Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, az óperenciás tengeren is túl, Afrikán innen, de még a szeméthegyek lábánál, ahol egy korhadt deszkapalánk tartotta a földet, hogy bele ne hulljon a semmibe, volt egyszer egy gyönyörű olasz kisváros. Ahogy telt-múlt az idő ez a gyönyörű olasz kisváros egy hatalmas szemétdomb lett és nemcsak versenyben volt Európa kulturális pöcegödre címéért, hanem vezette is a versenyt utcahosszal.
Ez a betonpalota olyan cifra, olyan csiriparipás, hogy a bánffyhunyadi cigánysor is elbújhat mögötte szégyenében és jelenléte olyan súllyal nyomasztja a kontinentális talapzatot, hogy időről időre megbillennek a hegyek és kiáradnak a tengerek. Szédül is rendesen a környékbeli vulkán. Pedig réges-rég, amikor még csak a Kis herceg lakott ezen a bolygón és még nem indult el vándorútra a világegyetembe, rendszeresen kitakarította ezt a város széli tűzhányót.
Ma már senki nem takarít, sem a hegyen, sem a kráterben, sem a városban. Amióta ezt a várost belakták a barbárok, nem foglalkoznak a renddel, tisztasággal. Egyszer a vulkán megunta ezt és úgy kitört, hogy forró hamuláva borította el a környéket, ekkor a városlakók kővé dermedtek meglepetésükben. Alkalmanként a vulkán mostanában is recsegve szellent egyet, ilyenkor a pórnép bátorsága elillan és bedeszkázás helyett szeméttel zárják le az ablakokat.
Így éldegélnek a népek a szemétdombon és a város tetejéről szemléli őket a kacsalábon forgolódó várkastélyból Maff, az öreg király. Két bal lába és egy fia van az öreg királynak, de sem a lábainak, sem a fiának nem adott nevet. Minden áldott nap bal lábbal ébred a király pont ugyanúgy, mint a helybéliek. Az öreg Maff fent búslakodik a hegyen, mert nem leli örömét birodalmában, amely a szemétteleppel együtt egyre nő. Elküldi hát fiát szerencsét próbálni, aszongya neki:
Régen a tenger kék volt,
Nem szúrja a szemedet?
Önts bele a szemeted!
Nagy hős volt itt Maradona,
de csak a mocsok maradt, ő nem!
Nagy lesz majd a szeméthalom,
Városunkat Afrikához csatolom,
Addig gyarapodjon tovább e táj,
Míg én vagyok itt a király,
Kétballábas türhő etalon,
Állattá tesz engem a hatalom,
Menj hát, fiam, Isten hírével.
De ne írd Nápolyt pontos jével,
Az elipszilon talján átirata "ell-i"
Te hülyébb vagy, mint Balotelli!
A szomszéd fűje zöldebb,
Afrika is mienk lesz, megígérem
S lesz egy déli átjáró szeméttel tele,
– Merre tartunk?
– Nem látod, gazdám?
– Nem, mert csukva van a szemem.
– Nyisd ki a szemed, kicsi gazdám, mit látsz?
– Látok egy éktelen magas, kénbűzös, fertelmes szeméthegyet. Olyan meredek, mint a ház oldala, s a teteje az eget veri.
– Hunyd bé a szemed, kicsi gazdám, mit látsz?
– Látok magamban valami mérhetetlen sötétséget, akkorát, mint egy jó nagy fekete lyuk.
– No, ez a Pokol üressége – mondá a táltos. – Hát magad alatt mit látsz?
– Látok egy végesvégtelen hosszú szemétösvényt, s innét is túl is mély ürességet.
– Nohát az a túlvilág ánusza, nekünk azon kell végigmennünk, majd a végtelen végbelen leereszkedve megérkezünk a Déli Hulladékfeldolgozóba, éppen üzemen kívül van, senkit nem fogunk feltartani a munkában, és ez így van jól.
– Akkor miért nem megyünk inkább az Északi Hulladékfeldolgozóba?
– Nem működik az édes gazdám, hosszú az út oda, kurvák állnak végig, elrugaszkodom a földtől, én már repülök félig.
– Félre a tréfát, inkább gyújts be még egy rakétát!
– Na jó, az az igazság, hogy a négy égtáj négy szeméttelepéből egy sem működik, amíg Maff fiáé a koncesszió, addig ez a szemétdomb egyre nagyobb lesz.
– De hát Maff fia én vagyok!
– Ez semmit nem változtat mondanivalóm valóságtartalmán.
– Ez igaz, most mit tehetünk?
– Gyújtsuk fel!
– Mit gyújtsunk fel?
– Hát, gyújtsuk fel ezt az egész szemétdombot!
– Te most azt mondtad, hogy gyújtsuk fel?
– Igen, gyújtsuk fel és nézzük, ahogy porig ég!
– A terv az, hogy lefordulsz a mélybe és szörnyű halálnak halálával halsz meg.
– Te most szívatsz engem?
– Hát persze, ne vedd fel!
– Akkor mit vegyek fel?
– Őszintén mondjam meg kis gazdám?
– Igen, őszintén!
– OK. Te akartad. Tél van, hideg van. Kell majd sál, sapka, meleg zokni. Juventusba megyünk szopni.
Itt a vége, fuss el véle!
Epilógus:
Minden bajnok legyőzhető!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.