Néha úgy alakul, hogy nagyon szeretnél valamit, de mégse fér bele. Ez a bejegyzés erről szól. Tegnap Deva koncerten voltam, józanul az elejétől végéig, a bárpultnál kezdtem és a női mosdónál fejeztem be a koncertet. Ittam egy tonikot is. Előtte vettem egy mosogatószekrényt, de csaptelep nélkül. Csupa logikus dolog. Meg foglaltam hat főre hétfőre szombatra egy körúti pizzériába délutánra asztalt. Aztán jött a koncert, Deva, olyan, amilyen, nem én találtam ki, hogy menjünk, de nekem minden nap aznap kezdődik életem legszebb harminc éve, belefér egy Deva koncert a Dürerben.
Na de ma, életem legszebb harminc évének első napján lett volna a Juve-Como, de szombat délutánra nem szervezünk meccset. Legalábbis bombahoppa nem szervez meccset, amikor a családdal pizzázik. Jó volt a pizza, Napoletanát rendeltem, kértem rá pluszban csípős paprikát, hogy jól odabasszon, csúszott vele a Staropramen. Valamikor az első gól környékén haraptam bele a Staro habjába, finom volt. A pizza is jó volt (vagy ezt mondtam már?), bevágtam az egészet, bár nem volt nagy adag és nem szoktam mind megenni, de délelőtt futottam fél órát, többet is mint Di Gre, fitt vagyok, de emiatt fáradt is és éhes is voltam. A pizzára dobtam egy Amarettót és pisztáciás cannolit, Ekkor már 0-2 volt. A cannoli Palermóban jobb, ha arra jártok dobjatok egy lájkot és iratkozzatok fel egy kommentet, megmondom hova kell mennetek, ha ott akartok finom cannolit enni (Piazza Andrea Camilleri).
Ma lenne Entrópia Architektúra az A38 hajón, na az odabaszna, de tele gyomorral nem vállaltuk be, pedig biztos jobb lett volna, mint meccset nézni.
Viszont a meccset nem láttam, mert rászervezték a családi pizzázásra. Lett volna alternatíva, mondjuk az, hogy kínaiba megyünk, vagy törökbe. A meccs nem lett volna alternatíva.
Hazajöttünk, fáradt vagyok, ma már nem sétáltatom meg a kutyákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.