Hazudós mese (Rónay György után szabadon)

A konyhánkban lakott egy elefánt,

amely összetört minden porcelánt,

calmájával. Calmája van neki,

s a védekezést nagyon szereti.

Az ágy alatt lakott a Tigrisem,

annak szóltam, hogy végre rend legyen,

s ha vasárnap ebédre Allegri-out van,

Giuntoli csinálja az egészet maga.

A Tigris ordított egy iszonyút,

Allegri a kispad mögé bújt,

de a fizetése nagy volt, s mintha nagy

kémény volna, a vége kimaradt.

Míg a Tigris kereste szerteszét,

Allegri, hogy észre ne vegyék,

sss... sss... szuszogta, s fizetése,

kezdett teher lenni, mint Céeré.

S én, képzeljétek, érzem, szinte fáj,

mert ment a BL, sss... sss... égett a ház,

pattogtak az ultrák a tereken,

s a Tigris kezelte a fejeket;

és én voltam a mozdonyvezető,

és jött egy egy nevesincs edző,

és jött egy újonc, és aztán szembejött,

egy random csapat, és nekünk ütközött,

és lett egy rettentő nagy dörrenés,

és lett a Coppa döntőben kiesés, és

én, hi-hi-hi, megpukkadk bele,

Allegrinek nincs is (el)menetlevele!