Empoli - Juventus kiharang

A beharang után végképp nem nekem kellene írnom ezt a posztot, de mardelnek a Börzsönyben továbbra is csak orosz világhálója van (internyet), bombahoppa aligátőrködik a malátakoktéljai fölött, Tigris meg csak fenyegetőzik, mert tudja, hogy úgysem tudja beváltani. Mint repontos automata a random műanyag palackot. De mivel nekem csak látszólag van idilli családi életem (gyerekzsúr, asszony főz, ember meccset néz), így megint én vagyok az, aki megmenti a T. Szerkesztőség s*ggét. 

Az életbe bele má'!

A meccs első 25 percét nem láttam, mert gyerekzsúron voltam. Azért voltam, mert SZERETTEM volna ott lenni. Mondtam már? Aztán a második félidőt meg el sem tudtam kezdeni, mert az asszony szokás szerint nem bírt a két gyerekkel. Úgyhogy nagyjából 20 percnyi játékból kellene megmondanom, hogy miként is értékeljük a mutatott teljesítményünket. Ami szerintem ABBÓL a 20 percből nem nehéz, mert az alapján a maradék időben is ugyanazt csináltuk: kínlódtunk.
Ezért Allegrit már felnégyeltük volna, Mottával meg egyelőre csak azok elégedetlenek, akik akkor is elégedetlenek lennének, ha minden meccset 13:0-val abszolváltunk volna, Vlahovic meg már most 20+ gólos csatár lenne a szezonban. Én mégis azt mondom:

Várjá, várjá, né rohanjá!

Van még 60+ meccsünk, hogy felbasszuk magunkat az új projekt eredményeit látva. Egyelőre még fejlődnünk kell, sokat kell dolgoznunk, az éles szituációkban higgadtnak kell maradnunk. És ez egy élesedő szituáció, mert a szurkolói matek szerint a mai meccs kötelező három pont volt, amiből csak kettőt hoztunk le a pályáról, abból is egyet odaadtunk az ellenfélnek. Ami hosszú távon nem jó ómen. Ilyen győzelem-döntetlen aránnyal, amit eddig Motta hoz, utoljára "veled" nyertünk scudetto pajzsot, akinek a nevét nem írjuk le. Én mégis azt mondom, Maximálisan jó döntés volt, hogy elengedtük CalMaxit és hoztunk helyette egy új húst. Legyünk vele türelmesek! Ugyanis

"Valaminek a vége mindig valami újnak a kezdete." (Oravecz Coelho)

Úgyhogy előre menjünk, ne hátra! Kedden BL. Közös meccsnézés a szegedi Rolling Stonesban. Jöttök-e? Menjünk-e? A Rollingba szurkolni jöttök-e? Én ott leszek (amíg az asszony rám nem telefonál, hogy menjek haza, mert nem bír a két gyerekkel). És szurkolni fogok. A csapatnak. Mottának. Mogginak. És mindenkinek, aki szereti.