Juventus - Cagliari beharang

"Harangoznak délre
Libapecsenyére,
Nincs itthon a gazda,
Megeszi a macska."

A két gyermek besegített a beharang megírásába, ezért ez a felütés. Ami nem is hangzik rosszul elsőre. Másodikra már igen, mert nálunk itthon van a gazda. Nem nálunk, mint családnál, hanem nálunk, mint klubnál. Ha nálunk, mint családnál lenne itthon a gazda, akkor most nem lenne beharang, mert ő mondaná meg, mit szeretnék csinálni a beharang írása helyett. Szóval a Juventusnál van otthon a gazda. Ott ül a padon, és alkalmanként Kappa melegítőben kappan hangon ordítva dobálja a zakóját. Amikor egy gólos előnyből a fodbalról téveszméket kergető csapat játékosok egyike-másika megpróbál két gólos előnyt varázsolni brusztolni. Hát van erre szükség, more? Mi, csáje? Há eszt kee csinánie? Calma van, basszátok meg! No előre passz, solamente hátra! Zárjuk azokat a rohadt passzsávokat, capisci?! Nem, ne csak az ellenfélét, az összeset. Az ÖSSZESET! Vaffanculo, puttana, calmaaaa!!!

Ha szép játékot akartok, akkor tík vagytok parasztok!

A Cagliari a legutolsó meccsét (a Frosinone ellenit) 0:3-ról fordította meg, és nyert 4:3-ra. Na most ugye minket ez a veszély nem fenyeget. Allegri ugyanis okos, és már a szezon elejétől évek óta erre a meccsre készülve játszatja fiait. Akiknek tilos három gólos előnyt szerezni. Két gólost is, de azt még néha sajnos megteszik a fiúk. Ha a Mester nem fogja őket elég kemény kézzel. (Mint amilyen kemény kézzel fogtuk mi, látványos fodbalt óhajtó szurkolók a cerkát, amikor Stuani nekiállt cselezni.)

Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem, merre jár, hol lehet most a pettyesem?

Szóval fobdalt most sem fogunk látni. Illetve hát végülis láthatunk, csak attól függ, melyik meccsre kapcsolunk. Ha a miénkre, akkor 50% esélye azért papíron mégis csak van, hogy látunk fodbalt. Tudjuk, hogy kitől van esély erre az 50%-ra. Annak az edzőnek a csapatától, aki több Serie bajnoki címet gyűjtött az elmúlt egy esztendőben, mint Allegri az utolsó négyben összesen. Akit a duplahetedik idények egyikében elüldöztünk, kiutáltunk, hogy aztán ne nálunk érjen be a munkája, hanem Leicesterben. Akinek a trénerkedése alatt Amaurival, Legrottaglieval, Marchionnival, Grygeraval oktattuk a Real Madridot oda-vissza. ODA, VISSZA.

Az egész Bernabeau állva ünnepli az Úr eljövetelét.
És ha már ott voltak, Del Pierot is megtapsolták.

Remélem ma is alkot valami nagyot az Úr, de azért nem ellenünk gyűjtik be a zsinórban harmadik győzelmüket a velszi szárdok. Én azt tippelem, Del Piero egyedül többet ér mint az egész keretünk szertáros-Stohl pöttyint egyet az elején, aztán a maradék 90+6 percet kibekkeljük a saját tizenhatosunkat előtt. Vagy mögött. Az mindegy, majd Allegri eldönti, mennyire leszünk bátrak.
Bár az is lehet, hogy egyszer kijön a lépés, és simán beindul a támadógépezet. Mert tudunk azért mi fodbalozni, ha akarunk. A Verona elleni meccs például egy nem anti-Juventusos VAR-vezérelte világban sima 3:0 lett volna ide. Akkor még Mr. Calma sem segítehetett volna azon, hogy ne lőjünk egynél többet. Szóval tudjátok mit? Ha már olyan pozitív volt a Fior elleni kiharangunk, akkor legyen pozitív a vége ennek a Cagliari elleni beharangnak. Én amondó vagyok, (magunkhoz viszonyítva) gólgazdag meccsen győzünk 3:0-ra. Miretti újra betalál, Kosticnak lesz gólpassza, Vlahovic duplázni fog, Keantől pedig (csak a miheztartás és a hagyoményőrzés végett) újra elvesznek két gólt. De fodblat nem fogunk látni. Ha értitek, mire gondolok.