Juventus - Parma kiharang

A győzelmet nem kell megmagyarázni. Nem is tesszük. Megnézzük helyette a szikár tényeket, és előre tekintünk a fényességes dicsőséges jövőbe. (Amihez ráadásul magunkhoz nyúlunk, legalábbis a múltunkhoz.)

Juventus-Parma 2:0

Simán győztünk. Mi szóltunk előre. Szívesen.

Aki gálát várt, az nem ért a fodbalunkhoz. Az augusztus vége a Juventusnál az utóbbi években nem az állandóságról, kiforrottságról szól. (Mondjuk maga a Juventus sem, azonban ez idén változni fog. Ez is.) Hanem a keret jelentős átalakításáról. Emellett azt várni, hogy mindjárt brillírozzunk, hát legalábbis dőreség. Lehet, hogy később sem fogunk, de azért az benne van a pakliban, hogy Kojak ezt is ki tudja hozni a csapatból. Nem a 11 emberrel védekező Frosinone-Parma típusú ellenfelekkel szemben, de ezek ellen még Guardiola Manchester City-je is csak hegyezte volna a zabot. Ezeken a meccseken türelem kell, átlövések, kis területen kombinatív 2-3 emberes játékhelyzetek, néha akár beadások. Ezek mind megvannak. Közel sem tökéletesek még, de vannak.

Gólszerzők: Nico Gonzalez és Teun Koopmeiners

Érdemes lehet megjegyezni ezt a két nevet, mert az is lehet, hogy a Milan ellen már a keretben sem lesznek. Bár Nico hozzáállását és posztját nézve elférne, sőt, a várhatóan hosszú, többfrontos menetelés miatt egyáltalán nem baj, ha vannak ilyen több poszton is bevethető játékosaink. Koopmeinersnél meg bármit nézve nehezen tudunk elképzelni olyan csapatot, amelyik láthat benne valamit. Akkor is, ha az utolsó három napban Massaraék behúznak még valakit a középpályára.

xG 1,58 vs 0,26

Erre lőttünk kettőt, és nem kaptunk egyet sem. Persze, így is kihagytunk hatalmas helyzeteket, ráaadásul Kolo Muani továbbra sem tűnik egy negyed Trezeguetnek sem, ami a gólérzékenységet illeti. És akkor a befejezésben hasonló karakter Zirkzeet hajkurásszuk, akivel a keret még csak Spalletti-kompatibilsebb sem lesz. Értjük. Mégis inkább jó szívvel visszaemlékszünk Conte azon szezonjára (az elsőre; 2011-12), amikor Matri lett a házi gólkirály 10 góllal. Ami valljuk be, még egy középcsapatnál is egen halavány tejesítmény. Ellenben az egész évben aktív keretből egy kivételével - a 4 meccsen pályára lépő Grosso volt az - minden mezőnyjátékos szerzett gólt. Az a keret sok minden volt, csak nem élből veretlenül bajnok matéria. És kevésbé 1 csatártól függött a gólszerzési és ezáltal a győzelmi esélye. Az egy kurva unalmas Conte-csapat volt. Párdon Conte-CSAPAT. Hasonló kifejezést várunk idén is, a Conte szót Spallettire cserélve. Nem bajnoki címmel, nem veretlenséggel, ám hasonló munkamegosztással (nem csak a gólok tekintetében).

Összes Juventus lövés: 21. Tizenhatoson belül: 10, tizenhatoson kívül: 11

Nem voltunk sosem nagy statisztika-fanok vagy éppen statisztika-elemzők. Itt tehát muszáj vagyunk a szubjektív megéléseinkre hagyatkozni. Amikben nincs benne az, hogy 90 perc alatt kétszámjegyű kapuralövést produkálunk. Összesen. Nem a tizenhatoson belülről vagy kívülről, hanem összesen. Most mindkettőben elértük a legalább 10-et. Egy betömörülő, egy pontért vagy kis vereségérét érkező, alapvetően a tabella alsó fertályába várható csapat ellen. És oké, a 21 lövésől csak 6 talált kaput. Ebben viszont van 2 gól és 2 kapufa. (Utóbbit ráadásul hivatalosan nem is veszik kaput eltaláló lövésnek.) Gondolom senkinek nem kell túl mélyre ásni az emlékezetében, hogy akár komplett félidőket, 60 perceket idézzen fel magában, de könnyedén talál olyat is, hogy egész meccset képesek voltunk lehozni kaput eltaláló lövés nélkül hasonló kaliberű csapatokkal szemben. Mi ez a 6 (vagy 8, ha a két kapufát nem annak veszik) ahhoz képest, ha nem jelentős előrelépés?

Vicario egy kapus

Haja is milyen! Halvérű. Vonalkapus. Mind igaz. Ott (vonalon) viszont kurva jó. Aki 63 és fél perc fa*zverés után egy támadáson belül bemutat egy közepes és egy hatalmas védést, az minimum fejben köröket ver az előző kapusunkra, aki arra a fejesre, amire Vicario leért, valószínűleg mostanában vetődne el. Bournemouthban. Ha egyáltalán. És biztos lesz még, amikor Vicariot kell elővennünk a hibái, gyengeségei miatt, akkor ezt meg is fogjuk tenni. De hogy sokkal jobb a csapat hátul vele, az éppen ezeken a nyögvenyelős, 1-2 gólos előnnyel a végjétákhoz közeledő meccseken fog sok plusz pontot hozni a szezonban. Amiknek a végén tavaly értékes győzelmek tömkelegét kellett elgyászolnunk.

A Juventus alakul
Minden szarsága ellenére egyelőre ez éppen elégséges. Két meccs, 6 pont, 3 rúgott, 0 kapott gól. Erre még Allegri is csettintene. Több és jobb most még nem is kell. Később kelleni fog, és lesz is: több is, jobb is!

Eddig szépen raakosgatjuk egymásra a köveket. És ugye "a vár ereje, ugye a kövek ereje azaz, a fal ereje nem a kövekben vagyon, hanem a lelke ööö a védők lelkében". (Gárdonyi Pacal Géza) És a védelmünk eleddig makulátlanul tiszta lélekkel védi a fala... a lelke... a várat.
Ne féljetek hát, hanem bízzatok! Ha pedig félnétek bízni, akkor legyetek bátorak!