"Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen a Szakács?"
Név: Aaron James Ramsey
Született: 1990/12/26 - Caerphilly
Magasság: 178 cm
Súly: súlytalan
Bőrszín: fehér
Státusz: Visszavonult
Képességei: Kávéfőzés
Háttérsztori:
Gyermekkora
Skóciában született, ötéves korában került Angliába. Eleinte futballistának készült, a Glasgow Rangersben játszott. Egy sérülés következtében azonban sportpályafutása megszakadt, és érdeklődése a szállodaipar és a szakácstudományok felé fordult. Egy átlagosnak mondható vendéglátóipari iskola után Marco Pierre White és Albert Roux mellett tanulta a szakmát. Három évet töltött Franciaországban, ahol Guy Savoy és Joël Robuchon konyháján tanulta tovább a mesterséget. 1993-ban a londoni Aubergine étterem konyhafőnökeként csillogtatta tehetségét, és az étterem három év alatt két Michelin-csillagot is szerzett. 2001-ben a harmadik csillagot is megkapta, de ezt már a Chelseaben nyílt saját éttermével, a Ramsey-vel.
Ramsey apja sok mindennel foglalkozott, de sosem védekezett, ezt örökölte Aaron és ennek köszönhette az életet. Az apja volt úszómester, hegesztő, bolti eladó. Nővére és édesanyja ápolónőként dolgoztak. Gyermekéveit a „reménytelenül csavargó” jelzővel illette, utalva apja nagyratörő terveire és azok bukásaira, melyek állandó költözködésre kényszerítették a családot, majd végleg letelepedtek Stratford-upon-Avon városában, Hamlet Menni vagy Nem menni kérdésére nemleges választ adva. Későbbi nyilatkozatokban Ramsey tagadta, hogy apját alkoholistának nevezte volna, holott önéletrajzában, a Nem piskótában sanyarú éveknek írja le ezt az időszakot, melyet egy „részeges nőcsábász” erőszakossága és gondatlansága keserített meg. 16 éves korában otthagyta a szülői házat, és Banburybe költözött egy kis lakásba.
Futballkarrierje
Ramsey futballozott. Volna. Persze volt, ahol futballozott és volt, ahol csak futballozott volna. Először tizenkét éves korában figyeltek fel rá, amikor a Warvickshire tizennégy éves kor alatti csapatába választották be főképp az életkora miatt. Teát kellett főznie a szünetben. Futballkarrierjét sérüléseinek nagy száma határozta meg, amiről később úgy nyilatkozott: „Talán eleve kudarcra voltam ítélve, amikor a foci jött.”
Egyszer Ramsey részt vett egy próbajátékon a Rangers FC csapatánál, annál a csapatnál, amelynek gyerekként szurkolt. Súlyosan megsérült, amikor egy edzés során zúzódott egy porc a térdében. Folytatta az edzéseket és a játékot a sérült térdével, majd egy squash-játék során elszakadt egy ínszalagja is. Soha nem épült fel teljesen a kettős sérülésből. A Glasgow Rangersnél azt mondták, talán igazolják, igaz, a személyi edzője nem igazán békélt meg a csapat hierarchiájával és azt ajánlotta Ramseynek, hogy igazoljon egy másik csapatba valamelyik alsóbb osztályból.
Szakácskarrierje
Ám ekkoriban Ramsey érdeklődését már felkeltette a főzés, jobban, mint hogy ő legyen "a focista azzal a béna lábával", így hát 19 évesen elkezdett több időt szentelni a gasztronómia oktatására. Lehetőségei rövid felmérése után, miszerint pontjai nem voltak elegek az általános szint (O-Level, angol) eléréséhez, ami a tengerészethez vagy rendőrséghez való felvételi követelménye volt, Ramsey beiratkozott egy helyi egyetemre, amit a rotarysták fizettek neki, hogy szállodaigazgatónak tanulhasson. Erre így emlékszik vissza: „egy baleset, egy totális baleset”.
Heterofób alert: Egyszer szakácssegédként dolgozott a Wroxton House Hotel FC-ben, majd üzemeltette a konyhát 60 személyre a Wickham Armsban, ahonnan távoznia kellett, mert összeszűrte a levet a tulajdonos feleségével. Ekkor Londonba költözött, ahol egy sor különböző konyhán dolgozott, míg össze nem hozta a sors a temperamentumos Marco Pierre White-tal, aki a Harveys-ba hozta.
Miután a Harveys-ban két évet és tíz hónapot dolgozott, Ramsey, belefáradva az „őrjöngésbe, zsarnokoskodásba és erőszakoskodásba”, megállapította, hogy karrierje fejlődésének egyetlen módja a francia konyha tudományának elsajátítása. White lebeszélte arról, hogy Párizsban vállaljon munkát, helyette inkább elküldte baristának Maurizio Sarrihoz Torinóba, (ahol egyébként találkozott Sami Khedirával, aki akkoriban főkebabosként vezette a helyi kórház üzemi konyháját). Itt baristaként fő feladata természetesen a kávéfőzés volt. Ezt olyan szuperképességgé fejlesztette, hogy karrierje csúcsán bekötött szemmel, járókeret nélkül a gyengébbik lábával a háta mögött is észrevétlenül lefőzte a kávét Maurizio Sarrinak. Mivel a piemonti konyha fizikailag és mentálisan is kimerítette, ezért három év elmúltával lezárta az olasz karrierjét és visszatért a Glasgow Rangers kifőzdéjébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.