Rohadt Bonuccica, te imádott Bonuccsicska

Mivel búcsúposztról van szó, meg kéne néznem, hogy mikor és honnan jöttél hozzánk.* Mert őszinte leszek, nem emlékszem rá. Annyit tudok, hogy originálban nem a mi kutyánk kölyke voltál, de azzá válhattál volna. Legalábbis olyan státuszba kerülhettél volna a szívünkben. De valamiért te ezt nem akartad. A franc se tudja, miért. Egyszer elárulod? Nem, nem a klubot, mint 2017-ben, amikor a Milanhoz szerződtél. Hanem azokat a titkokat, amik a karrieredet, de legalábbis a Juventus-os időszakaidat övezik.
Mert nem biztos, hogy jó dolog egy BL-döntőben a meccs szünetében pofozkodni a csatárokkal, hogy aztán az a védelem kapjon 3 gólt a második 45 percben, amelyiknek akkor te voltál az egyik oszlopos tagja. De legalábbis nem szerencsés, ha egyszer klubikonná szeretnél válni. Mondjuk rólad pont el tudom képzelni, hogy nem érdekelt a klubikon státusz. Vagy mégis, csak a körülmények áldozata voltál? Megírod majd egy önéletrajzi könyvben?

Azt azért nagyon adom, ahogy elköszöntél a Juventus-os közösségtől. Őszintén elmondtad, hogy mindig is megosztó személyiség voltál. Tűpontos és őszinte megfogalmazás. Ezért jár a heresimi. Kicsit kisebb erővel, mint amilyen buksisimit adtál Dybalának Cardiffban. Bár lehet, hogy azt szereted, ha keményen ütnek. Mondjuk ha Chiellini lenne a védőtársam, és ő ütne keményen a lompossal, azt én is szeretném. Na jó, elengedem ezt a pofozkodós sztorit. Lehet igaz se volt.

Az sokkal jobban megmaradt az emlékezetemben, és nem is csak szóbeszéd, ahogy a csapat ultráival szurkolsz. Ahogy kapásból kilövöd a Roma kapuját a 86. percben, hogy megint zakóval küldjük haza őket. Ahogy a BBC-vel oktattátok a világot védekezésből. Vagyis az a tűz, az a HÉV, az az elszántság, az akarat, a grinta, a puta, a madre, amit elvitatni senki nem vitathat el tőled.

Víz-vezeték-szerelő

Más kérdés, hogy szarul öregedtél, vagy ha más szemszögből nézzük, akkor szarul öregedtek mellőled a társaid (szarul = hamarabb, mint te). Akik közül nem te voltál a legélesebb kés a fiókban, de éppen annyit és azt tudtad hozzátenni Barzagli eleganciájához és Chiellini keménységéhez, amire szükség volt ahhoz, hogy rettegjen titeket a fél világ. Jó, hát nem mindig, mert Destro ugyanúgy megforgatott első vagy második sárgáért, mint Ramirez (who?), vagy éppen sikerült úgy összeveszned egy Roma elleni derbin Vuciniccsel, hogy akkor éppen csapattársak voltatok. De ez is azt mutatja, amit magadról is bátran kijelentesz: a végletek embere vagy.
Nem is tudom, mit gondoljak rólad. Nem voltál sosem a Juventus Marchisioja, de Bendtnere sem. Nem voltál a védelem Torricellije, de Molinaroja sem. Nem tudom, hova tegyelek a Juventus-szűm vitrinjében? A bajnokok, a majdnem bajnokok, a jókor jó helyen lévők közé?

Sokat adtál a klubnak, de nem eleget. Nem segítetted például Buffont BL-címhez. Inkább züllesztetted a morált az egyik döntőben, amiben erre lehetőség lett volna. Nem váltál ikonná, pedig még a gólörömödet is a Juventus védelmében alakítottad ki. Hogy aztán magaddal vidd, és Milánóban is öblögesd a szádat. Akár egy Juventus ellen szerzett gól után is...

Ó, Kapitány, Kapitányom!

Téged aztán tényleg nem lehet hova tenni. Én nem is tudlak. Most sem, hogy ezeket a sorokat írom, így összegzem magamban a zebra-pályafutásodat. Tényleg nem tudom, hogy imádott Bonu-cica vagy rohadt Bonu-csicska vagy-e inkább? Vagy mindkettő egyszerre? Te rohadt Bonuccica, te imádott Bonuccsicska.

*Természetesen megnéztem, egy profi újságíró mindig alaposan utánajár azoknak az információknak, amikben nem biztos. Nos Viterbese - Izé - Treviso - Pisa - Genoa - Bari. Ja, időnként tényleg olyan voltál, mint egy bari.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.