Fiorentina - Juventus kiharang

Gyönyörű győzelem! A régi szép idők olasz fociját idéző játék! Catenaccio a javából! Guardiola a labdabirtoklás fétisével bakaphatja! Nem kell támadni, nem kell labdát birtokolni, nem kell lejátszani az ellenfelet a pályáról. Nyerni kell. Nyertünk? Nyertünk.

Jó, volt egy kis FA-kupa utánérzés a végére. Jött a sokadosztályú lelkes kiscsapat a támadófocit játszó, de tartósan ezzel jól szerepelni nem képes első osztályú középcsapathoz. Mit várhat az egyszeri néző egy ilyen meccstől? Azt, hogy az utóbbi gárda a kapujához szegezi az előbbit. Előbbi, ha talál egy kósza gólt, akkor beáll még annál is jobban bekkelni, mint ahogy sokadosztályú kiscsapatként ezt egy élvonalbeli csapat ellen megtenné. Ha kihúzzák 0:0-lal, akkor mehet a visszavágó hazai pályán. Ha egy talált góllal nyernek, akkor másnap mindenki erről beszél.
De ha azt nézzük, hogy 2 pontra vagyunk az éllovas Izé mögött, és 4-re a harmadik Milan előtt; sorozatban 6 meccse nem kaptunk gólt, és ezeken szereztünk 16 pontot; ugyanúgy 1:0-lal győztünk egy agyonnyert találkozón, mint egy olyanon, ahol sok közünk nem volt a meccshez, akkor mindenki megnyálazhatja a tökünket.

Mintha a Sassuolo elleni vereség olyasmi fordulópontot jelentett volna, mint még Conte regnálása alatt egy hasonló arányú (4:2) Fiorentina elleni zakó.  Amiből anno úgy állt föl a csapat, hogy azt követően hengerelt. Na persze most szó sincs hengerelésről. De egy stabilabb játékról, és főleg a pontok megbízható szállításáról annál inkább. És ne is várjunk ennél többet, én azt mondom. Idén semmiképpen. Ez az építkezés éve. Akkor is, ha ezt mondtuk az előző kettőre is. Sok szempontból idén nyáron kerültünk a legmélyebbre, és most kezdett el dolgozni az új vezetés úgy igazán. Giuntoli pedig ténylegesen. Ahogy annak idején Agnelli kijelentette, hogy a cél a BL-serleg elhódítása, úgy idén mindenki lenyilatkozta, hogy ez az építkezés éve lesz, ami elsősorban a gazdasági helyzet rendezése és a fiatalok beépítése jegyében fog telni. Az előbbiben szerintem jól állunk (már amennyire értek ehhez), de legalábbis jónak tűnik az irány. Utóbbiban pedig közepesen gyengén. Nem lehetünk, nem is vagyunk tehát hurráoptimista hangulatban, félreértés ne essék. De ha valamikor, akkor most talán bizakodhatunk egy jó folytatásban, és a - szerintem - szándékosan ki nem mondott scudettopajzs megszerzésének elérésben is akár.

Mondjuk azt nem tudom, Italiano mit akart ettől a meccstől. Mentek ki a labdák a széleikre, lövöldözték be őket, mint a bolondok, de helyzetük egy sem lett belőle. Mégis ezt tolták a 90. percben is. Volt egy Nico Gonzalez átlövésük, és egy (kamu Biraghi esés utáni) Biraghi szabadrúgásuk, amit Csecsnek hárítani kellett, de ennyi. Se több, se kevesebb. Labdatoszogatás a tizenhatosunk körül; beadások tömkelege úgy, hogy nincs fejjel igazán jó centerük; egy az egy elleni párharcok felvállalásának szinte teljes hiánya McKennie és Kostic ellen, akik azért védekezésben nem a legélesebb kések a fiókban... (Bár az amerikai nálam eddig az egyik kiemelkedően pozitív csalódás. Úgy, hogy a felkészülési időszakban nagyjából az utolsó pillanatig kereten kívüliként tekintettünk rá, több, mint korrekt, amit a pályára tesz egy számára egyébként testidegen poszton.) De mindegy is, ez legyen az ő bajuk.

Nekünk idén csak és kizárólag magunkkal kell foglalkoznunk. És mindig a következő meccsel. Nem azzal, hogy felbontjuk-e Pogba szerződését, vagy kivárunk, mert úgy "olcsóbb"? Nem azzal, hogy mi lesz télen, de főleg nyáron a mercaton? Nem azzal hogy mit akarunk majd ezzel a focival a BL-ben? Az idei évnek egyáltalán nem ezek a releváns kérdései.
Persze, mondhatjuk, hogy nagyon alacsonyra tesszük a lécet, ha ezeknek a sikereknek örülünk, és akár a jövő építésének is tekintjük. De bassza meg, srácok, tényleg kibaszott mélyen vagyunk! Egy ekkora gödörben első körben le kell tenni az ásót, aztán lépésről-lépésre visszajutni a felszínre. A Mariana-árokban ne azon gondolkodjunk, hogy tudjuk majd megmászni a négy- vagy hatezres csúcsokat! Becsüljünk meg minden homokszemet, amit a talpunk alá tudunk gyömöszölni, hogy apránként egyre magasabbra kerüljünk!