Az úr kettőezerhuszonhatodik esztendejében böjtelő havának huszonötödik napja és kikelet havának első napja között a Juventus szurkolók egy világcsúcs kísérletnek lehetnek szem- és fültanúi: kedvenc együttesük mindent meg fog tenni azért, hogy öt nap alatt két évre kiessen a Bajnokok Ligájából. Történelmi klubrekord alert!*
*A Grande Moggi Blog egyöntetű szerkesztőségi véleménye szerint a csúcstámadás oxigénpalack és serpák nélkül is sikeres lesz. Szeretett klubunk megcsinálja szabad tüdővel, önerőből. Nekünk nem kell segítség, nem kellenek mankók. Mégiscsak a világ valaha volt legerősebb, legnagyobb f*szú olasz csapatáról beszélünk, helóka! (Oké, nem áll fel vagy 10 éve, de akkor is k*rva nagynak látjuk/képzeljük!)
Néha úgy alakul, hogy nagyon szeretnél valamit, de mégse fér bele. Ez a bejegyzés erről szól. Tegnap Deva koncerten voltam, józanul az elejétől végéig, a bárpultnál kezdtem és a női mosdónál fejeztem be a koncertet. Ittam egy tonikot is. Előtte vettem egy mosogatószekrényt, de csaptelep nélkül. Csupa logikus dolog. Meg foglaltam hat főre hétfőre szombatra egy körúti pizzériába délutánra asztalt. Aztán jött a koncert, Deva, olyan, amilyen, nem én találtam ki, hogy menjünk, de nekem minden nap aznap kezdődik életem legszebb harminc éve, belefér egy Deva koncert a Dürerben.
Na de ma, életem legszebb harminc évének első napján lett volna a Juve-Como, de szombat délutánra nem szervezünk meccset. Legalábbis bombahoppa nem szervez meccset, amikor a családdal pizzázik. Jó volt a pizza, Napoletanát rendeltem, kértem rá pluszban csípős paprikát, hogy jól odabasszon, csúszott vele a Staropramen. Valamikor az első gól környékén haraptam bele a Staro habjába, finom volt. A pizza is jó volt (vagy ezt mondtam már?), bevágtam az egészet, bár nem volt nagy adag és nem szoktam mind megenni, de délelőtt futottam fél órát, többet is mint Di Gre, fitt vagyok, de emiatt fáradt is és éhes is voltam. A pizzára dobtam egy Amarettót és pisztáciás cannolit, Ekkor már 0-2 volt. A cannoli Palermóban jobb, ha arra jártok dobjatok egy lájkot és iratkozzatok fel egy kommentet, megmondom hova kell mennetek, ha ott akartok finom cannolit enni (Piazza Andrea Camilleri).
Ma lenne Entrópia Architektúra az A38 hajón, na az odabaszna, de tele gyomorral nem vállaltuk be, pedig biztos jobb lett volna, mint meccset nézni.
Viszont a meccset nem láttam, mert rászervezték a családi pizzázásra. Lett volna alternatíva, mondjuk az, hogy kínaiba megyünk, vagy törökbe. A meccs nem lett volna alternatíva.
Hazajöttünk, fáradt vagyok, ma már nem sétáltatom meg a kutyákat.
Ezúttal megspóroljuk a kiharangot, mint ahogy a csapat is megspórolta a fodballt a meccsen, így most a remek BL-találkozó megszakértésében a legendás mulatós énekes, Kadlott Karcsi lesz a segítségünkre.
A művészúr
A tartalom ne tévesszen meg senkit, a művészúr zenéjének minősége sokkal jobb, mint a csapatunk teljesítménye és tehetsége. Ezzel a poszttal egyúttal tisztelgünk zoli10 zebratársunk előtt is, aki amúgy baszik minket olvasni. Aki látja, adja át neki rosszalló tekintetünket.
És akkor a meccs Karcsi bá tolmácsolásában. HANGOS összefoglaló.
(A rögtönzött összefoglalóban a VEED volt segítségünkre, ők is basszák meg magukat, minden tisztelettel.)
Kicsi ez a világ kettőnknek, már amennyiben személyiséggel lehet felruházni egy ilyen velejéig rothadt entitást, mint az izé. Nincsenek szavak, a poszt megírásához az AI segítségét kellett kérnem, mert kihullott kezemből a mobil, amikor bepötyögtem az i, z és é karaktereket.
AZ. Ez AZ. Ez az izé.
Nincs holnap, nincsen tegnap, csak az itt és most van. Szembe kell szállni a gonosszal, és földbe kell döngölni, majd a kitépett nyelvével gúzsba kötni. Átkot, rontást, delejt, mágiát, mindent is lehet és kell ma este használni, jogos önvédelem lesz ez a mérhetetlen gonoszsággal szemben.
Sose mondd ki a nevét!
Most minden eszközt be kell vetni, mert nem az erkölccsel, hanem az erkölcstelenséggel állunk harcban. Erény, etika, morál, hit a mi zászlónk, hitszegés, árulás, kicsinyesség az ellenfél címere, melyet egy álnok kígyó díszít.
Nincs más hátra, előre!
A felszabadító csapatok az olimpia megnyitására időzítették az első rohamokat, Milánó porig ég, lassan, de biztosan. Mi ott leszünk, már ott vagyunk, hegyezzük a dárdáinkat, hogy finoman, lágyan belemárthassuk ma a Fenevad szívébe.
(SPOILER: ez a bejegyzés többek között arról szól, hogy a Juventus bajnok, aki "ennél is többet" akar, görgessen a végére!)
Vén buzik vagyunk, nékünk már minden analóg. Természetesen csak a magam nevében beszélek, a szerkesztőség többi tagja majd a saját ritmusában cáfol vagy comingoutol. Nekem Brüsszelről Heysel jut eszünkbe, akkor még ingyen szoptuk a csecset és másnap dagadó mellel mentünk az oviba/suliba/gimibe. Apropó gimi!
Gimme, Gimme (A Man After Midnight)
A kis kitérő után térjünk vissza az analógiára és a macskákra.
Schrödinger macskája igazan furcsán viselkedik a dobozban. Az elmélet szerint a kvantummechanikában az elemi részecskék egyidejűleg több helyen, különféle állapotokban lehetnek. A gondolatkísérlet arra az abszurditásra mutat rá, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot. Ennek a problémának a gyökere a szuperpozíció elve. A kvantummechanikában szuperpozíciónak nevezik, amikor egy elemi részecske (vagy részecskékből álló rendszer) ún. kevert állapotban van, azaz bizonyos tulajdonságait nem tudjuk egyértelműen. Mindezek mentén én megállapíthatóan szuper pozícióban vagyok, ugyanis ma a Juventus a kupában játszik, de amíg nem ér véget a meccs (analógia (sic!): amíg meg nem nézem a macsekot a dobozban (cicc)), addig nem tudhatom, hogy továbbjut-e, vagy nem, kupagyőztes-e vagy sem a csapat. Hiszen egyidejűleg több állapotban is létezhet. ERGO KUPAGYŐZTES!
Nade! Az egyidejűségnek is vannar relevanciái, hiszen nem csak kupa, hanem bajnokság és Bajnokok Ligája sorozat is zajlik. Gondolom tudjátok, hogy hova fogok kilyukadni, igen, ma megnézzük, hogy kupagyőztesek vagyunk-e, és jövő kedden megnézzük, hogy BL-győztesek vagyunk-e. Ez egy jelen idejű folyamatos igeidő, mert jelenleg egyszerre vagyunk kupa- és BL-győztesek is. Semmi se tart örökké, és mindennek vége szakad egyszer, de kurva sokáig tart, miért? Erre Hofstadter-törvénye a magyarázat, a törvény egy önmagára hivatkozó, idővel kapcsolatos szállóige, amelyet alkotója, Douglas Hofstadter után neveztek el.
„Hofstadter törvénye: Minden hosszabb időt vesz igénybe, mint várnád, még akkor is, ha figyelembe veszed Hofstadter törvényét. ”
Mit jelent ez nekünk? Azt jelenti bizony, hogy hiába nézünk be ma a kupadobozba, ha továbbjutunk, nézegethetjük tovább. Vagy hiába nézzük meg kedd este a Galata elleni meccset, ha nem kapunk ki tíz góllal, nem tudjuk meg, hogy kiestünk-e vagy sem. Szar az élet, várni kell mindenre.
Mit tudunk még a Juventusról? Azt, hogy a bajnokságban még nem dőlt el, hogy megnyeri-e vagy sem, tudjátok, doboz és macska... vagyishát bajnokok vagyunk, izé, kupagyőztesek vagyunk és mienk a nagyfülű BL köcsög is! Egyszerre, több helyen, különféle állapotban létezünk. Dolce vita forever!
EZ BIZONY TRIPLETTA!
Élvezzétek ki minden percét a mai estének, mert ma este belekukkantunk a coppa dobozba, hogy megvan-e még a triplettánk. Ahogy a lómaiak is mondták vala:
CALPE DIEM, BABY
Most jöjjön a záró gondolat, hiszen azzal kezdtem, hogy aki nem kíváncsi a barokkos körmondataimra és "ennél is többet" akar, az görgessen egyből a végére.
