Real - Juve be-kiharang avagy az Öreg Hölgynek végleg harangoztak
Ezt a bejegyzést a Real elleni meccs előtt és után is tessék végigolvasni! Így kerül majd kontextusba.
GRANDE HEROES SOROZAT (LEGENDA ÉS HŐS KÁRTYÁK) - #04 TREZEGOL
Név: David Sergio Trézéguet
Született: 1977/10/15 - Rouen
Magasság: 188 cm
Súly: 80 kg
Bőrszín: Mesztic
Státusz: Visszavonult
Képességei: Képtelen hibázni.
Háttérsztori: Hol volt, hol nem volt, Torino nyüzsgő városában élt egyszer egy David Trezeguet nevű focista, a Juventus legendája, aki arról volt ismert, hogy bárhonnan, bármikor képes volt gólt szerezni, de amit a világ nem tudott, hogy Trezeguet nemcsak egyszerűen tehetséges csatár volt, hanem egyben egy hihetetlen erővel rendelkező szuperhős aki képtelen volt hibázni.
A történet szerint egy végzetes estén, miközben Trezeguet spagettit evett kedvenc vendéglőjében, egy titokzatos idős hölgy odalépett hozzá, majd azt suttogta a fülébe: „Megáldlak fiam, nagy ajándékot kapsz tőlem, használd bölcsen.” Mielőtt megkérdezhette volna, hogy mit ért ezalatt, eltűnt, csak a fokhagymás kenyér halvány illatát hagyva maga után.
Másnap Trezeguet valami furcsát vett észre edzés közben, nem számított mennyire rosszul célzott, nem számított, hogy becsukta-e a szemét, vagy háromszor megpördült-e, minden lövése a kapuba talált, az összes. A galambokról lepattanó, a kapufát eltaláló vagy az edző hajáról lecsorgó lövések is betaláltak. Mindenki csak értetlenkedett, senki sem hitt a szemének. A hír persze gyorsan elterjedt, hamarosan a Juventus szurkolói transzparensekkel töltötték meg a stadiont: „TREZEGOL: A KIHAGYHATATLAN!” A riporterek zaklatták, a rivális csapatok védői sírtak, még a nagy Gigi Buffon, a saját csapattársa is, speciális napszemüveget kezdett hordani, hogy ne vakítsa el Trezeguet ragyogó magabiztossága.
A nagy erővel nagy felelősség is jár, egy napon egy sorsdöntő Bajnokok Ligája-mérkőzés során a Juventus tizenegyest kapott, Trezeguet közeledett a büntetőponthoz, de rájött, mindegy mit csinál, úgy sem tudja kihagyni, ezért, hogy ne alázza meg az ellenfél kapusát, csak finoman megpöccintette a labdát, amit eltérített egy ferdén álló fűszál, így a labda egy megriadt mókusnak ütődött, majd onnan a bíró sípjáról visszapattant, és a hálóba csorgott. A Juventus győzött.
Hamarosan felbukkantak mindenféle gonosztevők, akik megpróbáltak Trezegol és a hálók közé állni a különleges találmányaikkal és fortélyokkal, Dr. LES feltalált egy gépet a kapufák mozgatására, de bármennyit is babrált, Trezegol lövései mindig betaláltak – még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy a labda a büfén keresztül került egyet, benyomott egy sört, majd úgy tántorgott vissza. A hírhedt Missy Miss megpróbált egy varázslatot szórni, hogy Trezegol kihagyja a helyzeteket, de ehelyett csak felerősítette hősünk képességét és már elég volt csupán gondolnia a gólra, hihetetlen, de így igaz.
Végül Trezeguet elfogadta a sorsát. A remény jelzőfényévé vált minden csatár számára, aki üres kaput kihagyott. Megalapította a „Kihagyhatatlan Akadémiát”, ahol a fiatal labdarúgókat tanította a gólszerzés művészetére (és arra, hogy fontos, hogy ne egyenek spagettit egy fontos meccs előtt).
Super Trezeguet továbbra is félelmet keltett a kapusok szívében mindenhol, bebizonyítva, hogy néha a legnagyobb szupererő egyszerűen az, ha soha nem hibázik... és ha van egy titokzatos idős hölgy az ember oldalán.
Vége van, Kicsi! Szezonzáró közös poszt 2025/2026!
A blog szakértő szerzőgárdája elérkezettnek látta az időt, hogy értékelje csapatunk szezonját! Szakmai, részletes és tévedhetetlen véleményünk a következő:
1. Hogy tetszett a szezon?
bombahoppa: Taljánban veretlen szezon vazze!
VMC: Sehogy. Összekevertem a fazonnal.
mardel: Jobb lett volna hamarabb lezárni, mert így igazából még el sem kezdődött. A költöző madaraink is már visszajöttek, pedig még el sem indultak, ez most egy ilyen év volt. Férfiasan bevallom azért az ex-Miszter ott a végén megfirkálhatott volna minket, ha behúzza a Milan a Cagliari ellenit, de én tudtam előre, hogy ez a bajnokság bizony Torinóban fog majd eldőlni, igazi városi rangadó volt az kérem szépen. A NuSanSiro azért elég szarul nézett még ki, tudom, hogy csak két kanyart építettek meg, de így, hogy nincs benne egyenes, túl sok volt az öngól, na mindegy, ez nem a mi bajunk. A Como is szépen tartotta a lépést, meg nekem kifejezetten tetszett a Róma játéka, Gasperini alatt csak összeállt ez mint két kicsi legó. A kukások miután már a kezdetek-kezdetén kizúgtak az európai kupaharcból, tudtam előre, hogy kemény ellenfelek lesznek majd, de az új edzőnkkel minden Kloppolt, lesimáztunk mindenkit, így végeredményben nekem nagyon tetszett ez a szezon. Jól fog esni egy kis pihenő, mert már golyózik a szemem a sok meccsnézéstől.
Tigris Willis úr: Kicsit hosszú volt, de legalább nem olyan vastag!
2. Ki volt a szezon legjobb játékosa? (És miért Conci?)
bombahoppa: Cunci! Na miért?
VMC: A Juventusban, a Seria A-ban vagy a világon? Ja, az enbéegyben? Dombitibi. A magyar Conci.
mardel: Fogas kérdés, mert sokan jól teljesítettek, de már csak szentimentalizmusból én a Thuram tesókat említeném, rendhagyó tudom, hogy egyből ketten voltak a legjobbak de hát ez egy ilyen rendhagyó szezon volt.
Tigris Willis bro: Conci mindenhol ott van, elölről és hátulról is próbálkozik. Mindig gyorsan elmegy, de legalább élvezzük!
3. Ki volt a szezon legrosszabb játékosa? (És miért Koopember?)
bombahoppa: A nagy Kópé!
VMC: Chiellini. Egész évben a lelátón durcizott ült, miközben pont a védelmünknek kellene a legjobban egy olyan állat, mint Giorgio.
mardel: A Szakács, minden szezonban ő lesz.
Tigris Willis bá: Kókadmeinersz minden tekintetben lankasztó. A játéka és a hatása is.
4. Tényleg ilyen szar a csapat, vagy Tudor simán csak rossz edző?
bombahoppa: Micsoda kérdés! De tényleg!
VMC: Tényleg simán csak.
mardel: Az előbb vázoltam milyen kurva jók voltunk, szerintem a kérdező nem nézte a meccseket, szabotázs!
Tigris Willis gigachad: Ez a csapat és Tudor olyan, mint amikor valakinek kis pöcse van és nem is áll fel. Egyelőre jól kiegészíti egymást a csapat és az edző.
5. Kétszer kettő néha öt?
bombahoppa: Az én sörömből több is!
VMC: Sőt, hat(os). Faszt, kilenc(es)!
mardel: Révész Gyuri szerint biztosan, romantikából nekünk is bőven kijutott erre a szezonra, tragikomédia, hősök és antihősök, zuhanás és feltámadás, harc az egyetlen egyért, és a végén kacsintás egy fa tetejéről az üldözők felé.
Tigris Willis amatőr sörfogyasztó: Ezt majd az válaszolja meg, aki egy ilyen idióta kérdést feltett!!
6. Te egy baráti, amatőr fodballmeccsen beválogatnád Koopmeinerst a csapatodba?
bombahoppa: Én mindig felkarolom az elesettekett, megsegítem a szegényeket és istápolom az árvákat.
VMC: Igen. Nagyon jólelkű csávó vagyok, és megsajnálnám, hogy a pápaszemes, féllábú, kövér kiscsávót is hamarabb választotta az ellenség csékája.
mardel: Nálam biztos jobb, amúgy is jobban szeretek sörözni mint a pályán rohangálni, de csak akkor ha fizet érte.
Tigris Willis tarzanos kalapban: Simán, ő lenne a labda, akivel csak öngólt lehet lőni.
7. Mit vársz a következő szezontól?
bombahoppa: A Juventus tőzsdei részvényeinek SZARnyalását!
VMC: Azt, hogy a mostani után, és a következő utáni előtt lesz.
mardel: Kevesebb NAV ellenőrzést, új adórenszert, ötös találatot a lottón, és újabb bajnoki címet.
Tigris Willis a nihilista: Szerintem ennél csak rosszabb közös posztjaink lesznek. Annyi értelme van ezeknek, mint amilyen jó a csapat. És rosszul is fizet.
8. Mit hallgatsz most?
bombahoppa:
slow, immaculate
VMC:
Moshpit
mardel:
Walk this way
Tigris Willis mester: Mindent. Hallgatag típus vagyok.
9. Mit hallgatsz jövőre?
bombahoppa:
mardel:
egy életem, egy halálom
VMC:
Anális koitusz
mardel:
Tigris "Macsó" Willis: Semmit! Nem szeretek hallgatni! Vagy ha mégis, akkor a Village People jó választás lesz, a heteró zenéket nem szeretem.
10. Tudod kivel nyert utoljára bajnokságot a csapat?
bombahoppa: Hogyne tudnám, Sarrival. Én hoztam ide!
VMC: Elsőre azt mondtam volna, Lippivel, de azt utólag elvették. Úgyhogy akkor Trapattonival.
mardel: Klopp-klopp ki az?
Nosztalgikus Willis: C. Ronaldo őméltóságú méltóságos úrral.
KÉT szűk esztendő
Egy napon bombahoppa így szólt Tigrishez: Álmomban a Zámolyi-víztározó partján álltam. A vízből kilenc kövér és szép zebra jött ki, és boldogan legeltek a sás között. De hét másik zebra is kijött utánuk, amelyek nagyon hitványak, rútak és soványak voltak. Egész Hatvanpusztán nem láttam még hozzájuk fogható rútakat. A sovány és rút zebrák megették az előbbi kilenc kövér zebrát. Bár a gyomrukba kerültek, nem lehetett észrevenni, hogy a gyomrukba kerültek, mert a külsejük ugyanolyan rút volt, mint azelőtt. Aztán a sovány és rút zebrák elkezdték egymást felfalni és csak kettő rút és hitvány alig csíkos, alig gebe maradt már a végén. Akkor fölébredtem. Egy nap múlva volt egy ugyanilyen álmom, csak zebrák helyett nyulak szerepeltek benne. Ekkor Tigris így szólt bombahoppához: Azt magyarázta el Isten bombahoppának, hogy mit cselekszik. A kilenc szép zebra vagy a kilenc szép nyúl az kilenc esztendő. A hét sovány és rút zebra, amelyek utánuk jöttek ki, szintén hét esztendő. Kilenc esztendő, amikor nagy a bőség egész Hatvanpusztán. De az éhínség hét esztendeje következik utánuk, amikor minden bőséget elfelejtenek Hatvanpusztán, és éhínség fogja emészteni az országot. Nem is fogják tudni, hogy bőség volt az országban, az utána következő éhínség miatt, olyan súlyos lesz az. Remélem, összegyűjtöttetek minden élelmet a jó esztendőkben, és felhalmoztátok a gabonát, és azt a gabonát, bombahoppa, a te felügyeleted alatt őrizitek a városokban. Mert az az élelem az ország tartaléka az ínség hét esztendejében, amely eljött Hatvanpusztára, és csak emiatt a tartalék miatt nem pusztul el az ország az éhínség idején.
A végére maradt egy jó hírem, bombahoppa! A két sovány és rút gebe, ami maradt álmod végén, azt jelenti, hogy már csak két szűk esztendő maradt hátra. Ha eltelik ez a két szűk esztendő, akkor ismét kövér, boldog és szép zebrák fognak legelészni Hatvanpusztán. Addig is légy türelemmel és élj szerényen, oszd be a beosztanivalót és emlékezz a szép esztendőkre!
2019-20 az utolsó bő esztendő
GRANDE HEROES SOROZAT (LEGENDA ÉS HŐS KÁRTYÁK) - #03 PITBULL
Név: Edgar Steven Davids
Született: 1973/03/13 - Paramaribo
Magasság: 169 cm
Súly: 68 kg
Bőrszín: Fekete
Státusz: Visszavonult
Képességei: Szuper kitartás és fókuszáltság, emberfeletti agresszivitás, speciális szemüveg lézerirányzékkal, harci kutyákra jellemző elszántság "fogd meg és ne ereszd", szuperhűség
Háttérsztori: A Karib-tenger szélére, a pálmafákkal tarkított Paramaribóba repülünk, hogy megismerjük következő hősünk izgalmas történetét. A Suriname fővárosban elmosódnak a határok az urbanizált területek és a vad természet között, itt ezen a helyen nőtt fel a kicsi Edgar, az örökkön-örökké izgő-mozgó, soha meg nem álló, végtelen energiájú kisfiú, kinek hangos nevetése elnyomta az utcai árusok kiáltásait és a szabadon kóborló kutyák éles ugatását.
Egyik este, amikor a nap lebukott a háztetők mögé, Edgar szokás szerint egy labdát kergetett a környék egy árnyékos zugába, a labda eltűnt a szürke homályban, hiába kereste nem találta, de váratlanul a semmiből ott termett egy kóbor kutya – hatalmas, izmos, fekete mint az éjszaka, szinte lángoló napsárga szemekkel – a tekintetétől Edgar megdermedt, megigézte őt, lábai a földbe gyökereztek, mielőtt felocsúdhatott volna, az állat előrelendült, villámgyorsan mozgott, és hosszú, hófehér metszőfogait hősünk vádlijába mélyesztette. A fájdalom hirtelen jött, de a félelem gyorsan elillant. Edgart elöntötte a forróság, olyan volt mintha az ereiben folyó vér lávaként akarna rögvest előtörni, átjárta valami megmagyarázhatatlan erő, amilyet még soha nem tapasztalt. A kutya nem mozdult, szemei elsötétültek, csak ült ott, transz közeli állapotban és meredten bámult a fiúra, Edgar egy pillanatra úgy érezte mintha tükröződne valami az olajszínű felszínen, egy ismerős arc, de mire jobban megnézhette volna magának, az állat megfordult és eltűnt újra a homályban.
Aznap este Edgar édesanyja nem tudta mi lelte fiát, lázasnak tűnt de nem volt láza, az állandóan izgő-mozgó gyerek csak feküdt, mély nyugalommal. Reggelre a sebe hihetetlen sebességgel gyógyult, és Edgar… másképp érezte magát. Érzékei kiélesedtek, teste energiával telt meg, kilométereket tudott futni fáradtság nélkül, törhetetlen intenzitással tudott koncentrálni és fókuszálni, és rendíthetetlen hűséget érzett azok iránt, akik fontosak számára.
Telt, múlt az idő, ahogy Edgar nőtt, úgy páratlan képességei is vele együtt. A futballpályán megállíthatatlan volt – kitartása páratlan, koncentrációja lézeréles, ereje meglepő a méretéhez képest. „Pitbullnak” hívták, ezt a becenevet büszkén viselte, senki részéről soha nem sejtve, mennyire is igaz ez valójában.
Évekkel később, a Juventus fekete-fehér csíkos mezében Edgar a csapat gerincévé vált. Narancssárga szemüvege mögött mérhetetlen pontossággal pásztázta a pályát, mindig készen a lecsapásra, de Torinónak, mint minden nagyvárosnak, megvolt a maga sajátos, gondterhelt, mindig feszültséggel teli élete, az árnyékban állandóan ott rejtőzött a veszély.
Egyik este, miközben elhagyta az edzést, Edgar segélykiáltást hallott egy elhagyatott sikátorban. Habozás nélkül a hang felé rohant. Három álarcos férfi sarokba szorított egy újságírót, megfenyegetve őt egy helyi korrupcióról leleplezett sztori miatt. Edgar ösztönei vették át az irányítást, elképesztő sebességgel mozgott, egy tehervonat erejével leterítve az egyik bűnözőt, a másik egy fémcsövet lengetett, de hősünk könnyedén kitért előle, egyetlen csavarral lefegyverezve. Az utolsó megpróbált elmenekülni, de Edgar rendíthetetlen figyelme minden mozdulatát követte, és egy ugrással már a vállán volt majd beleharapott és a földre vitte áldozatát. A hálás újságíró, megrendülve, de sértetlenül, megkérdezte: „Ki maga?” Edgar csak elmosolyodott, a sötétségben felvillantak tűhegyes, fehér fogai. „Csak egy pitbull, aki a területét védi.”
A maszkos védő híre elterjedt Torinóban. A bűnözők egy sötét, szemüveges alakról suttogtak, gyors és kérlelhetetlen, aki úgy tűnt, valahányszor az ártatlanokat fenyegették, agresszív oltalmazóvá vált. A titkát megőrizte, labdarúgóként szerzett hírnevét felhasználva észrevétlenül mozgott, mindig figyelt, mindig készen állt, lesből óvta az arra rászorulókat.
Edgar Davids számára a futball volt a szenvedélye – de városa védelme volt a hivatása. A Pitbull emberfeletti kitartásával, összpontosításával, hűségével és erejével Torino egyik csendes őrzőjévé vált, és amíg sötétség borult a sikátorokra, Torino népe tudta: a Pitbull figyeli őket.
GRANDE HEROES SOROZAT (LEGENDA ÉS HŐS KÁRTYÁK) - #02 CAPITANO
Név: Alessandro Del Piero
Született: 1974/11/09 - Conegliano
Magasság: 174 cm
Súly: 75 kg
Bőrszín: Fehér
Státusz: Visszavonult
Képességei: Szupervezér, szuperszív, megtörhetetlen szellem, a Juventus laborjában kifejlesztett "SPIRITO" először az ő testében mutálódott és lényegében eggyé váltak.
Háttérsztori: Jóval azelőtt, hogy a világ a nevét skandálta volna, vagy a legendás védők remegtek volna a közeledtétől, Alessandro Del Piero még csak egy fiú volt a kis olaszországi Conegliano városában. Szuperereje nem volt nyilvánvaló – nem röngtenszem vagy emberfeletti szupererő –, hanem valami finomabb és végül varázslatosabb: a futball iránti lángoló szeretet és a megtörhetetlen szellem.
A szikra Coneglianóban
A fiatal Alessandro napjait szőlőültetvények és macskaköves utcák között szaladgálva töltötte, egy ütött-kopott labdával a lábán. Bátyja, Stefano volt az első edzője és legádázabb riválisa. A helyi gyerekek viccelődtek, hogy labdával a lábán született, és néha, késő este, azon tűnődött, hogy igaz-e ez.
Családjuk nem volt tehetős, de álmokban gazdagok voltak. A kis Alex édesanyja, Bruna, figyelte fia szüntelen cselezését, fáradhatatlan edzését, és minden este imádkozott a csillagokhoz.
A titkos erő felfedése
Egy szellős délutánon, egy helyi ifjúsági torna alatt Alessandro csapata 2-0-ra veszített. A pálya sáros volt, és csapattársai lehangoltak, de hősünknek már akkor tűz égett a szívében. A második félidőben lehunyta a szemét, és eszébe jutott testvére tanácsa: „Ha szereted a focit, a labda viszonozni fogja a szeretetedet.”
Úgy táncolt el a védők mellett, mintha szellemek lennének, a lábai gyorsabban mozogtak, mint azt bárki is gondolta volna. Szerzett egy gólt, majd még egyet, és végül a győztes gólt a felső sarokba csavarta egy olyan gyönyörű lövéssel, amely mintha a fizika törvényeit szegte volna meg.
A tömeg felkiáltott. Az edzők suttogták: „Ebben a fiúban van valami különleges.”
Az út
Tehetségének híre elterjedt. Hamarosan Alexet meghívták játszani a Padovába, és a világ legnagyobb klubjainak megfigyelői is felfigyeltek rá. Végül a Juventus lett a befutó és Alex sorsa megpecsételődött. Karcsú tinédzserként érkezett Torinóba. Az idősebb játékosok titánok voltak, de Alex szuperereje nemcsak a képesség volt – hanem az alázat, a tisztelet és a vezérszellem. Figyelte Roberto Baggiót, a mestert, és minden mozdulatát tanulmányozta.
Megpróbáltatások és diadalok
Egyetlen szuperhős útja sem mentes a nehézségektől. Alessandrót a pálya elején leültették a kispadra, kritizálták, és azt mondták neki, hogy túl csendes, túl vékony a Serie A megpróbáltatásaihoz. De keményebben edzett, figyelmesen hallgatott, és várta a pillanatát. Egy végzetes estén a Juventus hátrányba került egy döntő mérkőzésen. Az edző a kispadról hívta Alessandrót. Szuperszívdobogással lépett be, és egyetlen, beívelt szabadrúgással megváltoztatta a játék menetét. A stadion dübörgött; egy legenda született.
A Kapitány
Az évek teltek, csapattársak jöttek és mentek. Baggio távozott, a csapatkapitányi karszalagot pedig továbbadták. Alessandro büszkén viselte, tudván, hogy ez több mint szövet – bizalom, örökség és milliónyi remény súlya.Vezetése alatt a Juventus címeket nyert, meghódította Európát, és emelt fővel nézett szembe a nehézségekkel. Még akkor is, amikor botrányok törtek ki, és a klub kiesett, Alex kitartott. Átvezette a csapatot a sötétségen, hűsége megtörhetetlen volt. Pályafutása alkonyán idős és fiatal szurkolók töltötték meg a lelátókat, a nevét skandálva. Nem egy köpenyes szuperhősnek szurkoltak, hanem egy coneglianói fiúnak, aki aranyló lábával, szívével és példájával inspirálta őket. Alessandro Del Piero több volt, mint egy futballista. Ő volt a Juventus valaha volt legnagyobb kapitánya – egy hős, akinek legnagyobb ereje az volt, hogy mindenkit meggyőzött maga körül a játék varázsáról.
Volt, ami begerjedt! (Juventus-Inda kiharang)
Rég volt már, de ismét itt a KIHARANG!!
(A beharang azért maradt el, mert minden szerzőnk börtönben van, természetesen ártatlanul.)
(A beharang azért maradt el, mert minden szerzőnk börtönben van, természetesen ártatlanul.)
Többször is!
Kezdjük a legfontosabbal:
Hogy mi történt a meccsen?
Kannibál találkozó. A végén a miénk lett a böfi.
A továbbiakban is evészet
Indás pari, Gregor a lövésen. A nadrágot elvittük, az Indának a zakó jutott.
A végjátékban pedig
Thuram is nyilatkozott a végén
Ezúttal jó sült el a fejléce!
Most nézzük meg, az indás Marcus Thuram hogyan örül, amikor a góljával vezet az Inda
..és Marcus Thuram így szomorú, amikor nyer a Juventus
Adzic gól
Egyes mordori buckalakók nem értették, hogy miért adták meg a gólt, hiszen a lövés előtt a bíró már a szájába vette a fütyülőjét. A helyzet hasonló volt egy lesgólhoz. Azaz a bíró nem tudta biztosan, hogy történt-e szabálytalanság. Ha biztosan annak ítélte volna, azonnal lefújja. Így viszont, ahogy a leshelyzetekben is, továbbengedte addig, amíg ki nem derül, hogy mi lesz a támadásból. Mivel Adzic lövéshez készülődött, így a bíró nem fújta le az esetet, megvárva, hogy mi lesz a lövésből. Mivel gól lett, így persze megnézték a VARANGYON, hogy volt-é szabálytalanság. Nem volt.
Hogy milyen állapotba lehetett kerülni Adzic gólja után, arra a méltán hírhedt elmeroggyant Momblano esetét tekinthetjük meg.
Összefoglalva: ezen a meccsen még Rotty Kelly is gólt szerzett, aminél nagyobb alázást akkor kaphatott volna az Inda, ha még Koopmájer lőtt volna egy mesterhármast. A 20 éves Yildiz és a 19 éves Adzic a félpályáról lőtte a gólokat, az indás Thuram jobban örült a Juve győzelmének, mint a góljának, és az utolsó pillanatban fordított a csapat egy ifista bombagóljával. A Tolvajoknak ráadásul egy ROMÁN edzőjük van, akivel 3 forduló alatt 6 pontos hátrányba kerültek ellenünk. Kell ennél több???!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)