Idegenbe megyünk feleim. Hova? Minek? Miért? Minden kérdésre bombahoppa sem tudja a választ, ezért szabadon wikizve és szörfözve (az autokorrektor szerint sörfőzve) olyan, világhálón felszedett factheckmentes tájékoztatást ad, amit mindenki olvashat, aki fizet ezért. Aki nem fizet érte, annak sem jobb. Kapaszkodjatok!
Svédország, Gotland szigete, Roma városa, alig ezer lakos, skandináv életérzés, debella hippi csajok énekelnek az indie folk farkasról az ABBA után szabadon.
A meccs után kinek kell az elsősegély?
Mije van Romának?
Romának van történelme,
például saját cukorfinomítója
volt, az épület még ma is áll.
... és van még Romának
...földrajza
...történelme (ez már volt!)
...vasútja
...további látnivalója
...jegyzetei
...referenciáink
...és külső hivatkozásai
Mije van még Romának? Van például saját hokicsapata. Nemrégiben az AllEttan Playoffból zúgtak ki, éppen a trójaiakkal szemben véreztek el. A rómaiak a trójaiak ellen. Ha tanultál történelmet, akkor ez szürreális.
NAGYON KIZÚGTAK
A stadionjukban így szól a gólduda!
És a címben feltett kérdésre is van ám válasz, mit is adott nekünk ott fent északon ez a nép?
Utóirat: ma a kicsi lányommal még átültetünk hat darab lidlis futómuskátli palántát (csomagban kétezer) a balkonládába.
Ebédre sült kacsát ettem, reggelire komlós rántottát, tegnap meg csilis babos nyulat. Borsó és Boróka kutya nyilvánvalóan nyúl- és kacsaaprólékot esznek belsőségekkel.
Szegény pici Hamlet, csak bedzsinázott a végén, be is fűzte őt a vén Halál, kenterbe verte őt a dráma.
Kábé hamletnyi esélye volt Mister X Faktornak is a kínpadon, akinek csak azért nem írom kis betűkkel a nevét, mert nem akarom nemecseki magasságokba emelni.
two beer or not two beer
bombahoppa negyedéve nem főzött sört, jelenleg whiskyt szürcsölget, Grant's Triple Wood Scotch, fotó nincs, higgyétek el, a whiskykhez nem ért.
to door or not to door
Az olaszok legendásan törik a nyelvet, így amikor Giuntoli elzavarta Mottát a faszba, nem is tudta cizellálni a hess picsába ki az ajtón mondatot, Motta nyilván nem értette, vissza is kérdezett, hogy akkor most to door or not to door?
Megköszönték Mottának és mondták neki, hogy szar vagy ide bazmeg, ne okoskodj, nem vagy Tudor!
Turin or not Turin
Hívták is Tudort, nyomott is egy padlógázos bő ezer kilométert, húzta szíve haza, várta már a J-Medical és a Juventus Family, yes, Turin!
1000+ km
J-Medical zendülés
Erre mardel tolt egy Deadpool párhuzamot tegnap a biankán, de én nem vagyok egy hollywoodoo, nagyjából pont nem értem, hogy mit kellene látnom, könyörgöm ne magyarázzátok el, csak rosszabb lesz, nekem egy panda jut eszembe a jobb oldali képről.
Deadpool... miafaszom az a Deadpool?
Szóval akárhogy néztem a képet hunyorítva pixel fixxxel, én csak egy pandát láttam a jobb oldalon, és a Deadpanda elég szar becenév lenne Igornak, a Foodpanda meg inkább Higuainnak járna, emlékszik még valaki Mr. 90millió szexi pocakjára első felkészülés kezdetén?
Fejben végigjátszottam az összes szar szójátékomat (egy 5,2 %-os, 260 forintos Gambrinus kísérte gondolataim, amit még a párkányi Lidl-ből vadásztam a ragadós száj- és köröm- és fejfájás előtti időkben, ó, én marha!) és megállapítottam, már Grant's-szal a kezemben, hogy a játékot én nyertem, ráadásul hazatért az Acélpanda!
Welcome, home, Acélpanda!
* tudtátok, hogy a milanisták Gasperinit Pehelymackónak hívják? (még MK-tól tudtam meg egy sörátadás közben, amiről bővebben itt olvashattatok)
Magunk mögött hagytuk a száraz, hideg telet. A szürke, komor valóságot most felváltja az üde, színekben pompázó tavasz életteli világa. Rügyeznek a fák, olvad a föld, költöző madaraink is hazatértek az elhagyatott fészkeikbe, és mi is kimozdulunk a fűtött szobákból egy-egy jó programért. Márpedig, ha tavasz, akkor komolyzene és klasszikus darabok, már-már rendhagyónak számít minden évben a nagy, heroikus feltámadás.
A harchoz új karmester is dukál, nézzük hát kiféle-miféle szerzettel van is dolgunk. A horvát maestro vezényelt már többek között hazáján kívül, Olaszországban és Franciaországban, de megfordult Kappadókia, tündérkéményekkel tarkított mesevilágában is. A veronai filharmonikusokkal közös estje is arról tanúskodik, hogy nem egy középszerű, álmoskás Adagio-val lesz dolgunk, hanem egy vidám, és minden tekintetében élénk élménnyel gazdagodhatunk.
Torinói fellépése számára is különleges, hiszen mély érzelmek fűzik ehhez a városhoz, tulajdonképpen hazatér, hogy, ha csak rövid időre is, de újra együtt zenélhessen szeretett barátaival és régi kollégáival. Nem utolsó sorban megígérte, hogy kísérő darabként olyan művet hoz, amit kifejezetten a mi szólistánknak szán, így az új kedvenc tizesünk is, egy sorral előrébb ülhet.
Magáról a koncertről és a fő műről, sokat ugyan nem tudunk, de abban biztosak lehetünk, hogy felettébb izgalmas és szórakoztató lesz, amire rettentő szükségünk lenne ilyen bús és sötét időszak után.
Micsoda tempó és tökéletes befejezés a művész úrtól:
Részletek különböző koncertekről:
A munkásságában fellelhető modulációkra példa, hangnemből hangnembe:
A koncert lebonyolítása önmagában is rendhagyó, hiszen egy sorozatról beszélünk, a művész úr minden héten fellép majd és újabb darabokkal örvendeztet meg minket egészen nyár elejéig, mikor is majd újratárgyalják a szerződését. Személy szerint én nagyon örülök annak, hogy végre valami izgalmas darabot tűznek műsorra, szeretném azt hinni, hogy végre át is érezhetjük egy műben a konszonanciát és az elhivatottságot a tökéletességre való törekvésben.
Mindenkit arra buzdítok, vegyétek meg a jegyeket időben, akár bérletet, lehet hosszú idő után az első olyan darab lesz amit fészkelődés nélkül fogunk végigülni.
Elég nehéz a csapat mostani teljesítményéről szakmai elemzést írni, így ezt nem is tesszük. Ellenben nem szakmai elemzést sokkal könnyebb, és a mostani teljesítményünkhöz is jobban illik, ha komoly fodballról szó sem esik inkább.
Szétválasztani a meccset és a Juventus problémáit talán nem is kell, mert a PSV elleni meccsben benne volt a problémák nagy része, még ha nem is teljesen világosan. Vegyük sorban, ahogy sikerül.
Edző vagy nem edző?
Motta felelőssége felmerült már korábban is, és emlékeim szerint az ő felelősségét korábban sem tagadtam. A különbség annyi volt a korábbi kóklerrel szemben, hogy ott bebizonyosodott, hogy nem lesz semmi sem jobb, sőt, csak a mocsárban való süllyedést nézzük évekig, akármi is történik a livornói vámpír körül. Ellenben most, ha jól meggondoljuk, nehéz vagy nehezebb igazságot tenni. Motta ugyan jóval tapasztalatlanabb, mint Allegri, de valamiben hasonlítanak. Ez pedig az, hogy egyikük sem képes egyensúlyt vinni a csapatába. Allegri alatt abból állt a Juventus, hogy várt. Várt arra, hogy hátha történik valami, ami neki jó és akkor majd TALÁN sikerül valamit tenni. Ez sokszor bejött, de mindig magával hozta a törvényszerű összeomlást a szezon valamelyik szakaszában. Ugyanis nem lehet jegy nélkül folyamatosan felülni az ijesztően vigyorgó lovacskára a körhintán, egy idő után elszédülsz és még ki is basznak a biztonságiak, vagy rosszabb esetben a fizetős vendégek. Mottának van egy elképzelése, ami - sajnos - nem látszik forradalminak, ellenben a meglévő és menetközben felmerülő problémák teljesen kizökkentik őt is és a csapatot is. Mert a taktikai hibák előfordulnak a fociban, minden edző nehézfejű. A szomszéd edzője mindig bölcsebb...nek tűnik, de ez csak a látszat. Kb. az összes nevesebb edző konok, makacs és nehezen újul meg, ha egyáltalán képes ilyesmire. Egyes edzők, akiket nem tartunk annyira jónak, jellemzően ugyanazokat a hibákat vétik huzamosabb ideig. Ellenben a jobb edzők teljesen új hibákat tudnak "feltalálni", így kevésbé tűnnek tehetetlennek. Mondhatnánk sok példát, Conte, Guradiola, Mourinho. Neves edzők, mindegyikük nyert már, van tapasztalatuk és mégis pontosan tudni róluk, hogy milyen hibákat fognak véteni. Ugyanazokat, mint 10 éve. Ennek ellenére itt ott, ideig óráig, vagy így vagy úgy, de működik az, amit kitalálnak. Bár a mostani szezonban Guardiola látványosan besült a világ egyik legdrágább keretével, a világ legjobb csatárával, de mégsem lesz belőle hirtelen Várhidi Peti. (Ahhoz még tanulnia kell, ugyanis.) Taktikai hibák tehát vannak, ezt fogadjuk el. De ami igazán zavaró, az az, amikor a csapat fejben gyenge, nem hisz magában, nem szántja fel a pályát és nem úgy fejezi be a meccset, mint egy hónapokig harcoló katona. Kevés edző képes megfelelően, vagy példaértékűen motiválni, de máshogy is megközelíthetjük a dolgot. Mi a retkes zebrafaszért is kell egy sorsdöntő rangadó vagy egyenes kieséses meccs előtt feltüzelni a játékosokat? Ha valaki toszogat a szakadék felé, akkor unottan nézegetsz hátra a vállad fölött, hogy mikor unja már meg? Esetleg észbekapsz, hogy a szakadék alján végzed, ha nem embereled meg magad? Értem én, hogy ezek a játékosok milliókat kapnak a szezonra akkor is, ha nem nyerünk semmit, de ha nem képesek a végsőkig harcolni egy fontos meccsen, akkor mit is várunk tőlük? A PSV ellen vegyes volt a kép. Conci mindent akart, Gregor védett, amikor tudott, Yildiz inkább idegesnek és sértettnek tűnt, mint elszántnak, de a többiek alig mutattak valamit, nem éppen az látszott, hogy most miért is megy ez a meccs. Melóztak, ezt nem tagadom, de nem terminátor-módban, hanem túlélő-módban, ami már alapból kiosztja a szerepeket. Aki túlélő módban játszik, azt ledominálják. Ez pedig megtörtént a meccsen is. Aki pedig hátrányban is győzelemre játszik és nem fél, az dominálni fog. A Milan és Atalanta meccseivel ellentétben, mi annyival néztünk ki szarabbul, hogy kb. közünk nem volt a meccshez dominancia szempontjából. Nem Rambo volt a pályán, aki ellövi az összes töltényét, aztán utolsó erejével majdnem megmenekül. Mi egy fától fáig futkosó, a harcból teljesen kimaradni akaró "megúszást" próbáltunk teljesíteni. De ez az "olaszos" taktika nem mindig működik. Két fontos dolog is kell hozzá: egyrészt harcolni kell ilyenkor is, önbizalommal, másrészt fejben rendben kell lenni, azaz sokkal fontosabb a fejben lévő "minőség", mint a fodballtudás. Nálunk utóbbi nem volt, előbbi pedig elégtelen volt. És Motta nem tudta hozni azt, amit mondjuk Conte tud. A kutyaszar játék mellett nem tudja megmenteni a meccset a harcossággal, a hittel, hogy itt mi vagyunk azok, akik toszni fognak és nem minket fognak megrakni. Nem kell, hogy valóban így legyen, de ezt kell hinnie mindenkinek. Ezt pedig látszólag senki nem hitte el, még azok sem, akik legalább odatették magukat. Motta tehát nem tudott elegendő, vagy egyáltalán bármennyi hitet adni a csapatnak. Ez pedig ilyen helyzetben végzetes lett.
Giuntoli vagy Nemtoli?
Az utóbbi meccsek történelmiek voltak. Talán nem is tudjátok, hogy mit tapasztaltatok. De láttatok már olyan Juvét, aminek a legmagasabb szinten, valóban jó csapatok ellen kellene teljesítenie és erre olyan hátvédsor tud felállni, mint a Weah - Gatti - Veiga - Kelly sor? Ez kb. olyan, mintha azt mondanák neked, hogy menj el randizni, de nincs pénzed, piszkos a cipőd, ing helyett csak a pizsamádat tudod felvenni, lyukas a gatyád és már csak a bölényszar illatú parfümödből maradt, amit mindenképpen magadra kell fújnod, mert amúgy hajléktalan szagod lenne. Mennyire lenne sikered? A dumád sem jó, nem vagy vicces, és hát csúnya is vagy. De menned kell. Mész. "Hát hogy nézel ki, te szerencsétlen? A szüleidnek nem sikerült embert faragniuk belőled?" - lenne a reakciója a másik félnek. Nos, Giuntoli nyilván abból főz, ami van. De nem mindegy, hogy egy íztelen levest csinál, ami legalább átmenetileg laktató, vagy egy fortyogó, zöldes, büdös fost, ami után arról győzköd, hogy sokkal finomabb, mint ahogy kinéz, és elnézést kér, hogy fűszert nem tett bele, mert elfogyott az aprított denevérürülék. De most aztán zabálj, mert ő mindent megtett! Kösz, papa! Ha mindent megtettél, akkor biztos nem fogjuk kihányni. Vagy mégis? Az is jobb, mert legalább nem fosunk egy hétig tőle. Cserébe legyengülünk így is, mert nem lesz mit enni. Nehéz eldönteni, hogy Gin főztjétől Motta éppen okád vagy már fosik tőle. Szerintem utóbbi, mert a hányáson gyorsan túlesne, de a fosás örök. És fosból csak fost lehet főzni, ami jól látszik a játékosok mentalitásán. Giuntoli "szerencséje", hogy a főztjét egyelőre csak másnak kellett ennie. Az edzőnek, a játékosoknak, a szurkolóknak. De eljöhet az az idő, amikor a maradékot tányérostul az arcába küldi valaki, ott meg már nem segít a széntabletta.
A Moratti-csicska Mordor Motta sem tudja ezt megakadályozni! Meg a Dilaurentfasz-csicska Gubernátor Giuntoli sem!
Elbúcsúzott hát a csapat a BL-től, és a bajnoki "menetelést" elnézve, ez nem is nagy baj. A klub történelmét, jelenét, a pénzt és egyéb vicces dolgokat tekintve viszont baj. Mondanám, hogy a bajnokságban majd jobb lesz minden, de ezt egyelőre nem tudjuk, mert a csapat "lelke" annyira törékeny évek óta, hogy nagyobb feltámadást kellene produkálnunk, mint egy beszpídezett Jézusnak. Bár a keresztre feszítést már sokadszorra szenvedjük el, a megváltó még mindig távol. De legalább már nem az ördög ordítja a tanácsokat a csipkebokor tövéből.
Utóirat: aki véletlenül előfizetett az RTL-re, annak a meccseink helyett ajánlom a Balázs show 7200 részét inkább. Sokkal szórakoztatóbb, és onnan nem esünk ki sosem!
