Juve-Napoli beharang

Az utolsó posztomat még valamikor február környékén írtam, a problémák akkor már olyan méretűre duzzadtak, hogy erős hallucinációk és gondolatok gyötörtek, végén már lábat növesztettek és üldöztek nappalon és éjjelen át, nem hagytak hát más választást, lelőttem, az összeset, okosan, puskát használtam, nem holmi vacak marokfegyvert, feszítővas meg hegesztő pisztoly is kellett volna a partira, de azokat sajnos otthon hagytam. A problémák ettől még nem szűntek meg, de hírvívője már nem akadt, ezért feledésbe merültek, csend és nyugalom, biztonságos nihilben fojtogatott az üresség.

 "Helo, mi..."

 
Azóta beköszöntött az ősz, mindenki az égési sérüléseit kezeli, és hatalmas közhellyel élve, sok víz lefolyt a Dunán, túl sok is talán, említettem feljebb, hogy a problémák attól még nem szűnnek meg hogy nem gondolunk rájuk ugye?  Senki sem ismeri a forrás helyét, csak úgy születnek, hogy bosszantsanak téged, a gond ezzel, hogy a probléma természetéből fakadóan diverzív, nem mindegyik elől lehet elbújni, egyik-másikkal fel kell venni a harcot, áldozzunk most az érintettekért egy gondolatot az árvíz oltárán. 

 

"Gyönyörű és életveszélyes"


Bevallom régen volt már, hogy végig ültem egy teljes meccset, az új kezdetet is csak fél szemmel követtem, de egy tisztes összefoglaló még ebből is összeállítható:


A szezonkezdeti meccsel még úgy voltam, hogy láttunk már ilyet, Pirlo alatt is, akkor a Sampot simáztuk 3:0-ra, szóval nem igazán indított be, Szundi ott Kulut dobta a mély vízbe, aki fent is maradt, úszott is, ügyes volt na, most meg Motta Bambulát, szintén zenész. Tetszett a lendület, a letámadás, a sok fiatal, a forgatás, érezni lehetett, hogy van koncepció, meg hát Fabregas arca a végén, priceless.

 

"Az cumi volt Camanta, nem a klotyómanó."


A veronai meccsnek csak a második félidejét láttam, de mentünk már eleve kettővel, és mire megcsináltam a szendómat meg elhelyezkedtem a fotelben, Vlaho már be is verte a tizit, így a hangulat nem volt az igazi, de éreztem már a bizsergést.


Róma. Tanár úr kérem én készültem, jéghideg szüretlen búza, popcorn, egy zacsi chilis tortilla, egyedül a házban, öklözőzsír bekészítve a spájzban ha szükség lenne rá, hajrá. Nem mondom, hogy gálát vártam de értitek, hosszú idő után, mikor újra kezded elhinni, szerintem nem kell magyarázni. Tudatában ráadásul, hogy azt a meccset nyerni kellett volna, ordító faszságok, régi beidegződések, úgy hogy a fél csapat ki van cserélve és mégis visszaköszön, nem mondjuk már ki hangosan, leírni sem írjuk, mert tudjuk. Nem is csalódtam, csak szomorú voltam de kegyetlenül.


Az Empolit nem láttam csak követtem telón, nem váltott ki komolyabb érzelmeket.


Jött a BL, számunkra is újra felcsendülnek a régi dallamok, jó érzés volt a csapatot végre itt látni, új rendszer, lebonyolítás, egy csomó dolog amit majd meg kell tanulnom, izgalmas, pezseg hát a vérem. Nem határozta meg az egész napot, de képben voltam végig, aztán persze minden elbaszódott, az önindító beadta a kulcsot, mire megoldottuk, hiába toltam már neki, esélytelen volt, így lemaradtam a forduló góljáról. Az mi volt, anyám. Kenit azért láttam már ahogy bekeni és a második félidőt és végig tudtam élvezni, kellemes élmény volt, ami azért maradjunk annyiban, az utóbbi időben nem volt túl jellemző.


 "Egy tőröl fakadtak."


Eljutottunk hát a mai napig, jön egy olyan hazai amitől rettentően fosok és tartok attól, hogy nem lesz jó vége. Miért? Ez itt a Grande Moggi, nem fogunk szakmázni, elemezni, esetleg análizálni, nem fogunk üres statisztikai adatokat puffogtatni csak azért mert nem  merjük leírni az érzelmeinket. Márpedig ez a meccs semmi másról nem fog szólni mint az érzelmekről. A társaság fele azt se fogja tudni milyen rendezvényen van, hogy ki az a parókás, kiabálós bácsi a partvonal mellett akit fütyülnek a hazai szurkolók, miért kántálják, hogy "TRADITORE, VAFFANCULO", miért ez a nagy felhajtás, sima szombat délutáni calcio. Mi tudjuk, hogy LÓFASZT lesz ez sima, lesz itt minden mint egy jól megszervezett texasi, milicista gun and knife show-n, ha a Drughi is kint lesz a kanyarban, akkor Conte másnap se fogja elhagyni a stadiont, lesheti majd az ablakból, ahogy az ultrák körömmel kaparják fel a csillagát a járdáról. Az a baj, hogy nincs a csapatban már olyan aki tudná, hogy ez bizony nem a fociról fog szólni, nincs már Chiellini, Buffon, Marci de még a Csicska is kezelné a szituációt, mert hát érted, történik egy kisebb balfaszkodás, kapunk egy korai gólt, azok vérszemet mi meg görcsöt kapunk és csúnya is lehet belőle. Persze én nem értek ehhez, nekem csak az érzelmek maradnak, de azt megígérem, hogy én rákészülök rendesen mint a Rómára és tekerem a tekercset, küldöm a spiritót, mást nem tehetek, mert ahogy a jó öreg Tony D'Amato mondta "... vagy túléljük ezt a harcot egy csapatként, vagy odaveszünk egyénenként..." Ennyi a történet.

Tipp: 1-0 (YIL10)

Várható kezdő: Gregorián-Kalu,Gatti,Bréma,Cambi-Loca,Keni-Nico,Kúp,Yil10-ahetvenmillióscsatár

Sörajánló: bármelyik jó, de a legjobb amit bombahoppa főzött

Forza Bogyókák!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Disqus