Fiorentina - Juventus beharang

Fő a fejünk, hogy mit írjunk beharangozónak? Pláne, hogy ki? És mit? Nagy gondok nyomják a szerkesztőség vállát. A felelősség ugyanis óriási. Ti várjátok az újabb olvasnivalót, mi várjuk az újabb utalásokat. Bombahoppa például sokat utal arra, hogy a sörfőzés neki már-már fontosabb, mint a csapat. (Nem a szerkesztői csapat, hanem a juventusi csapat. A szerkesztői csapatnál nem lehet fontosabb a sör sem, és semmi más. Mert mi mindennél fontosabbak vagyunk egymásnak! Egy mindenkiért, mindenki egy(et)ért! Pláne úgy, hogy kizárólagos írói és majdnem-kizárólagos olvasói is vagyunk egyben a blognak. 4 író és 4 olvasó. És ha mindenki ír 4 beharangozót, az már 4x4 + 4x4 = 32, ugye, Tigris?)

Unus pro omnibus, omnes pro uno

Szóval hogy lesz ez a meccs. A Violák, a lilák, az olasz UTE, a gyűlölt Fiorentina ellen. Vannak olyan mendemondák, amelyek szerint annyira utálják a firenzei ultrák a Juventus szurkolóit, amennyire egy valamirevaló juventino utálja az Izé drukkereket. És ha az Izé drukkerek is legalább ennyire utálják a Viola szurkolókat, akkor kész is a dél-amerikai sorozatba illő gyűlölet-háromszög, az odium triangulare, ahogy a latin mondja. (Már ha nem lenne halott szegény latin.)

"Nagylány lettem érzem igen újra
Szanaszét marta a bugyimat az Ultra"

Mi sem a lila ultrákat, sem a Fiort nem fogjuk szanaszét marni, ez fix. Sicher. Steady. Fixus. Flixbus. De azért meg kell próbálni. Crescit sub pondere palma!

Azért sem, mert idegenben játszunk. Tehát a hazai szurkolók létszámfölényben lesznek. Mi pedig kisebbségben. És a kisebbséget mindig védeni kell (mondta egyszer egy némettanárom, aki ezért engem, mint a csoportja egyetlen fiú tagját kiengedett órán vécére, a lányokat ellenben nem). Vagyis Napóleon ihlette antiallegriball lesz a lelátón is: Calma, calma, Oppugnant est optima defensio! A támadás a legjobb védekezés! Előre, véreim! Feltámadunk! Fel, támadunk!

Pláne akkor fogunk sokat támadni, ha rendelkezére áll majd Pogba Fagioli De Paul Chiesa és Vlahovic. Keant én nem erőltetném, az túl kockázatos lenne. Kinek hiányzik az, hogy adott esetben két (érvénytelen) gólos előnybe kerüljünk? Ne adjunk munkát a VAR-nak, mert tudjuk, hogy szarul végzi azt.

Firenze egyébként szép város. És gazdag. Eredetileg ott gyártották például a Medicin labdát. A kulturális élete is virágzó volt évszázadokon át. A városban jött világra Generalissimus Max, született Dante Alleghri, illetve a kis hazánkban sokkal ismertebb és méltán népszerű Bódi Gucci. Drága Isten arra kérlek, amíg élek Juvét nézzek, Allegritől a kispadot elvegyétek! Aranyeső a SeriA-ba', bevesznek a Szup' Ligába, jaaj jaj de Bejám be ám! Védekezés a pályákon, új zakó is a pályákon, bíró úr én nagy színész vagyok! Jó sok lóvé a céerhétbe', béelt kívántam előtte, jaaj elbasztam nagyon!

A Verona elleni győzelmet egyébként én az egész rendszer elleni győzelemnek éltem meg. Nem vagyok egy hőzöngős típus, nem vagyok az összeesküvés-elméletek híve, mindenesetre amit a Juventus-szal csinálnak az utóbbi időben (a zöld asztalnál, a bírók közreműködésével a pályán), az nálam is elérte azt az ingerküszöböt, hogy Kean második elvett gólja után mindenkit elküldjek a kurva anyjába, akinek ehhez köze volt. Aztán olyan elánnal ráztam az öklömet, mutogattam a monitornak a két középső ujjamat és közben ugráltam örömömben a győztes gólunk után, amilyet utoljára talán a "nagyfaszú" Simeone vezette Atléti elleni 3:0-ás BL sikerünket követően éltem át. Azóta sokat lankadt a fa... lelkesedésem. Többször estem apátiába. Nem egy ízben megfogadtam, hogy nem nézem a meccseinket, nem olvasom naponta többször a csapat körüli híreket, mert minek? Nem érdemli meg ez az elzüllött banda. Ez a győzelem viszont sorsfordító lett. Visszatért a lelkesedésem, visszatért az a fajta pozitív düh, amit Olaszország legnépszerűbb és egyben leggyűlöltebb csapatának szurkolója érezhet csak: minden áron meg kell mutatnunk, hogy ezt a csapatot, klubot, közösséget NEM LEHET ELTAPOSNI. Nem, rühes FIGC kutyák, nem, tetves Ceferin, nem, senkiházi ellenszurkolók! Akkor sem, ha azt látjátok, a mocsokban rohadunk rég.

Fejreálltunk, mint a Jancsiszeg

A srácokon is végre azt a tüzet, azt a lendületet, azt a hozzáállást láttam, amit magamon éreztem. Remélem a csapat életében is sorsfordító lesz ez a siker. Mert legyen bármi, legyünk a Serie B-ben, legyünk duplahetedikek, legyünk anyagilag rottyon, legyünk identitásunkat tekintve kisemmizve, legyenek ad hoc jellegű elképzeléseink a jövőt illetően, legyen kilátástalan minden, mi mégis csak a Juventus vagyunk. A JUVENTUS. A győzelem, a sikeresség, az egységesség, az úttörőség képviselői, megtestesítői, élharcosai. Hiszek benne, hogy egyszer újra azt mondhatjuk majd, mint nemrég 9 éven keresztül: Veni, vidi, vici!