Roma - Juventus beharang

De azt is írhatnánk, hogy roma Juventus beharang. Mert lassan ott tartunk, ahol a magyar rézbőrű kisebbség tartott 20 éve, vagyis a játékunk olyan, mint az ő többségük lakhelye volt: putri. (Oké, közben Mercedes-szel jártak a segélyt átvenni, na de a kirakatban mi is nagyarcok vagyunk. Vagyis voltunk.) Vagyis ahogy az Arcanum fogalmaz: "Földbe vájt v. sárból, vályogból rakott, gyak. vakolatlan, nyomorúságos ember, lakás." Az Allegri-ball is idáig süllyedt, s lett Európa-szerte rettegettből Taljánföld-szerte lesajnált vakolatlan, nyomorúságos, kakás.

No de ez engem már nem érint. És akkor most jön a coming out, amit a szerkesztői levlistán tegnap már belengettem*, és ami miatt bombahoppa az éjszaka nem tudott aludni.

Vecchia vagyok, 41 éves szegedi gyógytornász, 66 napja tiszta. Nehéz sorsú gyerek voltam, apám minden hétvégén focimeccset nézett. Ezzel megfertőzött engem is. És volt kedvenc csapata is, bár elég elvtelen volt. Mindig annak szurkolt, amelyik szép focit játszott. Na ezzel nem fertőzött meg. Én ugyanis a Juventusba szerettem bele. 1996-ban ismertem meg Dániel Zoltánt Az Öreg Hölgyet. Egy ismerősöm, név szerint Delpiero Sándor mutatott be neki, aki a Fiat-gyárban dolgozott. Akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel Allegrivel is fogok találkozni. Másodszor is.

Szóval 66 napja nem néztem egyetlen Allegri meccset sem. És nekem azóta kifejezetten jó az életem. A feleségem ugyanúgy nem szeret, mint azelőtt, a gyerekeim viszont egy kicsit jobban. Mert minden meccsnapon 90 perc plusz hosszabbításnyi idővel többet vagyok velük. És ez jó. Nekik is, nekem is. Persze néha megkörnyékez a kisördög és sóvárgok Maxi után, de akkor gyorsan megnézem az utolsó meccsünk összefoglalóját, és a kisördög máris zokogva ugrik le a vállamról.

Úgyhogy én most bátran nézek szembe a meccsnapokkal, és vígan szemlélem, mi van az élet napos oldalán.

És hogy mit adtak nekünk a lómaiak. Az elmúlt években nem sokat. Mármint vereségből. Az utolsó hét egymás elleni meccsen mindössze egyszer győztek. Mi viszont négy alkalommal is lesöpörtük őket a föld színéről. Egyszer ráadásul két góllal nyertünk! Most is hasonlóra számíthatunk, úgy hiszem. Ők a Bayern Leverkusen elleni csúfos zakó után, letargikus hangulatban érkeznek az Olympus hegyére Olimpico gyepére, míg mi a regnáló bajnok, az újra európai topklubbá váló Milan elleni bravúros idegenbeli pontszerzés után önbizalomtól telve utazunk a fővárosba. Ráadásul náluk a kezdőben lesz a gyógyszergyáriak ellen (is) teljesen fogalmatlan Hans Carsdorp, aki elég gyakran ragad a Varázshegyen azokon a találkozókon is, amikor pályára lép. Ezt a villámléptű, és pontos centerezéseiről ismert Kostic Fülöp könnyedén fogja kihasználni. Igaz, a mi dolgunkat nehezíti, hogy Pogba és Fagioli piros lap miatt nem játszhat, míg De Sciglio váratlanul a Schindler  maródiak listájára került, de Allegri ezt is gond nélkül orvosolni fogja. A rutin is a mi Mesterünk mellett szól, főleg, hogy az ellenfél kispadján a Calmát hírből sem ismerő, zöldfülű Margarita De Rossi foglal helyet. Ezért ő nem gondolkodhat abban, amikor vereségre állnak, hogy "Kit cseréljünk be? Ki fordíthatná meg a találkozó menetét? Hát De Rossit!" Ehelyett csak azt mormoghatja majd magában: "De rossz itt..."

Vajon értékelik olyan jól az olvasók ezt a szóviccet, mint a Kiváló Taktikámat?

Szóval balátaim, halcla fel, menjünk Lómába, és gyakjuk le őket nulla-nullála!

*Ha már belengetés:
- Mi leng az apátság vécéjében?
- Az apátok fasza!