A szürke ötven árnyalata

 

No Fuck'n Problem

Fekete-fehér katyvasz minden spektrumon 

E végtelen homály agyfaszt tompítom whiskey-n és rumon

Tengődve, de nem tudok a kettő között dönteni

Vergődve visszatértem a szívemet kiönteni

A vallomásnak most nekilátok

Remélem van még tequilátok

Ami megoldja a nyelvemet

Feléleszt és nem eltemet

Mint Maxi a volt fazon

Ki több évadból holtszezont

Csinált trollparádét kavarva

A 24/25 már ősszel elkorhadt az avarba

Most sincs jó döntés, mert sok a döntetlen,

Tele a söntés, de a csapat nyeretlen-veretlen 

Hosszú idő óta, mégsem örülök én idióta

Félig üres a pohár, hát kimondom ha már

Terített az asztal, terített a betli, hogy vézna a homár

És nem finom a mazsolás szar, sem a szaros mazsola

Összemosott sok szürke árnyalat, már nem fekete-fehér a pizsama

Foltos, csíkos, pettyes, pixeles a kép, nem áll sehogy össze

Vonalkód, kjú ár paca, szürke szivárvány pöce

Egyszer fent, egyszer lent, egy legény sincs talpon e vidéken 

Poklot idéz Valhallaovics is

Se vele, se nélküle, semmi nincs

Oldszkúl gyerek vagyok, nem lövök narkót

De még egy döntetlen és lövöm a tarkót

Jobban célzok mint a szerb és én sem passzolok 

Kemény a fegyverem, amit markolok

Szuicid ötlet de van eszem azért

Szétlövöm a tévét, mert mi a faszért

Nézzem, fekete-fehérben jobb volt minden, de már sokszínű a mez, 

Inklúziv, semmilyen, ugrik a lemez

Megint döntetlen

Megint döntetlen megint

Döntetlen megint

A remény halott, tán újraéled

Ha lesz szerencséd, te megéred.

Magamhoz szólok:

bombahoppa,

Most végtelen közönnyel

Érzelemmentesen köszönj el!

Viszlát!

GRANDE MOGGI - A KÉPREGÉNY - AZ ELTŰNT PONTOK NYOMÁBAN - #1. RÉSZ

 

 

 

 

 

 

 

Kám bek Állegri! (Avagy egy Allegrista írása)

Véleményciki.

A szerző az MTA rendes tagja, az MTV zenei producere és az MTZ vezetője.

már fiatal korában is Juvés pizsamában aludt

Mivel a fentiekből is látszik, hogy én egy nagyon tudományos ember vagyok, ezért fontosnak tartom, hogy ezt az igen tudományos írásomat is a tényekkel kezdjem:

1. a labda gömbölyű és a meccs addig tart, amíg a bíró le nem fújja;

2. a focit gólra játszák;

3. Emily Ratajkowski kúrva jó csaj;

Na most, hogy a zavaró tényeket letudtuk, indulhat a very-very szubjektív írásom.  Először is, fontos leszögeznem, hogy nekem nagyon nem tetszett Allegri utolsó 3 évének a mutatott játéka. Igazi szenvedés volt a meccsek végignézése, az ember szíve szerint letépte volna magáról a ruháit kínjában.

De mi vezetett idáig? Szerénytelen személyem úgy véli, hogy a bajok akkor kezdődtek, amikor Marottáék, a szintlépésünket egy túlárazott, kiöregedni készülő -de amúgy még épp a csúcson lévő- Higuain megvásárlásában látták. Ez rövid távon persze erősített minket, főleg úgy, hogy így a Napolit pár évre kihúzhattuk a bajnoki versenyből (Bayern München recept). Itt ismét megmutathatta Allegri a taktikai zsenialitását, hisz képes volt Mandzukicnak helyet találni a csapatban és a vezetőség totál átgondolatlan húzása miatt nem kellett a padon elkallódnia.

Majd nem telt el sok idő és jött CR. Itt a pletykák szerint Max jelezte, hogy nem lesz ez jó, de Agnelli agya ekkora már totál elborult és ő maga zavarta le az átigazolást. Itt Allegri nyilván látta, hogy nincs neki hely a keretben, főleg úgy, hogy nem volt hajlandó csatárt játszani, de azért lehozták ezt az évet is, úgy, hogy CR-re kijátszva mindent, ő azért hozta a gólátlagát (cserébe a csapat többi tagja visszaesett és védekezhettek is helyette). Valószínűleg ez a marketing bombaév lehetett az, ami után Allegri/Agnelliék a különválás mellett döntöttek, valószínüleg közösen.

Ekkor jött a zseniális ötlet, hogy ha már itt van CR, akkor a semmiből kezdjünk el úgy játszani, mint a Barcelona. Ehhez már nem is kellet mást tenni, mint leigazolni egy támadófocit toló edzőt. Sarri lett tehát az, aki levezényelhette minden nagy dinasztia legrosszabb időszakát: a csendes lealkonyodást. Természetesen ő se tudott mit kezdeni CR-rel, semmi csoda sem történt, de becsületére legyen mondva, hogy a bajnokságot azért szépen behúztuk.

Aztán ugye Sarri se lett elég jó (nyilván azt gondolta a vezetőség, hogy a sok hülye mind szembe jön az autópályán: Zamparini recept), így jött valaki, akinek nem volt tapasztalata/veszíteni valója, hogy forradalmasítsa a Juvét: Pirlo fél év babaúsztatás után a Juve edzője lett! Ő aztán mindent bevetett formáció, taktika terén. Mindenki csinált mindent is, többnyire eredménytelenül. Én állítom, hogy ő nem volt egy hülye gyerek és az elképzelései közül is sok volt, ami életképes lehetett volna, de hogy a csapat totál kiegyensúlyozatlan volt az tuti (emlékeztet a mostani Motta féle csapatra, ahol vagy csak védekezni tudunk egy meccsen vagy csak támadni). Szerintem ebben az évben még egy utolsó Scudetto beleférhetett volna egy tapasztaltabb edzővel, de az már tényleg a leges-legutolsó lett volna.

Így hát miután, Agnelliék Mátészalkától Nagykanizsáig levillogtak mindenkit az M3-M0-M7-esen, rájöttek, hogy lehet, mégiscsak ők mennek a rossz sávban. Persze erre már hónapokkal ezelőtt is rájöhettek, amikor Maxot (nem a HBO-t) visszacsábították a Real (nem a kisker láncolat) elől.

Ekkor még mindenki örült Max visszatérésének

Az elején még mindenki azt mondta, hogy jó ötlet volt Allegri visszacsábítása, emlékszem egy interes fórumon olvastam, hogy az ottani szarkulók szurkolók azon sápítoztak, hogy nem hozzájuk ment…

Aztán elindult a szezon, ahol mindjárt a legelején CR egyből dobbantott is, hogy aztán segítse a MANU-t megnyerni mindent is (természetesen ott is minden bajt megoldott, azóta is szárnyalnak). Persze Allegri tuti örült CR távozásának, de feltételezem nem úgy képzelte, hogy a 2 fordulóban teszi ezt meg, úgy, hogy nem jön a helyére senki. Aztán a szezont sikerült lehozni úgy, hogy a BL hely magabiztosan meglett -ellentétben az előző év utolsó fordulós bohózatával-, a BL-ben meg olyan volt a csapat ,mint amilyen évek óta: szar.

Aztán jött a kövi szezon, ahol Agnelli ámokfutása kiteljesedhetett (nem a szuperligával van bajom, mert szerintem az jobban szolgálta volna a klubok érdekét és végre nem az UEFA zsebtömésére ment volna ki az egész, arról már nem is beszélve, hogy azóta a BL kb kompletten lemásolta a lebonyolítási rendszert, még a lila logot is átvették…), és az eszetlen kapkodás végén, végül szétszopatták a klubot. Ekkor történt meg az is, hogy a komplett vezetés lemondott és Allegri is felajánlott, hogy lelép vállalva minden felelősséget (ráadásul így a fizuját se kapta volna tovább). Megjegyzem nálam ez a gesztus volt az, ami miatt a mai napig nagyra becsülöm és mindig megvédem, ha szidják. De jött Dzsón Elkán és megkérte Maxit, hogy maradjon és segítsen a válságos időkben átvészelni. Ő végül maradt, és jött a Január, ahol szépen levontak tőlünk 15 pontot. Én ekkor biztosra vettem, hogy szétfogunk esni fejben, de Allegri kihozta a maximumot a dologból, a sikeres fellebbezés reményében bejött a csapat biztos BL-helyre. Persze már el volt döntve, hogy minket megszopatnak, de azért jó volt látni azt a csapategységet, ami akkoriban jellemezte az öltözőt (főleg az azóta kutyázott Danilo hozzáállása volt példaértékű számomra). Persze a hősies helytállás után és a pénztelenség közepette mindenki elmondta, hogy Allegri helye megkérdőjelezhetetlen, nagyon hálásak vagyunk neki… 

Majd elérkezett a 3 éve a Misternek, ahol szintén nem érkezett jelentős erősítés, de legalább Pogbával se kellett már számolni - megjegyzem abban a 20.perceben, amikor még játszott totál más volt a csapat játéka, mint előtte vagy utána, de azért kapja be a féleszű frizurakirály! Ennek ellenére a világ legcinikusabb játékával - amelyhez foghatót csak Capello tudott művelni a világ akkori kb legerősebb keretével, ahol Nedved, Del Piero, Trezeguet és Ibra voltak a támadók – a csapat konkrétan harcban állt a bajnoki címért egy brutál erős inter ellenében. Paradox módon a bitangerős INTERNACIONÁLÉ legnagyobb ellenfele a MARXIZMUS MAXIZMUS lett. Egészen januárig, ahol már aranyosan kiszivárogtatták, hogy nem Allegri-val -vel által készül Giuntoli építeni a szebb jövőt. Talán szerencsésebb lett volna a hatalmi játszmákkal várni júniusig, elvégre ekkoriban még egy egész parádés szezon is lehetett volna ebből. De mindegy is, azzal persze én is egyetértek, hogy az akkori Juve játékát szenvedés volt nézni, de talán azt is érdemes volna megvizsgálni, hogy lehetett-e volna ennél több pontot gyűjtenie ennek a keretnek bármilyen más játékkal. Ezt persze soha nem tudhatjuk meg, de az azért látszik, hogy mi, a szarcunamink közepette is jobb szezont toltunk, mint az akkori címvédő, vagy a Milan, pedig náluk fele ekkora gondok sem voltak. 

Az is megállapítható, hogy egy szintén sok sérülttel dolgozó Allegri, egy negatív környezetben egy gyengébb kerettel -persze nem egy Giuntoli által összerakott kerettel, ahol 1 csatár van és 3 védő – jobb eredményeket ért el, mint most Motta. Sajnos muszáj párhuzamba állítanunk a két edzőt, hiszen egymást követték a padon. 

„Fiúk ne feledjétek, hogy a párhuzamosak a végtelenben találkoznak!!!”

Én reménykedtem Mottában az elején (sőt most is van még bennem remény, hogy csinál valamit, amitől majd masszív csapattá leszünk), de egyelőre azt látom, hogy míg Max 50 meccsen 51 féle kezdőt állított ki és tucatféle játékrendszert alkalmazott, addig Motta alkoholos filccel felrajzolta a mágnestáblára a Bolognás jegyzetfüzete tartalmát és várja, hogy végre minden jó legyen. Én tudom, hogy most sok a sérült és kevesebb a variációs lehetőség, de azért az, hogy bármilyen szarban is legyünk meccsközben, az válasz nélkül marad, az engem MÉJJSÉGESEN felháborít! Természetesen el kell ismernem, hogy ez a Lipcse illetve az inter ellen bejött (ahol a játék képe alapján, amúgy 8-2-re kellett volna kikapnunk), de azóta viszont a nagy számok törvénye alapján folyton csak szopunk, megjegyzem teljesen igazságosan. Mert amíg Allegri képes volt komoly felkészülés után megölni az ellenfél játékát (emlékszünk a Dortmund meccsre, ahol az volt a taktika, hogy adjuk oda a labdát nekik, mert azzal nem tudnak mit kezdeni, vagy, hogy a Barcát hogy herélte ki) vagy egy elbaszott első meccs után totálisan más taktikával visszajönni a meccsbe (Bayern, Real), addig Motta konkrétan elkeseredett kisfiú arccal nézi végig a meccsek második félidőjét. Pedig ő is igazán ledobálhatná a ruháit, hisz biztos jobb teste van, mint Maxinak!

A másik gondom az, hogy képtelenek vagyunk behúzni meccseket, pedig ehhez csak annyi kellene, hogy 1-0-s vezetésnél nem támad ki kettő védőnk is a 89. percben. Ilyenkor azért visszasírok egy kis Calmát.

CALMA B@ZDMEB!

És ha már Calma, vajon Mottának mikor fog leesni, hogy az eszetlen kitámadósdi (nem a kitámadással van bajom, hanem azzal, amit ez a csapat művel) azt eredményezi, hogy a hátsó embereink magukra maradnak, nincs kettőzés és beszopatnak minket. Pl a sokat szidott Danilo ugyan tavaly is sokat hibázott, de mindig jöttek neki kettőzni, ami idén már elmaradt. Persze csinálhatjuk azt is, hogy Danilót bűnbaknak kikiáltjuk és elküldjük a picsába (miközben így is csak vele volt meg egy kezdőnyi védőnk), de lehet, nem ez lesz a megoldás a gondjainkra, hiszen mostanság már nem csak Danilo egyéni hibáin mennek el a meccsek (Cambiasso, Loca, Gatti és Dougla Luist már nem is említeném).

És végül szeretném elmondani, hogy eddig ugyan semmi taktikai zsenialitást nem láttam Mottától - persze egy átlag SerieD edző szintjét sem ütötte még meg az én szememben -, de azért adnék még neki időt, ha már belekezdtünk ebbe az új projektebe, főleg úgy, hogy Giuntoli talán rájön, hogy egy keretbe kellenek védők és csatárok is. Viszont azt nem bírom magamban tartani, hogy elmondjam Allegri mennyivel tisztábban látta át, hogy mivel lehet a pontMAXimalizálást (róla nevezték el a kifejezést is!) elérni, mint most Motta, aki számomra egy mélyvízbe bedobott Pirlora emlékeztet inkább, mint egy edzői licenszel rendelkező vezetőre. 

És végül, hogy valami bíztatót is mondjak: ne csüggedjünk, Mottával vagy nélküle, de meglehet még a dicsőséges 4. hely!

És mint mindig, FROSTA JUVE!

írta és rendezte: nemesszabi

Előrehozott BL-döntőt!

Kedves blogtársaim, juventinók itthon és a világban!

Most, amikor magunk mögött hagytuk a sok szempontból lehangoló 2024-es esztendőt, nem csupán a kihívásokat és problémákat látjuk, hanem valami sokkal erősebbet is. A reményt!

A blogposztok és a kocsmák baráti böfögésétől morajló beszélgetései közben a remény lángja fényesebben égett idén, mint az utóbbi években. Hisszük, hogy ez a remény, ha kitartóak és optimisták vagyunk, kiolthatatlanná válik. Napról napra egyre többen hisszük, hogy a sérüléseknek, valamint a döntetlenek sorozatának hamarosan vége lesz.

A csapatunk nagy bajban van. Egy gazdasági, sportszakmai válság nyomja ránk terheit, amelyet még a sérülések is súlyosbítanak, de elpártolt tőlünk a szerencse és a bírói kar is.

Mindenki látja, hogy mi folyik a klubnál. Hogy az Allegri-éra Paraticivel és a FIGC-cel hogyan vette el a juventinóktól a jobb eredmények reményét. Mindenki megtapasztalhatta, hogy nem működik a klub, emelkedtek a költségek és csökkentek a bevételek, a játékosok értéke bezuhant, és hiába vannak magas fizetésű játékosaink, mert ugyanolyan rosszul teljesítenek, mint a többiek.

A klubunkat lezüllesztették, kifacsarták, és a végletekig megosztották a juventinókat. A korábbi edző és a vezetőség elárulta a klubot, Boniperti, Scirea, Del Piero juventusát, a sikeres, mindig győzelemre törő és egységes Juventust. Csapatunkat a BL egyik leggyengébb, nevetséges csapatává tették. De ennek most vége van. Többmillió szurkoló mondja, hogy elég. Nincs több időnk, és lassan nincs több egészséges játékosunk sem.

Nem adunk több esélyt. Legyen előrehozott Bajnokok Ligája döntő! Hozzák előre a döntő napját a lehető legkorábbi időpontra, hogy ne szenvedjen tovább a klubunk feleslegesen, mert NINCS TÖBB egészséges játékosunk. Nincs még 5 hónapra elég játékosunk. A J-Medicalnak már nincs több szabad helye. 

Ceferin elnök úr!

Emlékszik, amikor a megválasztása előtt, az akkori elnökünk, Andrea Agnelli pajkosan megsimogatta a vállát az UEFA székházában? Támogattuk önt a legnehezebb időben is. Sajnos az akkori elnökünknek fontosabb volt a Szuperliga, mint az UEFA maffia.

Kedves juventinók!

Nincs még 5 hónapunk a BL megterhelő, hosszadalmas szakaszain teljes csapattal átmenni. Nem hagyhatjuk, hogy a túl sok pénz érdekében túlhajszolják, megnyomorítsák a játékosainkat.

ELÉG VOLT!

Elég volt a heti 2-3 meccsből, a szalagszakadásokból, a kiégett játékosokból, a hosszú felépülésekből.

2025 a reményről fog szólni. Arról, hogy február első hetében megnyerjük a BL-döntőt, és újra elindítjuk szeretett klubunkat a győzelem és sikerek felé.

Boldog, békés és reményteli új esztendőt kívánunk minden juventinónak!