Fekete-fehér katyvasz minden spektrumon
E végtelen homály agyfaszt tompítom whiskey-n és rumon
Tengődve, de nem tudok a kettő között dönteni
Vergődve visszatértem a szívemet kiönteni
A vallomásnak most nekilátok
Remélem van még tequilátok
Ami megoldja a nyelvemet
Feléleszt és nem eltemet
Mint Maxi a volt fazon
Ki több évadból holtszezont
Csinált trollparádét kavarva
A 24/25 már ősszel elkorhadt az avarba
Most sincs jó döntés, mert sok a döntetlen,
Tele a söntés, de a csapat nyeretlen-veretlen
Hosszú idő óta, mégsem örülök én idióta
Félig üres a pohár, hát kimondom ha már
Terített az asztal, terített a betli, hogy vézna a homár
És nem finom a mazsolás szar, sem a szaros mazsola
Összemosott sok szürke árnyalat, már nem fekete-fehér a pizsama
Foltos, csíkos, pettyes, pixeles a kép, nem áll sehogy össze
Vonalkód, kjú ár paca, szürke szivárvány pöce
Egyszer fent, egyszer lent, egy legény sincs talpon e vidéken
Poklot idéz Valhallaovics is
Se vele, se nélküle, semmi nincs
Oldszkúl gyerek vagyok, nem lövök narkót
De még egy döntetlen és lövöm a tarkót
Jobban célzok mint a szerb és én sem passzolok
Kemény a fegyverem, amit markolok
Szuicid ötlet de van eszem azért
Szétlövöm a tévét, mert mi a faszért
Nézzem, fekete-fehérben jobb volt minden, de már sokszínű a mez,
Inklúziv, semmilyen, ugrik a lemez
Megint döntetlen
Megint döntetlen megint
Döntetlen megint
A remény halott, tán újraéled
Ha lesz szerencséd, te megéred.
Magamhoz szólok:
bombahoppa,
Most végtelen közönnyel
Érzelemmentesen köszönj el!
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.