ELkúrtuk. Nem kicsit, nagyon

A Juventus ELmenekült a BL ELől. ELkann ELinzéte.
Mert ugye egy dolog számít, a győzELem. Meg a részvétEL. Meg a fontos. Csak a sorrendet nem tudjuk már. Évek óta.

EL van ez baszva, Bogyókák!
Klubfilozófiailag, vezetésmenedzsmentileg, sportszakmailag, edzőileg, játékoskeretileg. A bizonyítvány: ELégtELen!

Sok minden ez, de Juventust nyomokban sem tartalmaz.

Hogy mikor fog újra? Kilátástalan. ELképzELhetetlen.
ELvesztettük az irányt. És nincs, aki visszaterELje rá a klubot. Ha már ChiELlini sem... Akkor lehet, hogy Buffon sem. És DEL Piero sem.

Én tényleg nem tudom ELgondolni, hogy lesz ebből kiút.

The Last Parade

 

Sokan kérdeztétek a csatornában, hogy mi a fasz van gyerekek? Hát az van, hogy büdös a szennyvíz. És lófasz is van bőven, gyerekek. Egyébként itt éppen harangoznak (vasárnap van, tíz óra).

Mindemellé verőfényes a napsütés, tombolnak a fecskék és indulunk hamarosan a Börzsönybe, utána este csinálok egy bolognait, a vörösbor lesz hozzá az est fénypontja.

Ha belefér a kirándulás után, akkor kiültetek pár palántát. Augusztusban a Chelsea, izé, Palermo triásszal játszunk barimeccset. Aki kitalálta, hogy az izével barimeccset játsszunk, azt meneszteném. Mivé lesz a világ?

Viszont augusztusig még lesz három kihívás, az egyik, hogy megnézzem a mai meccset (The Last Parade), a másik, hogy jövő hétre találjak valami értelmes programot a BL döntő helyett, a harmadik, hogy június tizenegyedikén a Puskásban Guinness rekordként egy óra alatt kiosszunk a blogtársakkal hatvanezer autogramot élőben. Négyen vagyunk, fejenként tizenötezer az etap. Kicsit kevesebb, mint 1,44 másodperc per aláírással, simán sikerülni fog, csak a tömeglogisztikára kell figyelni.

Addig is, a mai meccs apropóján:

The Last Parade

Kell egy kapus

 

Jó és rossz szelekkel

Vitorlázunk létünk peremén

Tág pupilla, zárt szemekkel

Remegő lábú zebra, paramén

Csak egy lövés, ha kaput talál,

Egy góllal több a kelleténél 

Lám-a csapatunk kapitulál

Mint egy csöves a Keletinél

Reflexhiányos, álruhás

Kapusunk, te Lepkekirály

Ittléted nekünk árulás

Di Gregorio, delirálj!

Neked ez munka és nem grinta

De minket minden meccsnap ledarált

Egy, iksz, kettő, egy, iksz, kettő, sorminta

Ez élő horror, elborzaszt, te retardált

Viszlát, ne hidd, hogy a Juve tábor

Majd téged örömmel visszafogad,

Nagy reményekkel jöttél Monzából

De lukra vetődve a kezed visszafogod.

Monzában jó volt biztos a háttér

Ott még volt karizmád

De teljesítmenyed itt, hát tré

Zabszemszorító a farizmod

Nem kívánunk rosszat neked, se kárhozat

Ne vigyen el, ne látogasd meg

A J-Medical kórházat 

De ilyen Juve szezont! Bazmeg!

Mi lett itt? Egy szemétdomb! He?

A kapunkra minek háló, minden cumi, 

Az ellenség szemét fogd be,

A mi farkunkra minek koton, minek gumi

Veled nem baszunk se kéjesen 

se szárazon, de szenvedünk

Vegetálunk sekélyesen, 

Sajnos nélküled is elleszünk

Kérlek alássan, alássan kérlek,

Szedd össze magad, ez nem menő,

Ha kell inkább kölcsönkapust bérlek

Te ne legyél maradó, csak elmenő.

A macska és a varjú

Igaz történet következik. Ma a sztrím lekapcsolt a 92. percben. Nem kapcsoltam vissza, minek. A család elindult shoppingolni, menjenek csak gondoltam. Hívnak, a macska fogott egy madarat. Erről szól a bejegyzés, Edgar Allan Poe A holló című művének felhasználásával.

Egyszer egy bús ebédtájon, míg borongtam zsongva, fájón,

S furcsa passzok altatgattak, holt mesékből vén bazár,

Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,

Künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár.

"Vendég lesz az", így tünődtem, "azért roppan künn a zár,

Az lesz, más ki lenne már? "

Óh, az emlék hogy sziven ver: padlómon a vak lepkeember

Hálója mélyén fantom rejtelemmel húnyt el mind reménysugár,

És én vártam: hátha virrad, s a sok vén betűvel írt lap

Bánatomra hátha írt ad, szép Csempionom halva bár,

Fény leánya, angyal-néven szép Csempion halva bár,

S földi néven senki már.

S úgy tetszett: a függöny leng, és violán bús selymü zengés,

Fájó, vájó, sohse sejtett torz iszony suhogva jár -,

Rémült szívem izgatottan lüktetett, s én csititottam:

"Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár,

Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár,

Az lesz, más ki lenne már? "

Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze,

S "Európa Liga" kezdtem, avagy Konferencia, megbocsájtja, ugyebár?

Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm, és Ön meg roppant

Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár,

Nem is hittem a fülemnek. " - S ajtót tártam, nyílt a zár:

Ő volt künn, más semmi már.

S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten,

Látást vártam, milyet gyáva földi álom sohse tár;

Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen,

Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Zebravarjú " - halk, sovár

Hangon én búgtam: "Zebravarjú" s visszhang kelt rá, halk, sóvár,

Ez hangzott, s más semmi már.

S hogy szobámba bevittem, mert elázott s éhezett,

A viola alázott, Mandragora kést élezett,

S szóltam: "Persze, biztosan csak meglebbent a lepkeháló,

No, te madár, most megetetlek, gilisztával teletál, ó,

Csitt, szivem, még csak egy percig, most a nagy begy telejár,

Majd elengedlek, s repülhetsz bármerre már! "

Azzal ablakom kitártam, s íme garral, hetyke-bátran

a zebravarjó kireppent, mesebeli kis madár,

S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt, és fennenhordott

Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt, s mint kit helye vár,

A baromfi udvar tetején megült, mint kit helye vár -,

Ült, nem is moccanva már.

S ahogy guggolt zordon, ében méltóságu tollmezében,

Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a kis madár -,

S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste,

Zebravarjú vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ,

Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plutói mély, vad ár? "

S szólt a varjú: "Sohamár".

Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén

Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár,

Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó,

Kit, hogy felnézett, tetőgerincen így várt egy madár,

Egy madár mind felett, egy ilyen szörny vagy madár,

Kinek neve: "Sohamár".

S fenn a csöndben büszkén ülve, az a varjú egyedűl e

Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már;

Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta,

S én szólék, alig sohajtva: "Majd csak elmegy, messziszáll,

Mint remények, mint barátok, holnap ez is messziszáll. "

S szólt a varjú: "Sohamár! "

Megriadtam: zebramacskám mögötte osont, mily találó -,

"Baj lesz", szóltam, "ennyit tud csak, s kész a szó- és igetár";

Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott

Ajkán leste el e jajszót, mást nem is hallhatva már,

Csak remények gyászdalát, csak terhes jajt hallhatva már,

Ezt, hogy "Soha - soha már! "

S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott, ahogy kergetőztek

Zebramacska, pingpongasztal és madár;

És a lágy pázsitra dőlten tarka eszmét sorra szőttem,

Elmerengtem, eltünődtem: mily borongó nyitra jár,

Átkos, ős, vad, furcsa varjúm titka mily bús nyitra jár,

Mért károgja: "Soha már"?

Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve,

Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már;

S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt,

Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár,

S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár,

Ő nem nyomja -, soha már!

Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrüjén, látatlan égnek

Füstölők, s a szőnyeg bolyhán angyaltánc kél s muzsikál;

"Bús szív", búgtam, "ím a szent Ég szállt le Hozzád, égi vendég

Hoz vigaszt, és önt nepenthét, s felejtést ád e pohár,

Idd, óh, idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár! "

S szólt a varjú: "Soha már! "

"Látnok! " nyögtem, "szörnyü látnok! ördög légy, madár vagy átok!

Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár,

Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan,

Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár -,

Van... van balzsam Szériádban?... mondd meg -, lelkem esdve vár... "

S szólt a varjú: "Soha már! "

"Látnok! " búgtam, "szörnyü látnok! ördög légy, madár vagy átok!

Hogyha istent úgy félsz, mint én, s van hited, mely égre száll,

Mondd meg e gyászterhes órán: messze mennyben vár-e jó rám,

Angyal-néven szép Csempionom, kit nem szennyez földi sár,

Átölel még szép Ligám, aki csupa fénysugár? "

S szólt a varjú: "Soha már""

"Ez legyen hát búcsúd! ", dörgött ajkam, "menj, madár vagy ördög,

Menj, ahol vár vad vihar rád és plutói mély határ!

Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon,

Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el e csuszdát, rút madár!

Tépd ki csőröd a szivemből! hagyd el csúszdám, csúf madár! "

S szólt a varjú: "Soha már! "

A sztorinak vége, de a madárnak nem, macskám elkapta, s általam menekül

Bár szárnyán többé toll se lendül, és csak bent ül, egyre bent ül,

Ketrec sápadt árnyékából el nem űzi tél, se nyár!

Szörnyü szemmel ül a varjú, alvó démonhoz hasonló,

Míg a macska rájaomló tekintetén roppant árnya száll,

S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,

Fel nem röppen - soha már!

Esőben szaladtál

 

Ma meccs lesz, van. Szakad az eső. Dagad a dinnye.

Faszra fogjuk húzni a Fiort. De addig is kultúra, nesztek.

Én ebédre Trapani szószt csinálok, a kommentekben igény szerint részletezem. Tegnap este csináltam még rusztikus házimájkrémet pulykámájból, az volt a Lidliben. Meg volt még akciós halászlé harcsaszelettel is, azt is ebédre eszem majd.

A kutyák már ettek pulykamájat és csirkezúzát. Meg a cica is.

L'unica cosa importante é la forza fino alla fine! E la grinta!

Fű, fa, füst

 

Weöres Sándor: Fű, fa, füst

Özönvíz-táj ez, tág és szédítő,

a kőkorszaknál ősibb az idő,

emlékezés sem kísér az úton –

Ekképp mesélték, csak innen tudom:

mikor pelenkám volt még és dadám

s a Hold kezemnél ült az almafán,

az „ee-ee” és „papa-mama” után

az első, amit kimondott a szám:

„fű, fa, füst”.

Úgy tűnik, mintha látnám-hallanám:

fölöttem süt víg napocska-anyám,

a dajkával kis kocsiban tolat

engem, reménydús fiatalurat,

s oly fontos, mint nagy dörgeteg beszéd,

mitől országok esnek szerteszét

és véres lesz a puszta és a rét,

hogy kimondom e szent varázsigét:

„Ffű-ffa-fjtt-”

Fogatlan szájjal tátogattam és

érzés nélkül jött sírás-nevetés,

a sorsom nem volt könnyű vagy nehéz,

múltat s jövőt még nem festett az ész,

idő nem volt, csak az örök jelen,

mely, mint a pont, kiterjedéstelen

s mert kezdettelen, így hát végtelen –

mi áll, vagy mozdul, minden névtelen,

fű, fa, füst.

A tarka egység részekké-szakadt,

rámzúdult a különbség-áradat.

Képzelj faágakat: mindegyiken

sok két- és hárommagvu tok terem:

így lett lassacskán mindennek neve

párjával: tej-víz, fehér-fekete,

orr-fül, huszár-baka, fésű-kefe

s hármasban: elefánt-zsiráf-teve,

fű-fa-füst.

Óriások közt telt az életem,

a vállukig sem ért föl a kezem.

És egy nap – tisztán emlékszem reá –

nem fértem állva az asztal alá.

Lejjebb ereszkedett a mennyezet

és kezem-lábam megszélesedett.

Ahogy én nőttem, úgy kisebbedett,

de napjaimnak kedvesebbje lett

fű, fa, füst.

Sorsom huszonnégy esztendőt lerótt,

még végigélnék néhány-milliót:

hasztalan vággyal nézem a jövőt,

gyerek áll így a más-cukra előtt.

De a kevés is jobb, mint semmi se,

az élet szép, csak bánni kell vele

s ha félrebillen kedvem kereke,

helyrezökkenti a varázsige:

fű, fa, füst.

Szép a való! Szebb, mint minden mese,

kár, hogy mindünknek hűtlen kedvese.

Azért van mind a tétlenség s a tett,

hogy tompultabban lásd a végedet. –

Kinn ülök most a híg téli napon,

mint aranya körében Harpagon

s ha mennem kell majd: tenger vagyonom

búcsúzóul még összeszámolom:

fű, fa, füst.

(1938)

Remek a hangulatunk

 

Három évet dolgoztunk éjt nap alá téve, hogy itt lehessünk. Először írókat tarháltunk a Blaha Lujza téren majd közösen átsétáltunk a Keletihez és olvasókat tarháltunk. Nem volt könnyű. Hát még amikor kiléptünk a főváros belső kerületeiből és elkezdtünk témákért kilincselni... Később a budapesti külvárosok után az országot is keresztül-kasul bejártuk. Mindenkit megszólítottunk. Sportautóink és glamourterepjáróink mindenhol ott voltak, személyesen mutattuk be az általunk mélyen megvetett luxizást. Elítéljük mások kivagyiságát, hiszen tudjuk és hirdetjük, hogy mindenki egyenlő, de egyesek egyenlőbbek a többinél. 

meghódítottuk a netet

Minden hétvégén ott voltunk vidéken és a nagyvárosokban is, meghódítottuk Anettet, meghallgattunk mindenkit és megértettük a kisemberek és a nagyemberek búját-baját. Katalizáltuk a közhangulatot és áthágtuk a nemi preferenciákat, amivel megkezdtük a modern állam intézményrendszerének formabontását. Betiltattuk a Pride-ot, hogy illegálba szervezhessük meg az Andrássy úton a diadalmenetet. Sikert sikerre halmoztunk, kifogtuk a baloldali pártok vitorlájából a szelet és csaptuk utána mindenkinek.

Mindannyian beleadtunk apait--anyait, bombahoppa (sose lehet tudni alapon) többek között telefonján rögzítette a feleségével folytatott magánbeszélgetéseit. A megfelelő időben mindent nyilvánosságra fogunk hozni, cél szentesíti a szexközt. 

Hogy tanúi ne legyenek, mardel saját maga építette ki a valaholpusztai birtokának fizikai védelmét, nyolc évig tartott, személyes véleménye szerint is kurva nagy a birtok. Erről írásos bizonyítékokkal rendelkezünk. 

Milyen nagy mardel-vármegye?

elég nagy

Mindezek mellett az elmúlt három évben mardel a vármegyén belül koncesszióban szert tett a teljes úthálózati díj éves bevételére és szerintetek vajon mit tesz mindezért cserébe? Semmit, rögös az utunk, kátyút kátyúra halmozunk, majd ha jönnek az uniós pénzek, akkor abból építünk minden kátyúba saját kis Kolodko-stadiont.

Jelszó: minden kátyúnak saját stadion!

Tigris nem válogat az eszközökben

Tigris behálózta az ellenlábasaink kulcsfiguráit és lepedőakrobatákat megszégyenítő módon provokált ki SPV (Spider-Person View) pikáns fényképeket több fővárosi loft apartmanban.

Karika-tura

A Tigrissel készült felvételeket a blog OnlyFriends csatornáján nagyon-nagyon szerény díjazás ellenében alkalomadtán elérhetővé tesszük. Természetesen a VIP tagoknak az alapdíjon felül csupán apróbb csekélységekkel kell a csatorna fenntartását támogatni. Akinek nincs pénze barátokra az hitelbe is csatlakozhat, egyszer mi is kérni fogunk majd valamit.

VMC-nek is fontos feladatai voltak. Tigris sportsérülései miatti rehabilitációja mellett a szépkorúak idült befolyásolásáért felelt, szerencséjére az idősotthonokban a hallókészülékeket inaktiválva fullhangerőn tudja hallgattatni a célközönséggel a Sepulturát, ami a basszussávok megfelelő rezonanciáján keresztül a nyaki gerincvelői idegfonatokat újrakötegelve jótékony hatást gyakorol a páciensek limbikus rendszerére. Headbang forever!

Sepul-tura

Mint már írtam, sikert sikerre halmoztunk. Első körben eltávolítottuk Allegrit. Közvetlenül a hatalomátvétel után lefoglaltuk az illegálisan felhalmozott aranytartalékot, kifüstöltük a gyógyfűkészleteket, felülvizsgáltuk az elődeink által bérelt szerkesztőségi iroda bérleti konstrukcióját, és megállapítottuk, hogy az iroda a szükségesnél indokolatlanul nagyobb, nem használjuk ki elégítően, továbbá annyira sem intim mint az a pornhub turnékamion, amivel bejártuk az országot. Átvilágítottuk az álomháztartást és a népjólétre fókuszálva megkezdtük az irreális járulékos költségeket leepíteni. Az elhibázott költségvetést beszántottuk és bombahoppa javaslatára minőségi többséggel határozatot hoztunk, hogy soha többet nem vetünk költséget. Annyira nem vagyunk gazdagok, hogy nyolc kézzel szórjuk a pénzt, ezért minden, az elődeink által hátrahagyott számunkra gazdaságilag egyértelműen hátrányos kötelezettséget azonnali hatállyal megszüntettünk.

Jelenleg vizsgáljuk, hogy a tisztességtelen módon átjátszott vagyont milyen, akár szintén tisztességtelen módon szerezhetjük vissza. Addig is szívesen fogadjuk támogatásaitokat, ugyanis a visszatartott EU pénzek csak nyár végén érkeznek, sajnos ukrán pénzszállítóink idén tavasszal eltévedtek, emiatt az elkerülhetetlen megszorítások a fesztiválszezon kellős közepén jönnek. Három év után ideje lesz nektek is mélyen a zsebetekbe nyúlni. Ugye nem várjátok el, hogy már megint saját pénzből turnézzuk körbe az országot?! Ne felejtsétek, együtt erősebbek vagyunk, ha többen leszünk, több pénzünk lesz.

Prosec-tura

Mik a jöbőbeli terveink? Hihetetlen száz nap jön, geci nagy háború lesz. Nyáron először megünnepeljük, hogy három évesek lettünk, a fesztiválturné helyszíneiről és időpontjairól még egyeztetünk, de a Börzsöny, a Bükk-vidék és Alpokalja mellett idén már nem kizárt,  hogy Kárpátaljára is bevonulunk. Ősztől már az óvodákban is találkozhattok velünk, az edukációs/pedagógiai szemléletváltás keretében a Grande Moggi Blog 2026 szeptemberétől a Nemzeti Alaptanterv hangsúlyos részévé válik, és ezentúl már a legfogékonyabb korban megkezdjük a jövő nemzedékének világképformálását. Ne felejtsétek:

 

A GRANDE MOGGI BLOG 

nem volt.

LESZ!

A jövőben sikert sikerre halmozunk (vagy ezt mondtam már?!), ezért már ma is remek a hangulatunk.

Nincs semmi gondunk, reggel van az idő napos,

Mindenki tudja, hogy mi vagyunk a szülinapos!

Remek a hangulatunk / punk-punk-punk-punk

Ma van a szülinapunk / punk-punk-punk-punk

Fun fact: a szülinapi köszöntő zenéjét kizárólag -tura végződésű zenekarok szolgáltatták.

A veronaiakhoz

 

Caius Valerius Catullus: A veronaiakhoz (XVII)

Rozoga, rosszul ácsolt hídja van Veronának,

hol táncolni szeretne ünnepnapon a nép,

de fél: a másodkézből vásárolt deszka korhad,

és mocsárba szakadhat az ócska szerkezet.

Épüljön s legyen erős az új híd, bakugrásra

s táncra alkalmas, járják a csürdöngölőt rajta

Mars papjai, és hadd hogy nevessek egy nagyot!

Mert él egy polgártársam itt és szívesen látnám,

hogyan röpítik egy nap – persze fejjel előre –

oda, hol legnyálasabb s legbüdösebb a láp.

A férfiúnak nincsen annyi sütnivalója,

mint kétéves kisdednek, kit még papája ringat.

Egy lányt vett feleségül, kedvest, virágzó szépet,

érzékenyt és gyengédet, kire vigyázni kéne

és mint a ritka kincset, dugdosni más elől,

de nem! Csak hagyja, játsszék mással vagy önmagával

kedve szerint, miközben ő lomhán elnyúlik

ágyában, mint árokban a levágott, vizes rönk.

E dög csak annyit eszmél, mintha semmi se lenne,

nem hall, nem lát, nem érez, nem tudja, hogy mi van,

hogy él-e, vagy sem, azt sem képes megmondani.

Ezt a fickót szeretném belevágni a lápba,

hátha letargiáját végül levetkezi,

s közönyös, bamba énjét a láp sarában hagyja,

mint patkóját az öszvér a ragacsos agyagban.

Nesztek Excel! (Poszt a nagyanyámról)

 

Gyorsan összefoglalom nektek, hogy miért nem vagyunk tényezők a bajnoki címért folytatott versenyfutásban. A TOPHAT-ból öt csapattal vívott tíz meccsünkön tizennyolc pontot vesztettünk:

Innentől fikció a bejegyzés, Bastoninak kettő ponttal kevesebb lenne, nekünk meg kb. tízzel több, ha bajnokaspiránshoz méltóan legalább húsz-huszonkét pontot behúzunk a legfelső házban tíz meccsből. Ekkor körülbelül 72-74 pontunk lehetne, toronymagas másodikok lennénk, az Internek meg 77 pontja lenne, majdnem lőtávolon belül lennének.

De a nagyanyám nem volt trolibusz, Zsegrova meg rosszabbul tud beadni mint Kambiasszó és mind a kettő rosszabb mint valaha. Ha a nagyanyám trolibusz lett volna, akkor most nem a BL helyezésnek örülnénk, hanem a szkudettót políroznánk.

Teaser: Hétvégén Verona Feldbusch és Vers mindenkinek!

Milánó dómja előtt

 

Ady Endre: Milánó dómja előtt

Este, őszi este,

Milánóban, a dóm előtt

Valami a szivünkre hullt

S a szivünket összesebezte.

 

És vérezve, fájva

Csókoltuk egymás szemeit

S kérdeztük egymást véresen,

Vajon-vajon kinek az átka?

 

S a dóm némán terpedt

Őszben, ködben az Ég felé:

Kicsúfolt és kikacagott

Egy bűnös, büszke, bús szerelmet.

 

Bologna

 

Kosztolányi Dezső: Bologna

 

Rómából jöttem meg éjjel

Bolognába és kiszálltam.
Rekkenő-nehéz meleg volt
a szállóba. Tűrhetetlen
vágy fogott el, hogy szaladjak,
kóboroljak, megfürödjek,
elmerüljek, elterüljek
az idegen életekben.
Már futottam is a lépcsőn
a városba, boltívek közt,
Petronio templomához,
a titkos találkozóra.
Mindenünnen fény kiáltott,
fény sikoltott rám az úton,
mint egy emlék, mint a múltból,
fény kiáltott, hogy megálljak,
fény kiáltott, hogy maradjak.
Nem tudott az éj aludni.
Annyi fény volt, annyi ember,
annyi lány és annyi ifjú,
ismeretlen ismerősök.
Sápadt és komoly diákok,
sűrü, nagy latin hajakkal
és az éj kávészagú volt,
jégszagú volt, mert a tündér,
apró boltocskákba sorra
forrt a kávé, bugyborékolt
s a pohárba tejszinűen
csorrant a darált jegekre
a kókuszdió nedűje.
Folyt az élet, mint a színház.
S én leültem itt közéjük,
nem mint néző, mint a színész,
az arcomra rászorítva
útiálarcom keményen,
mintha mindig köztük élnék,
titkaik, emlékeik közt.
És mímeltem a beszédük.
Caffe nero, signorina!
Élet, élet, drága játék.
Acqua fresca con ghiaccio!
Játék, játék, drága élet.
És beszélgettem: Me dice?
És legyintettem: Niente!
 

És sohajtottam magamban
régi szívemhez: Gioventu!
Giovinezza, giovinezza!
Dov' e, dov' e signorina?
Így dobáltam el, mi pénz volt
a zsebemben, az ezüstöt,
így dobáltam el, mi szó volt
a szájamban, a fejemben.
Hajnalig csak üldögéltem,
elfeledtem, hol születtem,
eltemettem azt, ki voltam
s játszottam, hogy én is élek.

 

Búcsúzóul

 

2022 messze van már

Nem lettél Messi, Neymar

Volt épp két ép lábad. Lost!

Erről szól a mai poszt

Úgy örültünk jöttödnek

Mint Magyar a négyötödnek

Magyar-lengyel két jóbarát 

Együtt átkozza a VAR-át.

Magyar nekem, neked lengyel

Mi tart vissza? Zebrakengyel?

Nézzük közösen a meccset

Győzelmet várok, te felcsert.

Hogy ízlik a J Medical?

Sérülésed hogyan stagnál?

Törzsvendég vagy elfekvőben

Diszkomfortod akad bőven 

Nem unalmas az elfekvő?

Nekem nyolc, de neked fekvő,

Végtelen, örök bérlet, páciens

Gólt nem szerzel te impotens, 

Felnézhetnél az égre

Kiugorhatnál végre

Itt az idő dobbantani.

De nem tudsz dobbantani.

Egyik lábad itt, a másik ott,

A műtét sikerült, karriered halott

Nincs szerencséd, nincs malacod

Pedig négy láb jó, két láb rossz!

Mi a csatár dolga? Gólözön. 

Búcsúzunk, csóközön!

Gratulálunk a bajnokcsapatnak

Bár még tart az eredmény kiértékelése, de nagyon adja a comoi-talan négyharmadot.

Hogy a csapatunk és a blog sorsa számára mit jelent az eredmény, és mi ennek a mélyebb vagy magasabb értelme, azt most nem tudjuk, majd az idő eldönti. Akárhogyan is alakult, mi kihívókból is a műértő fodbalszemlélődést és a blogot fogjuk szolgálni.

A feladat, amely előttünk áll, világos. A scudetto súlya nem nyomja a vállunkat, ezért most az a dolgunk, hogy a közösségeinket megerősítsük. Csak a mai napig 63531 olvasó bízott bennünk, üzenjük meg nekik innen, soha nem fogjuk őket cserben hagyni.

Talán mondanunk sem kell, lassan három éve vagyunk együtt, éltünk már meg nehéz és könnyű, szép és szomorú időket, de egy dolgot mindenki tudhat: mi nem adjuk fel soha, soha, soha, de soha. Ezek a napok, amelyek előttünk állnak, még a sebek gyógyításáról szólnak, de aztán újraindul a munka. Ebben mindenkire, mind a 63531 olvasónkra számítunk.

Célegyenes – VálasztáSOKK

NINCS TÖBB ELVESZTEGETNI VALÓ IDŐ, ITT A MOST VAGY SOHA!!!

Előzetes orientációs tájékoztatás: 
1. Szavazni csak a választási lehetőségek előtti négyzetben elhelyezett fekete-fehér pipával lehetséges.
2. A Grande Moggi Blog az igenek blogja. 
3. A kommentmezőben részletesen is kifejthetitek válaszaitok indoklását. 
4. A méltatlan hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük.

1. Ki vezesse a Grande Moggi Blog eurUtópiai uniós listáját?

□  VMC

□  mardel

□  Tigris

□  bombahoppa

2. Melyik EurUtópiai Párcsaládhoz csatlakozzon a Grande Moggi Blog Fikció?

□ Sehova Tanúi

□ Júdeai Népi Front

□ EuróPia Péppárt

□ PUF gittegylet

□ Mindegy, csak vegye be.

3. Védjük meg a tagdíjcsökkentést! 

□ Igen!

□ Igen, védjük.

□ Igen is meg nem is, de inkább igen. 

□ Bármi áron.

4. Akarunk-e többet fizetni a tagdíjcsökkentés biztosítása érdekében?

□ Igen, bármi áron.

□ Igen, de csak ha kompenzációt kap a Grande Moggi Blog szerkesztősége.

□ Igen, egy összegben, évi átalánydíj formájában.

□ Igen, de ki az az Évi?

5. A szólásszabadság jegyében akarunk-e kommenteket?

□ Igen, akarunk, de csak előzetesen regisztrált felhasználóink számára.

□ Igen, ha emelt tagdíjat fizetnek.

□ Igen, ha védelmi pénzt fizetnek.

□ Igen, ha hozzájárulnak a Grande Moggi Blog éves költségvetéséhez.

□ Igen, mindegyik.

6. Ki vezesse a Serie A 2026-27-es idényét 38 fordulón keresztül?

□ Igen, a Juventus.

□ Igen, a zebrák.

□ Como

□ Palermo

7. Ki vezesse a Serie B 2026-27-es idényét közvetlenül a rájátszásig, hogy utána még egy évig listavezető lehessen a Serie B-ben?

□ Igen, az Internazionale.

□ Cittadella

□ Como

□ Furuncolo

□ Vaffanculo

8. Ki vezesse a VAR Bizottságot a Juventus meccsein ebben az évtizedben?

□ VMC

□ mardel

□ Tigris

□ bombahoppa

□ Igen, Moggi.

9. Rendelsz magadnak Grande Moggi Blog Rajongói pólót a blogon keresztül az alábbi mintával?

Rajongói kiadás 2026

□ Igen, mindenképp.

□ Igen, hátra nicknevet is kérek.

□ Igen, minden pénzt megér, hogy ilyet hordhassak meccsnapokon.

□ Igen és a bloggazdák pólóját is megfinanszírozom, ilyen egy igaz közösségi élmény!

Juventus - Genoa beharang

Kellenek a pontok, kellenek azok a pontok. Gondolom, emlékszünk még Johhny Depp – akkor még minden sebészeti beavatkozástól és az ikonikus karib-tengeri sminktől mentes – kétségbeesett arcára, harcolva a mindenféle sikíttató-nevettető szerek hatása alatt, a számára lefoglalt lakosztályért. Legalább háromszor olvastam a könyvet, utólag, érthetetlen okból, hiszen kevés olyan adaptáció van, ami színvonalban megközelíti az alapműt, valamit mindig sikerül elrontani, jelen esetben azonban a film túltett minden várakozáson, tökéletes szereposztás, a megfelelő karakterek a megfelelő helyszíneken, a megfelelő időben, a vizualitás és a kiváló párbeszédek, remek forgatókönyv és a rendező megfejtése arra vonatkozóan, hogy miért is született meg ez a könyv. Félelem és reszketés, igen, az lesz az Allianzban, elhozza-e a Genoa a hőn áhított három pontot számunkra?

 

 

 

 

Jogos a kérdésem, mert a pragmatikus hozzáállást ezen a meccsen egyszerűen nem lehet csak úgy konvencionálisan feláldozni a spallettizmus oltárán. Nem illik, na, mint templomban fingani. Nem azért nem csináljuk, mert konzervatív allegristák lennénk, vagy mert mi lennénk a helikopterről vadászó egyházpolitikus, esetleg az eltévedt véleményvezér Ábel rengetegében. Nem, azért nem tesszük meg, mert egyszerűen ez nem méltó hozzánk, mert nem ezt tanultuk, nem erre neveltek minket, már az anyatejjel azt szívtuk magunkba, hogy a pontokat nem szórjuk csak úgy el a kényünk-kedvünk szerint. Mentelmi jogunk lenne tán, hogy néhány sarkazás, háromszögelés, tetszetős cselek és egy fickós csikó-bomba után csak úgy eldobjuk a pontokat, mint valami elhasznált ruhadarabot, egy régi játékot, a személyiségünk egy darabkáját? Pökhendiség volna ez, vagy megváltoztunk, mert mások már máshogy csinálják és mi is a részesei akarunk lenni?

Szerettem volna én is úgy zongorázni, mint 1900 az Óceánjáró zongorista legendájában, úgy tekerni a blues gitárt, mint a Karate kölyök a Crossroads-ban, de nekem nincs affinitásom ezekhez a dolgokhoz, még finoman is fogalmaztam, a volt zenetanárom szerint egyenesen antitálentum lennék, hát ez van. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a Juventus nem tud szemkápráztató játékkal győzni, én is eltalálom néha a megfelelő hangot, de ettől még nem leszek egyből Jimmy Page. A soron következő mérkőzés nem fontos, ha önszopással, seggszéthúzással és pucsítással keressük a kenyerünket, de ezek azért mégsem fizetnek olyan jól, magyarán csórók vagyunk, és igen, kell a negyedik hely, kell az a negyedik hely.

A negyedik helynek a feltétele, hogy szerezzünk három pontot, nem többet, nem kevesebbet, hármat és ahhoz, hogy ezt elérjük, háromig kell számolnunk, nem kettőig vagy négyig, hanem háromig, az egyet szádra ne vedd. Az egy csak külföldön jó, meg a régi porosz iskolákban. A tudat, hogy tudjuk, mi kell a győzelemhez, mérhetetlen önbizalmat gerjeszt, higgyétek el, hogy kemény lesz a szerszám, ha megszerezzük azt a három pontot. Mindazonáltal azt is tudjuk, hogy már létezik az INTERnet, ami öntudatra ébredhet és visszaküldheti az időben a Morettinátort, aki szabotálhat minket a három pont megszerzésében, ezért mindenre, mindenhol, mindenkor gondolnunk kell.

 

 

Akadnak lehetőségek, visszaküldhetnénk mi is az időben Hahódot a Colgate reklámból, hogy tisztítsa meg a Morettinátor fogait, azzal, hogy megállítaná a fogszuvasodást, a személyisége is megváltozna, nem lenne egy ocsmány, vén gazember és nem akarna mindenáron keresztbe tenni nekünk. Maradhatunk a jól bevált módszereknél is, korrupció, csalás, megvesztegetés vagy csak küldjük rá az időzsarut az anyaszomorítóra. A féktelen pontvadászatban társunk lehet a bajban, a szépszemű, jóhiszemű, kíváncsi hekker aki meghajlítja a teret, ha ránk tőrnek. Kövesd a fehér nyulat felebarátom, odalent vár rád csodaország. Kicsit elkalandoztunk, bocsánat, továbbra is a három pontot vadásszuk, mint egy jó, pattanásig feszült, üldözős funky-ban.

 

 

Az úton-útfélen elhullajtott pontokból építhettünk volna egy új székházat, meg megnyerhettünk volna már jó előre egy fél bajnokságot, de nincs szükségünk egyszerre ennyi pontra, csak minden meccsen három pontra, nem többre, sem kevesebbre. A pontokat meg is lehet vásárolni, meccs közbeni vásárlásnak hívják, a bíró lehúzza a kártyát, érvényesíti a kuponokat és máris jóváíródnak a pontok, a meccset sem kell lejátszani utána. Rengeteg alternatív lehetőség van tehát, a trükközés, cselezés, szép támadójáték avitt gondolatok, egy hanyatló rendszer eszközei, amit olyan lelkes, kreatívok használnak már csak, mint a Kopasz Kóklerek Klánja, mélyen megvetem őket.

Utolsó lehetőségként tudnám ajánlani még a következőt: addig játsszuk újra a mérkőzéseket, amíg meg nem lesz mind a három pont, ha kell, százszor is újra játsszuk, már csak mérhetetlen szórakozásból, felejthetetlen kombinációk láncolatát csavarjuk fel az idő fonalára, újra és újra megnézhetjük hányszor kerül pozíción kívülre Kelly, hányféleképpen lehet kihagyni egy tizenegyest, mennyi lepkét tudnak fogni kapusaink, hányféle szögből tudja Kostic eltalálni Vlahovic bokáját, térdét, vagy a kankós pöcsét. Szerencsével, majd a végén, megszületik a megfelelő kombináció, amivel megnyerhetjük a meccset és ezzel megszerezhetjük azt a három pontot, amivel közelebb kerülhetünk a negyedik helyhez, mert kell a negyedik hely, kell az a negyedik hely.

GOOD LUCK, HAVE FUN, DON'T DIE!