánuk jöttek ki, szintén hét esztendő. Kilenc esztendő, amikor nagy a bőség egész Hatvanpusztán. De az éhínség hét esztendeje következik utánuk, amikor minden bőséget elfelejtenek Hatvanpusztán, és éhínség fogja emészteni az országot. Nem is fogják tudni, hogy bőség volt az országban, az utána következő éhínség miatt, olyan súlyos lesz az. Remélem, összegyűjtöttetek minden élelmet a jó esztendőkben, és felhalmoztátok a gabonát, és azt a gabonát, bombahoppa, a te felügyeleted alatt őrizitek a városokban. Mert az az élelem az ország tartaléka az ínség hét esztendejében, amely eljött Hatvanpusztára, és csak emiatt a tartalék miatt nem pusztul el az ország az éhínség idején. 

A végére maradt egy jó hírem, bombahoppa! A két sovány és rút gebe, ami maradt álmod végén, azt jelenti, hogy már csak két szűk esztendő maradt hátra. Ha eltelik ez a két szűk esztendő, akkor ismét kövér, boldog és szép zebrák fognak legelészni Hatvanpusztán. Addig is légy türelemmel és élj szerényen, oszd be a beosztanivalót és emlékezz a szép esztendőkre!


2019-20 az utolsó bő esztendő





GRANDE HEROES SOROZAT (LEGENDA ÉS HŐS KÁRTYÁK) - #03 PITBULL

 

Név: Edgar Steven Davids

Született: 1973/03/13 - Paramaribo

Magasság: 169 cm

Súly: 68 kg

Bőrszín: Fekete

Státusz: Visszavonult 

Képességei: Szuper kitartás és fókuszáltság, emberfeletti agresszivitás, speciális szemüveg lézerirányzékkal, harci kutyákra jellemző elszántság "fogd meg és ne ereszd", szuperhűség

Háttérsztori: A Karib-tenger szélére, a pálmafákkal tarkított Paramaribóba repülünk, hogy megismerjük következő hősünk izgalmas történetét. A Suriname fővárosban elmosódnak a határok az urbanizált területek és a vad természet között, itt ezen a helyen nőtt fel a kicsi Edgar, az örökkön-örökké izgő-mozgó, soha meg nem álló, végtelen energiájú kisfiú, kinek hangos nevetése elnyomta az utcai árusok kiáltásait és a szabadon kóborló kutyák éles ugatását.

Egyik este, amikor a nap lebukott a háztetők mögé, Edgar szokás szerint egy labdát kergetett a környék egy árnyékos zugába, a labda eltűnt a szürke homályban, hiába kereste nem találta, de váratlanul a semmiből ott termett egy kóbor kutya – hatalmas, izmos, fekete mint az éjszaka, szinte lángoló napsárga szemekkel – a tekintetétől Edgar megdermedt, megigézte őt, lábai a földbe gyökereztek, mielőtt felocsúdhatott volna, az állat előrelendült, villámgyorsan mozgott, és hosszú, hófehér metszőfogait hősünk vádlijába mélyesztette. A fájdalom hirtelen jött, de a félelem gyorsan elillant. Edgart elöntötte a forróság, olyan volt mintha az ereiben folyó vér lávaként akarna rögvest előtörni, átjárta valami megmagyarázhatatlan erő, amilyet még soha nem tapasztalt. A kutya nem mozdult, szemei elsötétültek, csak ült ott, transz közeli állapotban és meredten bámult a fiúra, Edgar egy pillanatra úgy érezte mintha tükröződne valami az olajszínű felszínen, egy ismerős arc, de mire jobban megnézhette volna magának, az állat megfordult és eltűnt újra a homályban.


Aznap este Edgar édesanyja nem tudta mi lelte fiát, lázasnak tűnt de nem volt láza, az állandóan izgő-mozgó gyerek csak feküdt, mély nyugalommal. Reggelre a sebe hihetetlen sebességgel gyógyult, és Edgar… másképp érezte magát. Érzékei kiélesedtek, teste energiával telt meg, kilométereket tudott futni fáradtság nélkül, törhetetlen intenzitással tudott koncentrálni és fókuszálni, és rendíthetetlen hűséget érzett azok iránt, akik fontosak számára.


Telt, múlt az idő, ahogy Edgar nőtt, úgy páratlan képességei is vele együtt. A futballpályán megállíthatatlan volt – kitartása páratlan, koncentrációja lézeréles, ereje meglepő a méretéhez képest. „Pitbullnak” hívták, ezt a becenevet büszkén viselte, senki részéről soha nem sejtve, mennyire is igaz ez valójában.


Évekkel később, a Juventus fekete-fehér csíkos mezében Edgar a csapat gerincévé vált. Narancssárga szemüvege mögött mérhetetlen pontossággal pásztázta a pályát, mindig készen a lecsapásra, de Torinónak, mint minden nagyvárosnak, megvolt a maga sajátos, gondterhelt, mindig feszültséggel teli élete, az árnyékban állandóan ott rejtőzött a veszély.

 
Egyik este, miközben elhagyta az edzést, Edgar segélykiáltást hallott egy elhagyatott sikátorban. Habozás nélkül a hang felé rohant. Három álarcos férfi sarokba szorított egy újságírót, megfenyegetve őt egy helyi korrupcióról leleplezett sztori miatt. Edgar ösztönei vették át az irányítást, elképesztő sebességgel mozgott, egy tehervonat erejével leterítve az egyik bűnözőt, a másik egy fémcsövet lengetett, de hősünk könnyedén kitért előle, egyetlen csavarral lefegyverezve. Az utolsó megpróbált elmenekülni, de Edgar rendíthetetlen figyelme minden mozdulatát követte, és egy ugrással már a vállán volt majd beleharapott és a földre vitte áldozatát. A hálás újságíró, megrendülve, de sértetlenül, megkérdezte: „Ki maga?” Edgar csak elmosolyodott, a sötétségben felvillantak tűhegyes, fehér fogai. „Csak egy pitbull, aki a területét védi.”


A maszkos védő híre elterjedt Torinóban. A bűnözők egy sötét, szemüveges alakról suttogtak, gyors és kérlelhetetlen, aki úgy tűnt, valahányszor az ártatlanokat fenyegették, agresszív oltalmazóvá vált. A titkát megőrizte, labdarúgóként szerzett hírnevét felhasználva észrevétlenül mozgott, mindig figyelt, mindig készen állt, lesből óvta az arra rászorulókat.


Edgar Davids számára a futball volt a szenvedélye – de városa védelme volt a hivatása. A Pitbull emberfeletti kitartásával, összpontosításával, hűségével és erejével Torino egyik csendes őrzőjévé vált, és amíg sötétség borult a sikátorokra, Torino népe tudta: a Pitbull figyeli őket.


Disqus