Visszatértünk! – Igazságmenet 6. rész

Az ötödik rész folytatása

A Dzsúszbemiaszar (hívják Szarszívónak is) Dante Poklához hasonlatosan körkörös felépítésű. Ez a hely egyre mélyülő bugyrokkal, egyre kevesebb bűnössel, de egyre súlyosabb bűnökkel teli. Ezen az egyirányú úton nincsen alaptábor, nem segítenek serpák, mindenki csak magára van utalva. Ahogy mondani szokták, a Pokolba vezető út jó szándékkal, a Pokol viszont gonosztettekkel van kikövezve, és a gonoszság nem ismer sem Istent, se Hazát, a Gonosz bizony internacionális. Mi Tigrist kerestük a Pokolban és tudtuk, hogy már utunk vége felé járunk. A Nagyragadozók Háza az utolsó stáció, a Pokol legmélyebb bugyra, ahol az árulók szenvednek. Ide rejtették el előlünk, itt raboskodott Tigris és nem tudhattuk, hogy milyen állapotban vár ránk. Fel voltunk készülve a legrosszabbra.  Egy barlang bejárata előtt álltunk, a bejárat felett  kék-fekete kígyók tekergőztek, nehezen kibogozható feliratot formáztak "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!". Nem csodálkoztunk, Milánóban jártunk, és Milánói Hercegség címerállata a kígyó. Rögtön tudtuk, megérkeztünk a Pokol legmélyebb bugyrába, a kígyóverembe. Álnokságra, cselszövésre, hazugságra és szemfényvesztésre felkészülve léptünk be, és hogy elkerüljük az érzékcsalódást, befogott orral, szemünk eltakarva óvatosan lopakodtunk. Sajnos a fülünket elfelejtettük befogni.

– Már vártalak titeket! – Tigris olyan lazán fogadott minket, mint aki a jól megérdemelt villányi wellness üdülése közepén éppen a pincében piheni ki az exkluzív csomaghoz tartozó grátisz halánték- és genitális masszázs fáradalmait.

– Az jó, mert pont most érkeztünk – próbáltam leplezni a meglepetésemet. Viszont amíg ezt mondtam, ő ugyanezt mondta és vigyorgott közben. – Azt a kurva! – Mondtuk erre egyszerre, én és Tigris.

– Ne csináld ezt velem! – mutatott rám a jobb kezével, miközben én önkéntelenül ugyanezt csináltam, mondtam és mutattam. A többiek furcsán bámultak minket, Tigris elröhögte magát, én meg tanácstalanul álltam és a gondolataim ide-oda csapongtak, mint a mitévő legyek a vadnyugati tűzpárbajok előtt valaha. Ekkor Tigris elröhögte magát, én meg nem.

– Tudom, hogy meg vagy lepődve, jobb, ha nem leplezed – mondta.

– Mi a fasz van? – gondoltam, megszólalni nem bírtam. – Már bárki jobban tudja mit érzek, mint én?!

– Mi a fasz van? – kérdezte Tigris helyettem. – Már bárki jobban tudja, mit érez bombahoppa, mint bombahoppa? – tette hozzá, majd folytatta. – Pontosan erre gondolsz most, de az általam feltett kérdésben a már időhatározó melletti jelen idejű ige csupán az esemény jelenidejűségét jelöli, viszont a valós megtörténés idejét nem helyezi el időbeli koordináta rendszerben, mert számunkra minden most történik. Tudod, a jelen az sok kicsi most egymás után, ahol az előző mostok már a múltba sorolódtak, és a következő mostok még az idejükre várnak. Tudom, ez most kicsit zavaros, de nem annyira, hogy tankönyvet kellene belőle írni. Legalábbis nem most. Az egész sztorit beleírták utólag az életrajzunkba. Nem egy Odüsszeia hosszúságú sztori, de amíg vártam rátok simán kiolvastam az első kötetet, és hogy nagyobb legyen a meglepetés, betanultam a megnyitó párbeszédet.

– Ne mondd azt nekem, hogy meg van írva minden! – mondtam én és mondta Tigris is velem egyszerre. Komolyan fontolóra vettem a lehetőséget, hogy tényleg igazat mond.

– Tényleg igazat mondok, nézd csak itt van, ez az a könyv, Párhuzamos életrajzok a címe, mint az öreg Plutarkhoszé, csak nem ókori hősökről, hanem rólunk szól, vagyis VMC, mardel, bombahoppa és Tigris időutazását és életét taglalja. Tudod, ritka, hogy a  párhuzamosok, találkozzanak, hát még egyszerre négy! Nem csoda, hogy könyvet írtak belőlünk. Én már elolvastam az első kötetet, ami arról szól, hogy értem jöttetek. Itt van, nézzétek csak, legendák lettünk!

– Ne mondd már, az nem lehet, hogy meg van írva a sorsunk előre. Az fatalizmus! – mondtam egyre idegesebben, lehet, hogy gesztikuláltam is, mert Tigris elkezdett nyugtatni, egyszóval felkaptam a vizet.

– Ne kapd fel a vizet, és ne címkézz fatalistának! Címkézni nem szép dolog, bár esetemben hasznosabb, mint a body shaming – amikor ezt mondta, persze kihúzta magát, – inkább igyál egy sört, hosszú utat tettetek meg – mondta és felém nyújtott egy üveget, biztos gyanakodva nézhettem, mert nyugtatni kezdett.  – Nyugi ez nem idősör, hanem bombahoppa láger, ide az állatkertbe főzted direkt. Egész jó.

Belefáradtam, sok volt már nekem ez, fatalizmus és lágerek, látszik, hogy a történelem megismétlődik újra meg újra. Sosem tanul az emberiség a hibáiból?

– Ez az egész itt az internacionalizmus műve, igaz? – kérdeztem.

– Naná, ez az egész állatkert annak állít emléket, hogy juttatta a világot majdnem a pokolra az internacionále. Ez egy örök mementó. Még jó, hogy az emberi fajnak kialakult az immunitása a kék-fekete vírussal szemben. Persze időnként ránk fér az emlékeztető vakcina, és a te söröd is az immunrendszert erősíti. Olvasd csak el az üvegen a hátsó címkét!

Na jó, erre nem tudok nemet mondani – mondtam. De addigra sok volt már ez az egész, jobban hiányzott egy korsó sör, mint hogy a söröm összetételét tanulmányozzam. Erre megszólalt mardel is.

– Te, bombahoppa. Ha a könyvet az életünkről írták, akkor nem előre van megírva, hanem utólag! Ez nem lehet sem fatalizmus, sem futurizmus. Ez futur-turizmus, érted mire gondolok?

– Értem, de inkább mondd magyarul mardel, időutazás, így sokkal szebb, nem igaz? 

– Jaj már bombahoppa, unjuk a szóvicceidet, mi is fáradtak  vagyunk, fogadjunk, mindjárt benyögsz egy szakállas poént is – VMC is beszállt az irányba állításomra.

– Oké, ha te akarod! Két pont megy a sivatagban, az egyik pont megszólal, hogy hé te, mire a másik pont megszólal, hogy miért pont én. Várj csak, ez nem szakállas poén, inkább mondjuk így, két szakállas poén megy a sivatagban, az egyik a szakállát pödörgetve megszólal, hogy hé te, mire a másik megszólal, hogy miért po' én. Így már jobb? – éreztem, hogy lassan, de biztosan idegösszeroppanást fogok kapni. – Hagyjatok magamra mind!

Beszélhettem ezeknek, de hiába, hárman összekapaszkodva elkezdtek nekem énekelni, hogy Friends will be friends, Who wants to live forever, ami úgy kezdődik, hogy "There's no time for us"(időutazunk bazmeg!) és így tovább. A rögtönzött Laokón csoport két szélén Tigris és mardel még egy Mercury-s bajszot is imitált a mutatóujjával az orra alatt. Micsoda jövőkép! Az idő fogságában, ez lehet a performansz címe, gondoltam. Azt is gondoltam, hogy bazmeg, nem kicsit előreszaladtunk, oké, hogy könyvet írnak rólunk, de ezek már a filmzenét éneklik?

– Jól van, hagyjátok ezt abba, mielőtt meghatódok, ez kurva szentimentális. Nem bírom én ezt! Inkább húzzunk vissza a maszkulin jelenünkbe és folytassuk az Igazságmenetet! – mondtam nekik.

– Oké, főnök, mondjad, merre menjünk? – kérdezte mardel.

– Merre-merre, hova-hova? – most megfogtak, elkezdtem terelni. – Mikorra-mikorba, ez a kérdés. Meg hogy hogyan. Majd Tigris megmondja, ő olvasta a könyvet.

– Hiába, mondtam már, hogy csak az első kötet van itt, addig tart, hogy megtaláltok és végigtoljuk ezt fatalista dumát. – válaszolta vigyorogva Tigris. – Az a zárszó, hogy vége az első résznek.

– De ugye visszajutunk? – kérdezett közbe VMC.

– Nyilván, hiszen könyvet írtak rólunk – válaszolta mardel.

– Ez nem jelent semmit – szólalt meg Tigris. – Ezt a könyvet a távoli jövőben írták, mert benne van az, hogy hogyan jöttetek utánam. Vagyis még bármi történhet. Bármi bármikor.

– Figyeljetek csak, most rossz helyen vagyunk és rossz időben. Szerintem menjünk vissza Torinóba, először most, 2097-ben, akkor már jó helyen leszünk, de még rossz időben. Azután ott menjünk vissza a jelenünkbe a határra, akkor meg jó időben leszünk, de rossz helyen – mondtam. – Utána már csak  be kell fejeznünk a dicsőséges Igazságmenetet.

Innentől, ahogy elkezdtünk egyre több ingyen sört inni, felgyorsultak az események. A Dzsúszbemiaszarban egyáltalán nem marasztaltak minket, úgy mehettünk ki a Pokolból, hogy még az útra is adtak pár rekesz sört, tudták, nem odavalók vagyunk, nem akarták, hogy ott maradjunk. Mi meg nem akartuk, hogy marasztaljanak. Visszatérve Torinóba semmi más ötletünk nem volt, mint hogy annyi sört iszunk, amennyi csak belénk fér. Ha szerencsénk van, gondoltuk, lesz közte idősör is és visszajutunk a saját időnkbe. Nagyon sokat ittunk, de nem történt semmi különös azon kívül, hogy kifejezetten jól éreztük magunkat, és a Juventus himnuszt sokszor elénekelve (vagy inkább üvöltve, mint a sakálok) vagy álomba ringattuk magunkat, vagy beütött a filmszakadás. Esetleg mindkettő, bizonytalan vagyok, mert fingom sincs mi történt, még az is lehet, hogy elraboltak minket az ufók.

Arra ébredtünk, hogy a határon fekszünk az út mellett az árokban, majdnem ott, ahol eltűnt Tigris, és most mindenféle klímatüntetők Greta Thunberg maszkban az aszfalthoz ragasztják magukat.  Odamentem és határozottan megragadtam és megkérdeztem egyet, mi ellen tüntetnek, talán túl nagy az időutazás céókettőpotenciálja? Sok sört kell hozzá inni? Böfögtem is egyet rá, hogy tudja, igazi alfa vagyok. Furcsán nézett rám, kicsit megszeppent, de aztán összeszedte magát és beszédbe kezdett. 

– Négy és fél év múlva vége a civilizációnknak, és ti, felnőttek nem vesztek tudomást róla. Nem vesztek tudomást a számokról...

Ezen elgondolkodtam, Greta 2019-ben kezdett el jövendölni. Nyolc és fél évről beszélt. Ez a tüntető meg négy és félről hadovál. 

– Milyen év van? – kérdeztem.

– 2023! – ordította az arcomba.  – Neked sincs már öt év hátra!

Sokat sejtetően nézhettem rá, és bekérdeztem.

– Milyen hónap?

– Július! – üvöltötte és toppantott. Kettőt, hogy megszeppenjek. – Meghalsz, boomer!

– Az érdekes, mert most jövök 2097-ből. És nem boomer vagyok, hanem bombahoppa, Juventino. – Kihúztam magam. – Kár a gőzért, gyerekek! Mást etessetek a dumátokkal!

Ezzel otthagytam a tüntetőket, őrült egy kor ez is, de visszatértünk, úgy tűnik. Kicsit fájt a fejem, biztosan a jetlag miatt. Visszaértem a többiekhez és megszámoltam magunkat. Egy, kettő, három, négy. Jónak tűnik.

– Mindenki itt van? – tettem fel a kérdést miközben leporoltam a seggemet. 

– Úgy tűnik – válaszolta VMC, ahogy  körbenézett. Szakálla szürkéllett a portól.

– Itt és most? – bonyolítottam meg a kérdést.

– Ellenőrizzük le valahogy! – mardel is szürke volt, mint a szürke ötven árnyalatában pompázó szivárvány a ködben. Alig vettem észre.

– OK! Névsorolvasás! bombahoppa? – tettem fel a kérdést magamnak. Vigyázzba meredtem és rávágtam. – Jelen!

– ABC sorrendben haladunk – mondtam, majd hozzátettem, – mardel? 

– Jelen! – válaszolta mardel. Oké,  ketten már biztosan most vagyunk, gondoltam.

– Tigris? – kicsit bizonytalanul tettem fel a kérdést, emlékezve a kék-fekete csíkos lidércre.

– Jelen! – vágta vigyázzba magát Tigris. Porfelhő lengte körbe.

– VMC? – kérdeztem legvégül.

– Jelen! – csak úgy lengett a szürke szakálla.

– Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Grande Moggi Blog szerzők! – büszkén néztem végig a csapaton a rögtönzött beszédem közben. – Kijelenthetem, hogy a teljes legénység itt és MOST van! Visszatértünk! Az Igazságmenet folytatódik, irány Torinó!

– Oké, bombahoppa, de mi ez a sok szürke por rajtunk?

– Mi lenne, hát a hosszú út pora!

Axl Rose villáminterjú

– Szia, Axel, köszönöm, hogy eljöttél egy gyors sörkóstolásra hozzám. Hívhatlak Axelnek?
– Jobban örülnék az Eltonnak, de szólíthatsz Axelnek is. Állítólag kurva jó az instant söröd, tényleg hidegkomlós?
– Igen, és kurva sokat foglakoztak vele, amíg lefőzték nekem a söralaplevet, nekem már csak be kellett kevertetnem Dartival. Jól csinálta, jobban, mint én csináltam volna. De Axel, most te jöttél bombahoppához és nem bombahoppa ment hozzád, ne cserélgessük a szerepeket, én kérdezek. Nem zavar, hogy egyre inkább hasonlítasz egy Elton John karikatúrára? 
– Nem zavar egyáltalán, sőt, megtiszteltetésnek tekintem a hasonlatot. Már gyerekkoromban is nagy Elton John rajongó és fanatikus Juventus szurkoló voltam, és remélem, hogy a népszerűségemet fel tudom használni arra, hogy népszerűsítsem a Juventust. Írtam is egy számot, lehetne Juventus himnusz, de azt már megírta más. Gyakran szoktam otthon magamnak zongorázni, amikor meditálni akarok. "Juve, storia di un grande amore, bianco che abbraccia il nero...". Megnyugtat. De ezt az új számot most közösen éneklem Paullal, tudod Pogba, a Juventusban játszik ő is.

fekete és fehér

– Te, Axel, ez kurva jó lett, de tudod, Paul nem játszik a Juventusban. Csak játszana, de nem engedi az egészsége. Apropó, te hogy vagy? Ízlik a söröm?
– bombahoppa, kurva jó a söröd, kár hogy más főzte, Te meg csak bekevertetted Dartival, de kurva jó! Hogy mondják magyarul? Fuckin'?
– Nem, nem fucking, hanem brewin', vagyis sörfőzés, de mindegy. Mit tanultál még magyarul, Axel?
– Hát, például azt, hogy üdv, vagyis welcome!
– Axel, magyarul nem kezdünk háttal mondatot, pedig tényleg kurva meleg van, so hot!

szó - hát

– Jól van bombahoppa, látom feszült vagy, gondolom neked is hiányoznak már a meccsek, igaz?
– Jaja, ki is mentem tegnap a Puskásba, idén másodszor, most jobb volt, mint tavasszal, de most sem játszott a Juventus. Ti játszottatok ott, Axel!
– Tudom, a felkonfban az új srácnak küldtem a számot, add át ezúton is Giuntolinak, üdvözlöm! Lesz mit takarítania!

 

üdv a klubban

– Ja, hogy ezt neki küldted? És mit gondolsz, hogyan kéne kitakarítania?
– Ezt Giuntoli nálam biztos jobban tudja, szurkolok neki, csak sikerüljön, bárhogy is teszi! 

tedd bárhogy

– Szerintem is a cél szentesíti az eszközt. Axel, most hogy ittál a sörömből és adtál egy fasza budapesti koncertet, pihenni fogsz?
– Ugyan már, bombahoppa, te is tudod jól, szombaton koncert megint, aztán vasárnap hajnali fél ötkor betolok egy tévécsatornát a szemeimbe. Tudod, Juve-Barca lesz, az a könnycsatornákat is tisztíccsa!

T.V. Eyes

– Tudom, Axel, tudom, én majd üres sörösüvegekből csinálok kaleidoszkópot, úgy nézem. Egész szórakoztató. Úgy értem, hogy az üres sörösüveggyártás. Speciális termelési megoldásokat használok, tele üvegekből csinálok üreseket, de többet nem mondhatok. Vannak kulisszatitkaim!
– Értem, bombahoppa, üzenhetek valamit a magyar Juventus szurkolóknak, a Grande Moggi Blog olvasóinak és az Első Magyar Házisörfőző Egyesületnek?
– Pont erre szerettelek volna kérni, valami személyes üzenetet, mint Juventinó a Juventinónak!
– Csak annyit szeretnék mondani mindenkinek, nagyon szeretem ezt az országot és a söreit! A Juventushoz meg sok türelmet kívánok mindenkinek!

türelem

– Köszönjük, átadom! Axel, idén mentek még Torinóba?
– Fellépni nem tudom, erre van turnémenedzser, ezt neki kell tudnia. Nekem csak énekelni és zongorázni kell, amikor szólnak, de meccsre mindenképpen megyek, majd hiszen Torinó álmaim városa!

Paradise City

Giuntoli bemutatása - cenzúrázatlanul!

A Juventus új sportigazgatója a napokban mutatkozott be és válaszolt az újságírók kérdéseire. Sajnos mind az olasz, mind a magyar oldalakon pontatlan, rosszul értelmezett és fordított formában találhatóak meg a beszélgetés részletei, így mi most a teljes, cenzúrázatlan és valós szöveget közöljük az eseményről.

Gintonic úr

Először is hadd köszönjem meg Aurelio De Laurentiis úrnak, hogy munkát adott nekem, amikor a nápolyi akkumulátorgyár takarítójaként tengettem a napjaimat. Már majdnem meghaltam a mérgező gázoktól, amikor az elnök úr elhívott magához és azt mondta: "A f*szt fáj a tüdőd meg a fejed, ez Nápoly! A gyárban jobb a levegő." Imádom Nápolyt. A várost, az embereket, az aromát. Nyaranta mindig az Etnára mentünk kirándulni. Térdig gázoltunk az évszázadokkal ezelőtt elszenesedett emberek maradványai között. Felejthetetlen élmények ezek. Engem is sokkolt, amikor most nyáron kiderült, hogy a családom juvés, én pedig gyerekkorom óta zebradrukker vagyok. De ez büszkeség a családnak.

Rögtön az elején a célokról kérdezték az új vezetőt:

Azért hívtak ide, hogy újra versenyképes és fenntartható gazdálkodású csapatot építsek. Kezdésnek máris áthúztam pár sort a könyvelésben, remélem, az ügyészségen nem veszik észre. Én nem fogok szólni senkinek. -mosolygott az új sportvezető.

A játékoskeretben máris történtek új események, például Rabiot szerződéshosszabbítása és Weah leigazolása.

Rabiot szerződéshosszabbítását már az érkezésem előtt lezsírozták a srácok, ne engem hibáztassanak. Most mondjam azt, hogy Zidane és Makelele keveréke a srác? Ugyan már! De mit lehet tenni, az edző valamiért szereti. Weah jó olcsó volt, így nem várunk tőle sokat. Elég, ha létszámra megvagyunk. Különben is, a mester szerint nagyon jó a keret és nagyon elégedett az eddigi helyzettel. Hát, én is az lennék a helyében. Nem minden edző dolgozhat Rabiot-val és Weah-val, nem? 

A távozókról is kérdezték Giuntolit:

Ez a jenki gyerek, mármint a néger srác, vagyis...a másik néger srácunk, a régebbi, nem a mostani, de az is jenki, szóval...na, az a pufipofi McReady, szóval róla nem mondtuk, hogy a piacon van és nem számítunk rá. Így kevesebb pénzt kaphatnánk érte, ha tudnák, hogy már nem kell. Ezt még titkoljuk, de így is sorban állnak érte a pénzes csapatok, óriási lesz a licit. (pár másodperc pajkos bámulás után azonban mosolyra húzódott a szakember szája) Hahaha, na ennyit a viccről, látszólag senkinek sem kell, szóval nem tudom, mit kezdünk majd vele. Lesz, ami lesz. Arthurról szólva, ő egy tehetséges srác, csak sajnos kitartóan nemibeteg, így játékra kevésbé alkalmas. Megköszönve a Fiorentinának az eddigieket, valahogy elpasszoljuk hozzájuk, ha kell, még fizetünk is nekik. Hátha nekik van valami csodaszerük. Higgyék el nekem, nagyon csúnya nők élnek Firenzében, szóval van remény. Még a végén megjavul, azzal meg mi járunk jól. Bonucci helyzete nehezebb, mert amikor említettem neki, hogy eladnánk, egyből pofonra állt a keze, így el kellett futnom. Azóta nem beszéltünk.

Slágertéma Vlahovic és Chiesa helyzete is:

Nekünk ők az érinthetetlen kategóriában vannak. Aki nem fizet, nem nyúlhat, hozzájuk, ez egy tisztességes hely. De tudja mindenki, hogy üres a kassza, így ha elég pénzt adnak ahhoz, hogy már ne legyen ciki eladni őket, de persze a pénz nem lenne elég a minőségi pótlásukra, akkor átgondoljuk a dolgot. Kifogásunk már legalább lesz.

Lukaku ellen tüntető szurkolókról is esett pár szó:

Komolyan nem értem a szurkolókat. Egy olyan játékos ellen tüntetnek, aki még nincs is itt. Mármint...a még az azt jelenti, hogy most nincs itt. Akkor meg fölösleges tüntetni. 

A védelem is változhat a Bonucci-ügy miatt:

Igen, lehetnek változások. Még az is lehet, hogy valaki még távozik, vagy majd igazolnunk kell, de mindegy, ki jön vagy marad, amíg De Sciglio a keret része, mert úgyis őt játszatja a mester. Azt kérte tőlünk, hogy ha lehet, igazoljuk le a srácot mégegyszer. Ezen még gondolkodnunk kell. 

És ha már említették a mestert:

Allegri remek munkát végez, mi Nápolyban nagyon nagyra tartottuk az utóbbi években végzett munkáját, de hasonló elismerő szavakat hallottam a milánói és római kollégáimtól is. Ő egy remek szakember és ember és a legkiválóbb stratéga és a legjobb edző és a leg....most min röhögnek, nem viccelek, ez itt van mind a papíron előttem, ő csúsztatta a zsebembe, mikor jöttem befelé. Ja igen, és nagyon elhivatott és bátor és calmasztikus. Bízunk benne!

Pogba nem sokat játszott az utóbbi szezonban:

Nos, Pogba egy remek labdarúgó, ez nyilvánvaló. Igazi példakép a srácoknak, hiszen honnan tudnák különben, hogy éppen melyik haj a trendi manapság. Egy csapat ne csak játékban hanem stílusban is legyen kiemelkedő, nem?

Végezetül, megkérdezték a vezetőt, miért néz ki teljesen máshogy, mint a korábbi képeken:

Ja! Hát semmi, csak itt kérték, hogy fürödjek meg és tegyem rendbe magam. Tudják, ez Nápolyban nem szokás, és hát könnyen beleszokik a jóba az ember.

Akkor és most

Legvégezetül ismét szóba került Allegri:

Nagyon bizakodó vagyok! Nincsenek minimum céljaink, csak Max. Ő nekünk a max, a legjobb, igazán kiváló mester!

...mondta el Giuntoli, majd a tájékoztató végeztével az ápolók visszaadták rá a zubbonyt és elkísérték az "irodájába".

Bolingoli-riadó! A Lukaku-pletyka!

 Alig pár nap alatt teljesen leforrázta a Lukaku-ügy a juvés szurkolókat, tán még jobban is, mint a kánikula.

Mivel a Grande blog elkötelezett abban, hogy ne csak szórakoztató legyen, hanem közszolgálati jellegű is, így egy gyors összefoglalót adunk a felkavaró ügy témájában, hogy mindenki megnyugodjon. De mivel elkötelezettek vagyunk a hergelés és izgalomkeltés mellett is, így lehet, hogy csak felkészítjük az olvasókat egy újabb tragédiára. Ki tudja. Talán mi sem.

Mi az amit eddig tudunk?

1. A Juventusnak van új sportigazgatója. Egyik elterjedt becenevével a Gintonic névvel illetjük most őt. Az új sportigazgató alig pár napja dolgozik hivatalosan a Juvénál.

2. A Juventus a BL-szereplés hiánya, valamint külső és belső ellenségeinek áldásos munkája miatt kiigazításokra, magyar szoci politikai nevén megszorításokra kényszerülhet.

3. Gintonic munkája Nápolyban nem a sztárok leigazolása volt, hanem főként kevésbé ismert, feltörekvő játékosok leigazolása. A sztárokat inkább eladták, ha már muszáj volt.

4. A Lukaku pletyka a források szerint eléggé sokrétű. Ha mindet összemossuk, akkor valahogy így néz ki: Lukakut Allegri szeretné, már tavasz óta fűzködjük és Vlahovic eladása esetén megvennénk. Lukaku igent mondott és szóba sem áll hetek óta az indával.

És most akkor elemezzünk:

1. Gintonic, ahogy egyébként Marotta is, egy olyan klubtól érkezett, ahol az anyagi és egyéb okok miatt nem szokás kész játékosokat nagy pénzért venni. Öregedőket is csak akkor, ha jó üzlet lesz, azaz kifejezetten olcsó a minőségéhez képest. Nyilván ezt ugyanígy nem lehet megtenni egy Juventusnál, ahol nagy pénzekért kész, vagy aközeli játékosok is szoktak érkezni. Gintonic nyilvánvalóan nem másolhatná le a nápolyi munkáját. DE! Mivel a klub most a spórolás és megújulás útjára kell(ene) hogy lépjen, így bizony meg kell hoznia olyan döntéseket, amik esetleg kockázatosak. Láttunk ilyen a feljutás utáni években, láttunk ilyet a milánói dögevők környékén és más egyéb kluboknál is. Hogy fér bele a költségcsökkentésbe és a megújulásba, ha egy komoly tehetséget, aki 23 éves, nagy pénzért érkezett elcseréljünk egy 30 éves lúzerre, aki a nagy meccseken rendszeresen besül, ráadásul nem egy labdazsonglőr. Lukaku 30 éves, azaz valószínű, hogy egy 4 éves szerződéssel, amiben magasab fizetése lenne, mint Vlahovicnak, csak ráfizetés lehet, még akkor is, ha kb. 20 millióval előrébb lennénk az üzlet után. Megér 20-30 milliót, hogy egy piacképes, tehetségeseb játékost elcseréjünk egy olyanra, akiből már várhatóan nem látunk pénzt? Mert Lukakut most sem akarja már egyetlen épeszű klub sem megvenni, nem csoda, hogy a Chelsea ennyire becsicskult volna Marottának, hogy a 100 milliós játékost előbb kölcsön, majd 35 millióért elengedte volna. Akire van igény, annál nem tesznek ekkora engedményeket. Magyarul: Lukaku a kutyának sem kell, ennek ellenére adna érte a spórolni akaró Juve 40 milliót? Aztán ha 2 év múlva már annyira rottyon lesz, mint az előző szezonban, akkor majd elbonuccsizik vagy elramseyskedik, azaz fizetjük, de nulla hasznunk lesz belőle. Ráadásul már van egy ilyen játékosunk, Pogba. A nagy spórolás és költségcsökkentés megengedi, hogy kb. 10 milliókat kereső, öreg, eladhatatlan, hosszú szerződésű játékosokat tartsunk, akikből semmi hasznunk?

2. Egyesek Allegri kívánságának tartják Lukakut. Ez akár még hihető is, hiszen egy kókler idióta milyen játékost is kívánna magának, mint egy másik kókler idiótát? Szóval ez oké. De most akkor Allegri mondja meg, hogy kit igazoljunk, vagy a sportigazgató? Ha előbbi, akkor minek ide az utóbbi? Ha pedig Gintonic igazol, akkor 40 millióból már lehet fiatal tehetséget is venni, kisebb fizetéssel és jobb reményekkel. Lukaku nagyfizetésű és reménytelen, ezt már rengetegszer bizonyította. Az utóbbi években csak Conte alatt nyújtott elfogadható teljesítményt.

3. Ha már Conte, páran azt látják bele az ügyletbe, hogy Conte visszatér. Ha a régi és új vezetőség az előző szezon után nem dobta ki a kóklert, akkor miért a felkészülés időszakában, a nyár közepén tenné meg? Szóval a Conte-vonal nem tűnik valósnak, még úgy sem, hogy egyes pletykák szerint a vezetőség még mindig próbálgatja meggyőzni Allegrit, hogy valahogy távozzon, persze kevesebb pénzért, mint amennyi a szerződésében van. Akárhogy is történik, Conte már nem a pármilliós edző kategóriájában van, így hasonló pénzeket kellene fizetni neki, mint Allegrinek. Így teljesen kizárhatjuk, hogy Conte visszatérjen, amennyiben Allegri nem megy önként, pénzéről lemondva, azonnal.

4. A pletykák szerint Lukakuval már megegyeztünk és azért nem áll szóba az indával, mert már velünk megegyezett. Ez hihető? Lukaku ezerszer szerelmet vallott már az indának, bár amilyen hülye szegény, vélhetően Contét akart mondani, mert összetévesztette a Conte alatti életet az indás élettel. De ezt nézzük el neki, a lényeg, hogy megvallotta az indát, minket pedig nem szeret. A pletyka úgy folytatódik, hogy mindkét klub kb. ugyanazt ajánlotta a Chelseanek, azaz mindkét ajánlatot elfogadták az angolok, tehát Lukakun múlik, hogy hova megy. A különbség annyi, hogy a Juve Vlahovic eladásához köti az ügyet, azaz egy plusz bizonytalansági tényező is feltűnik. Ha te Lukaku lennél, hogy döntenél? Elmennél szeretett klubodhoz, ahol jól érezted magad, vagy inkább a gyűlölt riválishoz mennél, aki nem is biztos, hogy le tud igazolni időben? Nem vennéd fel a telefont szeretett klubodnak, pedig már megegyeztek a munkaadóddal, hogy vihetnek? Ráadásul, akármennyire is szomorú, az Inda jelenleg bajnokesélyes és BL-résztvevő, azaz jobb helyzetben van, mint a Juve. 

Összegezve: 30 éves játékos utolsó jó évei jönnek, a kedvenc klubja vinné, már csak alá kellene írni a szerződést, bajnoki címért játszol, BL-ben játszol a legutóbbi BL-döntősnél, megkapod a fizetésedet, erre te inkább meggondolod magad, és a trófeákra teljesen esélytelen, BL-ben nem induló, kókler alatt fodballt nem mutató gyűlölt riválishoz mész inkább? Nem szürreális ez?

5. Egyesek szerint csak meg akartuk zavarni az Indát és Lukakut, hogy végül ne igazoljon oda a csoki borzalom. Kérdés: nekünk ebben mi a jó? Válasz: semmi. Ugyanis a fentiek alapján Lukakuval vagy nélküle, de ez az Inda jobb, mint mi. Ha leigazolják 40 millióért az eladhatatlan 30 éves balfaszt, az nekünk miért rossz? Ha bekavarunk, akkor majd néznek mást, lehet, hogy pont egy olyan tehetséget, akit mi is kinéztünk. Azaz ezzel a kavarással akár rosszul is járhatunk. Egyedül a Chelseanek lehetett volna érdeke megszorongatni egy ilyen kavarással Marottát, hogy köhögje ki a pénzt, aztán vigye a fölösleget. Ehelyett az Inda elvileg kilépett, és akár jobb, fiatalabb opciók után nézhet. Most akkor ki is jár jól? A Chelsea, akinek a nyakán marad a fölösleg? Nem. Akkor a játékos, aki nem mehet szeretett klubjához? Nem. 

Ha létrejönne az üzlet, abban ki járna jól és ki rosszul? A Chelsea jól járna, mert szabadulna egy olyan játékostól, aki senkinek nem kell. Az Inda jól járna, mert jobb játékost is találna 40 millióért. Vagy hasonlót, de jóval olcsóbbat. Akár még Lukaku is jól járna, mert akármit csinál, 4 évig megkapná a fizetését a Juvéban, akkor is, ha 5 gólt lő szezononként, és akkor is, ha hónapokig sérült. És ki járna rosszul? Na ki?

Ahogy rövid összefoglalónkból látható, a Lukaku-ügy annyira szürreális, hogy csak két kimenetele lehet. Vagy egy óriási kamu az egész, vagy annyira lúzer lépés lenne, mint amilyet a mostani Juvétól várhatnánk. Szerinted?

Mercato kiskáté

Látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk? Naná, hogy a mercato híreire kíváncsi Juventus szurkolók vogymuk! Egyesek odáig merészkedünk ebben a kíváncsiságban, hogy naponta többször, több fórumon is utánanézünk eltakarodott-e már Allegri, megkaptuk-e a nyár legfontosabb SMS-ét, vagy hogy Pogba vajon legalább az első két meccsen bevethető lesz csereként vagy eleve sérülten kezdi a szezont?

Nos, barátaim, feleim, lássátok hát szümtükkel, mi segítséget nyújtunk mi néktek vala ímhol a Nagy Grande Moggi Blogon! Hát persze, hogy a legjobb segítséget. Ezért vagyunk mi a Grande Moggi blog szerkesztői. Hogy mindig mindenből a legjobbat hozzuk nektek.

A lényeg tehát: nem kell minden nap több portált végigböngésznetek, hogy friss Juventus-szal kapcsolatos mercato hírekhez jussatok. Elég, ha a futballpiac zárásáig BÁRMIKOR elolvassátok ezt a bejegyzést, és máris mindent tudni fogtok!

1) A La Gazzetta dello Sport szerint a Juventus le fogja igazolni a Lazio szerb középpályását, Sergej Milinkovic-Savicot.

Giovanni Albanese megerősítette a hírt, miszerint a Juventus idén nyáron biztosan nem igazolja le a Lazioból elvágyódó szerb középpályást.

2) Alfredo Pedulla megírta, az új sportigazgató, Cristiano Giuntoli egyeztetett Max Allegri örökös Juventus edzővel. Az egyeztetés során arra jutottak, a lankadt faszra emlékeztető támadójáték felélénkítése érdekében a keret tagja marad Federico Chiesa és Dusan Vlahovic is.

Nicolo Schira szerint Giuntoli és Allegri utálják egymást, ezért nem beszélnek a keret kialakításáról sem. Emiatt várhatóan mind Chiesa, mind pedig Vlahovic új csapat után nézhet a nyár folyamán.

3) Az Il Messaggero állítja, a Juventus vezetősége figyelemmel kíséri az Empoli védőjét, Fabiano Parisit, hogy kiértékelhessék a játékos helyzetét. Amennyiben az értékelés során arra jutnak, hogy illik a csapat profiljába a játékos, és van is rendelkezésre álló pénzösszeg a leigazolására, akkor megvásárolja őt a klub. Ha nem illik a játékos a profilba, vagy nincs pénz a leigazolására, esetleg más klub addigra megveszi, akkor nem vásárolja meg őt a Juventus.

4) A magyar Blikk szerint Allegri helye betonbiztos a csapat kispadján.

A német Bild szerint, amennyiben a Juventus nem 100%-os győzelmi mutatóval tér haza az amerikai túráról, akkor Allegri alatt meginoghat a kispad. (Bár ez semmit nem jelent, mert oda van ragasztva hozzá a segge, tehát vagy padostól távozik, vagy sehogy. Arra viszont jelen körülmények között - kösz, Cristiano! - nincs anyagi lehetősége a klubnak, hogy új kispadot vásároljon.)

5) A Tuttosport kész tényként kezeli, hogy Juventus jobb és bal oldali védőket is keres. Valószínűleg egész nyáron. Lehet, hogy találni is fog, de tökmindegy, mert amíg Allegri az edző, addig úgyis minden szar.

6) Ha Vlahovic távozik, és addigra Hojlund már rég a United támadója lesz, akkor Giuntoli megpróbálhatja leigazolni Lukakut, aki az Interbe vágyik, de Marotta nem olyan hülye, hogy 45 millió eurót fizessen egy ilyen szar játékosért. A Juvénak meg nincs ennyi pénze. Szóval marad a teszkós Lukaku, aki maga Lukaku, és kölcsön plusz vételi opcióval jön, mert arra még futja a büdzséből. A Chelsea meg simán állja a balga belga fizetését akkor is, ha nem náluk játszik. (Hülye angolok, angol hülyék!)

7) De Scigliot megkeresi a szaúdi Al-Hilal, egy 3 évre szóló szerződéssel, évi 15 millió eurós fizetéssel. Matia megkérdezi Allegrit, mehet-e úgy, hogy sérült? Maxi nemet mondott neki, és közli vele, hogy a szezon elejétől kezdőként számít rá, hiszen idén is értelmezhető szélső védők nélkül szeretné játszatni alakulatát. A játékos instagram oldalán mond köszönetet a vezetőedzőnek, és üzeni neki, minden erejével azon lesz, hogy meghálálja a bizalmat.

De Sciglio az összes ép végtagjával a visszatérésre készül

8) A fontosjuventushireknaprakeszen.com cikke alapján Juventus szeretné megszerezni a Bologna fiatal tehetségét, Andrea Cambiasot. Megvásárolni nem tudják, ezért felajnálják a Rossoblunak Zakaria, Arthur és McKennie játékjogát, plusz Rovellát kölcsönbe. A Bologna vezetősége, miután jól kiröhögte magát, visszadobja az ajánlatot.

A megfontosabbjuventushireknaprakeszen.com írása szerint a Juventus új sportigazgatója szeretné leigazolni a Bologna fiatal tehetségét, Andrea Cambiasot. A klubnál régebb óta dolgozó kollégák felhívják a figyelmét, hogy ezt nem kell megtennie, mert a játékos már a klub kötelékébe tartozik, és kölcsönjátékosként szerepel az Emilia-Romagnai csapatnál. Ettől Giuntoli úgy megkönnyebbül, hogy a mercato végéig elfelejti visszarendelni a játékost.

Allegri megtudta, hogy ismét értelmezhető szélsővédők nélkül kezdi a szezont a csapata

9) Robert Lewandowski a minap hosszú interjút adott a spanyol Marca újságnak, melyben szót ejtett válogatottbeli csapattársa, Karol Wojtila Wojtek Szczesny helyzetéről is. A hálóőr két cigi között elgondolkodott a visszavonulásán. Hogy mire jutott, azt senki nem tudja, mert nem mondja el. Lewandowski szerint Allegri ezért nem haragszik rá, és nem lépteti elő Perint első számú kapussá, mert közben az olaszt eligazolt oda, ahol megbecsülik a képességeit.

10) Megbízható tasmán források szerint az Al-Ittihad 100 millió eurós ajánlatott tett Paul Pogbának. Ez az összeg éppen fedezné a játékos 3 évi fizetését. Két nappal később az Al-Hilal 150 milliós ajánlatot tett az Al-Ittihad 100 milliós ajánlatáért. Amennyiben a két együttes egyezségre jut egymással, úgy az ajánlat napokon belül klubot válthat.

11) A mindig jól értesült Gianluca di Marzio ezúttal egy rakás ügyben mégsem jól értesült.

Megtaláltuk Tigrist – Igazságmenet 5. rész

ebben a fejezetben, többek között fény derül a titokra, hogy milyen célt szolgáltak bombahoppa plusz sörei

Ahogy a Tigris imposztor elszaladt a sötétbe, VMC és mardel belátta, hogy nincs már aki bombahoppa energiáit leszívja, és semmi esélyük nem maradt, hogy a Grande Moggi blog szokásos kedd esti műveltségi vetélkedőjében felülkerekedjenek bombahoppán. Láttam rajtuk egy kis kételyt, de nem adták még fel.

– Kell egy másik energiavámpír – jegyezte meg csak úgy könnyedén VMC, nyilván azt hitte, nem látok át a szitán.

– Az jó, az tényleg jó lenne – helyeselt mardel, ez elgondolkoztatott. Szóval továbbra is egy hajóban eveznek, egyfajta csapat a csapatban játékot játszanak. Szét kell verjem az egységüket, először egymás ellen kell fordítanom őket, utána egyenként magam mellé állítani mindkettőt.

– Szerintem meg meg kell keresni Tigrist, az igazit – mondtam, és feltettem nekik a kérdést – mióta hitegetett titeket ez a jelmezes faszi?

– Ez a faszi? – kérdeztek vissza egyszerre. Visszhangoztak egy kicsit, és nem szinkronban mozgott a szájuk, tehát a szó szoros értelmében mégsem egyszerre kérdeztek vissza, hanem csak egyszerre akartak visszakérdezni. Eléggé szétszóródott a csapatunk lélekben, ha már a legendás együtműködésünk sem a régi. Fura, nagyon fura, gondoltam.

– Igen, ez a faszi, vagyis inkább az a faszi, aki az előbb berohant az erdőbe. Igen, az faszi. Tigris sosem szokott védekezni, ez hogy-hogy nem tűnt fel nektek?

– Hát úgy, hogy addig minden rendben volt, amíg nem bontottad fel az atomos sört – mondta nekem VMC.

– Igen, az atom volt – mondta mardel és vigyorgott közben – Utoljára Uránvárosban ittam ilyen király sört, amitől sugárzó jó kedvem lett.

– De nem is ittam atomos sört... – gondolkoztam el. – Mi történhetett? 

Az órámra néztem és láttam, hogy kiakadt a dátummérője. Egyből leesett a tantusz, vagy időviharba kerültünk, vagy belénk került egy idővihar. Ezért nincsen szinkronban VMC és mardel!!! Mivel Tigris eltűnt, valószínűleg egy mesterséges idővihart okozott valaki, és elrabolta Tigrist. Azért, hogy ezt ne vegyük észre, kaptunk egy félresikerült klónt Tigris helyett. De miért tenne ilyet valaki... bizonyára a jövőből próbálkoznak, mondjuk megakadályozni a Grande Moggi világsikerét? Nem, az elkerülhetetlen. Akkor mi lehet a céljuk Tigrissel? Eddig jutottam, amikor elgondolkozva megszólalt VMC. Onnan tudtam, hogy el van gondolkozva, hogy a szakállát pödörgette.

– Mikor tűnt el Tigris?

– Nagyon jó a kérdés, nem az a kérdés, hogy hol van, mert nincs itt, ezért jelenleg bárhol lehet. Ezt nehéz lenne megválaszolni. – ismertem be. – De ha tudnánk, hogy mikor tűnt el, akkor azt is tudnánk, hogy hol van!

– Tényleg? – nézett rám nagy, árva szemekkel mardel.

– Tényleg! – vágtam rá egyből, pedig fogalmam sem volt, mit beszélek. De pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, hogy teljes határozottságot színleljek, ezért elkezdtem hablatyolni, hogy időt nyerjek. – Hárman maradtunk a csapatból, ha még öt embert elrabolnának a jövőből, legalább két embernek be kéne lépni, hogy senki ne legyen a csapatban.

– De durva! – mondta VMC és azonnal feltette a kezét. – Jelentkezem a feladatra, hogy önkénteseket toborozzak! 

– Nem kell még, de köszönöm. Nem most kell megoldanunk, hanem a jövőben, el kell mennünk Tigris után. Látod ott azt az atomos sört, azt kell felnyitni, és akkor, ha jól tippelek, kezdődik az időutazás, megyünk a jövőbe.

– Elég nekünk egy üveg sör ehhez? – kérdezett közbe mardel.

– Nem, nekünk minimum egy rekesz sör kéne a hangulathoz, de az időutazáshoz is kell fejenként legalább egy oda, egy vissza. Ti nyolc sört raktatok ki, de itt tizennégy volt, hattal több, ez nem fura? Megválaszolom, fura, amikor felbontottam az egyiket, Tigrist elrabolták – hagytam egy kis szünetet, amíg végiggondolják az okfejtésemet. – Már csak öt van, hármat felbontunk, és irány a jövő, ott meg amikor megvan Tigris, felbontjuk a maradékot és ketten vissza tudunk jönni.

– De ha csak ketten jövünk vissza, ketten ott maradnak – vágta rá egyből VMC.

– Jól látja, Dr. Watson! – mondtam, és visszakérdeztem. – Ön szerint Dr. Watson, ahol, pontosabban amikor, annyi felesleg idősör van, hogy itt hagyjanak belőle ötöt, ott, azaz akkor, nincsen több rendelkezésre álló ilyen sör? Egy egész rekesszel hozunk belőle majd, ha akarunk. És hogy a végére hagyjak egy időparadoxont is, tájékoztatlak titeket, hogy most olyan sört fogunk inni, amit még le sem főztek! 

Ezzel zsebre vágtam két sört és a maradék hármat szétosztottam. Kis egyeztetés és rászámolás után egyszerre bontottuk ki mind a hármat. Furcsa volt, ahogy az üvegen keresztül a bubik csillagviharnak tűntek, amikor meg egy szuszra lehúztuk, mintha megáll volna egy pillanatra az idő. A végén nyeltem egy nagyot és kinyitottam a szemem 2097-ben. A többiek is ott voltak mellettem, és egyből láttuk, hogy melyik évet írjuk. Egy bazi nagy zebra ugrált háromdében egy óriási stadion tetején, ami mögül alig látszottak ki az Alpok csúcsai. Hatalmas fénysugarakkal egy kétszázas számot vetítettek az égre, és a stadion előterében három szoborcsoport rajzolódott ki, az egyikben az Advocató, az öreg Moggi és Giuntoli egy szigonnyal gyilkolták le a Gorgófejű Ceferint, a másik szoborcsoportban Del Piero, Fagioli és Vialli labdázgattak Moratti fejével, játékukat a háttérből Marchisio, Tevez és Quagliarella figyelte, kicsit előttük Buffonnál lehetett fogadási szelvényeket vásárolni. A harmadik szoborcsoportban VMC, mardel és Tigris csapolták bombahoppa sörét, miközben bombahoppa a kommenteket számolta. Ez utóbbi szoborcsoport előtt lehetett szuvenírt kapni ingyen, főképpen persze söröket. Nem volt kérdés, megérkeztünk a bicentenáriumba! Gyorsan a szuvenírstandhoz mentünk, és leöblítettük a torkunkat rendes sörrel. Bazki, a jövőben bombahoppa ingyen méri a sört mindenkinek! Ez micsoda királyság! Ivás közben nézelődtünk, és innen már láttunk a Juventus Múzeum előtt egy negyedik szoborcsoportot is, ez az alkotás Fagioli mellett olyan számunkra ismeretlen Juventus játékosokat ábrázolt, akik egy nagyfülű serleget emelgettek folyamatosan, miközben fölöttük öt csillag ragyogott, ezek szerint ötször megnyerjük majd a Bajnokok Ligáját. Ez kicsit hihetetlennek tűnik, de a saját szemének csak hisz már az ember! Olyan szürreális volt ez az egész, hogy még egyszer végignéztük ezt a panoptikumot, hátha megtaláljuk Allegrit, de nem volt sehol... vajon mit történhetett vele? 

Addig gondolkoztam ezen az Allegri dolgon, hogy mardel és VMC elkezdtek snóblizni. Ezt nem hagyhattam, kiadtam az ukázt, hogy nem szórakozni jöttünk, hanem Tigrisért. Megszólítottuk az első arra járó járókelőt.

– Hol van Tigris?

– Hol len', z'Állatakertben, aNatyragdozók Háziban, regg'l klenckor van etetis, akkr érdemmess m'nni.

– És hol van most a Torinói Állatkert? – kérdeztem, közben csodálkozva konstatáltam, mennyit változik a beszélt nyelv bő hetven év alatt.

– Nincsn 'z már krem, 'tköltözttték Mlánóba a Dzsúszbemiaszarba!

– Dzsúszbemiaszar? – kérdeztem vissza, mert fura volt.

– Ign, a Dzsúszbemiaszarba. Nem hsznált'k má semm're. Az csak e'gy dárvinista zsák'ucca.

Oké, akkor irány a Dzsúszbemiaszar, régen is egy szemétdomb volt, de hogy már így is hívják a Giuseppe Meazzát! Vannak dolgok, amik beteljesítik végzetüket. Mlánóba (furcsán hangzik, igaz?) megállítottuk az első rendőrt, legalább legalizáljuk utunkat.

– Merre van a Dzsúszbemiaszar? – kérdeztük egyszerre mind a hárman, hogy elbizonytalanítsuk a határozott fellépésünkkel.

– M'guk b'ztos tur'sták – válaszolta, – itt mi úggy h'vjuk, hoty Szarszívó.

Itt röhögtünk egy negyedórát, azt mondogattuk, hogy pöcegödör, szarszívó, szippantós, dzúszbemiaszar. Tíz perc után majdnem meguntuk, a rendőr meg is unta és ott hagyott minket, de én megcsikiztem a többieket és még jó öt percet röhögtünk. Szarszívó, Dzsúszbemiaszar!

– Merre van a Szarszívó? – állítottuk meg a következő rendőrt.

– Itt mind'hol azzavan, ami'ta mindnnek véghe – mondta.

– Öhömm, és mióta van mindennek vége? – kérdezte mardel.

– Nm tudom, már' azzapám is 'gy nőttfel, hogy ez kocfészek, de innn senki sem tudd 'lköltözni, mrt Mlánó m'gbélygez.

– És az állatkert merre van? – VMC türelmetlenül félbeszakította a zsaru meakulpáját.

– Az ekszstadjon? Ott, az a rom, hgy látják'e leszarom. – Arra néztünk, hát eddig azt hittük, hogy egy favellában vagyunk, de jobban megnézve, egy konténervárost csináltak a Giuseppe Meazzából. Hát itt tényleg csak állatok lakhatnak, gondoltam. Ránéztem a telómra, lófasz van itt, nem wifi, ez tiszta középkor. Összeszedtem minden bátorságom.

– Skacok, be kell mennünk Tigrisért – lehet, hogy volt egy kis remegés a hangomban, mert mardel visszakozni akart.

– Én aztán be nem megyek ide!

– Jól van, akkor kint maradsz amíg mi bemegyünk! – választás elé kellett állítanom.

– Egyedül? Azt aztán biztos nem! – vágta rá egyből. Ugye milyen jó, ha az ember tudja motiválni a csapattagokat?

Az állatkert bejáratánál még mielőtt bementünk volna,  felvettük a Grande Moggi Blog csapatpólót, így nem kellett jegyet vennünk, hanem ingyen beeengedtek. Odabent azt a tanösvényt választottuk, amelyik az olasz tájegységeken keresztül vezetett végig minket. Szókimondó útvonal volt, tele szülői figyelmeztetésekkel, rögtön kezdetnek egy beton Vezúv alatti szemétdombot csodálhattunk meg, aztán a Cagliari halzabálók csónakázó-taván etethettünk invazív dögkeselyűket, majd egy szicíliai barbershopban fintoroghattunk azon, hogy hogyan borotválja a talpát a trapani kurva szud. Nem ajánlom senkinek ezt a látványt. Micsoda egy szőröstalpú bagázs! Majdnem azt hittem, hogy ez már Románia, de ott nem ismerik az olivabogyót, és a kurva szud is Rómában van. Vagy volt, legalábbis az én időmben. Kicsit megkeveredtem, na. Nem volt sok látnivaló igazán, hacsak az nem, hogy a livornói ministadionban az Antifa tartott egész pályás letámadást. Ezen nem csodálkoztam, Livorno hagyományosan balos fellegvár. Meg is állapítottam a többieknek, hogy ez nem is állatkert, hanem inkább skanzen. Aztán a Majomháznál visszavontam mindent és majdnem visszafordultunk. Ordenáré módon ott tengette a mindennapjait az utolsó inter szurkoló. De nem ám homelessként, ahogy gondoltuk volna, hanem egy kifutóban, látványosságként. Tévén teniszmeccset nézett, szerintem azt se tudta, merre van arccal. Beesett szemei, walkingdead mozgása és a kontinens összes C kategóriás sztriptízbárjában már betiltott riszálása egyértelművé tette, hogy mire használja a farmerje farzsebei közötti randilukat. Mondjuk én bottal se piszkálnám, de ott lebzselt körülötte néhány Steaua szurkoló. Ez elég tájidegen elemnek tűnt, de emlékeztettem magam, hogy a mi korunkban sem a realitás, hanem inkább a hatásvadászat volt a fontos az állatkertekben. Undorodva továbbmentünk inkább, hiszen Tigris sem volt sehol. Az állatsimogatóban bolognai darálthús (száz százalék marha) és pármai sonka volt az attrakció. Ettünk belőle, mert enni kellett, mivel csak azután ihattunk az odakészített ingyen sörökből. Megjegyeztem magamnak, hogy arra majd ki kell találnom valamit, hogy hogyan szabályozzam le az ingyensör felhasználását promóciós célokra. Az nem járja már, hogy csak úgy osztogatják a bombahoppa söröket, hogy csinálni kell valamit érte. Fejenként két sör és egy tányér bolognai után elindultunk, hogy megkeressük a Nagyragadozók Házát, Tigris biztos nagyon vár már minket. Érdekes módon ebben az épületben nem macskák voltak, hanem egy Madame Tussauds piroslámpás 4D panoptikum. Korhatáros volt a belépés, tizennnyolc év alatt csak kísérővel (Unicum volt bekészítve) és hatvan év fölött csak Viagrával engedélyezték a belépést. Amikor megmondtuk a születési évszámunkat, akkor nekünk fejenként két Viagrát és négy ingyensört adtak, mert szerintük jóval több, mint száz évesek múltunk. A Viagrát becseréltük a ruhatárban Unicumra, és a söröket megittuk ugyanott, feltételezve, hogy biztos lesz még ingyen sör később is. Szóval a panoptikumban csupa nagyragadozó volt, Nagy Katalin, Casanova a régmúltból, pár ismeretlen de ijesztő arc, bizonyára a jövőből, a kétezres évek elejéről Borkai, Hugh Hefner és természtesen sok playboy nyuszi volt a téma. Itt egy kicsit sajnáltam, hogy nem ez az állatsimogató, el lettem volna pár menetet, de akkor mi lesz Tigrissel? Nem vesztegethettük tovább az időt! Ezt hangosan mondtam, így megint röhögtünk vagy negyedórát. Időutazók, akik nem vesztegethetik az időt! Ha-ha-ha! Mi vár még ránk?

Nem fokozom tovább a feszültséget, elárulom Nektek, hogy amikor megérkeztünk a tanösvény következő megállójához, akkor megtaláltuk Tigrist. De őszintén meg kell mondanom azt is, hogy annyira meglepett minket is ami történt, hogy össze kell szednem a gondolataimat, hogy hogyan oszthatnám meg mindezt veletek kulturált, európai módon. Addig is elárulhatom, hogy a végén minden jól alakul majd, legyetek türelemmel!

Hamarosan jelentkezünk!

Más szemmel – Igazságmenet 4. rész

Nyilván olvassátok Tigris napi beszámolóit az Igazságmenetről, de véleményem szerint az egyoldalú tájékozódás nem tájékozódás, ezért én most kicsit kitágítom a véleménybuborékotokat, aztán ha elolvastátok bombahoppa beszámolóját, eldönthetitek, hogy melyik pirulára van szükségetek. Van választék, kék, piros, fekete-fehér, pöttyös, keresztes és valószínű tablettáim vannak, rajtatok múlik, melyiket választjátok. Előre elmondom viszont melyik melyik, ugyanis a beszámolóm erősen agyszaggató hatású. Tudjátok, a söreimet nem szoktam bő lére ereszteni, de a dumámat annál inkább!!! Tehát a kék és a piros pirula csak a szokásos Neokognitív disszonencia elleni szer, a fekete-fehér a legális kedélyjavító matéria Juventus meccsekre, a keresztes tabletta fél liter Unicumnak megfelelő Unicum kivonatot tartalmaz, ennek megfelelő mennyiségű sörrel kell bevenni, és a Pöttyös az igazi, bár kicsit túrós. De ha a valószínű tablettát választjátok, akkor bombahoppára szavaztok, és engem fogtok követni, együtt építjük tagjaink részére az anyagi javak alapjövedelemmentes korlátlan rendelkezésre állásának eljövendő világát. A csatlakozás most kedvezményes, az első három havi tagdíjat ráértek egyben, július elején befizetni.  Tudom, sok a marketingduma, ezért rövidebb leszek, mint szoktam:

Eljött az idő, 
szavazzatok rám, 

lépjetek be a

 SZABAD AKARAT EGYETEMES EGYHÁZÁBA!

Gloria mundi veniet!

Most hogy már tudjátok, mi a dolgotok, térjünk vissza az Igazságmenetre. Érdekes, mennyire másképpen éljük meg ugyanazt a sztorit. Tigris, mardel és VMC viccelődik és adomázik, relaxálnak, amikor csak tudnak, mindeközben én holisztikus alapon tudományos kísérleteket végzek a társadalom fenntartható újrahasznosítása tárgyában, vizsgálom a kriptovaluták felhalmozásának és a pozitív számok végtelen halmazának közös metszetét a félig üres sörösdobozok kirekesztésének és ab ovo jogfosztottságának tükrében. Ja, és a fentiek tekintetében különös figyelmet fordítok a nagybetűs élet disszociatív összefüggéseinek feltárására. 

Tegyétek a kezeteket a szívetekre! A sörösdobozokat is megilletik az eredendő alapjogok! Nem tűrhetjük, hogy ezt bárki kétségbe vonja!  Ha kell Torinó bevétele után egyenesen a Bastille lesz a következő célunk, ki fogjuk, ismétlem, Budaházy után ki fogjuk szabadítani Toroczkai és Táncsics testvéreinket is! Kétszázharmincnégy évvel ezelőtt már megcsináltam egyszer, most Ti is csatlakozhattok. Persze csak akkor, ha tényleg akartok. Nem kötelező, tiétek a választás!

Mindenesetre segítek. Kutatómunkám mérföldkőhöz érkezett, azt a következtetést már levonhatom, hogy a meleg sör nem sör, hanem csak újramelegített sörlé, de mivel még tartalmaz alkoholt, ezért le lehet párolni, hát bombahoppa szükség esetén sörpárlat elkészítésére is vállalkozik. Semmi sem megy veszendőbe!

Tehát határ. Torinóban nem volt senki, így visszamentem a határra, és ott vártam a testvéreimet. Amikor láttam, hogy megérkeztek, megvártam, hogy elhelyezzék az áldozati oltáron az ajándékaimat, és a júniusi koraesti melegre való tekintettel hűsítő felhőt bocsájtottam föléjük, amelyből frissítő zápor hullott a Grande Moggi Briganti tagjaira, akik csendben és láthatóan fáradtan vártak bombahoppára. A frissítő eső bizonyára jól esett nekik, és én egy esernyő alól figyeltem őket, amíg teljesen be nem sötétedett. A félhomályban azon tűnödtem, hogy a dörzsölés milyen elterjedt szokás a férfiak körében is, mert amíg mardel a telefonját dörzsölgette felváltva a két hüvelykujjával, addig VMC hátrahajtott fejjel, csukott szemmel az esőben áztatta és masszírozta szakállát. Furcsamód Tigris a tenyerét dörzsölgette, ez utóbbin elgondolkozhattam volna, de azon tűnődtem inkább, hogy ha nők is lennének a csapatban, akkor azok vajon mit dörzsölgetnének, és maguknak csinálnák vagy vajon egymásnak. Ugyan ebben a kérdőmondatban a kulcsszó nem a vajon, és én vaj helyett vazelint használnék a dörzsölgetésre ellenanyagnak, de én férfi vagyok. Szóval elkalandoztam egy kicsit, de aztán elhessegettem ezeket a gondolatokat, mert éreztem, hogy eluralkodik rajtam a mérgező maszkulinitás, ami egyébként kurva jó és legális dolog, de még nem jött el az ideje. Annak jött el az ideje, hogy legurítsak pár jó sört, így amikor vaksötét lett és elállt az eső, elindultam az ajándékaimért. 

Meglepett a hirtelen holdfogyatkozás, ami napkitörésbe váltott. Gyorsan kikaptam a menetfelszerelésemből egy szívószálas gázálarcot és egy hegesztőszemüveget, ez biztos atom, gondoltam. Kicsit elfajultak a dolgok, ezért egy jódos sört bontottam és szívószállal szürcsölgettem. Jól esett. A haverok is felkaptak egy-egy napszemüveget, Tigris eltonjohn-stilót, mardel topgunt és VMC egy VR szemüveget toltak, előbb a divatkiegészítőket gondosan megigazgatták egymásnak a legújabb kozmopolita trendek szerint, majd leültek mellém sörözni.

– Ne bántsátok a söreimet! – figyelmeztettem őket finoman.
– Ezt Arkhimédesz mondta – jegyezte meg VMC elgondolkodva.
– Nem, ezt én mondtam – húztam ki magam, hiszen egy alfa mindig alfa marad.
– Mit mondtál? Ismételd meg! – állt bele a társalgásba mardel.
– Másodszor mondom,  a kurvaéletbe, hogy ne bántsátok a söreimet! – most már ordítottam. Hirtelen felkapom a vizet mostanában. Felkaptam egy sört is és felpattintottam, talán észhez térnek, ha látják, hogy két sör van a kezemben, és nem félek használni.
– Calma, ragazzi! Calma! Tényleg azt mondta – állt mellém Tigris. Patthelyzet.
– Akkor Arkhimédesz mit mondott? – csodálkozott mardel.
– Arkhimédesz azt mondta, hogy minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, mint az általa kiszorított víz súlya. –  VMC is el kezdett okoskodni. – Vajon sörrel is működik?

– Ő mondta azt is, hogy ne bántsátok a söreimet – szólt közbe Tigris. 

– Bazmeg ez kurva uncsi, mi ez itt filozófia önképző kör? – nem bírtam ki, közbe kellett szólnom. – Voltatok már az ókorban, hogy ilyen okosak vagytok?

– Calma! Calma! – kezdte rá megint Tigris, kurva gyanús nekem ez, hasonlít valakire, de még nem tudom, kire. Bámulom egyre, erre se szó, se beszéd hátat fordít nekem! Tigris! Akivel a bölcsiben egy bögréből ittuk a malátaszirupot! Ez nem az a Tigris, akivel Torinóig lehet menetelni...

Jobban megnéztem a srácot, igen, egyre jobban hasonlít valakire, aki nem Tigris. És egyre kevésbé hasonlít valakire, aki Tigris. Ideje elvégeznem a nagy bombahoppa tesztet. Óvatosan letettem a kibiztosított söröket, stikában bekaptam egy Unicumot és kinyitottam két alkoholmentes sört. Ez a próba mindig beválik, de a saját dobozosba a biztonság kedvéért belekevertem fél deci vodkát. Egyszerű a képlet, ha valaki megissza az alkoholmentes sört, akkor annak semmi köze a Grande Moggi bloghoz. Odanyújtottam a wannabe Tigrisnek a zérósört. Beszélgetni kezdtünk. Úgy itta az alkoholmentes sört, mintha az Oktoberfesten szlopálna....

– Milyen felső van rajtad? 

– Hogy-hogy milyen, hát You-went-ússzos.

– Az meg milyen? 

– Hát zebracsíkos. Tudod, You-went-ússz!

– Aha értem. De ezt nem így mondják, tesó! Úgy mondják, hogy Juventus, tehát Te azt akarod mondani, hogy juventus-os. De ez a szett sárga-fekete. Morfológiai tanulmányaim alapján az inkább tigriscsík. Mármint a sárga alapon fekete. A fekete alapon sárga meg darázs. De ez inkább sárga–fekete. Szerintem azt hihetik sokan, hogy te vagy Putyin tigrise, a felirat rajta ugyanis nem "Mindent bele" angolol, vagyis "Put in!" hanem Putin! Szerintem Te nem Tigris vagy, hanem valaki más.

– De, én vagyok Tigris, nézd meg, itt egy gyerekkori fotó rólam – tolt erre elém egy mobil fotót. Mi a fasz van itt, csodálkoztam azon, hogy ez a faszi egyfolytában védekezik és megmagyarázza. – Látod, én vagyok itt a faágon, egy kistigris, ahogy ülök az ágon, egy szép hosszú ágon, föl-he-he-he, le-he-he-he, mivel egy szellő hintáztatja az ágat...

– Hazudsz! Mondd meg, amikor a mezőkovácsházi bölcsödében biliztél és szopogattad a malátaszirupot, Zsuzsi néninek mekkora mellei voltak?

– Nem jártam bölcsibe Mezőkovácsházán.

– Érdekes, én sem. Akkor az két másik gyerek lehetett... – mondtam neki, látszólag  eltűnődve, de ez már az utolsó logikai próba volt, ha most nem törik meg, akkor sosem. – Ne add a nagyfiút nekem, mi van a jelmez alatt?

– Mez, mi lenne... de bevallom, nem én vagyok Tigris, én egy szabotőr vagyok – hadarta gyorsan és feltette a kezeit. – Nem bánthatsz, nem tehettek semmit, Tigris nálunk van, ő a mi foglyunk!

– Tedd le a kezeidet, mutasd, mi van a jelmez alatt!

Lassan vetette le a tigrisbőrt a srác, közben sátáni vigyor ült ki az arcára, ahogy kibukkant egy kék-fekete mez, amin egy Allegri felirat piroslott Slayer vérvörös árnyalatban. Ekkor már éreztem a gonosz kénköves lehelletét és a vörösen izzó szemei megbénítottak. Készültem erre, és felemeltem a zsebemben erre a célra tartogatott multifunkciós svájcibicskát, kinyitottam a sörnyitót és magam elé tartottam.

–  Apage Satanas! – ordítottam, bár bevallom, kicsit megremegett a hangom, de szerencsére a Tigris imposztor beszaladt az erdőbe, én ugyan majdnem utána szaladtam, de végül mégsem. Ugyanis csak egy cél lebegett a szemeim előtt, az, hogy megkeressük az igazi Tigrist, ráadásul a maradék alkoholmentes sörtől is meg kell szabadulnom. Hol is van a vodkásüveg, gondoltam, nem haboztam, bekevertem a sörkoktélt, a sör már pipa, jöhet Tigris kiszabadítása!!!