GRANDE TRANSFER 26/27 - Mi vót, hogy vót?

 

A szerkesztőségben lázas munka folyik, szüntelen kattognak az újonnan beszerzett Olivetti Lettera írógépek, beharangok, kiharangok, felhívások és búcsúztatók. A rettentő hőségben nem bírták a korábbi gépek, egyszerűen megolvadtak, ezért le kellett őket cserélni. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy az újabb premier előtt illendő lenne írni egy pársorost a záró felvonásról. Az írógépek cseréjét értéknövelő beruházásként tekintjük, látva, hogy az eddig is széles olvasótáborunk egyre inkább gyarapszik. Nem azért mert a gonzo újságírás olyan népszerű lenne ezekben az időkben, fanatikusokról beszélünk, hatalmas étvággyal, kiknek kell a heti többszöri tartalom, amit harácsolva fogyasztanak, még külön egyenruhájuk is van. Borzasztó, hogy egyesek mit meg nem tesznek, hogy hozzájussanak a napi adagjukhoz. Természetesen nincsenek erkölcsi aggályaink, mindent a fogyasztó kielégítéséért.

A lényeg, hogy itt ülök a kényelmes marhabőr fotelemben, amit számtalan helyen idegen eredetű foltok díszítenek, na, ez nem kelet-európai genyó, csupán elnyomott cigicsikkek nyomai. Vége a nyárnak, de még mindig irdatlanul tűz a nap, ezért lehúztam az összes rolót, teljes a sötétség, csak az asztali lámpák világítanak sejtelmesen és persze az új írógépek beépített LED izzói az alfabetikus klaviatúrán. Pompás. VMC meg bombahoppa kidőltek, a vasárnapi, szomszédos szerkesztőségi összejövetelre készülnek, na, nem az új szervezeti felépítésről és éves költségvetésről fog ez szólni, inkább fantasztikus kézműves sörökről, egyéb jelentűségű röviditalokról, illegális kakasviadalról és az elkerülhetetlen tudathasadásról.

 

Térjünk hát a tárgyra, Giovanni Carnivali, egy új név, a régi városban, láttunk már ilyet, nem is egyszer, kérdés miben lesz ez más, mint a többi, kik jöttek-láttak s mentek. Miről is van itt szó? Dénár, garas, tallér, gulden, krajcár, pengő, sok néven emlegetik, jól forgatva miatta lesznek gólok, meccsek, pontok. Nézzük hát, Mr. Carnivali mi jót főzött nekünk erre a szezonra.

Az új sztárok, érkezési sorrendben, legalábbis ahogy én emlékszem, az ugye nem mérvadó, de hát az izgalomért fizettek, hibátlan újságírásért keressétek a Joó Gabit, tűpontos elemzésekért… meg akit akartok, itt csak kemény drog kapható, kuncogás, tündérmese másik oldal, bocsánat, elkalandoztam, szóval, az érkezők:

JEFF EKHATOR – Az édes, cuki csokifiú, a Genoa gólvágója, lett volna ha, Mr. Carnivali el nem húzza előtte a mézes madzagot, hogy gólokat itt is rúghat, ha akar, másoknak, akár a Genoának, nekünk reméljük nem fog, bár, ez nyitott forgatókönyv, még írják.

ZEKI ÇELIK – Kétoldali mindenlábas, kiváló igazolás, pláne, hogy egy riválist húztunk le vele, Mr. Carnivalinak jár egy pont, piros, meg egy seggrepacsi, csak hogy tudja, hol a helye.

JHON LUCUMÍ – Cumi lesz bárkinek, akihez ez a csodálatos testfelépítésű, sötétbőrű férfiú hozzáér, bárkit összehajtogat kis papírhajóba, amiket aztán csendben állít hadirendbe a Pó mentén.

KERIM ALAJBEGOVIC – Az újgenerációs Juventus szurkolóknak (a kis pöcsöknek) hozták, de a vének nyála ragasztja majd fel a pályára. A 18-as karikát elfelejtettem kirakni a posztra, ezért nem folytatom…

RANDAL KOLO MUANI – Az új 10 gólos csatárunk, akitől 20 gólt várunk, az izgalom már elmúlt, de a szeretet megmaradt, újabb piros pont Mr. Carnivalinak.

GUGLIELMO VICARIO és KAMIL GRABARA – Vicario kapusnak néz ki, ezt nem vitatom, de egy olyan klubnál mint a Juventus, ahol a cserekapusok is sokáig szinte klasszisok voltak a mai felhozatalhoz képest, szerintem elég gyenge húzás, az meg, hogy elzavartuk Perint, hogy hozzunk egy második számút nagyobb fizetésért, önszopás, amit egyébiránt nagyon kedvelünk, ezért megértjük, de elfogadni nem tudjuk. Pont.

NICK WOLTEMADE – A végére hagytam a volt keletnémet popsztárt, felnőttfilmes színészóriást, exszovjet zsiráfgondozót, ezt a bajszos kétméteres centert, akiről Rummenigge csak annyit mondott „Csak gratulálni tudok a Stuttgartnak, amiért talált egy – és ezt idézőjelben mondom – idiótát, aki ennyit fizetett érte.” Mi ettől az idiótától vettük kölcsön, mit mondd ez el rólunk? 

PAPE MATAR SARR - A neve önmagáért beszél, viccet félretéve, reméljük erősítést jelent majd, mindenesetre tud ilyet, azért az nem semmi: https://www.youtube.com/shorts/bLh1pnUCV1s   

 

 

A távozókról nem fogok külön megemlékezni, tiszta szívemből örülök, hogy megszabadultunk néhány kenyérpusztítótól és hogy felszabadult az a bértömeg, amiből az érkezési oldalt meg tudtuk támogatni és még maradt is belőle számottevő összeg. DE. Van itt valaki, akiről külön megemlékezünk, aki egymaga képest betölteni azt a hatalmas, sötét, tátongó űrt, amit a Szakács hagyott maga után, tele frusztrációval, keserűséggel, megmagyarázhatatlan dühvel, tele méreggel. Mert örültünk mikor jött, persze a rajta lógó árcédula és az átlagember számára felfoghatatlan jussa már önmagában intés volt, ha nem jól alakulnak a dolgok, abból hosszú ideig tomboló szarvihar keletkezhet. Volt is, foscunami, melléktermék borította az asztalt ahova minden nap leültünk étkezni, csak kerülgettük a kis szargolyókat mert villára szúrni sem lehetett.  Voltak nagy pillanatai, amikor felcsillant a reménysugár, volt úgy, hogy hittünk benne, van visszaút, ott van a lehetőség, meg kell ragadni, ember, de az arrogancia és nárcizmus nem kebelbarátja a szorgalomnak, kitartásnak és a mindent lebíró akaratnak. Mondhatnánk azt is, hogy a személyisége nem erre a szerepre predesztinálta, nem csapatsportra, de valahol mélyen az az igazság, hogy egyszerűen nem is érdekelte. Ezért elfordultunk tőle, ő is tőlünk és mindenkitől. Isztambulban három meccsen semmi, majd a negyediken vág hármat, megőrülnek érte, mi meg megőrülünk tőle. Baszd meg Dusan, már nem szeretlek.

 

 

Mindent egybevéve, jól költöttünk, a felszabadult bértömeget jól fektettük vissza, nem egy-két játékos viszi el, hanem sok jó squad player, viszonylag bő és minőségi a keret, persze az elmúlt időszakokhoz képest, Spallettinek van hova nyúlnia (tudjuk, sokszor a gatyájában matat majd) ha be kell dobni valakit meccs közben, reméljük néha megkeveri majd a lapokat.

 

Az meg, hogy 130M euró mínuszban zártuk az átigazolást, nem az én tisztem megítélni, elvileg ez most belefért, más kérdés, hogy máskor hasonló összeg kifizetése után bizsergett mindenünk, de most olyan érzésem van, hogy ez akár még jól is elsülhet.