Elég nehéz a csapat mostani teljesítményéről szakmai elemzést írni, így ezt nem is tesszük. Ellenben nem szakmai elemzést sokkal könnyebb, és a mostani teljesítményünkhöz is jobban illik, ha komoly fodballról szó sem esik inkább.
Szétválasztani a meccset és a Juventus problémáit talán nem is kell, mert a PSV elleni meccsben benne volt a problémák nagy része, még ha nem is teljesen világosan. Vegyük sorban, ahogy sikerül.
Edző vagy nem edző?
Motta felelőssége felmerült már korábban is, és emlékeim szerint az ő felelősségét korábban sem tagadtam. A különbség annyi volt a korábbi kóklerrel szemben, hogy ott bebizonyosodott, hogy nem lesz semmi sem jobb, sőt, csak a mocsárban való süllyedést nézzük évekig, akármi is történik a livornói vámpír körül. Ellenben most, ha jól meggondoljuk, nehéz vagy nehezebb igazságot tenni. Motta ugyan jóval tapasztalatlanabb, mint Allegri, de valamiben hasonlítanak. Ez pedig az, hogy egyikük sem képes egyensúlyt vinni a csapatába. Allegri alatt abból állt a Juventus, hogy várt. Várt arra, hogy hátha történik valami, ami neki jó és akkor majd TALÁN sikerül valamit tenni. Ez sokszor bejött, de mindig magával hozta a törvényszerű összeomlást a szezon valamelyik szakaszában. Ugyanis nem lehet jegy nélkül folyamatosan felülni az ijesztően vigyorgó lovacskára a körhintán, egy idő után elszédülsz és még ki is basznak a biztonságiak, vagy rosszabb esetben a fizetős vendégek. Mottának van egy elképzelése, ami - sajnos - nem látszik forradalminak, ellenben a meglévő és menetközben felmerülő problémák teljesen kizökkentik őt is és a csapatot is. Mert a taktikai hibák előfordulnak a fociban, minden edző nehézfejű. A szomszéd edzője mindig bölcsebb...nek tűnik, de ez csak a látszat. Kb. az összes nevesebb edző konok, makacs és nehezen újul meg, ha egyáltalán képes ilyesmire. Egyes edzők, akiket nem tartunk annyira jónak, jellemzően ugyanazokat a hibákat vétik huzamosabb ideig. Ellenben a jobb edzők teljesen új hibákat tudnak "feltalálni", így kevésbé tűnnek tehetetlennek. Mondhatnánk sok példát, Conte, Guradiola, Mourinho. Neves edzők, mindegyikük nyert már, van tapasztalatuk és mégis pontosan tudni róluk, hogy milyen hibákat fognak véteni. Ugyanazokat, mint 10 éve. Ennek ellenére itt ott, ideig óráig, vagy így vagy úgy, de működik az, amit kitalálnak. Bár a mostani szezonban Guardiola látványosan besült a világ egyik legdrágább keretével, a világ legjobb csatárával, de mégsem lesz belőle hirtelen Várhidi Peti. (Ahhoz még tanulnia kell, ugyanis.) Taktikai hibák tehát vannak, ezt fogadjuk el. De ami igazán zavaró, az az, amikor a csapat fejben gyenge, nem hisz magában, nem szántja fel a pályát és nem úgy fejezi be a meccset, mint egy hónapokig harcoló katona. Kevés edző képes megfelelően, vagy példaértékűen motiválni, de máshogy is megközelíthetjük a dolgot. Mi a retkes zebrafaszért is kell egy sorsdöntő rangadó vagy egyenes kieséses meccs előtt feltüzelni a játékosokat? Ha valaki toszogat a szakadék felé, akkor unottan nézegetsz hátra a vállad fölött, hogy mikor unja már meg? Esetleg észbekapsz, hogy a szakadék alján végzed, ha nem embereled meg magad? Értem én, hogy ezek a játékosok milliókat kapnak a szezonra akkor is, ha nem nyerünk semmit, de ha nem képesek a végsőkig harcolni egy fontos meccsen, akkor mit is várunk tőlük? A PSV ellen vegyes volt a kép. Conci mindent akart, Gregor védett, amikor tudott, Yildiz inkább idegesnek és sértettnek tűnt, mint elszántnak, de a többiek alig mutattak valamit, nem éppen az látszott, hogy most miért is megy ez a meccs. Melóztak, ezt nem tagadom, de nem terminátor-módban, hanem túlélő-módban, ami már alapból kiosztja a szerepeket. Aki túlélő módban játszik, azt ledominálják. Ez pedig megtörtént a meccsen is. Aki pedig hátrányban is győzelemre játszik és nem fél, az dominálni fog. A Milan és Atalanta meccseivel ellentétben, mi annyival néztünk ki szarabbul, hogy kb. közünk nem volt a meccshez dominancia szempontjából. Nem Rambo volt a pályán, aki ellövi az összes töltényét, aztán utolsó erejével majdnem megmenekül. Mi egy fától fáig futkosó, a harcból teljesen kimaradni akaró "megúszást" próbáltunk teljesíteni. De ez az "olaszos" taktika nem mindig működik. Két fontos dolog is kell hozzá: egyrészt harcolni kell ilyenkor is, önbizalommal, másrészt fejben rendben kell lenni, azaz sokkal fontosabb a fejben lévő "minőség", mint a fodballtudás. Nálunk utóbbi nem volt, előbbi pedig elégtelen volt. És Motta nem tudta hozni azt, amit mondjuk Conte tud. A kutyaszar játék mellett nem tudja megmenteni a meccset a harcossággal, a hittel, hogy itt mi vagyunk azok, akik toszni fognak és nem minket fognak megrakni. Nem kell, hogy valóban így legyen, de ezt kell hinnie mindenkinek. Ezt pedig látszólag senki nem hitte el, még azok sem, akik legalább odatették magukat. Motta tehát nem tudott elegendő, vagy egyáltalán bármennyi hitet adni a csapatnak. Ez pedig ilyen helyzetben végzetes lett.
Giuntoli vagy Nemtoli?
Az utóbbi meccsek történelmiek voltak. Talán nem is tudjátok, hogy mit tapasztaltatok. De láttatok már olyan Juvét, aminek a legmagasabb szinten, valóban jó csapatok ellen kellene teljesítenie és erre olyan hátvédsor tud felállni, mint a Weah - Gatti - Veiga - Kelly sor? Ez kb. olyan, mintha azt mondanák neked, hogy menj el randizni, de nincs pénzed, piszkos a cipőd, ing helyett csak a pizsamádat tudod felvenni, lyukas a gatyád és már csak a bölényszar illatú parfümödből maradt, amit mindenképpen magadra kell fújnod, mert amúgy hajléktalan szagod lenne. Mennyire lenne sikered? A dumád sem jó, nem vagy vicces, és hát csúnya is vagy. De menned kell. Mész. "Hát hogy nézel ki, te szerencsétlen? A szüleidnek nem sikerült embert faragniuk belőled?" - lenne a reakciója a másik félnek. Nos, Giuntoli nyilván abból főz, ami van. De nem mindegy, hogy egy íztelen levest csinál, ami legalább átmenetileg laktató, vagy egy fortyogó, zöldes, büdös fost, ami után arról győzköd, hogy sokkal finomabb, mint ahogy kinéz, és elnézést kér, hogy fűszert nem tett bele, mert elfogyott az aprított denevérürülék. De most aztán zabálj, mert ő mindent megtett! Kösz, papa! Ha mindent megtettél, akkor biztos nem fogjuk kihányni. Vagy mégis? Az is jobb, mert legalább nem fosunk egy hétig tőle. Cserébe legyengülünk így is, mert nem lesz mit enni. Nehéz eldönteni, hogy Gin főztjétől Motta éppen okád vagy már fosik tőle. Szerintem utóbbi, mert a hányáson gyorsan túlesne, de a fosás örök. És fosból csak fost lehet főzni, ami jól látszik a játékosok mentalitásán. Giuntoli "szerencséje", hogy a főztjét egyelőre csak másnak kellett ennie. Az edzőnek, a játékosoknak, a szurkolóknak. De eljöhet az az idő, amikor a maradékot tányérostul az arcába küldi valaki, ott meg már nem segít a széntabletta.
Meg a Dilaurentfasz-csicska Gubernátor Giuntoli sem!
Elbúcsúzott hát a csapat a BL-től, és a bajnoki "menetelést" elnézve, ez nem is nagy baj. A klub történelmét, jelenét, a pénzt és egyéb vicces dolgokat tekintve viszont baj. Mondanám, hogy a bajnokságban majd jobb lesz minden, de ezt egyelőre nem tudjuk, mert a csapat "lelke" annyira törékeny évek óta, hogy nagyobb feltámadást kellene produkálnunk, mint egy beszpídezett Jézusnak. Bár a keresztre feszítést már sokadszorra szenvedjük el, a megváltó még mindig távol. De legalább már nem az ördög ordítja a tanácsokat a csipkebokor tövéből.
Utóirat: aki véletlenül előfizetett az RTL-re, annak a meccseink helyett ajánlom a Balázs show 7200 részét inkább. Sokkal szórakoztatóbb, és onnan nem esünk ki sosem!
