Hazudós mese (Rónay György után szabadon)

A konyhánkban lakott egy elefánt,
amely összetört minden porcelánt,
calmájával. Calmája van neki,
s a védekezést nagyon szereti.

Az ágy alatt lakott a Tigrisem,
annak szóltam, hogy végre rend legyen,
s ha vasárnap ebédre Allegri-out van,
Giuntoli csinálja az egészet maga.

A Tigris ordított egy iszonyút,
Allegri a kispad mögé bújt,
de a fizetése nagy volt, s mintha nagy
kémény volna, a vége kimaradt.

Míg a Tigris kereste szerteszét,
Allegri, hogy észre ne vegyék,
sss... sss... szuszogta, s fizetése,
kezdett teher lenni, mint Céeré.

S én, képzeljétek, érzem, szinte fáj,
mert ment a BL, sss... sss... égett a ház,
pattogtak az ultrák a tereken,
s a Tigris kezelte a fejeket;

és én voltam a mozdonyvezető,
és jött egy egy nevesincs edző,
és jött egy újonc, és aztán szembejött,
egy random csapat, és nekünk ütközött,

és lett egy rettentő nagy dörrenés,
és lett a Coppa döntőben kiesés, és
én, hi-hi-hi, megpukkadk bele,
Allegrinek nincs is (el)menetlevele!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Disqus