Vásárnap a kilencszeres olasz bajnok Sampierdarenese Genoa Cricket and Football Clubhoz látogat a Juventus egy délutáni teára. Két dologra számítunk: hűvös, kimért, távolságtartó angolos fogadtatásra (hiszen a krikett és a foodball is egy ősi angol sport), és a pályán mutatott igen szenvedős játékra. A fiaink ugyanis korlátozottan tudnak fodbalozni és egyáltalán nem tudnak krikettezni. Mi legalábbis még egyetlen edzésről készült videóban sem láttuk, hogy kikapcsolódásként ez utóbbi a sportot űzték volna. Kivétel persze Fülöp, aki a balszélső posztjáról úgy záporoztataja a beadásokat az ellenfél hátsójába, mintha Kenan játszana azon a poszton, csak éppen egy 18. század előtti krikettütő volna az amputált jobb lába helyére fabrikálva. (Reméljük utóbbi kezd, az előbbi pedig inkább befejez. Mert Yildiz még egy nyamvadt fadarabbal a lába helyén is csodálatosabb lövésekre képes, mint amilyenekre Kostic lenne evör Roberto Carlos sonkáival a saját csülkei helyén.)
Philip Ko(pa)sztics egyetlen valamit érő beadása. Persze ez is lecsúszott
A Genovia egyébként várhatóan a vonal környékén végez majd a bajnokságban. Nem arra a vonalra gondolunk, amit Mutu egykor Chelsea-s gólöröme közben felszippantott, hanem arra, ami fölött megkönnyebbülnek az olasz elsőosztályú tagságukat megőrző labdarúgóklubok, alatta pedig mennek vissza a balettba ugrálni az ingoványos NBII-be sínylődni. Ergo ez egy kötelező győzelem kellene, hogy legyen az Ifjúság számára, részére. Ámde ki az, aki eddig minden, előzetesen kötelezőnek vélt győzelmét valóban sikerre váltotta? Csak és kizárólag a Cremonese. De ők még VARdy nélkül. Namármost a VAR (ed)dy(g) se minket támogatott, most vajh mitől változna meg a széljárás? Ellenszélben kell tehát PisaLnunk, de még csak nem is a Pisa ellen. Magyarul kurva nehéz lesz, na! (Egy kurva egyébként milyen nehéz lehet? Vagyis honnan eredet ez az ordenáré kifejezés?)
Kedves Vonalrác úr, így kell okosan beadni, tetszik látni?
A Griffek így kezdtek az első fordulóban (4-2-3-1): Leali - Norton-Cuffy, Marcandalli, Vasquez, Martin - Masini, Frendrup - Carboni, Stanciu, Gronbaek - Colombo. Így hoztak össze - egyébként kiegyenlített erők összecsapásán - egy kövér 0:0-át a veretes Lecce ellen. Ehhez képest mi a Bajnokok Ligája keretünkkel álltunk ki a Parma ellen (3-4-2-1): Di Gregorio - Kalulu, Bremer, Gatti - Cambiaso, Locatelli, Thuram, Kelly - Conceicao, Yildiz - David, és nyertünk simán. (Ahogy előre megjósoltuk!) Az viszont biztos, hogy ha a kezdő nagy része marad is, Cambiasot valószínűleg Joao Mario fogja helyettesíteni a jobb oldalon, hiszen a jó Andrea okosan kipirosozta magát. Valószínűleg érezte, hogy sok meccs van már a lábában, és szüksége van pihenésre. Ezért jelentkezni akart Tudornál, hogy cserélje le, ám szerencsétlenségére éppen arra járt egy parmai játékos arca, amikor lendületes karmozdulattal inteni kívánt a trénernek. Ezt a szemfüles játékvezető sporttárs kiszúrta, s egy veres színű kártya felmutatásával sietett Cambiaso segítségére, melyre az volt írva: lecserelési kérésedet helytelenül jelezted, ezért két körből kimaradsz.
Ó, Testamentum, mondd meg, hogy kell megérteni a mai fiatalokat?
Így aztán a járék képe is várhatóan más lesz, legalábbis ami a mi oldalunkat illeti. A Genoa is tán bátrabb lesz, mint a Parma volt Torinoban, Mario, a varázsló viszont biztosan más karakterisztikával rohangál majd a jobbon, mint Cambiaso. Utóbbi a pálya majd minden szegletén feltűnik, és kvázi szervezi a játékot, cserébe a védekezési fázisban nem mindig ér vissza a helyére. A portugál inkább a szélen vagy a pálya közepe felé indul meg, lendületből, és az utolsó előtti passzt vállalja, kevésbé proaktívan, mint olasz játszótársa. Egyebekben nagy differencia nem lesz, a Genoa inkább a kontrákra fog berendezkedni (ezt tették jobbára a Lecce ellen is), a Juve pedig megpróbálja irányítani és dominálni a 90 percet. A nyári felkészülési meccsek és az első bajnoki forduló után már le merjük írni, hogy 90 percet, nem csak az első 60-at. Ebben (egyelőre) mindenképpen van előrelépés. A megérzésünk valahogy mégis az, hogy másban nem lesz előrelépés, sőt, inkább vissza. Ez egy egen kínlódós mérkőzés lesz, itt is ott is helyzetekkel, és egy halavány 1:1-gyel, ami után megkezdi működését a Tudor Takarodj! népi kórus, illetve néhányan sírva hívják az áldozatsegítő központot lelki segélyért. (Ön)Gólszerző: Frendrup.
Megvan a patina, ott a virtuozitás, a végén mégis elmarad a libabőr.
(Spoiler alert!) Nem, dehogy látjuk. Egy meccsből semmiféle messzemenő következtetést nem vonhatunk le, s nem is esünk abba a hibába, hogy megpróbáljuk. Ahogy a beharangban is beszéltünk róla, nem nagy időtávokban, hanem egészen kicsikben gondolkodunk idén itt a blogon. (A szerkesztőségben nem, ott természetesen már elkészült az aktuális 5 éves terv: fekete-fehér - magyar - naranccsal, a juventino szelleme vasútjával, és egy ürgebőrbe varrt időutazó géppel.) Viszont rendszeresen szeretnénk jelentkezni, mert - belső - igény van rá. Egy meccs, egy beharang és egy kiharang vagy valami ilyesmi. No pressure, csak lazán.
Dzsámájikán pípöööl!
Szóval lesz itt taktika, hadrend, rácozás, Tudorball meg minden lófasz.
Állítólag 3-4-2-1-ben játszottunk, bár ennek sosem tudjuk, mennyire van jelentősége. Motta például kitalálta a 2-7-2-jét, amit kis túlzással egy nagy csomó szakíró a futball újrafeltalálásának titulált. Mert hogy a Mister nem alapvonaltól-alapvonalig, hanem oldalvonaltól oldalvonalig gondolkodott a felállás számszerűsítésében. Ami Bolognában az ottani lehetőségekhez képest kiválóan működött, Juventusban meg aztán rövid idő után sehogy. Vagyis 1:0 azok javára, akik azt mondják, ezek csak számok. Aztán ott van a támadófázisban és védekező fázisban mutatkozó pozícióváltás a játékosok egy részénél, amiből például Conte űzött sportot. Az akár kifejezetten támadónak is mondható 3-5-2-jéből védekezésben villámgyorsan csinált defenzív 5-3-2-t. Vagyis ezek a számsorok sem egységesek, még egy meccsen belül sem. Még az olyan megkövesedett gondolkodású trénereknél sem, mint Conte. Tehát 2:0 (ahogy ugye előre megtippeltük!). És akkor mit játszat tulajdonképpen Tudor? 3-4-2-1-et 4 belső védővel: Kalulu, Bremer, Gatti, Kelly? Végülis igen, mert vagy Kalulu mozog ki szélső pozícióba (hány érekezése volt széltől befutva a kapu elé) vagy Kelly húzódik fel támogatni Yildizt, netán Gatti előretörését Locatelli biztosítja visszalépve... Láthattunk pár variációt. Amiknél teljesen mindegy, hogy milyen számsort írunk le a kezdőcsapat taktikai hadrendjét szemléltetve egészen addig, míg a végösszeg 11 lesz. Ugye, Andrea?
Cambiasoban nem szundított
Mégis mi a búbánatos halál volt ez, kedves Cambiaso sporttárs? Mi indokolta ezt a tűrhetetlen magatartást, amit a mérkőzés 83. percében mutatott? Tán felpaprikázta, hogy a meccs addigi szakaszában, gyakran egyébként az Ön kezdeményezésére, lelkes taszigálásban volt az éppen Ön mellett tartózkodó parmai játékossal? Netán felrémlett Önben a lyoni csoda, amikor emberhátrány kellett ahhoz, hogy Juan Cuadrado élete egyik legfontosabb gólját szerezve továbbjutáshoz segítse hőn szeretett fekete-fehér alakulatát? Esetleg csak simán ideggyenge maga? Mert a 9-es számú csapattársának - amúgy EMBERHÁTRÁNYBAN - szerzett gólja utáni diadalittas és sziklakeménységű nézését (meg a járását) még csak meg tudjuk ítélni kettős mércével. Annak is igaza van kicsit, aki azt mondja, szokásos Vlahovic, takaroggyon már a kurva annyába, és máshol mutogassa a nulla teljesítményére a mezét! És annak is, aki azt mondja, frusztrált ez a csávó, de csak megtette a dolgát, EMBERHÁTRÁNYBAN is gólt szerzett, bebiztosította a 3 pontot, ami 27-es számú csapattársa kiállítása után akár el is úszhatott volna, aztán persze, hogy odament a nézőkhöz mutogatni magát, hogy ecce gólgép, íme a Dusán, most fütyüljetek, köcsögök!
Hiába dicsfény s babérkoszorú,
Dusan Vlahovic akkor is szomorú
De az Ön tettét nem értjük. Na mindegy. Ebből is látszik egyébként, hogy mennyire eseménydús volt a mérkőzés. Négy bekezdésből egy és egy kicsi egy megosztó (inkább érthetetlen) butaságról és egy megosztó (inkább védhetetlen) játékos reakciójáról szól. Ez hűen tükrözi azt, hogy bár az elképzelés több volt a csapat játékában, mint Motta alatt pár hónap után, de ugrásszerű javulást egyáltalán nem mutatott. Persze ezt vélhetően dőreség is lett volna várni, de néha mégis megszólal bennünk a rejtett futballromantikus, az ős-juventino, az Agnelli-sarj, és azt suttogja: Ez egy új kezdet, csak bízzatok a csapatban. Lesz itt spirito, lesz itt grinta, lesznek eredmények. Ez a Juventus, itt, ha hosszabb is egy-egy stagnálás időszaka, aztán mindig jön a felemelkedés. Ne aggódjatok a világ dolgain, ne akarjátok mindenáron elküldeni Miliket meg Tiago Djalot. Ne hívjatok senkit koloncnak, vonalrácnak, ballasztnak. Minden a helyén van, minden rendben van, csak higgyetek és bízzatok. Tudor a megfelelő ember, Comolli a megfelelő ember, Modesto a megfelelő ember. Akkor is, ha egyelőre olyan, mintha nem csináltak volna semmit. És azt is rosszul. Csak két dolog fontos: a kettő és a nulla az eredményjelzőn (ahogy ugye előre megtippeltük!).
A két legfontosabb dolog. A sorrend ugyanakkor vita tárgya lehet.*
*A vita platformjául szolgál a most még ingyenesen elérhető a kommentszekciónk
De rég vót má, hogy ide írtam. Posztot. Moszt pont időszerű, hogy megfogjam a kolbászt kiiktasszam az étrendemből és helyette plajbászt ragadjak. Nesztek:
A Parmalat* egy tejipari óriáscég. Ennek megfelelően tele vannak lóvéval. Amelyik klub pedig ilyen tökeerős ponzorral bír, mint a Parma a lattal, az nagyon sok lattét fogyaszthat a mercato lehetőségeit böngészve. Nem véletlenül tudtak olyan játékosokat megvenni a nyáron, mint Enrico Chiesa, Lilian Thuram, Gianluigi Buffon, Dino Baggio, Juan Sebastian Verón, Fabio Cannavaro, Alain Delon Boghossian, Alessandro Nesta, Hernan Crespo. Mondjuk ez már kurva régi sztori, de mi veretes brigád volt már ez, hejj!! (Egy közepesnél nagyobb merevedésünk azért még mindig van ettől a névsortól.) Ha ezen a nyáron menne sonkát készíteni Chiesa, Thuram meg Buffon - még ha a legendák fiai is lennének azok-, a Juve akkor sem mehetne biztosra ellenük. Bár a Juve mivel kapcsolatban mehet biztosra mostanában, ha a biztos alatt a sikerességet előrevetítettségét értjük? Hát, barátaim, semmivel. Mert bár Thuram nálunk játszik, Chiesa meg játszott, egyelőre a fodballra gyakorolt hatásukban és megnyert címekben a nyomukba sem érnek azoknak a férfiaknak, akiknek egykoron a jobb vagy tán a bal heréjében laktak. Ahogy a Juventus is csak keresgéli a golyóit. Amik a sok évnyi nemhasználat miatt már lassan valahol a földig lógó zacsiban leledzenek, és vigyázni kell a transzi Öreg Nyanyának, nehogy a scudettopajzs felé tántorogva rálépjen. Ugye, Giuntoli? Ugye, Motta?!
Fogadjunk, hogy ha az egyik gárda több gólt rúg, mint a másik, akkor Buffon volt csapata fog győzni. Mert Gigi mindig győz!
Szóval a Keresztesek jönnek a nyitófordulóban a Stadio Delle Alliba. Mivel ez a 2025-26-os szezon első meccse, így pont nélkül érkeznek Torino fekete-fehér felébe. Reméljük ugyanígy is távoznak! Az esély megvan rá, hiszen Tudor egészen vidor kis előszezont hozott össze, leszámítva a klubvébét. De az még az előző idényhez tartozott, szóval ignoráljuk bátran. Az első teljes alapozást és felkészülési meccsezést ezek után tudta le Igor, szóval a keze igazi nyomát a Borussia Münchengladbach - Ifi Juve - Atlanta időtengelyt követve érdemes fürkésznünk. Márpedig amit ott láttunk, az elég pofásra sikeredett: stabil védekezés, kevés lehetőség engedése az ellenfeleknek még kevesebb kapott góllal; kevés, ám azért minőségi lehetőségek az ellenség kapuja előtt jó arányú helyzet-kihasználással; szépen formálódó alapcsapattal; és nem utolsó sorban a tétnélküliség ellenére sem latymatag és beleszarós hozzáállással. Ezek azért bizakodásra adnak okot. És mivel híresen rossz tippelők vagyunk, időutazásból meg egyenesen katasztrofálisak**, na meg már öregek is ahhoz, hogy hónapokra előre gondolkodjunk, ezért nem foglalkozunk most azzal, hogy vajon bajnoki matéria-e ez a keret, elég jó edző-e Tudor, moneyballozik-e tovább a vezetőség... Inkább csak lépésről-lépésre haladva, meccsről-meccsre tekintünk előre. S az utóbbi évekkel ellentétben bemondunk a Sonkások*** ellen egy bátor és magabiztos 2:0-át. Gólszerzők: Yildiz és Bremer.
Itt egy szent ügyért most mindent megtehetsz,
Reggelire szőrös tökkel pármai sonkát ehetsz
Azt persze azért nem várjuk, hogy egyből szemkápráztató játékot produkál majd a csapat. Sőt, ezt kettőből és harmincnyolcból sem várjuk. Aki szórakozni akar, az menjen állatidomárokat meg légtornászokat nézni. Hát de nem?! Mit gondoltok, miért Allianz Aréna lett a stadion neve és nem mondjuk Stadio Richter Flórián? Mert ez nem egy kibaszott cirkusz, kéremszépen! Itt a biztos egy pont többet ér, mint a csillivilli három. Te vagy az én párom. Nálunk nem holmi nyeretlen kétéves Jacob Grégoire-ok szórakoztatják a nagyérdeműt, hanem Stefano Sturarok varázsolnak a gyepen. Amonnan meg amúgy is elment a román kamionsofőr (hogy Dzsudzsák nyomdokaiba lépjen), akivel irányjelzés nélkül válthatott volna sávot az ellen, hogy beelőzze Gattit és mattolja Di Gregoriot. Szóval semmi cicoma, csak egy tökös kettőnull török és brazil góllal. Ollé!
De Sciglioba oltott Sturaro
*Régebb óta fiatal olvasóinknak talán feldereng egy emlék, hogy a Parmalat nem csak a Parma főszponzora volt egykor, hanem a leánykori nevén Vadásztölténygyári SK házasság utáni névadója is. Egy egész esztendeig. Akik tudják fejből, melyik szezonban volt ez, azok között kisorsolunk egy havi Grande Moggi Blog előfizetést.
**(lásd: Vissza a BL-döntőbe! című 5 részes kiváló képregénysorozatunkat!)
