Milánó ostroma -Igazságmenet 8.

Egy olasz kisváros valamiféle vendégszállásán voltunk egy szobában. A határokon és időn is túllépő utazások kicsit megterhelőek voltak, így lazításként pár napot pihentünk.

Koszos, egyszerű, de mégis barátságos volt a szoba, amit béreltünk. Bombahoppa teljesen kész volt, a földön feküdt a tegnapi 45 sör után, amit "nyert" az automatán. Mardel éppen bombahoppa füléhez és egyéb testrészeihez illesztette az üres sörösüvegek száját. Ennek a kedves bosszúnak az oka az előző esti előadás lehetett, amikor a hazaérkező bombahoppa mardelt átölelve böfögte el (végig!) az "Eye of Tiger" című slágert. Szerencsére a Tigerről nem én jutottam akkor eszébe, dehát 45 sör után kopik az angoltudás is.

Na jólvan, menjünk a g*cibe! -mondtam hirtelen a semmiből, megunva az önkéntes vesztegzárat. Erre a felkiáltásra aztán mindenki rám figyelt, még bombahoppa is felébredt, vagy legalábbis az egyik szemét félig kinyitotta.

Most pedig kiszellőztetjük a fejünket és megyünk! -mondtam, és mindenkit letereltem az utcára.

.....

Láttátok a jövőt? Csodás volt. -kezdtem az elmélkedést az olasz kisváros egyik mellékutcájában, mikor már lenyugodtak a srácok. Alig lézengett ott pár ember, szinte ránk se nézett senki. -Azt nem tudom, hogy mi mennyit élünk meg belőle, de legalább láttuk. -fejeztem be a gondolatot.

A többiek elgondolkodva néztek maguk elé, néha rám, néha a langyosodó sörükre. 

-Fúj, b*meg! -kiáltott fel bombahoppa, mikor újból belekortyolt a sörébe, amiben már se hab, se hűvös érzület, de talán már alkohol sem volt. Undorodva vágta a földhöz a dobozt, amiből az utolsó kortyok szerteszét fröcsköltek mindenfelé. Miután letöröltük az arcunkat, folytattam az elmélkedést.

-Tudjátok, amiket ott a jövőben tapasztaltam, abból nem mondhatok el mindent. Pár dologra egyáltalán nem emlékszem, csak felvillanó emlékképek jönnek elő. Más dolgokat meg nem mondhatok el. Olyan ez, mint amikor tudod, hogy egy haverod meghal egy hét múlva, mert mérgezett sört iszik, de nem mondhatod el neki, mert akkor végzetesen megváltozna a jövő, ha szólsz, és végül úgyis mindenképpen megissza azt a sört. -itt bombahoppára néztem a legszomorúbb tekintetemmel, majd óvatos bólintással, és sajnálkozó arckifejezéssel bámultam őt. 

-NE! Azt akarod mondani, hogy....én.....- bombahoppa teljesen elképedve nézett rám. - Szóval én....-folytatta-...nekem annyi?

Néztem még pár másodpercig, majd azt mondtam: -Dehogyis! Ez csak egy kitalált példa volt. De így legalább érted, hogy miről beszéltem. Hogy miért nem mondhatok el dolgokat.

Bombahoppa elvörösödő arccal nézett rám, majd mindenféle irányba, miközben hangosan szitkozódott. -Vazze, majdnem azt hittem, hogy tényleg kinyiffanok!

-Ezt senki sem tudja előre, de tényleg csak kitalált példa volt. Bocsi...- mondtam neki, majd látszólag kezdett megnyugodni.

-Annyit biztosan tudok, hogy az igazságmenet nem hiába jött létre. Meg kell tennünk, amit elterveztünk. Sőt! Még többet is. Az a szép jövő csak akkor jön el, ha véglegesen meggyengítjük Milánót és valahogy félreállítjuk az ördögöt. 

Mardel szinte azonnal felemelte a fejét az utolsó pár szó után, majd megkérdezte: -Az ördög az Allegri? Vagy kire gondoltál? -kérdezte.

-Nem mondhatok el mindent. De tudnotok kell, hogy Milánó városa, az ottani hordák és az ördögi személy között kapcsolat van. Ez nagyon bonyolult. De egyelőre nem beszélhetek róla. Most valahogyan el kell mennünk Milánóba. Ott van dolgunk. Aztán jöhet a többi.

A többiek látszólag nyugtalanok voltak, főleg mardel, akiről eddig is tudtuk, hogy ambivalens érzései voltak Allegrivel kapcsolatban. Mi hárman már teljesen letisztult utálattal voltunk a vigyori ellen, de mardelben mindig küzdött valami. Jobb, ha nem tudja még ő sem, amit megtudtam. 

-Szóval Milánóba akartok menni?

A hang pár méterről odébbról szólt. A falhoz támaszkodva egy középmagas, izmos, fürtöshajú ember álldogált.

-És kínaiul tudtok? -mosolyodott el, miközben kilépett a fényre, majd lassan odajött hozzánk.

-Nem tudunk. Kihez van szerencsénk? - kérdeztem tőle.

-Szilveszter vagyok. De a barátaim csak úgy ismernek, hogy az olasz csődör.

A fürtjeit elnézve, nekem inkább tűnt Szilvinek, mint Szilveszternek. 

-Én is Milánóba készülök. Úgy hallottam, hogy dolgotok van ott. Hát nekem is lenne.

-Akkor miért nem mentél eddig? -kérdezte bombahoppa.

-Egyedül nem jó móka - mosolyodott el ismét újdonsült ismerősünk. -De mehetnénk együtt.

-Hát, ez a kopott Fiat épphogy elbír négyünket, szóval... -kezdtem el, de Szilveszter szinte azonnal nevetni kezdett.

-Neeem. Autóval nem juthatsz be Milánóba, ha nem vagy rizses. Rögtön kiszúrnak. Gyertek, megmutatom a bázisomat.

Ez a "bázis" kifejezés már sejteni engedte, hogy barátunk nem teljesen százas, de ez most a legkevésbé sem érdekelt minket. Elindult az utca végefelé, mi pedig követtük. Másfél órát gyalogoltunk, házakat már alig láttunk, csak erdős és gazos terep övezte utunkat, kisebb dombokkal körülvéve. Az egyik fás, gazos rész mögé mentünk be.

-Mondd csak, te itt laksz? - kérdeztem tőle kissé hitetlenkedve.

-Igen. A calciopoli óta. Visszavonultan élek.

A sok gaz mögött egy kiterjedt és rendezett birtok terült el, rajta egy átlagos házzal és egy háromszorakkora, hangárszerű építménnyel.

-Mindjárt megmutatom, hogy mivel fogunk menni. Repültetek már helikopterrel? -kérdezte, majd elindult a nagyobb épület felé.

-Neked van egy helikoptered? -kérdezte bombahoppa, miközben lesajnáló tekintetéből kiderült, ő sem egészen tartja normálisnak Szilvit.

-Csak egy egyszerű helikopterem. Semmi extra. Szeretem. -mondta az olasz csődör, majd kinyitotta az épület óriási ajtaját.

Ami az ajtó mögött volt inkább hasonlított egy laktanya raktárához, mint egyszerű fészerhez. Közepén egy katonai helikopter pihent, a falakon pedig felszerelések, táskák, zubbonyok sorakoztak. 

-Na, hogy tetszik? Mondtam, hogy semmi extra. Pár rakétavető van csak rajta, meg persze az állványok a géppisztolyoknak.

-Géppisztoly? Te jó ég, hova jársz ezzel? Azt ne mondd, hogy a boltba. -tudakolta bombahoppa, majd közelebbről is megszemlélte a helikoptert.

-A boltba gyalog megyek. Nem tudnék hova leszállni a géppel. Meg a parkolás is drága. -mondta Szilvi. -Gyertek, mutatok még valamit -intett, majd levezetett minket egy pincehelyiségbe.

Amikor felkapcsolta a villanyt, egy kisebb lakásnyi területen hevertek mindenfelé a géppisztolyok, taposóaknák, rakéták és kézigránátok.

-Azta, mennyi fegyver. Ilyen sok ellenséged van? Annyi itt a tűzerő, hogy egy várost szétkaphatnál vele. Csak nem te is juvés ultra vagy? -kérdeztem tőle.

Felém fordult, elmosolyodott, majd azt mondta: -Most lebuktam. Tényleg az vagyok. A fegyverekből jöttél rá? -kérdezte.

-Igen, valami olyasmi. -mondtam, -meg abból, hogy ott a falon a sárgafogú Moratti képe és ha jól látom, legalább 140 dartsnyíl van már benne.

-Szeretek dartsozni, ez igaz. Jó időtöltés -mondta Szilvi -ez a vén csaló pedig meg is érdemli a törődést -folytatta, majd az egyik nyíl hegyét mégmélyebbre tolta Moratti arcképében. -Vagy szerintetek nem?

-De, de, hogyne, abszolút -bólógattunk mind egyszerre, nagy egyetértésben.

Megbeszéltük, hogy reggel indulunk. Az este további része csendesen telt.

Indulás! -hallottuk meg Szilvi szinte mennydörgő hangját másnap reggel. -Te leszel a géppisztolynál! -mutatott rá VMC-re, aki egy biccentéssel válaszolt.

Szilvivel akcióba' (kép és hang is játszik)