(SPOILER: ez a bejegyzés többek között arról szól, hogy a Juventus bajnok, aki "ennél is többet" akar, görgessen a végére!)
Vén buzik vagyunk, nékünk már minden analóg. Természetesen csak a magam nevében beszélek, a szerkesztőség többi tagja majd a saját ritmusában cáfol vagy comingoutol. Nekem Brüsszelről Heysel jut eszünkbe, akkor még ingyen szoptuk a csecset és másnap dagadó mellel mentünk az oviba/suliba/gimibe. Apropó gimi!
Gimme, Gimme (A Man After Midnight)
A kis kitérő után térjünk vissza az analógiára és a macskákra.
Schrödinger macskája igazan furcsán viselkedik a dobozban. Az elmélet szerint a kvantummechanikában az elemi részecskék egyidejűleg több helyen, különféle állapotokban lehetnek. A gondolatkísérlet arra az abszurditásra mutat rá, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot. Ennek a problémának a gyökere a szuperpozíció elve. A kvantummechanikában szuperpozíciónak nevezik, amikor egy elemi részecske (vagy részecskékből álló rendszer) ún. kevert állapotban van, azaz bizonyos tulajdonságait nem tudjuk egyértelműen. Mindezek mentén én megállapíthatóan szuper pozícióban vagyok, ugyanis ma a Juventus a kupában játszik, de amíg nem ér véget a meccs (analógia (sic!): amíg meg nem nézem a macsekot a dobozban (cicc)), addig nem tudhatom, hogy továbbjut-e, vagy nem, kupagyőztes-e vagy sem a csapat. Hiszen egyidejűleg több állapotban is létezhet. ERGO KUPAGYŐZTES!
Nade! Az egyidejűségnek is vannar relevanciái, hiszen nem csak kupa, hanem bajnokság és Bajnokok Ligája sorozat is zajlik. Gondolom tudjátok, hogy hova fogok kilyukadni, igen, ma megnézzük, hogy kupagyőztesek vagyunk-e, és jövő kedden megnézzük, hogy BL-győztesek vagyunk-e. Ez egy jelen idejű folyamatos igeidő, mert jelenleg egyszerre vagyunk kupa- és BL-győztesek is. Semmi se tart örökké, és mindennek vége szakad egyszer, de kurva sokáig tart, miért? Erre Hofstadter-törvénye a magyarázat, a törvény egy önmagára hivatkozó, idővel kapcsolatos szállóige, amelyet alkotója, Douglas Hofstadter után neveztek el.
„Hofstadter törvénye: Minden hosszabb időt vesz igénybe, mint várnád, még akkor is, ha figyelembe veszed Hofstadter törvényét. ”
Mit jelent ez nekünk? Azt jelenti bizony, hogy hiába nézünk be ma a kupadobozba, ha továbbjutunk, nézegethetjük tovább. Vagy hiába nézzük meg kedd este a Galata elleni meccset, ha nem kapunk ki tíz góllal, nem tudjuk meg, hogy kiestünk-e vagy sem. Szar az élet, várni kell mindenre.
Mit tudunk még a Juventusról? Azt, hogy a bajnokságban még nem dőlt el, hogy megnyeri-e vagy sem, tudjátok, doboz és macska... vagyishát bajnokok vagyunk, izé, kupagyőztesek vagyunk és mienk a nagyfülű BL köcsög is! Egyszerre, több helyen, különféle állapotban létezünk. Dolce vita forever!
EZ BIZONY TRIPLETTA!
Élvezzétek ki minden percét a mai estének, mert ma este belekukkantunk a coppa dobozba, hogy megvan-e még a triplettánk. Ahogy a lómaiak is mondták vala:
CALPE DIEM, BABY
Most jöjjön a záró gondolat, hiszen azzal kezdtem, hogy aki nem kíváncsi a barokkos körmondataimra és "ennél is többet" akar, az görgessen egyből a végére.
A Grande Kutatóközpont szerint bombahoppa meggyőző fölénnyel vezet a 2026. januárjában végzett kutatás szerint, így egyedül alakíthatna kormányt, ha most vasárnap lennének a választások Magyarországon. (Amennyiben szombaton lennének, úgy valószínűleg mégnagyobb fölénnyel nyerne.)
A Grande Kutatóközpont szerint a szavazásra jogosultak között bombahoppa meggyőző fölénnyel, 41%-kal vezet a második helyezett Tosza Párt, és a harmadik helyen álló MSZMP előtt. A parlamentbe jutásra még a Pedosznak, a KGB-nek illetve a Csalez Lopez Pártnak van reális esélye. A bejutásban rajtuk kívül a Mi Lazák és a Júdea Népe Front reménykedhet.
A kutatás szerint a gazdag, tudományos fokozatokkal rendelkező, szép és okos emberek közel 100%-a bombahoppára szavazna, míg az Inda nevű formációra csak a csóró, buta orkok szavaznának.
A kutatás szerint bombahoppának még lehetnek tartalékai a Júdea Népe Front és az Egyfejű Macskák szavazói között, valamint a spájzban is, ahol a söröket tartja.
Amennyiben a jelenlegi helyzet nem változik, úgy bombahoppa egyedül alakíthat kormányt, de az átszavazások következményeként akár 5/4-es többséget is szerezhet, amivel már a teljes Sörútrendszerben alkotmányozó többsége lehetne.
Ketten voltunk, Lavacchival. Későn szerveztem, így Krisz (pedig az ő ötlete volt) végül visszamondta és fktgbr meg Petike007 most nem tudott jönni a közös meccsnézésre. Mondjuk nem szartam be, nyomtam egy spam sms-t telóm bianka könyvtárába, hat sms-ből egy talált be, simán orosz rulettezhettem volna is aznap persze inkább csak valami kis tétbe, hogy korán kiszálljak. Nagy tétnél könnyen túltolom én is, így Lavacchi okéja életmentő volt. Ő pesti, én vidéki (pont fordítva, mint gyerekkorunkban) le is checkolta a Pointert, hogy adják-e a meccset. Nem linkelem az elérhetőségüket, én utoljára voltam ott, ugyanis azt mondták, hogy adni fogják, de nem adták. Vigyázz, sose tedd be a lábad a Pointerbe, de ha gyanút fogsz, hogy ott vagy, könnyen lecsekkolhatod egy gyorsteszttel. Onnan tudhatod, hogy a Pointerben vagy, hogy nem előtte állsz, hanem bentről nézel kifele és a vendégek kilencvenhat százaléka nem magyarul beszél.
Pointer asztaltársaság No. 1.
Nekem nincsen semmi bajom a hollandokkal, csak az, hogy csúnya a fejük. Persze lehet nem is hollandok voltak, de csúnya volt a fejük, pont, mint a hollandoké. Mondom én, hogy a hollandokkal van bajom. Tőlem akárkinek lehet csúnya a feje, toleráns vagyok, csak ne legyen holland, vagy ne tudjam, hogy holland. Mondjuk csúnya fejjel nehéz titkolni a hollandságot. Lefoglalnak egy asztalt a Pointerben és ők mondják meg, hogy mi menjen a tévében. Mivaaan? Nooormális? Multikulti a köbön, de nem megyek elébe a mai matekóra anyagának, azt majd csak később. Mindegy, a sör úgysem volt kiemelkedő, még ha nem is volt szar, de ajánlani biztos nem ajánlom a helyet többet senkinek. Le is húzom őket a guglin, meg a tripadvisoron és a budin is.
itt már kicsit homályosan láttam
Pointer asztaltársaság No. 2.
Nekem nincsen semmi bajom a nőkkel, de a negyvenes, hétvégi hímvadászaton résztvevő, kapuzáró hölgyek akkor sem rúghatnak nálam labdába, ha éppen magyarul beszélnek. Nos a szomszéd asztalnál a hölgyek nem csak magyarul beszéltek, hanem angolul is ékesen értekeztek egy chilei, talán spanyol, de biztosan nem magyar férfitársasággal, majd bakot lőttek és faképnél maradtak. Egymás közt már magyarul beszéltek, ők voltak az a bizonyos NÉGY százalék, aki Lavacchi és bombahoppa söresztétákkal együtt magyarul beszélt. De mi nem velük. Az első indirekt, felénk vetett bátortalan mosoly jelezte, hogy minket itt bizony prédának tekintenek, veszélyes vizekre eveztünk. De nem kaptak kilövési engedélyt, védett státuszunk tudtában is egyértelművé vált számunkra, hogy nekünk itt nincsen maradásunk, még ha el is kezdődött a meccs, mi itt azt nem nézzük. Irány az eredmenyek.com, irány a Bajcsy, van még Budán kívül kutyavásár.
A Bajcsyn kézenfekvő lett volna a 155 American Bar. Nekünk. De nem úgy nekik, se foglalás, se bárpult, se tévé, ezt a ziccert kihagyták. Közben maradt a nulla-nulla, nem kaptak autogramot, irány a körút gyalog, dedikálhatunk mi akárhol, nem vagyunk lájkvadászok. Decemberben, este kilenckor, rövid nélkül azért vannak még kihívások. A Nyugati környékén még kicsit fagyos volt a hangulat, de a Podmaniczky után már kezdtünk életet lehelni a bulinegyedbe, egyre többen álldogáltak az utcákon, többen felismertek, és néhány autogram kiosztása után együtt énekeltük a Storia un grande amorét amihez otthonról lázasan tolta a zongorakíséretet A dzsesszzongorista. Még jó, hogy volt nálam JBL.
Drughidibianconeri
Oktogonon innen
Lavacchival az első adandó alkalommal ott kellett hagynunk a flashmob csapatot, hiszen még mindig nulla nulla volt és győzelmet ünnepelni, nem énekelni jöttünk. A körúton az Oktogon felé elhagytunk egy-két szedett vedett vendéglátóhelyet, nyilván azért nem tudtak beljebb jutni a bulinegyedben, mert a Madrid meccset adták. Maaaargit, nooormális?
Oktogonon túl
Már majdnem átmentem a menetirány szerinti baloldalra, hívogatott az égett gyros illata, elhaladtunk a Négyeshatos mellett, ott olcsó mindig az akciós shot, amikor Lavacchi nem szólt, hanem megkopogtatta a vállamat. Látod azt a helyet? Nem láttam én már semmit, de hallottam a Drughi morajlását valami pincéből. Mi ez valami rádió? Körkapcsolás? Nekem mindegy, csak végre kapaszkodhassak már bele egy korsó fülébe, menjünk le. Nem látod? Kérdezte, mondom nem, akkor vedd már le a napszemüveget, itt úgy sem ismer majd senki mondja nekem. És lőn világosság, ott állunk egy pince előtt, Score! felirattal, jó lesz, more, mondom, és elindulok lefele. Kellemes sárga fények, itt ott bordó, csak nem bordély, mondom magamban. Lépcső balra, bárpult, szék, tévé ez tetszik, megy a Juve meccs, király. Megyek egyre beljebb, jobbra pince, 30 méter hosszú, kb. 10 tévé és mindegyiken mi támadunk, ez nagyon király. Ez lesz a mi helyünk. Hohó, ott egy szolid Juve szurkoló, melegítőben, fasza srác, megszeppenten néz minket, vagy nem ismert fel, vagy felismert, ennek más oka nem lehet. Megkopogtatja Lavacchi a vállamat. Mivanmámegint? Vedd fel a napszemüveget, mondja lassan szótagolva. Mi a baja? Talán vegyem le Juventus sapkámat is? Olyan csendben beszél, mégis hallom, furcsa ez a körút zaja után. Mi a fasz van? Magyaráz a szpíker valamit, de amúgy csend van, pont mint a nagymarosi Dunaparton január harmadikán hajnali félnégykor. Körbenézek mielőtt felveszem a napszemüveget, de aztán mégse veszem fel.
célkeresztben
Kábé nyolcvanan vannak a kocsmában és Roma meccset jöttek nézni. De most minket néznek. Nem könnyű egyszerre nyolcvan emberrel FARKASszemet nézni, főleg, ha csak ketten vagytok. Bedobtam a bombahoppa trükköt. Kérsz egy sört? Lavacchi most már nyolcvanegy emberrel nézett farkasszemet, mert én is őt néztem. Néz. Visszanéz. Nézek, visszanéz. Mondom kérsz. Mondja kérek. Ez a beszéd mondom, és odamegyek egy asztalhoz, és azt mondom, hogy itt fogunk leülni. Borsodit isznak, realisták, tudják, hogy ha bombahoppa le akar ülni egy asztalhoz, akkor bombahoppa le is fog oda ülni.
Giallo, Rosso, Giallo, Rosso, Giallo, Rosso,
Fura, hogy szurkol a farkasfalka, támadunk, elesik egy Roma játékos, erre kiabálnak, hogy giallo, szerintem nem volt semmi, védekezünk, szerelünk, erre kiabálnak, hogy rosso. Szerintem dadognak, mi ez, hogy giallo, harminc másodperc szünet, és utána rosso, majd megint szünet giallo, aztán csend, és megint rosso? Én azt hittem, hogy giallorosso a színük, de mit értek én a Romához? Azt azért megállapítom, hogy szerencsére egy fekete Juventus polóban jöttem szerény Victory felirattal, és nem a világoskék Juventus mezemben, mert az egyrészt vörös posztó lett volna nekik (ez most képzavar?), másrészt lopás, hiszen sosem vettem még világoskék Juventus mezt, és nincs is olyan mezem. De az elmúlt két éjszaka ilyen kék mezről álmodok, álmomban elmegyek egy Lazio-Romára a Roma táborba szurkolni a Juventusnak a meccsen... szürreális...
Bianco, Nero, Bianco, Nero, Bianco, Nero kipróbálom én, is, amikor minket faltolnak, felváltva fehér és fekete lapot mutatok fel, és kiabálok... de rájövök, hogy ez faszság, maradok a bianconeri-nél és a Forza Juve-nál, -nél, Euronicsnál, -nél. Be is jön a szurkolás, fingerscrossed, vezetünk. Néma csend a pincében, csak a sörkortyolást hallani, ahogy Lavacchival felváltva iszunk. Visszhangzunk. Oppardon, sörhangzunk.
Szünet, vécé, visszafele találkozom egy szimpatikus Juve melegítős sráccal, négyen vagyunk! Pont mint a Pointerben magyarok! Ez nem lehet véletlen, megdicsérem, hogy végre még egy rendes ember. Mond valamit, de én már fejben a következő sörnél járok, mit nekem Kéri András, majd hazafele bejelölöm a facebookon, úgy illik, ezt tanították a dédapáink. Ugyanez történik Szaniszló Csabával, vele együtt állunk sorba a bárpulthoz, őt sem ismertem eddig, egy csecsemőnek minden vicc új.
Baj van a logisztikával, nem bírja a csapos a tömeget, kiesik egy kis közvetítés, közben hallgatom a sorban a Roma szurkolókat. Bejött Rugani, van esélyük! Csak én tudom, hogy nem ez az esélyük, hanem az, hogy lejött Bremer. De rájuk hagyom, szomjas vagyok, nem akarom, hogy kiszáradjon a szám.
Visszaülök a többiek közé, már ismernek, de még nem tegeződünk. Főleg, hogy lövünk még egyet. Allegri szívrohamot kapna dühében. Fasznak támadunk, vezetünk. Kapunk egy gólt, Allegri itt kapná a második szívrohamot, mi csak iszunk, de most nem hallani ahogy kortyolunk, feléledt a farkasfalka. Na jó, nem.
Éj mélyből felzengő
De már nincsen sok idejük hátra. Én lekésem a vonatot, mert végig kell nézni. Ledugózom a söröket egy lencselevessel a Nyugatinál, és betolok két töltött szőlőlevelet is. Lavacchival megdicsérjük magunkat, hogy sikerült kalóriabomba nélkül letolni a szombatot, a kockás has megmarad, jöhetnek az ünnepek.
... és jöhet a matek.
80, vagyis NYOLCVAN
Nyolcvanan voltak, csak nyolcvanan, pedig két hónapja szervezték állítólag. Én tizenkét óra alatt szerveztem kettő tagot! Ha két hónapom lett volna, akkor hatvan nap alatt napi két embert beszervezve lett volna SZÁZHÚSZ Juventino. Be sem fértünk volna a Score-ba.És akkor még csak számtani sorozatot kalkuláltam. De mi lett volna, ha van két hónapom és a mértani sorozatok alapvető aritmetikai törvényszerűségeit figyelembe véve önmagammal indulva hatvan nap alatt tizenkét óránként megduplázom a jelenlevőkszámát? Elmondom, 2^119 = egy olyan nagy szám, hogy 1,36 után még HARMINCHAT nulla következne.
Chat GPT I.
Szóval nem fértünk volna el a Földön sem, még jó, hogy nem kezdtünk el korábban szervezkedni.
Chat GPT II.
HUSZONÖT nap alatt tele raktam volna a Földet, az Allianz stadiont nem számítva, hiszen ott élőben nézik a meccset.
Senki ne érezze azt, hogy neheztelek a Roma szurkolókra. Hálás vagyok nekik, hiszen egyetlen inter szurkolót sem hívtak, és ez így helyes. Kölcsönkenyér visszajár, én se fogok Lazio szurkolót hívni a Földre, amikor legközelebb Roma-Juventus meccsnézést szervezek.
még egy nap az édenkertben
Azt gondolom, hogy Lavacchi is hamarosan megkommentálja ezt a bejegyzést, lehet, hogy egy-két momentumot másképpen tár majd elétek, de a záró szavai azok lesznek, hogy „Nagyjából és teljes egészében így történt”. Addig is áldott, boldog Karácsonyt kíván a Grande Moggi Blog szerkesztősége nevében minden kedves olvasónknak: bombahoppa.
Utóirat: Ja, hogy mit ittunk?
Csak csapolt sört, Pilsner Urguell-t, Dreher Bakot, Staroprament és Guinness-t.
Vannak gondok mostanában, ez nem
is kérdés, szeretett futball klubunk bekötött szemmel, széttárt karokkal foglal
helyet egy irányíthatatlan szánkón, ami megállíthatatlanul csúszik a
jégpáncélon hegynek lefelé, közben sűrű fenyvesek keresztezik utunkat, a FIGC
által felállított vasbetonoszlopok, az út mentén hatalmas plakátok és táblák a
negyedéves kimutatásokkal, kigúvadt szemű, dühös bírók kiáltoznak és
fenyegetően rázzák az öklüket, miközben lézerrel a VAR már bemért minket. A
kilátásaink sem túl jók, tekintve, hogy nem látunk, a szerencse sütit
kilószámra fogyasztjuk, de az sem segít már, elkerülhetetlennek tűnik, hogy
valamelyik akadály kibillentsen minket az egyensúlyunkból és a végén végzetes
balesetet szenvedjünk. Igen ám, de a nevünk még megvan, meg a nagy szánk, és
hangosak vagyunk, mi is tudunk integetni meg kiáltozni, leginkább segítségért.
Mindenesetre a GRANDE MOGGI-nak
kiváló kapcsolatai vannak, ezért előkaptuk a Nokia 3210-est és felhívtunk pár
prominens celebritást a témában, főleg olyanokat kerestünk, akiknek volt már
tapasztalata a témában, jártasak a harcművészetekben, túszmentésben, a féktelen
száguldásban, és nem utolsó sorban nem félnek semmitől. Kiválasztottunk négy
szakértőt és meghívtuk őket bombahoppa birtokára, ahol főztünk egy finom
nyúlpaprikást és kézműves sörökkel meg pálinkával kínáltuk a vendégeinket. Az
italozás és a vacsora után pedig egyszerre meginterjúvoltuk őket.
Úgy örülünk, hogy …
(böff) … itt vannak, nagyon kedves, hogy elfogadták a meghívást, hát, akkor
talán kezdjünk is bele. Mit lehet tenni ilyen helyzetben, mikor
irányíthatatlanul haladunk a végzet felé.
Keanu Reeves: Szánkókhoz
nem értek, csak buszokhoz, de ha nincs fék, nagy szarban vagy. Először is, kell
egy csaj, aki átveszi az irányítást …
GM Szerkesztőség: Fúúj
öregem nemár!
Keanu Reeves: … aztán
keresel valami nagy, üres, lakatlan területet és addig körözöl, amíg majd én
bemászok a szánkó alá és elvágom az üzemanyag vezetéket.
Chuck Norris: Faszság!
Kell egy helikopter, meg kötéllétra, gránátok, néhány M16-as gépkarabély. A
bírókra meg a VAR robotokra napalm. Szétbasszuk őket!
Steven Seagal: Látta
valaki Ricsit??!?
Bruce Willis: Faszkalap…
be van baszva hagyjátok. Te Chuck, az M16-ost felragaszthatnád a hátadra, a
gránátokat meg rakhatnád a gatyádba, ha már két kézzel kell fognod azt a létrát
te faszkalap.
Uraim, uraim, ne
ragadtassuk el magunkat. Mi itt értjük a dilemmát, Önök mesterei a saját
szakterületüknek, értsék meg, hogy már nyakig ér a szar, ezzel nem segítenek,
ha lehet, diszkrétebb megoldást keresnénk a problémára.
Bruce Willis: Miért
nem a Dudikoffnak szóltatok, vagy a Jean Renonak te faszkalap? Én le nem veszem
még egyszer a cípőmet…
Keanu Reeves: Jut
eszembe, én meg tudom állítani a szánkót! Ha mégsem megy, majd elhajolok előle.
Chuck Norris: Széthasítom
a fenyőket a saját kezemmel és ezzel szabad utat biztosítok nektek!
Steven Seagal: El
kell érnem a vonatot…
Bruce Willis:
Faszkalap…
Mit gondolnak, lesz
még ebben az életben a Juventus meghatározó futball klub? Megnyerjük még
egyszer valaha a Bajnokok Ligáját?
Keanu Reeves: Yeah…
Chuck Norris: Nem
tudom, nekem már van saját klubom, de ha kell, bármit megnyerek, ez nem kérdés.
Bruce Willis: Van
egy cigitek?
GM Szerkesztőség: Parancsoljon
Mr. Willis. Basszus, ha már cigi! Most látom, hogy rossz sütivel kínáltuk Mr.
Seagalt, az mardel füves brownija, ú, megette az egészet??
Steven Seagal:
Mozog a torta!!!
Bruce Willis:
Faszkalap, hozzám érsz, megöllek!
Uraim, kérem. Kezd az
este egy kicsit eldurvulni, arra kérném Önöket, hogy válaszoljanak még egy utolsó
kérdésre, ha Önök vezethetnék a Juventus klubot, milyen intézkedéseket
hoznának, kiket állítanának a megfelelő pozíciókba, hogy újra sikeresek
legyünk?
Chuck Norris:
Engem senki nem fúrna meg az öltözőben, aki megpróbálná, azt fellógatnám fejjel
lefelé, patkányt a posztózsákba, ráhúznám a fejére, aki túléli, az játszik a
poszton.
Keanu Reeves:
Fókusz, elhivatottság, akarat, csupa olyan tulajdonság, ami a mai fiataloknak
nincs meg, én megtanítanám nekik, aki rosszalkodik, annál jöhet a ceruza.
Bruce Willis: Fej
vagy gyomor?
Steven Seagal:
Omoto Kyo papként megtanultam, hogy a különbség a valódi küzdelem és a tatamin
folyó szabad harc között annyi, mint az óceánban vagy egy medencében való úszás
között. Perspektívát kell mutatni a fiataloknak, ha nem megy a foci, akkor még
mindig lehetsz blues zenész, vagy aikido mester. Van még abból a sütiből?
Bruce Willis:
Faszkalap…
Megtiszteltetés volt
számunkra, hogy vendégül láthattuk Önöket és hogy megosztották velünk magvas
gondolataikat.
Az interjú után persze ment még a sztorizgatás, a többiek is
megkóstolták a sütit, a sör sajnos közben elfogyott, de bombahoppa megígérte,
hogy főz még egy adagot. Miközben bombahoppa főzte a sört, jól telt az idő,
Tigris Mr. Willissel vitatkozott az élet nagy dolgain, megölheted-e jövőbeli
éned a szebb élet reményében, mi VMC-vel meg Keanuval jógáztunk kicsit meg
gurultunk nagyokat röhögés közben, fociról nem beszélgettünk, ahhoz egyikünk
sem ért igazán, Chuck Norris közben parázsból épített várat. Mr. Seagal
meglepetésünkre elővette a gitárt és krokodilos blues dalokat énekelt, közben
O’Sensei misztikus tanításairól mesélt, mit mondhatnék, igen kellemesen telt az
éjszaka.
Miután elkészült a sör, bombahoppa is csatlakozott hozzánk,
JuvenNyúsz is befutott, meg a fél Bianka blog, megtoltuk a bulit hajnalig, de a
szánkó reggelre sem állt meg…
