Je suis Allegri

Az érzékenyebb olvasók ne olvassanak tovább, nekik inkább valamelyik pletykalapot vagy a Buci Macit ajánlom.

(https://dormogodomotor.hu/termek/buci-maci-elofizetes/)

A frissiben megnyert kupadöntő végén, majd a lefújás után történtek fényében ezúttal -a blog szokásaitól eltérően- a mester oldalára állok. Nem közös állásfoglalás ez, hanem az enyém.

Hogy mi történt a meccsen, mind a sportszakmai részét -köznyelven fodbal- mind az emberi részét a lehetőségekhez képest jól megítélhetően láthattuk. 

Nem csak a bíró furcsa ítéletei keltettek izgalmakat, bár az ítélkezés már nem annyira meglepő a zebrabőrűeknek. A szezon során, pontosabban az évek során halmozódó feszültségek végül egy kupadöntőn ömlöttek ki Allegriből, hiszen alapos gyanúval gondoljuk, sőt, reméljük, hogy ez volt az utolsó döntő/fontos meccs a mester irányítása alatt.

Róma, viharos szél és hülye bírók, de a nyakkendő még mindig tart

A médiából az arcunkba nyomott hírek szerint Allegri nem csak vetkőzéssel, vicsorgással és a bírói csapat eleven felfalásának vágyával borzolta a kedélyeket, hanem a későbbiekben a vezetőség felé is volt pár indulatos megjegyzése, majd az egyik szarkeverő újságíró tudtára is adta, hogy tudja ám, hogy hol lakik és inkább az igazat írja a parasztja, ne pedig azt, amit diktálnak neki, emellett még csonkításra, valamint az újságíró arcának kéretlen és szakszerűtlen átrendezésére is ajánlatott tett a mester, amit az ún. "áldozat" nem vett jó néven, és rögtön a nyilvánosság elé tárta sérelmeit.  

Itt az események megítélése -ellentétben a picsogó zsurnaliszta arcával- kettéválik.

Egyrészt jogos és érthető, ha sokan úgy vélik, hogy ez a fajta viselkedés nem megengedett a Juventus edzőjeként, és sok egyéb klub edzőjeként sem. Az ellenfél, a bírók, a vezetőségi- vagy stábtagok, valamint a munkájukat végző (nem végző?) újságírók és médiamunkások tisztelete -legalább minimálisan- elvárt, amibe nem fér bele a fenyegetés vagy az agresszív fellépés. Ezzel persze egyet is értek.

Másrészt, az edző, ahogy a többi játékos és bárki más is, ugyanúgy ember, akiben feszültség és frusztráció lehet, ez pedig bizonyos helyzetekben, mint amilyen egy döntő, vagy egy nehéz körülmények között lejátszandó meccs, bizony kihozhat agresszív viselkedést, vagy akár tahóságot, mindennapi helyzetekben nem elfogadható reakciókat is. A főnökséggel szemben bizonyára már sokan éreztek vállalhatatlannak tűnő érzéseket, de a médiában dolgozó firkászok és egyéb szakik munkássága is okot adhat olyan viselkedésre, ami messze kerül az illendő és normális szinttől.

Ugyanolyan álszentség elvárni ilyenkor mindenkitől ugyanazt, mint amikor meccs közben az az elvárás a védőkkel szemben, hogy szerelni, felugrani, futni és szoros emberfogással védekezni is csak leszorított kézzel lehet, persze klasszis szinten. Baromság, és ugyanúgy baromság ilyen helyzetekben elvárni, hogy az ember érzelmei csak szép szavakban és kulturált, angol nemesi viselkedéssel valósuljanak meg. 

Rövidre fogva, Allegri nem ölt meg senkit, nem vert meg senkit, vélhetően maradandó károkat sem okozott sehol  -a berendezést leszámítva-, így a felé irányuló kritikák ezügyben, úgy érzem, hogy túlzóak. Az utóbbi 3 év mutatott játéka és eredeményei miatt megfogalmazott kritika jogos, emiatt persze takarodjon is, de ilyen helyzetekben szerintem a korrekt az, ha nem a károgók kórusába állunk be, hanem megértjük, hogy az edző is ember, aki a mi csapatunk edzőjeként élte meg az eseményeket, és ilyen helyzetben egy oldalon állunk. 

A mester viselkedésének áldozatai pedig remélhetőleg józan pillanataikban, értelmi képességeiket igénybe véve talán belátják, hogy ezeket a helyzeteket a helyén kell kezelnie a feleknek, nem felnagyítva és túlgondolva a dolgokat. Ha erre nem képesek a vezetőségi és újságíró urak, akkor nyugodtan b*sszák meg magukat! Szerintem.

Utóirat: a játékvezetői csapat is nyugodtan b*ssza meg magát!