Mi megmondtuk előre.
"Amióta létezik a Grande Moggi blog a Juventus még sosem kapott ki otthon az Intertől.
És idegenben sem."
És így is lett. A Grande Moggi blogban mindenki megbízhat.
A statisztika velünk van – nosztalgia beharang
(Black Friday ingyen statisztika)
Felkonf: Fekete Péntek - Fekete Zaj - Fekete mezők
Fenti a számot hosszú évek után tudtam csak végighallgatni, pedig alapmű, de egy inter meccset a mai napig nem tudok végignézni, csak ha velünk játszanak.
De nem is bánom.
Let's get down to business. Pontosan tudjuk, hogy minden szempontból jobbak, nagyobbak, okosabbak és szebbek vagyunk az internél. Sajnos ezt ők nem tudják, legfőképpen azért, mert mi vagyunk az okosabbak. Ezért a nagy számban idetévedő (online térbeli tájékozódás hiánya, hahó!) inter szurkolók megvilágosodása érdekében néhány statisztikai adattal megvilágítjuk, miért nyerünk mi holnap a hétvégi féreghajtó versenyen. (Többek között azért, mert nem mi vagyunk a férgek).
Ne feledjük, a statisztika a tények tudománya, az esetlegesen levont téves következtetések sosem a tanulmányt, hanem a vizsgált adathalmaz teljeskörűségét, a vizsgálat módját, tehát a statisztikusok megfelelő hozzáállását és az emiatt megkérdőjelezhető döntéshozó képességeit (szakmai felkészültség, elfogultság, anyagi érdekeltség, akut sörszomj) teszik kérdésessé! Mindezek tekintetében természetesen a Grande Moggi blog szerkesztősége laboratóriumi tesztekkel igazolt, nemzetközi konzultációkon alapuló, glutén- és laktózmentes tárgyilagosságával szemben egyedül a sors szeszélye áll. Ezért olvasol Te is, kedves Olvasó, Grande Moggi blogot, mert tudod, hogy az eredendő, örök igazság, a minden kérdések válasza csak itt nyilatkoztatik meg rendszeresen. Csak mi tudunk úgy írni egy Roma meccsről, hogy közben a Juventusról írunk. Sehol máshol a világon ilyet ingyen, de még pénzért sem lehet kapni.
A hosszas bevezető után itt az ideje, hogy a Black Friday hetén akciósan, kamatmentes részletre is elérhető konstrukcióban száraz tényekkel, unalmas adatokkal és nedves torokkal csillapítsuk az indokolatlan pesszimizmusunkat.
Nos, november huszonhatodikán és huszonhatodika körül általában nyerni szoktunk, hiszen összeáll a csapat játéka mert a győzelem nem fontos, hanem az egyetlen, ami számít. Ezt az alábbi két részes, ellenfélre és időszakra fokuszáló elemzéssel támasztjuk alá, ami egy olyan magas színvonalú és egyedülálló szakmai munka a modern labdarúgótudományok iskolájában, hogy a blog szerkesztőségének egyöntetű véleménye szerint még Andrea Pirlo szakdolgozatának a ragyogását is elhomályosítja.
I. Az utolsó öt derbin a Serie A a mienk, a kupa a mumusunk. De fej-fej mellett haladunk és most bajnoki találkozó lészen.
II. Juventus meccsek az elmúlt tíz év november huszonhatodik napján pluszmínusz két nap retrospektív.
2021/11/27: Kikaptunk otthon az Atalantától, ezt mondjuk nehéz magyarázni, de Maxi biztos ismer érveket.
2020/11/24: megvertük otthon a Fradit.
2020/11/28: Idegenbeli döntetlen Benevento. Ez meg milyen csapat?!
2019/11//26: Szarrá vertük Torinóban az Atleticot (Dybala).
2018/11/24: Spal 2-0
2018/11/27: Valencia 1-0 (Mandzukic)
2017/11/26: Crotone 3-0
2016/11/26: Genoa 1-3 Vatta? Fakanál!
2015/11/25: City 1-0 (Mandzukic)
2014/11/26: Malmö 2-0 (Llorente, Tevez)
2013/1124: Livorno idegenben kettő ide.
2013/11/27: Kobenhavn (Vidal, Vidal, Vidal)
A régi nevektől beindul a nosztalgiavonat
Tíz év, tizenkét mérkőzés, kilenc győzelem, egy döntetlen és két vereség. Tehát hetvenötszázalékos az esély a holnapi győzelemre. További adatelemzésekbe nem kívánunk bonyolódni, a kommentekben várjuk Grande Moggi közösség által hozzáadott értékeket és bízunk abban, amiben Maxi Allegri is bízhat, amióta létezik a Grande Moggi blog a Juventus még sosem kapott ki otthon az Intertől.
És idegenben sem.
10 perc alatt, amíg nyúlmájat sütöttem
Viszket megint a tenyerem,
De a korty sört még lenyelem,
Majd meghívlak egy posztra,
Ingyen és nem cost-ra,
Ezért olyan lesz, amilyen.
A mi edzőnk éljen
Soká boldogan, sikerben,
Futballgyilkoljon interben!
Akkor a feketekék blackout is eljön,
Tiszta szívből kívánom, sikerüljön,
Bár bizalmam nem sok van benne,
De ha lesz calma, hát "va bene".
Huszonhat, az igazság napja,
A sakálbanda a füvet harapja,
Míg mi otthon bekkelve nullaegyre megyünk,
A második helyen hízhat a begyünk,
Homokba dugjuk a dugnivaló buksit,
Allegri fanoknak egy van, kuss itt!
Nem bízunk mi jövendőt s múltat,
A mégnem pressing minket untat,
Inkább aktivistán, mint reaktivistán
Szeretünk posztolni az instán,
Mi, ügyeletes hülyék Pogba helyett,
Depresszióba hajtjuk a zebrafejet,
S a gyógyír csak egy bipolár zavar
Lehet, ha minket segít győzni a VAR!
Allianz és Internazionale
előzmény: én, bombahoppa rákalkuláltam a hogyan adhatnánk több pénzt Allegrinek kérdéskörre, és találtam egy pici, kis rést a jövő évi költségvetésemben. Az emiatt felzaklatott állapotban a következő (apróbb elütésekkel tarkított) véleményt írtam. A levelet a kronológiai hűség miatt változatlanul teszem közzé.
"Feleslegesen nem kell emelgetni a casco és kgfb biztosításokat, mert az akkor új, ma már csak négy éves autómra négyes bonus emelkedéssel sokszoros díjat kell fizetni.
Ez a régi, jól fizető, megbízható üzleti kapcsolatokban nem fenntartható, továbbá a hűséges ügyfelekben csak megerősíti az általános negatív képet a biztosítókról, amit senmilyen társadalmi felelőséggvállalás, eko, céókettő- és gluténmentes duma nem tud csillapítani. Ez se nem paleó, se nem kreatív, pusztán diverz és inkluziv, olyan értelemben, hogy mindenki, aki nem figyel, becumizhatja az extraköltséget, van ahol az állam ezt finoman "extraprofitnak" titulálja, mivel, bármennyire is nem kerestem az apróbetűs részleteket, nem jött szemben velem semmilyen partnerségi megerősítő akció vagy reklámkampány, nem kapok az évi (a felmondás miatt már nem esedékes) több mint kétszázezer forintos többletköltségemért cserébe például VIP sávot BAZ vármegyében, csillámkarakteres üdvözlő e-mailt születésnapomra, vagy részvételi lehetőséget hozott, nemjósemmire ajándékkal a pusztaharagosi Karácsony utáni (mínusz hat fokos) szabadtéri jótékonysági vásárba Allianz lobogó alatt vagy prémium harkivi hosszú hétvégés welness ajánlatot az esetleges öröklét belengetésével. További elcsépelt ötletekért (pontkártya/partnerkedvezmények/hűségbónusz) forduljanak a saját szakértőikhez.
Nem tudom, mi az Allianz szlogenje, de a marketinges és pénzügyi csapatot csak azért nem illetem erősebb szavakkal mert minden bizonnyal a tulajdonosi kör célkitűzéseit kell végrehajtaniuk úgy, hogy ha ráadásul megkérdezik, hol dolgoznak, ha van lelkiismeretük, akkor valószínűleg annyit mondanak büszkén, hogy az önkormányzati hulladékgyűjtőtelepen látnak el referensi feladatokat, mert ez sokkal, de sokkal jobb, mint szemlesütve beismerni másoknak, hogy biztosítósként harácsolni segít részvényeseknek. Ugyanakkor gondolom, egyik munkatársuknak sem tartanak töltött revolvert reggelenként a fürdőszobatükör előtt a fejéhez, hogy amennyiben ma nem megy dolgozni, akkor kampec, és eme teória fényében a mindennapi döntésük a miből éljek ma kérdéskörben adott válaszokkal kapcsolatosan az én szememben erkölcsileg kifogásolható.
Van még néhány fokozat lefele a társadalmi ranglétrán, amin vakon bukdácsolva a végén tágrazárt szemekkel mondogatja magának az egyszerű, megvezetett humanoid, hogy "Internazionale szurkoló vagyok. Igen, izé, az vagyok."
És el is hiszi. Hát mivé lett a világ?
Javaslom levelem kinyomtatott példányát (hozzájárulok a nevem közléséhez ezúton) a vállalati információs táblákon (központban, kirendeltségeken, képviseleteken) kihelyezni, majd pár hét elteltével az ötletládákban elhelyezni.
Amennyiben elektronikusan a képernyőkön háttérképnek állítanák be, akkor kérem legyen mellette a felirat, "Ha nem látod, csak nézed, akkor inkább kapcsold ki", mégis csak egy Földünk van, jobb ha nem égetjük el szénben konzervált energiáinkat felesleges elektronokra.
Ha esetleg év végén jelentősebb többletjavadalmazásban részesülnek az Allianz alkalmazottak, akkor kívánom nekik, hogy felesleges többletköltségekre ne költsék el ezt a pénzt, és erre a levelem fenti része, remélem, a biztosítási szegmens minden munkavállalójanak érzékletes és pragmatikus indoklással bír.
Üdvözlettel."
A mai napi kérdésem hozzád, kedves Olvasó a következőképp hangzik:
TE MENNYI PÉNZT TUDSZ FELSZABADÍTANI ALLEGRI ÚR ÉVES JÖVEDELMÉNEK A KIEGÉSZÍTÉSÉRE?
Juventus - Cagliari kiharang
Nem megmondtuk? A csatáraink beindulnak, mint a rajzszakkör. És lőn! Kerek 387 perccel ezelőtt szerzett utoljára valamelyik támadónk (érvényes) gólt. Ja, hát kérem szépen - kontrázhatnánk* -, ez van, ha egy edző nem oktat támadásépítést! De ez Allegri esetében nincs így. Oktatja. Jól oktatja. Csak éppen calma. Türelemre van szükségünk ahhoz, hogy a tananyag eljusson a megfelelő fejekbe, és ott tudássá alakuljon. Ne pazaroljuk el azt a 12-13 gólt, ami az összesen 120-130 millió euróra taksált csatárainkban van**, amikor még nincs rá szükség! Kean 2 góljával is mi lett, amikor a Mester kérése nélkül rugdalta őket? Elvették. Mind a kettőt. Teljesen jogosan! Egy ilyen fiatal ék ne akkor szerezzen gólt, amikor ő akar, hanem amikor az edzője kéri! És mivel Mister Max nagy mágus, ezért nem kéri még, hogy a támadói gólt szerezzenek. Majd ha fontos lesz, addig calma van. Egyelőre nem fontos, mert a sokat szidott középpálya és a gyengének ítélt védelem szépen szállítja a találatokat: Locatelli, Cambiaso, Miretti, Bremer, Rugani. És emellett a védekezést is tökéletesen megoldják, Szczesnyvel kiegészülve. Aki kifejezetten megbízható idén.
7 mérkőzés, 6 győzelem, 19 megszerzett pont, 8 lőtt és 1 kapott gól. Minek ehhez csatársor? Minek támadó támadók? Minek a fejetlen előrejáték? Calma és pontok. Vincere non è importante, è l'unica cosa che conta.
Nem is igazán tudom eldönteni, hogy örüljek vagy szégyelljem magam? Allegri ugyanis hű a Juventus klasszikus mottójához. Ezt (is) hiányoltuk, a szemére vetettük, hogy pragmatikus, de már az eredményeket sem szállítja. Hát tessék, szállítja. Tessék akkor örülni. Tessék elégedettnek lenni. Nem kell mindig a véget várni. Az annyira magyar.
Öröm a köbön, boldog arcok a lelátón: ismét igazi tűzijáték zúdult az ellenség kapujára
No de azt is mondhatjuk, hogy ugyanúgy szürkék vagyunk, mi, akik fekete-fehérnek születtünk. Mert hogy ez a játék szürke. Nézhetetlen. Unalmas. És hogy ettől hogy érezzük magunkat egy-egy meccs közben és után? Egy korábbi, 98 éves páciensem*** szavai jutnak eszembe, aki rendre ezt felelte a hasonló témájú kérdésemre: Középrohadtul. Már persze az lehet középrohadtul, akit még érdekel a csapat, és valahonnan - ki tudja honnan? - erőt vesz magán, hogy leüljön a tévé elé megnézni ezt a szürkeséget. Valamelyik árnyalatát az ötvenből. De hát azért ez csak nem méltó a Juventushoz! Úgyhogy lehet nyugodtan szégyenkezni is.
Persze most kérhetitek - jogosan -, hogy az egyre növekvő tagdíjért cserébe írjunk már végre valami újat is. Mert az utóbbi időben csak ismételjük önmagunkat. Hát ja. Mint a csapat. Mit írhatnánk újat, ha a csapat se csinál semmi újat? Még csak egy jó pletyaka sem érkezett a közelmúltban, hogy azon csámcsogjunk. Az még akár ki is mozdíthatna az apátiából. A félelemből, hogy ebből nem lesz kiút. Mert egyelőre nem látszik, ez az út merre visz. Egy valamit azonban még most sem szabad elveszítenünk, a hitünket! Egyelőre nem tehetünk hát egyebet, mint hogy nem újat mondunk (mutatunk), hanem régit, és azt kívánjuk: 10 év múlva ne ez a dal legyen!
Hallgassuk és halljuk meg egymást!
*Kontrázhatnánk, értitek! Micsoda áthallás!
** Vagyis egy csatár által szerzett gólunk nagyságrendileg 10 M €-t ér! Hát hol van még egy ilyen klub a világon, aki ilyen értékes gólokkal rendelkezik?
*** Isten nyugosztalja, Anci néni! Azt ígérte, amikor utoljára találkoztunk, hogy már csak azért is megvárja a 100. születésnapját, hogy megkapja azt a 100.000 Forintot, amit minden 100 évesnek ígért az akkori ormány. (A lányától tudtam meg később, hogy még a 101-et is megérte. Szép volt!
Juventus - Cagliari beharang
"Harangoznak délre
Libapecsenyére,
Nincs itthon a gazda,
Megeszi a macska."
A két gyermek besegített a beharang megírásába, ezért ez a felütés. Ami nem is hangzik rosszul elsőre. Másodikra már igen, mert nálunk itthon van a gazda. Nem nálunk, mint családnál, hanem nálunk, mint klubnál. Ha nálunk, mint családnál lenne itthon a gazda, akkor most nem lenne beharang, mert ő mondaná meg, mit szeretnék csinálni a beharang írása helyett. Szóval a Juventusnál van otthon a gazda. Ott ül a padon, és alkalmanként Kappa melegítőben kappan hangon ordítva dobálja a zakóját. Amikor egy gólos előnyből a fodbalról téveszméket kergető csapat játékosok egyike-másika megpróbál két gólos előnyt varázsolni brusztolni. Hát van erre szükség, more? Mi, csáje? Há eszt kee csinánie? Calma van, basszátok meg! No előre passz, solamente hátra! Zárjuk azokat a rohadt passzsávokat, capisci?! Nem, ne csak az ellenfélét, az összeset. Az ÖSSZESET! Vaffanculo, puttana, calmaaaa!!!
Ha szép játékot akartok, akkor tík vagytok parasztok!
A Cagliari a legutolsó meccsét (a Frosinone ellenit) 0:3-ról fordította meg, és nyert 4:3-ra. Na most ugye minket ez a veszély nem fenyeget. Allegri ugyanis okos, és már a szezon elejétől évek óta erre a meccsre készülve játszatja fiait. Akiknek tilos három gólos előnyt szerezni. Két gólost is, de azt még néha sajnos megteszik a fiúk. Ha a Mester nem fogja őket elég kemény kézzel. (Mint amilyen kemény kézzel fogtuk mi, látványos fodbalt óhajtó szurkolók a cerkát, amikor Stuani nekiállt cselezni.)
Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem, merre jár, hol lehet most a pettyesem?
Szóval fobdalt most sem fogunk látni. Illetve hát végülis láthatunk, csak attól függ, melyik meccsre kapcsolunk. Ha a miénkre, akkor 50% esélye azért papíron mégis csak van, hogy látunk fodbalt. Tudjuk, hogy kitől van esély erre az 50%-ra. Annak az edzőnek a csapatától, aki több Serie bajnoki címet gyűjtött az elmúlt egy esztendőben, mint Allegri az utolsó négyben összesen. Akit a duplahetedik idények egyikében elüldöztünk, kiutáltunk, hogy aztán ne nálunk érjen be a munkája, hanem Leicesterben. Akinek a trénerkedése alatt Amaurival, Legrottaglieval, Marchionnival, Grygeraval oktattuk a Real Madridot oda-vissza. ODA, VISSZA.
Az egész Bernabeau állva ünnepli az Úr eljövetelét.
És ha már ott voltak, Del Pierot is megtapsolták.
És ha már ott voltak, Del Pierot is megtapsolták.
Remélem ma is alkot valami nagyot az Úr, de azért nem ellenünk gyűjtik be a zsinórban harmadik győzelmüket a velszi szárdok. Én azt tippelem, Del Piero egyedül többet ér mint az egész keretünk szertáros-Stohl pöttyint egyet az elején, aztán a maradék 90+6 percet kibekkeljük a saját tizenhatosunkat előtt. Vagy mögött. Az mindegy, majd Allegri eldönti, mennyire leszünk bátrak.
Bár az is lehet, hogy egyszer kijön a lépés, és simán beindul a támadógépezet. Mert tudunk azért mi fodbalozni, ha akarunk. A Verona elleni meccs például egy nem anti-Juventusos VAR-vezérelte világban sima 3:0 lett volna ide. Akkor még Mr. Calma sem segítehetett volna azon, hogy ne lőjünk egynél többet. Szóval tudjátok mit? Ha már olyan pozitív volt a Fior elleni kiharangunk, akkor legyen pozitív a vége ennek a Cagliari elleni beharangnak. Én amondó vagyok, (magunkhoz viszonyítva) gólgazdag meccsen győzünk 3:0-ra. Miretti újra betalál, Kosticnak lesz gólpassza, Vlahovic duplázni fog, Keantől pedig (csak a miheztartás és a hagyoményőrzés végett) újra elvesznek két gólt. De fodblat nem fogunk látni. Ha értitek, mire gondolok.
Fiorentina - Juventus kiharang
Gyönyörű győzelem! A régi szép idők olasz fociját idéző játék! Catenaccio a javából! Guardiola a labdabirtoklás fétisével bakaphatja! Nem kell támadni, nem kell labdát birtokolni, nem kell lejátszani az ellenfelet a pályáról. Nyerni kell. Nyertünk? Nyertünk.
Jó, volt egy kis FA-kupa utánérzés a végére. Jött a sokadosztályú lelkes kiscsapat a támadófocit játszó, de tartósan ezzel jól szerepelni nem képes első osztályú középcsapathoz. Mit várhat az egyszeri néző egy ilyen meccstől? Azt, hogy az utóbbi gárda a kapujához szegezi az előbbit. Előbbi, ha talál egy kósza gólt, akkor beáll még annál is jobban bekkelni, mint ahogy sokadosztályú kiscsapatként ezt egy élvonalbeli csapat ellen megtenné. Ha kihúzzák 0:0-lal, akkor mehet a visszavágó hazai pályán. Ha egy talált góllal nyernek, akkor másnap mindenki erről beszél.
De ha azt nézzük, hogy 2 pontra vagyunk az éllovas Izé mögött, és 4-re a harmadik Milan előtt; sorozatban 6 meccse nem kaptunk gólt, és ezeken szereztünk 16 pontot; ugyanúgy 1:0-lal győztünk egy agyonnyert találkozón, mint egy olyanon, ahol sok közünk nem volt a meccshez, akkor mindenki megnyálazhatja a tökünket.
Mintha a Sassuolo elleni vereség olyasmi fordulópontot jelentett volna, mint még Conte regnálása alatt egy hasonló arányú (4:2) Fiorentina elleni zakó. Amiből anno úgy állt föl a csapat, hogy azt követően hengerelt. Na persze most szó sincs hengerelésről. De egy stabilabb játékról, és főleg a pontok megbízható szállításáról annál inkább. És ne is várjunk ennél többet, én azt mondom. Idén semmiképpen. Ez az építkezés éve. Akkor is, ha ezt mondtuk az előző kettőre is. Sok szempontból idén nyáron kerültünk a legmélyebbre, és most kezdett el dolgozni az új vezetés úgy igazán. Giuntoli pedig ténylegesen. Ahogy annak idején Agnelli kijelentette, hogy a cél a BL-serleg elhódítása, úgy idén mindenki lenyilatkozta, hogy ez az építkezés éve lesz, ami elsősorban a gazdasági helyzet rendezése és a fiatalok beépítése jegyében fog telni. Az előbbiben szerintem jól állunk (már amennyire értek ehhez), de legalábbis jónak tűnik az irány. Utóbbiban pedig közepesen gyengén. Nem lehetünk, nem is vagyunk tehát hurráoptimista hangulatban, félreértés ne essék. De ha valamikor, akkor most talán bizakodhatunk egy jó folytatásban, és a - szerintem - szándékosan ki nem mondott scudettopajzs megszerzésének elérésben is akár.
Mondjuk azt nem tudom, Italiano mit akart ettől a meccstől. Mentek ki a labdák a széleikre, lövöldözték be őket, mint a bolondok, de helyzetük egy sem lett belőle. Mégis ezt tolták a 90. percben is. Volt egy Nico Gonzalez átlövésük, és egy (kamu Biraghi esés utáni) Biraghi szabadrúgásuk, amit Csecsnek hárítani kellett, de ennyi. Se több, se kevesebb. Labdatoszogatás a tizenhatosunk körül; beadások tömkelege úgy, hogy nincs fejjel igazán jó centerük; egy az egy elleni párharcok felvállalásának szinte teljes hiánya McKennie és Kostic ellen, akik azért védekezésben nem a legélesebb kések a fiókban... (Bár az amerikai nálam eddig az egyik kiemelkedően pozitív csalódás. Úgy, hogy a felkészülési időszakban nagyjából az utolsó pillanatig kereten kívüliként tekintettünk rá, több, mint korrekt, amit a pályára tesz egy számára egyébként testidegen poszton.) De mindegy is, ez legyen az ő bajuk.
Nekünk idén csak és kizárólag magunkkal kell foglalkoznunk. És mindig a következő meccsel. Nem azzal, hogy felbontjuk-e Pogba szerződését, vagy kivárunk, mert úgy "olcsóbb"? Nem azzal, hogy mi lesz télen, de főleg nyáron a mercaton? Nem azzal hogy mit akarunk majd ezzel a focival a BL-ben? Az idei évnek egyáltalán nem ezek a releváns kérdései.
Persze, mondhatjuk, hogy nagyon alacsonyra tesszük a lécet, ha ezeknek a sikereknek örülünk, és akár a jövő építésének is tekintjük. De bassza meg, srácok, tényleg kibaszott mélyen vagyunk! Egy ekkora gödörben első körben le kell tenni az ásót, aztán lépésről-lépésre visszajutni a felszínre. A Mariana-árokban ne azon gondolkodjunk, hogy tudjuk majd megmászni a négy- vagy hatezres csúcsokat! Becsüljünk meg minden homokszemet, amit a talpunk alá tudunk gyömöszölni, hogy apránként egyre magasabbra kerüljünk!
Fiorentina - Juventus beharang
Fő a fejünk, hogy mit írjunk beharangozónak? Pláne, hogy ki? És mit? Nagy gondok nyomják a szerkesztőség vállát. A felelősség ugyanis óriási. Ti várjátok az újabb olvasnivalót, mi várjuk az újabb utalásokat. Bombahoppa például sokat utal arra, hogy a sörfőzés neki már-már fontosabb, mint a csapat. (Nem a szerkesztői csapat, hanem a juventusi csapat. A szerkesztői csapatnál nem lehet fontosabb a sör sem, és semmi más. Mert mi mindennél fontosabbak vagyunk egymásnak! Egy mindenkiért, mindenki egy(et)ért! Pláne úgy, hogy kizárólagos írói és majdnem-kizárólagos olvasói is vagyunk egyben a blognak. 4 író és 4 olvasó. És ha mindenki ír 4 beharangozót, az már 4x4 + 4x4 = 32, ugye, Tigris?)
Unus pro omnibus, omnes pro uno
Szóval hogy lesz ez a meccs. A Violák, a lilák, az olasz UTE, a gyűlölt Fiorentina ellen. Vannak olyan mendemondák, amelyek szerint annyira utálják a firenzei ultrák a Juventus szurkolóit, amennyire egy valamirevaló juventino utálja az Izé drukkereket. És ha az Izé drukkerek is legalább ennyire utálják a Viola szurkolókat, akkor kész is a dél-amerikai sorozatba illő gyűlölet-háromszög, az odium triangulare, ahogy a latin mondja. (Már ha nem lenne halott szegény latin.)
 |
| "Nagylány lettem érzem igen újra Szanaszét marta a bugyimat az Ultra" |
Mi sem a lila ultrákat, sem a Fiort nem fogjuk szanaszét marni, ez fix. Sicher. Steady. Fixus. Flixbus. De azért meg kell próbálni. Crescit sub pondere palma!
Azért sem, mert idegenben játszunk. Tehát a hazai szurkolók létszámfölényben lesznek. Mi pedig kisebbségben. És a kisebbséget mindig védeni kell (mondta egyszer egy némettanárom, aki ezért engem, mint a csoportja egyetlen fiú tagját kiengedett órán vécére, a lányokat ellenben nem). Vagyis Napóleon ihlette antiallegriball lesz a lelátón is: Calma, calma, Oppugnant est optima defensio! A támadás a legjobb védekezés! Előre, véreim! Feltámadunk! Fel, támadunk!
Pláne akkor fogunk sokat támadni, ha rendelkezére áll majd Pogba Fagioli De Paul Chiesa és Vlahovic. Keant én nem erőltetném, az túl kockázatos lenne. Kinek hiányzik az, hogy adott esetben két (érvénytelen) gólos előnybe kerüljünk? Ne adjunk munkát a VAR-nak, mert tudjuk, hogy szarul végzi azt.
Firenze egyébként szép város. És gazdag. Eredetileg ott gyártották például a Medicin labdát. A kulturális élete is virágzó volt évszázadokon át. A városban jött világra Generalissimus Max, született Dante Alleghri, illetve a kis hazánkban sokkal ismertebb és méltán népszerű Bódi Gucci. Drága Isten arra kérlek, amíg élek Juvét nézzek, Allegritől a kispadot elvegyétek! Aranyeső a SeriA-ba', bevesznek a Szup' Ligába, jaaj jaj de Bejám be ám! Védekezés a pályákon, új zakó is a pályákon, bíró úr én nagy színész vagyok! Jó sok lóvé a céerhétbe', béelt kívántam előtte, jaaj elbasztam nagyon!
A Verona elleni győzelmet egyébként én az egész rendszer elleni győzelemnek éltem meg. Nem vagyok egy hőzöngős típus, nem vagyok az összeesküvés-elméletek híve, mindenesetre amit a Juventus-szal csinálnak az utóbbi időben (a zöld asztalnál, a bírók közreműködésével a pályán), az nálam is elérte azt az ingerküszöböt, hogy Kean második elvett gólja után mindenkit elküldjek a kurva anyjába, akinek ehhez köze volt. Aztán olyan elánnal ráztam az öklömet, mutogattam a monitornak a két középső ujjamat és közben ugráltam örömömben a győztes gólunk után, amilyet utoljára talán a "nagyfaszú" Simeone vezette Atléti elleni 3:0-ás BL sikerünket követően éltem át. Azóta sokat lankadt a fa... lelkesedésem. Többször estem apátiába. Nem egy ízben megfogadtam, hogy nem nézem a meccseinket, nem olvasom naponta többször a csapat körüli híreket, mert minek? Nem érdemli meg ez az elzüllött banda. Ez a győzelem viszont sorsfordító lett. Visszatért a lelkesedésem, visszatért az a fajta pozitív düh, amit Olaszország legnépszerűbb és egyben leggyűlöltebb csapatának szurkolója érezhet csak: minden áron meg kell mutatnunk, hogy ezt a csapatot, klubot, közösséget NEM LEHET ELTAPOSNI. Nem, rühes FIGC kutyák, nem, tetves Ceferin, nem, senkiházi ellenszurkolók! Akkor sem, ha azt látjátok, a mocsokban rohadunk rég.
Fejreálltunk, mint a Jancsiszeg
A srácokon is végre azt a tüzet, azt a lendületet, azt a hozzáállást láttam, amit magamon éreztem. Remélem a csapat életében is sorsfordító lesz ez a siker. Mert legyen bármi, legyünk a Serie B-ben, legyünk duplahetedikek, legyünk anyagilag rottyon, legyünk identitásunkat tekintve kisemmizve, legyenek ad hoc jellegű elképzeléseink a jövőt illetően, legyen kilátástalan minden, mi mégis csak a Juventus vagyunk. A JUVENTUS. A győzelem, a sikeresség, az egységesség, az úttörőség képviselői, megtestesítői, élharcosai. Hiszek benne, hogy egyszer újra azt mondhatjuk majd, mint nemrég 9 éven keresztül: Veni, vidi, vici!