Juve - Parma beharang

A mai meccsre a szerkesztőség kölcsön kérte Marty McFly-tól a DeLoreant mert VMC verdája még mindig a szerelőnél van, itt jegyezném meg, hogy ha időben fizettétek volna a tagdíjakat, akkor most legalább egy szerkesztőségi Ferrari lenne a garázsban és nem kellene csórók módjára kölcsönkéregetni, bár ha jobban belegondolunk mindegy is, hiszen vezetni úgy se tudnánk a Ferrarit, bombahoppa meg én tuti seggrészegek leszünk már délután kettőre, Tigris csak helikoptert tud vezetni, VMC ittasan meg ugye csak a sajátját, ami nem gond ha éppen a javítóműhelyben áll, szóval marad a kölcsön autó, ami azért fasza mert a Doki épp kicserélte a fluxus kondenzátort és most csak úgy hasít a kicsike. Jó lesz.

Jó meccs volt. Veletek ellentétben mi már tudjuk mi lesz a vége mert most értünk haza, alább pedig jön az élménybeszámoló:

Már a Torinó felé tartó út is durva volt, ahogy elindultunk, felpattintottunk három házi dunkelbraunt, bomba bekészített pár rekeszt hátra, a Delle Alpiba nem lehet szeszt bevinni ezért úgy voltunk vele minél hamarabb legyünk túl a kötelezőn. Tigris vállalta, hogy letolja az utat, előtte betöltöttük neki a  DeLorean programot, pislogott kettőt majd egysorosban kommentálta: " I know kung-fu " nem akartunk közbepofázni, hogy ez most nem az a film, de látszott, hogy erősen koncentrál, nem akartuk kizökkenteni, még a végén idő előtt kapcsol át John Wick üzemmódba, ne adj isten, szakadt, véres atlétatrikóban kezd el rohangálni meccs közben. Szóval ment az alapozás rendesen, Marty a csomagtartóban felejtette a légdeszkáit, gondolom el tudjátok képzelni mi lett a vége:

 

Sör és légdeszkák bekészítve, start.

Nabazmeg...

Megérkeztünk a stadionhoz, kockásan, csík szemmel, rettenet darabosan, egy korai kubista faragta adonisz csoport. Meg van az a jelenet a nagy Hunter S. Thompson klasszikusból, mikor a beéterezett főhősünket átlökik egy las-vegasi kaszinó bejáratán, hogy "bent vesszen inkább el" ? Valahogy mi is így éreztünk. 

Kerestük a helyünket, de nem találtuk, a poén, hogy sikerült a díszpáholyban kikötni és belekötni az előtérben egy szőrtelen vámpírba:

 Júúúj!

Nagyon befostunk, mármint a röhögéstől, mi nem félünk senkitől, gátlástalanok vagyunk, a díszpáholyban mindenkinek beszóltunk valamit, VMC-nek is elgurult közben, nekiment a biztonsági őrnek, hiába böfögtünk meg gargalizáltunk a még megmaradt sörrel, értelmezhetetlen hangok jöttek csak ki, azt akartuk mondani, hogy hagyja már békén csak egy öreg csávó, nem ártott senkinek.

 

A biztonsági őr.

Mire elkezdődött a meccs már kellőképpen tönkretettük a díszpáholy életét ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon, megkerülhetetlen tényezők volnánk, velünk nem lehet packázni. Jómagam, a kezdő sípszóról lemaradtam, mert leugrottam szalonnás, sajtos pattogtatott kukoricáért meg sörért, közben az utolsó kortyokat is lenyeltük. A kijelzőn legalább végig tudtam futni a kezdőket:

 

 

Maga a meccs, igazi hamisíthatatlan esti calcio volt, lassú labdajáratás, egy kis tolódás, precíz, tűpontos passzok, kiváló technikai megoldások, kiemelkedő egyéni teljesítmények és rengeteg káromkodás. A védelmek egy évig is kihúzták volna utánpótlás nélkül, de azért bepasszíroztuk azt az egy gólt ami döntött. 

Tigrisen kivül nem is látta más, mi aludtunk, nyálcsorgatva, hangosan horkolva, szeszgőzösen, elterpeszkedve hátul a kényelmes bőrfotelekben. Emberünk fel-alá járkált a páholbyan és a vendégeket vegzálta, magyarázta a tudattalanoknak a taktikát, hogy mi-miért történik, mire kell odafigyelni a pontrúgásoknál, felhozatott a szertárból egy mágnestáblát, arra rajzolt kis háromszögeket meg szaggatott vonalakat amikkel a kis fekete korongokat kötötte össze. Szerintem totál be volt szarva mindenki, a biztonsági őrt vizsgáztatta. bombahoppa mesélte utána, hogy mikor felkelt a sarokba hugyozni, hogy lement szünetben Ancelottihoz beolvasni neki, hogy miért vonja ennyire vissza Zidane-t, engedje szabadabb szerepkörbe játszani, állítólag még egy taslit is lekevert a végén, pedig nem is ivott, csak a benne égő tűz hajtotta, a csapata iránti szeretet. Hazafelé úton már nem beszélt csak mormogott, ugyanazt ismételte, allegória, algéria, vagy allegri már nem emlékszem, megszállta az ördög, de vezetni nagyon megtanult az biztos. Majd szólok azért neki, hogy a helikopter jogsi autóra nem jó, de igazából ki nem szarja le.

Sajnos a sör már az odaúton elfogyott ugye, ezért elég sokszor kellett megállni hazafelé, szerencsére a Doki jól telenyomta naftával a Deloreant szóval a tankolással legalább nem kellett  bajlódni, lett is volna gond rendesen a pisztoly behelyezésével, keresztbeállt szemekkel, mindenesetre tartottuk a tempót, elég durva pisaszag terjengett a levegőben, szerintem mind a hárman legalább háromszor lehugyoztunk legalább három különböző nadrágszárat, de ez már csak ilyen szakma.

Szóval most pár órája értünk haza, maradtunk a szerkesztőségben, senkinek sem volt mersze hazamenni, az már más világ, meg amúgy is meg kellett írni a posztot, ami lehetett volna hosszabb is, ezt elismerem, de nagyon éhes vagyok már, VMC megigérte hogy rendel pizzát, de újból bealudt, bombahoppa meg kiment megetetni a szerkesztőségi nyulat, de azóta sem jött vissza, esélyes, hogy elfáradt a nyúl mellett vagy leült vele átbeszélni a meccset, esetleg épp verset írnak. Tigrissel kellene valamit kezdeni mert ugyanazt ismételgeti amióta visszaértünk, Allegria vagy mi, nem tudom ki az mi az, remélem nem kapta el a Nostradamus vírust, majd kiderül, ja igen, lassan kezdődik majd nektek a meccs, nézzétek meg ti is, jó meccs lesz.

Tipp: 1-0 (Del Piero)

Sörajánló: nem tudok most sörre gondolni, hidratálok ezerrel