Juve - valaki beharang

Amilyen csöndben dolgozik a Juventus átigazolásokért felelős stábja; amilyen szintre süllyedt az utóbbi években a csapat iránti érdeklődésem; és amennyire a Várkonyi Tibi koncert egy balettbemutató és egy akrobatikus rock and roll bemutató között lefoglalt*; na pont annyira tudom, hogy kivel játszunk a hétvégén. Pedig már meg is néztem korábban, többször is, mégis feszt elfelejtem.

Ugyanakkor van valami megmagyarázhatatlan pozitív vibe, amit a csapat... nem is, inkább a klub körül érzek. Az a csendes, ám az utóbbi évekéhez képest meglehetősen hatékony(nak tetsző) átigazolási időszak; Arthur szerződésbontása; Perin - szerintem - elegáns elengedése (mondjuk én menthetetlen futball-romantikus vagyok, szóval lehet nem is elegancia volt ez, hanem gazdasági pragmatizmus, csak én akarom az előbbinek látni); az érkező vagy visszatérő igazolások kifejezett ide vágyódása; s talán a klub kommunikációja is; ezek nekem valahogy visszahozzák a régi szép idők ízét. Imáját. És - bár óvatos szívvel merem csak leírni - szerelmét. Szóval ez inkább amolyan szezonbeharangozó kedvcsináló, mint meccsfelvezetés.

Én bízom Spallettiben. És Massaraban. És Carnevaliban. És Chielliniben. És ott rohadjon meg, de a csapatban is! Pedig párszor már átb*sz ott, elhagyott, visszasírt, visszajött, felmelegített töltöttkáposzta volt, újra megkajáltam, szarul voltam tőle, öklendeztem tőle... de b*ssza meg a pék, mégis csak 96 óta bele vagyok zúgva! 30 év, édes f*szom, még kimondani is sok! Az eddig leélt életem 68%-a. Tele csodás élményekkel, rajongással, szerelemmel, szeretettel, hűséggel. Hát csak érthető, hogy elhiszem neki, amit ígér, nem? Hogy na most aztán, TÉNYLEG! (Tudom, hogy nem, de lécci hagyjatok meg ebben a hitben.)

Szóval szétb*szunk mindenkit idén, aki szembejön Olaszországban, Európában és Észak-Afrikában is. (Hallod, Maxi?!) Na jó, nem, ezt még én sem gondolom, hiába mondta ezt a latin lever csékánk. Ezt pont nem hittem el neki. Azt viszont látom magam előtt, hogy a 2026-27-es szezonnal egy jó alap lerakása indul el az Öreg Hölgynél.

És hogy legyen valami szarosabb szorosabb köze a hétvégi meccshez is az írásnak, bemondok egy tökös kettőnullát ide, szép játékkal, meglepetés jó teljesítménnyel (D.L, nagykorú), három Vicario bravúrral, egy Kolo Muani és egy Celik góllal. És a meccs után grátisz még Kessiét is hirvigózza Romano. 

FRISSÍTÉS: Belebotlottam újra, úgyhogy most már tudom, a csontutolsónak várt Frosinonéval kezdünk. Mi lehetne jobb ennél? Élesben gyakorolhatja a csapat - kvázi tét nélkül, előre elszámolt 3 ponttal a zsebben - azt, amit egész nyáron kidolgozott: Vicario a vetődéseket és a labda kézzel való megfogását; Milik a JMedical bejáratánál meglelését; Yüldüz a befelé cselezés utáni hosszúra való tekerést; Conci a beadás-helyett-lövés lövés-helyett-beadás anomália feloldását; a csapat az optikailag is tetszetős ÉS eredményes játékot; Spalletti a meccs előtti és meccs utáni végre-valamit-mondó nyilatkozattételt. Jó lesz ez, na!

*A háromból ez az egyetlen elfogadható kifogás, mégiscsak a kislányommal voltam ezeken a táncbemutatókon. Arról senki nem tájékoztatott előre, hogy a kiírt programhoz képest egy besinkófált (bocs, Kazinczy!) koncertélménnyel is meg kell birkóznunk közben. Muszáj voltam erősnek maradni, és tartani a gyermekben is a lelket, hogy a bácsi nem fog pliét és pásszét bemutatni, ellenben végig biztos lesz a falunapi hangulat, mégis megéri kivárni a szereplése végét, mert utána TÉNYLEG olyan korú gyerekek fognak táncolni, mint ő. (Spoiler: megérte kivárni, a kiscsaj mérhetetlenül boldog volt, hogy az akrobatikus rock and roll bemutatót is láthatta.)

Mivel apás hétvége van, így a táncbemutató után, másnap kiugrottunk kocsival és megnéztük élőben a Kiszebrák-COMOdói VAR-ánusz meccset. "Jó meccs volt", ráadásul a hazaiak egyik játékosáról sikerült lőnöm egy közelít:

Di Natale készül beállni