Calciopoli 2.0 avagy többet ésszel, mint erővel?

"Mi a búbánatos halál rojtos, véreres farkának a kedvéért jöttek maguk ide?!?" - szól a klasszikus kérdés az Üvegtigris második részének azon jelenetében, amikor Laliékat a rendőrörsön faggatják.

Nos valami ilyesmi érzésem van a Juventus és az UEFA/FIGC "párbeszéd" kapcsán. (A két csőcseléket nyugodtan vehetjük egynek. Az FIGC önerőből is utálja a Juventust, de most még az UEFA is nyíltan besegít neki.) Halvány fingom sincs a háttérben zajló dolgokról, még csak nem is ismerem a sztorikat igazán mélyen. Nem vagyok sem jogász, sem pénzügyes, tehát nem is egészen értem, mi a faszt akar ez a két gennyláda szervezet tőlünk. Úgy értem, hogy mit akarnak csak rajtunk számonkérni? Már persze értem, járok én is a Media Marktba, és azt is tudom, hogy mindenki más is csinálta, ami persze nem mentesít minket a bűnök elkövetése alól. Na de kérem, hát mindenki mást mentesít? Ezt mégis hógy? Hát nóóórmális ez a (futball)világ, Margit?!? Nem, sajnos nem az.

Annyit látok, hogy zajlik ellenünk egy újabb koncepciós per. Amiben a két fél nem érti egymást. Potosabban az egyiket egyáltalán nem érdekli, amit a másik mond. Nem érdekli, hogy az előterjesztett bűnöket nem lehet egyedül elkövetni. Nem érdekli, hogy a bizonyítása olykor minden alapot nélkülöz. Egyetlen cél lebeg csupán a szeme előtt: a másikat tönkretenni, bármi áron. Akkor is, ha abba ő maga is belegebed.

Annyit látok, hogy zajlik ellenünk egy újabb koncepciós per. Aminek a hogyanjából laikusként azt szűröm le, hogy a csőcselék tanult a calciopoliból. 2006-ban nekünk mentek vasököllel. (Munkásököl vasököl, oda csap, ahova köll). Adtak egy akkora büntetést, amiről azt gondolták, évekre ledob minket a süllyesztőbe, és ezzel el is van intézve a dolog. De rábasztak. Mert visszajöttünk nagyon megerősödve és kibaszottul begerjedve, akár csak egy kibaszott nagy benga medve. Mínusz kilencről hibátlanul végigtoltuk a B...astA!-projektet. Aztán adtunk két év haladékot a komplett Seria A mezőnynek, mielőtt zsinórban kilencszer kicsaptuk volna a brét a itáliai étkezőasztalra. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: cotoletta milanese, sfogliatelle, panettone és cacio e pepe, de mindhiába. Kilenc hosszú évig azt a bőrös virslit vette torokra egész Taljánföld, amit a torinói séfek főztek és tálaltak. Hol több, hol kevesebb mustárral és változatos kísérőkkel: Conte hótegyszerű Grissini-vel, Allegri minőségi Sassicaia-val, Sarri pedig tradícionális kotyogóssal.

Szóval ezek ott Lómában elhatálozták, hogy most dörzsöltebb módszerekhez folyamodnak. Ha a Joe De Miro-metódus nem működik (Emlékszel a betoncipős Joe De Mirora?), akkor mást kell választani. Lehallgatnak, bizonyítékokkal hozakodnak elő, kitűznek, halasztanak, lebegtetnek, kiszabnak, visszavonnak, újra kiszabnak, fellebbezésre várnak, halogatnak, tologatnak, fenyegetnek, hivatkoznak, újabb bizonyítékokat találnak, másik ügyet nyitnak, alaptalanul hivatkoznak, várnak, váratnak, halogatnak, pszichés terrort alkalmaznak, lassan kivéreztetnek. Ellehetetlenítenek. Futball és jogi szakmaiságot, nemzetközi kupaszereplést, tervezést, szervezést, felkészülést, edzőkeresést, mercatot, jövőképet.

Saját magukat.

Az olasz focit.

Ezek tényleg ezt bírták megtanulni 2006-ból?