GRANDE HEROES SOROZAT (LEGENDA ÉS HŐS KÁRTYÁK) - #03 PITBULL

 

Név: Edgar Steven Davids

Született: 1973/03/13 - Paramaribo

Magasság: 169 cm

Súly: 68 kg

Bőrszín: Fekete

Státusz: Visszavonult 

Képességei: Szuper kitartás és fókuszáltság, emberfeletti agresszivitás, speciális szemüveg lézerirányzékkal, harci kutyákra jellemző elszántság "fogd meg és ne ereszd", szuperhűség

Háttérsztori: A Karib-tenger szélére, a pálmafákkal tarkított Paramaribóba repülünk, hogy megismerjük következő hősünk izgalmas történetét. A Suriname fővárosban elmosódnak a határok az urbanizált területek és a vad természet között, itt ezen a helyen nőtt fel a kicsi Edgar, az örökkön-örökké izgő-mozgó, soha meg nem álló, végtelen energiájú kisfiú, kinek hangos nevetése elnyomta az utcai árusok kiáltásait és a szabadon kóborló kutyák éles ugatását.

Egyik este, amikor a nap lebukott a háztetők mögé, Edgar szokás szerint egy labdát kergetett a környék egy árnyékos zugába, a labda eltűnt a szürke homályban, hiába kereste nem találta, de váratlanul a semmiből ott termett egy kóbor kutya – hatalmas, izmos, fekete mint az éjszaka, szinte lángoló napsárga szemekkel – a tekintetétől Edgar megdermedt, megigézte őt, lábai a földbe gyökereztek, mielőtt felocsúdhatott volna, az állat előrelendült, villámgyorsan mozgott, és hosszú, hófehér metszőfogait hősünk vádlijába mélyesztette. A fájdalom hirtelen jött, de a félelem gyorsan elillant. Edgart elöntötte a forróság, olyan volt mintha az ereiben folyó vér lávaként akarna rögvest előtörni, átjárta valami megmagyarázhatatlan erő, amilyet még soha nem tapasztalt. A kutya nem mozdult, szemei elsötétültek, csak ült ott, transz közeli állapotban és meredten bámult a fiúra, Edgar egy pillanatra úgy érezte mintha tükröződne valami az olajszínű felszínen, egy ismerős arc, de mire jobban megnézhette volna magának, az állat megfordult és eltűnt újra a homályban.

Aznap este Edgar édesanyja nem tudta mi lelte fiát, lázasnak tűnt de nem volt láza, az állandóan izgő-mozgó gyerek csak feküdt, mély nyugalommal. Reggelre a sebe hihetetlen sebességgel gyógyult, és Edgar… másképp érezte magát. Érzékei kiélesedtek, teste energiával telt meg, kilométereket tudott futni fáradtság nélkül, törhetetlen intenzitással tudott koncentrálni és fókuszálni, és rendíthetetlen hűséget érzett azok iránt, akik fontosak számára.

Telt, múlt az idő, ahogy Edgar nőtt, úgy páratlan képességei is vele együtt. A futballpályán megállíthatatlan volt – kitartása páratlan, koncentrációja lézeréles, ereje meglepő a méretéhez képest. „Pitbullnak” hívták, ezt a becenevet büszkén viselte, senki részéről soha nem sejtve, mennyire is igaz ez valójában.

Évekkel később, a Juventus fekete-fehér csíkos mezében Edgar a csapat gerincévé vált. Narancssárga szemüvege mögött mérhetetlen pontossággal pásztázta a pályát, mindig készen a lecsapásra, de Torinónak, mint minden nagyvárosnak, megvolt a maga sajátos, gondterhelt, mindig feszültséggel teli élete, az árnyékban állandóan ott rejtőzött a veszély.

 
Egyik este, miközben elhagyta az edzést, Edgar segélykiáltást hallott egy elhagyatott sikátorban. Habozás nélkül a hang felé rohant. Három álarcos férfi sarokba szorított egy újságírót, megfenyegetve őt egy helyi korrupcióról leleplezett sztori miatt. Edgar ösztönei vették át az irányítást, elképesztő sebességgel mozgott, egy tehervonat erejével leterítve az egyik bűnözőt, a másik egy fémcsövet lengetett, de hősünk könnyedén kitért előle, egyetlen csavarral lefegyverezve. Az utolsó megpróbált elmenekülni, de Edgar rendíthetetlen figyelme minden mozdulatát követte, és egy ugrással már a vállán volt majd beleharapott és a földre vitte áldozatát. A hálás újságíró, megrendülve, de sértetlenül, megkérdezte: „Ki maga?” Edgar csak elmosolyodott, a sötétségben felvillantak tűhegyes, fehér fogai. „Csak egy pitbull, aki a területét védi.”

A maszkos védő híre elterjedt Torinóban. A bűnözők egy sötét, szemüveges alakról suttogtak, gyors és kérlelhetetlen, aki úgy tűnt, valahányszor az ártatlanokat fenyegették, agresszív oltalmazóvá vált. A titkát megőrizte, labdarúgóként szerzett hírnevét felhasználva észrevétlenül mozgott, mindig figyelt, mindig készen állt, lesből óvta az arra rászorulókat.

Edgar Davids számára a futball volt a szenvedélye – de városa védelme volt a hivatása. A Pitbull emberfeletti kitartásával, összpontosításával, hűségével és erejével Torino egyik csendes őrzőjévé vált, és amíg sötétség borult a sikátorokra, Torino népe tudta: a Pitbull figyeli őket.