Az Acélpanda színre lép


Igorrr....


To be, or not to be, that is the question

Szegény pici Hamlet, csak bedzsinázott a végén, be is fűzte őt a vén Halál, kenterbe verte őt a dráma.

Kábé hamletnyi esélye volt Mister X Faktornak is a kínpadon, akinek csak azért nem írom kis betűkkel a nevét, mert nem akarom nemecseki magasságokba emelni.


two beer or not two beer

bombahoppa negyedéve nem főzött sört, jelenleg whiskyt szürcsölget, Grant's Triple Wood Scotch, fotó nincs, higgyétek el, a whiskykhez nem ért.


to door or not to door

Az olaszok legendásan törik a nyelvet, így amikor Giuntoli elzavarta Mottát a faszba, nem is tudta cizellálni a hess picsába ki az ajtón mondatot, Motta nyilván nem értette, vissza is kérdezett, hogy akkor most to door or not to door?

Megköszönték Mottának és mondták neki, hogy szar vagy ide bazmeg, ne okoskodj, nem vagy Tudor!


Turin or not Turin

Hívták is Tudort, nyomott is egy padlógázos bő ezer kilométert, húzta szíve haza, várta már a J-Medical és a Juventus Family, yes, Turin!


1000+ km


J-Medical zendülés


Erre mardel tolt egy Deadpool párhuzamot tegnap a biankán, de én nem vagyok egy hollywoodoo, nagyjából pont nem értem, hogy mit kellene látnom, könyörgöm ne magyarázzátok el, csak rosszabb lesz, nekem egy panda jut eszembe a jobb oldali képről.


Deadpool... miafaszom az a Deadpool?

Szóval akárhogy néztem a képet hunyorítva pixel fixxxel, én csak egy pandát láttam a jobb oldalon, és a Deadpanda elég szar becenév lenne Igornak, a Foodpanda meg inkább Higuainnak járna, emlékszik még valaki Mr. 90millió szexi pocakjára első felkészülés kezdetén?

Fejben végigjátszottam az összes szar szójátékomat (egy 5,2 %-os, 260 forintos Gambrinus kísérte gondolataim, amit még a párkányi Lidl-ből vadásztam a ragadós száj- és köröm- és fejfájás előtti időkben, ó, én marha!) és megállapítottam, már Grant's-szal a kezemben, hogy a játékot én nyertem, ráadásul hazatért az Acélpanda!


Welcome, home, Acélpanda!



* tudtátok, hogy a milanisták Gasperinit Pehelymackónak hívják? (még MK-tól tudtam meg egy sörátadás közben, amiről bővebben itt olvashattatok)




Tavaszi koncert ajánló

 


Magunk mögött hagytuk a száraz, hideg telet. A szürke, komor valóságot most felváltja az üde, színekben pompázó tavasz életteli világa. Rügyeznek a fák, olvad a föld, költöző madaraink is hazatértek az elhagyatott fészkeikbe, és mi is kimozdulunk a fűtött szobákból egy-egy jó programért. Márpedig, ha tavasz, akkor komolyzene és klasszikus darabok, már-már rendhagyónak számít minden évben a nagy, heroikus feltámadás. 

A harchoz új karmester is dukál, nézzük hát kiféle-miféle szerzettel van is dolgunk. A horvát maestro vezényelt már többek között hazáján kívül, Olaszországban és Franciaországban, de megfordult Kappadókia, tündérkéményekkel tarkított mesevilágában is. A veronai filharmonikusokkal közös estje is arról tanúskodik, hogy nem egy középszerű, álmoskás Adagio-val lesz dolgunk, hanem egy vidám, és minden tekintetében élénk élménnyel gazdagodhatunk. 

Torinói fellépése számára is különleges, hiszen mély érzelmek fűzik ehhez a városhoz, tulajdonképpen hazatér, hogy, ha csak rövid időre is, de újra együtt zenélhessen szeretett barátaival és régi kollégáival. Nem utolsó sorban megígérte, hogy kísérő darabként olyan művet hoz, amit kifejezetten a mi szólistánknak szán, így az új kedvenc tizesünk is, egy sorral előrébb ülhet. 

Magáról a koncertről és a fő műről, sokat ugyan nem tudunk, de abban biztosak lehetünk, hogy felettébb izgalmas és szórakoztató lesz, amire rettentő szükségünk lenne ilyen bús és sötét időszak után.

Micsoda tempó és tökéletes befejezés a művész úrtól:

 

Részletek különböző koncertekről:


 

A munkásságában fellelhető modulációkra példa, hangnemből hangnembe:

 

A koncert lebonyolítása önmagában is rendhagyó, hiszen egy sorozatról beszélünk, a művész úr minden héten fellép majd és újabb darabokkal örvendeztet meg minket egészen nyár elejéig, mikor is majd újratárgyalják a szerződését. Személy szerint én nagyon örülök annak, hogy végre valami izgalmas darabot tűznek műsorra, szeretném azt hinni, hogy végre át is érezhetjük egy műben a konszonanciát és az elhivatottságot a tökéletességre való törekvésben. 

Mindenkit arra buzdítok, vegyétek meg a jegyeket időben, akár bérletet, lehet hosszú idő után az első olyan darab lesz amit fészkelődés nélkül fogunk végigülni.

Pokol


Hells Bells



Dante : Isteni színjáték

 

Első ének


A sötét erdőben


Az emberélet útjának felén

    egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,

    mivel az igaz útat nem lelém.

Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,

    s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:

    már rágondolva reszketek legottan.

A halál sem sokkal rosszabb, tudom.

    De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,

    hallanod kell, mit láttam az uton.

Akkortájt olyan álmodozva jártam:

    nem is tudom, hogyan kerültem arra,

    csak a jó útról valahogy leszálltam.

De mikor rábukkantam egy hegyaljra,

    hol véget ért a völgy, mély, mint a pince,

    melyben felébredt lelkem aggodalma,

a hegyre néztem s láttam, hogy gerince

    már a csillag fényébe öltözött,

    mely másnak drága vezetője, kincse.

Igy bátorságom kissé visszajött,

    mely távol volt szivemből teljes éjjel,

    melyet töltöttem annyi kín között.

És mint ki tengerről jött, sok veszéllyel,

    amint kiért lihegve, visszafordul,

    még egyszer a vad vízen nézni széllyel:

úgy lelkem, még remegve borzalomtul

    végignézett a kiállt úton újra,

    melyen még élve senkisem jutott túl.

Majd fáradt testemet kissé kifujva

    megint megindulnék a puszta lejtőn,

    mindég alsóbb lábam feszítve súlyra.

És im, amint meredni kezde lejtőm,

    egy fürge, könnyü párduc tünt elémbe

    szép foltos bőrrel, csábosan, megejtőn.

S nem tágított utamból tarka képe,

    inkább elzárta s úgy előmbe hágott,

    hogy futni fordultam már, visszalépve.

De hajnal aranyozta a világot

    s feljött a nap azon csillagsereggel,

    mely véle volt, midőn e szép csodákat

megmozdítá Isten az első reggel:

    úgy hogy nekem reményt az ellenségre

    vínom párduccal s tarka szörnyeteggel

adott az óra s évszak édessége:

    de jaj! a félelem megint leláncolt,

    feltünvén egy oroszlán szörnyü képe:

mely emelt fővel közeledni látszott

    s dühös éhséggel zsákmányát kereste,

    úgy hogy a lég tőle remegni látszott.

S egy nőstényfarkas, melynek vézna teste

    terhesnek tünt föl minden céda vággyal

    s ki miatt lőn már annyi népnek veszte.

Ez megbénított olyan bénasággal,

    hogy elvesztém a magasság reményét

    a láttából eredő gyávasággal.

És mint ki lesné kocka nyereményét

    ha jő a pillanat, mely vakra forgat,

    búsan átkozza játékos merényét:

olyanná tőn engem e nyugtalan vad,

    mely újra elűzött a magasságtól

    ama vidékre, ahol a nap hallgat.

És míg így én, távol a napvilágtól

    tépődtem: im valakit mintha látnék:

    rekedtnek tünt fel hosszú némaságtól.

Jött a nagy pusztában; s én rákiálték

    amint megláttam: "Könyörülj meg rajtam,

    akárki vagy, igaz ember vagy árnyék!"

Felelt: "Nem ember, ember régen voltam.

    Szüleim Mantovából mindaketten

    lombardok voltak: de már rég megholtam.

Bár későcskén, sub Julio születtem,

    jó Augusztus alatt Rómában éltem,

    hívén a régi, hazug istenekben.

Költő valék és versben elregéltem,

    mint menekült, míg nagy Ilion égett,

    Anchises jámbor magzata az éjben.

De mondd, mi hajt a völgybe vissza téged?

    Mért nem törekszel fel a szép halomra,

    melyen kivül nem lelhetsz üdvösséget?"

"Vergiliusz vagy hát s ajkadról omla

    ama hatalmas ének égi vize?"

    feleltem s szégyen szállt a homlokomra.

"Ó, minden költők dicsősége, dísze,

    ki könyved oly buzgón szereti régen,

    legyen mostan kegyedben némi része.

Mesterem, mintaképem vagy te nékem,

    te vagy csupán, kitől örökbe kaptam

    a zengzetes szót, mely ma büszkeségem.


 



Látod előttem milyen szörnyü vad van,

    védj tőle híres bölcs, mert szembeszállni...

    vérem remeg a puszta gondolatban!"

"Tenéked másik úton kell ma járni,"

    felelt midőn meglátta, hogy sirok,

    "ha nem akarsz e vad helyen megállni:

mert ez a szörny, kitől könnyed csorog,

    útjába állna, bárki közelednék,

    úgy hogy halála lenne e birok.

És oly gonosz, hogy sohse csöndesednék,

    rossz vágyának sohsem elég a kár

    s evés után csak annál éhesebb még.

Sok állat van, kihez nősténynek áll

    és még több fog ennekutána lenni,

    míg eljő, ki megölje, az Agár.

Ez nem kiván földet, sem ércet enni,

    hanem erényt, bölcsességet, szerelmet

    s Feltro s Feltro között fog megjelenni.

Itáliának üdvöt hoz s kegyelmet,

    kiért harcolt Turnus s a szűz Camilla

    s Euryalus és Nisus, társa mellett.

Minden városon által űzi, vijja

    e rossz vadat, míg a pokolba szálland,

    honnét az ős irigység fényre hívta.

Miért is úgy hiszem, javadra váland,

    ha most követsz és az én vezetésem

    utat neked az örök helyre tárand,

hol elszorúlsz majd annyi szenvedésen,

    láttán a sok keserves antik árnynak

    s az új halált kivánó bús nyögésen.

Onnan azokhoz mégy, kik bízva várnak

    a tűzben is, mert egykor, úgy remélik,

    - bármikor, - a boldog seregbe szállnak.

S ha te is vágysz felhágni majd az égig,

    lesz egy lélek, ki méltóbb nálam arra,

    vele hagylak, nem kísérhetlek végig.

Mert a Császár, kinek fenn áll hatalma,

    általam (mert törvénye ellen éltem)

    nem engedi, hogy nyílna birodalma.

Úr mindenütt s ott kormányoz az égben,

    ó, boldog, kit oda választ az üdvre,

    hol városában ül királyi székben!"

S én szóltam: "Költő, kérlek könyörögve

    azon Istenre, kit te nem ismertél,

    hogy ne jussak ennyi kínra se többre,

hogy ahova igérted, elvezetnél,

    hogy lássam a szent Péter kapuját

    s a szörnyü jajt a kárhozott seregnél."

Elindult és én követtem nyomát.



Disqus