(bombahoppa posztja a mai első, kéretik sorrendben olvasni, köszönjük)
Röhög az egész blog. Kezdhetnénk ezzel az erős felütéssel, amit rögtön agyon is csaphatunk egy rozsdás vaslapáttal, mivel amaz egy lélekmelegítő helyzetkomikum, míg „emez” nem más, mint egy rakás szar. Nem olyan szar, amiből várat szokás építeni és nem is olyan, mint amit két szelet kenyér közé fektetünk. Kérem szépen ez olyan, amit el is neveznek, sőt, becézgetik, édesgetik, a széltől is óvják, persze még szerencse, hiszen, ha nem így lenne, érzékszerveink már régen feltett kézzel feladták volna a harcot az orrfacsaró bűz ellen. Végül aztán, ha már minden lelket kilehelt magából, itt hagyván számunkra földi maradványait, majd oltárra helyezzük és térdre borulunk előtte, hogy egyáltalán megadatott. Mi lesz velünk akkor, ha már ezt sem tehetjük meg? Mi marad az utókornak hátra? Mélabúsan dörzsöljük el azt a könnycseppet meglátjátok, mikor majd robotokra húznak sportszárat. Ki gondolta volna, hogy lent délen ily hangosan fognak már jó előre hahotázni, hogy taljánföldet ennyire felrázza egy kis izgalom, hogy mindenféle szavakkal lehet itt dobálózni, hogy nem kell más a keresztre feszítéshez, csak az alkalom. Viccelünk hát, minden eszközzel mi kezünkbe akad, felhasználjuk arra, hogy megöljük vele a tavaszt. Folyjon a vér Sevillában és otthon, európai földön és rögtön. A humor áldás ezekben az időkben, használjuk hát ki bátran. Ne féljünk fájdalmat okozni vele, egy-egy jól irányzott döfés számunkra hatalmas lökés. Nézzünk hát példákat minderre a történelemben:
Mindennek a kezdete, hogy egy tizenegyessel másztunk fel a trónra, egy olyannal, amiről tudni lehetett, hogy bemegy, mert az a szőke szláv terror értékesítette, akinek kétségei sem voltak afelől miként alakulnak a dolgok. A veszett kutya, ahogy mi hívtuk abban a végzős osztályban, akiről áradoztam az akkori legjobb cimborámnak mekkora gólt vágott előtte a Nantes-nak a ’66-ban úgy jó húszról, mekkora bomba volt te jó ég. Nézzétek ezt a kaján vigyort, mennyire gyilkos.
Nálam nem akkor kezdődött, még előtte ’90-ben, a Népstadionban, egy európa bajnoki selejtezőn, ott még magyar voltam, bennem volt a virtus és a hazaszeretet, kicsi voltam még, de az öltözőszag megcsapott, bűzlött mint a három hétig konténerbe zárt krumpli, azt szívtam reggelire is. Kappan hangon üvöltöttem, tomboltam, de aztán valami elromlott, mert jött ez a pimasz olasz gyerek, Bádzsó vagy hogy hívták és olyanokat csinált amiket a mi fineszes magyarjaink csak csibészséggel tudtak ellensúlyozni és végül már belül éreztem, hogy a kezdeti szerelem múlik és én egyfolytában félrekacsingatok. A sokadig bokára taposás után már undort éreztem nem szeretetet – érdekes, hogy későbbiekben pont az ilyen típusú, megkerülhetetlen, szúrós szemű védőkért rajongtam – ezért szinte felszabadulás volt mikor jött a büntető. Az új szerelmem bevágta, én meg elégedetten hátradőltem.
A cseh szomszédainknak később csinált egy ilyet:
Vicces sztorikat ígértem ezért viccelni kéne, elkalandoztam, elnézést kérek. Nagy utazásra indulunk, időben, térben és tengeren. Kiindulópontunk és végcélunk ebben az esetben Sevilla, mármint a sztori szempontjából. Történt ugyanis, hogy Christopher Columbus első útja, ami a Kanári szigetekre vezetett, nem valósulhatott volna meg ha egyes sevillai gazdag bankárok nem dobják meg egy valag pénzzel. Hősünk temérdek sok lóvét kapott, hogy megtömhesse három hajójának fenekét mindenféle jósággal és hogy megfelelő embereket toborozhasson azoknak fedélzetére. Columbusról aki egy olasz gyapjúkereskedő sarja, olyan pletykák keringenek, hogy nem is Genoa koszos kikötőjében látta meg a napvilágot hanem egy kis piemonti faluban. Konklúzió, ha még mindig élne, tuti a Juventusnak szurkolna. Történetünk szempontjából ez azért lényeges, mert idejének nagy részét a tengeren töltötte, utazással és most mi is utazni fogunk, mégpedig Sevillába. A nagy kérdés pediglen az, hogy mit fogunk mi ott csinálni, milyen látványosságokat tekintünk meg vagy egyéb esetben milyen szórakozási lehetőségek adódnak. A következő lehetőségeket látom: lesz zsákban futás amit remélem megnyerünk, utána bújócska amit félbe kell majd szakítani mert mindkét fél úgy értelmezte a játékszabályokat hogy neki kell elbújnia, keresni senki sem fog senkit sem, végül lezárjuk az egészet egy ki nevet a végén partival. Sokkal többet erről nem tudok írni, feküdjünk rá inkább arra, hogy milyen sört meg párlatot fogyasztunk közben. A kommentmezőben jöhetnek a tippek. Ja igen, a vicc amúgy az, hogy Columbussal ellentétben mi hazajöhetünk Sevillából, bármilyen eredményt is érünk el, ő már nem ment onnan sehova, csórikám.
Erről az egész sevillai kiruccanásról eszembe jutott egy másik sztori, egy olyan amiben mi vagyunk az idegenek, de mégsem, értitek, már, hogy lehetnénk idegenek mikor világpolgárok vagyunk nemde? Szóval sógorommal épp egy Budapest-London trippen vagyunk autóval, azért autóval mert cigit meg jó magyar lőréket csempészünk neki és kell a hely, más kérdés, hogy egyszer Svájc felé vettük az irányt és az összes ciginket elvették, de az egy másik sztori. A legtöbb esetben megállunk valahol a fricceknél valami útszéli motelben, gurítunk pár sört, néhány óra alvás és megyünk tovább, de ebben az esetben nem volt idő marhaságokra, necces volt a komp start. Toltuk neki ahogy azt illik, de ez azt eredményezte, hogy sör helyett a mindenféle energiaitalokat gurítottuk elég nagy rendszerességgel. Rohadtul ki tudja facsarni az embert. Megérkeztünk a ködös Albionba, ismeritek azt az érzést úgy húsz óra vezetés után mikor már szürreális a világ körületted, a motorikus képességek még működnek de az agyad olyan mint egy mosogatólével átitatott szivacs. Nem vágytunk sokra, egy korsó sörre meg valami skót párlatra utána meg egy kiadós alvásra. Ismerős kocsma be, kellemes hangulat, már lézengtek odabenn, délelőtt lévén ott ez megszokott, jó, irány a pult. Kirendeltük amit kellett és támaszkodtunk, mint már említettem ismerős kocsma, tehát nem okozott riadalmat mikor a tulaj rövidszőrű tacskója odacammogott a lábunkhoz, majd seggre tette magát és felnézett, mi le rá. Dobott egy hanyattasat, égnek álló lábakkal, hátul nagy terpesszel, és beindult a farok csóva. Sógor nézi nézi, majd odaböfögi „Nyald a pöcsöm, mi? Azt akarod te kis buzi” Persze röhögés, elég hangos volt, hogy mindenki felénk forduljon, de szart sem értettek belőle, csak a pultos csaj aki rákontrázott „Jaj de jó, ti is magyarok vagytok?” Igen, hát, miért is kapcsolódik ez ide? Jogosan tehetitek fel a kérdést. Sörözés közben ugyanis kiderült, hogy a kutyát Maxnek hívják.
Legyen tipp? Szívem szerint ezt meghagynám a Világ legjobb tippjátéka résztvevői számára, de ha már itt vagyunk: Iaquinta a végén meglép és begurítja.
Ja igen és ha kérhetném, mindegy milyen játékkal csak nyerjünk, könyörgöm. Nem olyan nagy kérés ez, tudjuk mit fog játszani a Sevilla, a bunkerfoci most nem lesz megoldás semmire sem, remélem kedvenc tacskónk az összes szélsőt felrakja a pályára és már a legelején megfojtjuk a Sevillát. A lineup állítólag a következő lesz:
Perin - Sanyi,Bréma,Bugatti - Koszta,Rabjó,Loka,Fagyó,Géza - Maris - Vlahó
Gyerekek ez nem is tűnik olyan gáznak, lehet lesz foci. Nekem már áll a cerka, meglátjuk mennyi idő kell, hogy elmúljon a hatás. Forza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.