Két söresztéta bolyongása a bulinegyed határán
Pointer asztaltársaság No. 1.
Nekem nincsen semmi bajom a hollandokkal, csak az, hogy csúnya a fejük. Persze lehet nem is hollandok voltak, de csúnya volt a fejük, pont, mint a hollandoké. Mondom én, hogy a hollandokkal van bajom. Tőlem akárkinek lehet csúnya a feje, toleráns vagyok, csak ne legyen holland, vagy ne tudjam, hogy holland. Mondjuk csúnya fejjel nehéz titkolni a hollandságot. Lefoglalnak egy asztalt a Pointerben és ők mondják meg, hogy mi menjen a tévében. Mivaaan? Nooormális? Multikulti a köbön, de nem megyek elébe a mai matekóra anyagának, azt majd csak később. Mindegy, a sör úgysem volt kiemelkedő, még ha nem is volt szar, de ajánlani biztos nem ajánlom a helyet többet senkinek. Le is húzom őket a guglin, meg a tripadvisoron és a budin is.
Pointer asztaltársaság No. 2.
Nekem nincsen semmi bajom a nőkkel, de a negyvenes, hétvégi hímvadászaton résztvevő, kapuzáró hölgyek akkor sem rúghatnak nálam labdába, ha éppen magyarul beszélnek. Nos a szomszéd asztalnál a hölgyek nem csak magyarul beszéltek, hanem angolul is ékesen értekeztek egy chilei, talán spanyol, de biztosan nem magyar férfitársasággal, majd bakot lőttek és faképnél maradtak. Egymás közt már magyarul beszéltek, ők voltak az a bizonyos NÉGY százalék, aki Lavacchi és bombahoppa söresztétákkal együtt magyarul beszélt. De mi nem velük. Az első indirekt, felénk vetett bátortalan mosoly jelezte, hogy minket itt bizony prédának tekintenek, veszélyes vizekre eveztünk. De nem kaptak kilövési engedélyt, védett státuszunk tudtában is egyértelművé vált számunkra, hogy nekünk itt nincsen maradásunk, még ha el is kezdődött a meccs, mi itt azt nem nézzük. Irány az eredmenyek.com, irány a Bajcsy, van még Budán kívül kutyavásár.
A Bajcsyn kézenfekvő lett volna a 155 American Bar. Nekünk. De nem úgy nekik, se foglalás, se bárpult, se tévé, ezt a ziccert kihagyták. Közben maradt a nulla-nulla, nem kaptak autogramot, irány a körút gyalog, dedikálhatunk mi akárhol, nem vagyunk lájkvadászok. Decemberben, este kilenckor, rövid nélkül azért vannak még kihívások. A Nyugati környékén még kicsit fagyos volt a hangulat, de a Podmaniczky után már kezdtünk életet lehelni a bulinegyedbe, egyre többen álldogáltak az utcákon, többen felismertek, és néhány autogram kiosztása után együtt énekeltük a Storia un grande amorét amihez otthonról lázasan tolta a zongorakíséretet A dzsesszzongorista. Még jó, hogy volt nálam JBL.
Oktogonon innen
Lavacchival az első adandó alkalommal ott kellett hagynunk a flashmob csapatot, hiszen még mindig nulla nulla volt és győzelmet ünnepelni, nem énekelni jöttünk. A körúton az Oktogon felé elhagytunk egy-két szedett vedett vendéglátóhelyet, nyilván azért nem tudtak beljebb jutni a bulinegyedben, mert a Madrid meccset adták. Maaaargit, nooormális?
Oktogonon túl
Már majdnem átmentem a menetirány szerinti baloldalra, hívogatott az égett gyros illata, elhaladtunk a Négyeshatos mellett, ott olcsó mindig az akciós shot, amikor Lavacchi nem szólt, hanem megkopogtatta a vállamat. Látod azt a helyet? Nem láttam én már semmit, de hallottam a Drughi morajlását valami pincéből. Mi ez valami rádió? Körkapcsolás? Nekem mindegy, csak végre kapaszkodhassak már bele egy korsó fülébe, menjünk le. Nem látod? Kérdezte, mondom nem, akkor vedd már le a napszemüveget, itt úgy sem ismer majd senki mondja nekem. És lőn világosság, ott állunk egy pince előtt, Score! felirattal, jó lesz, more, mondom, és elindulok lefele. Kellemes sárga fények, itt ott bordó, csak nem bordély, mondom magamban. Lépcső balra, bárpult, szék, tévé ez tetszik, megy a Juve meccs, király. Megyek egyre beljebb, jobbra pince, 30 méter hosszú, kb. 10 tévé és mindegyiken mi támadunk, ez nagyon király. Ez lesz a mi helyünk. Hohó, ott egy szolid Juve szurkoló, melegítőben, fasza srác, megszeppenten néz minket, vagy nem ismert fel, vagy felismert, ennek más oka nem lehet. Megkopogtatja Lavacchi a vállamat. Mivanmámegint? Vedd fel a napszemüveget, mondja lassan szótagolva. Mi a baja? Talán vegyem le Juventus sapkámat is? Olyan csendben beszél, mégis hallom, furcsa ez a körút zaja után. Mi a fasz van? Magyaráz a szpíker valamit, de amúgy csend van, pont mint a nagymarosi Dunaparton január harmadikán hajnali félnégykor. Körbenézek mielőtt felveszem a napszemüveget, de aztán mégse veszem fel.
Kábé nyolcvanan vannak a kocsmában és Roma meccset jöttek nézni. De most minket néznek. Nem könnyű egyszerre nyolcvan emberrel FARKASszemet nézni, főleg, ha csak ketten vagytok. Bedobtam a bombahoppa trükköt. Kérsz egy sört? Lavacchi most már nyolcvanegy emberrel nézett farkasszemet, mert én is őt néztem. Néz. Visszanéz. Nézek, visszanéz. Mondom kérsz. Mondja kérek. Ez a beszéd mondom, és odamegyek egy asztalhoz, és azt mondom, hogy itt fogunk leülni. Borsodit isznak, realisták, tudják, hogy ha bombahoppa le akar ülni egy asztalhoz, akkor bombahoppa le is fog oda ülni.
Giallo, Rosso, Giallo, Rosso, Giallo, Rosso,
Fura, hogy szurkol a farkasfalka, támadunk, elesik egy Roma játékos, erre kiabálnak, hogy giallo, szerintem nem volt semmi, védekezünk, szerelünk, erre kiabálnak, hogy rosso. Szerintem dadognak, mi ez, hogy giallo, harminc másodperc szünet, és utána rosso, majd megint szünet giallo, aztán csend, és megint rosso? Én azt hittem, hogy giallorosso a színük, de mit értek én a Romához? Azt azért megállapítom, hogy szerencsére egy fekete Juventus polóban jöttem szerény Victory felirattal, és nem a világoskék Juventus mezemben, mert az egyrészt vörös posztó lett volna nekik (ez most képzavar?), másrészt lopás, hiszen sosem vettem még világoskék Juventus mezt, és nincs is olyan mezem. De az elmúlt két éjszaka ilyen kék mezről álmodok, álmomban elmegyek egy Lazio-Romára a Roma táborba szurkolni a Juventusnak a meccsen... szürreális...
Bianco, Nero, Bianco, Nero, Bianco, Nero kipróbálom én, is, amikor minket faltolnak, felváltva fehér és fekete lapot mutatok fel, és kiabálok... de rájövök, hogy ez faszság, maradok a bianconeri-nél és a Forza Juve-nál, -nél, Euronicsnál, -nél. Be is jön a szurkolás, fingerscrossed, vezetünk. Néma csend a pincében, csak a sörkortyolást hallani, ahogy Lavacchival felváltva iszunk. Visszhangzunk. Oppardon, sörhangzunk.
Szünet, vécé, visszafele találkozom egy szimpatikus Juve melegítős sráccal, négyen vagyunk! Pont mint a Pointerben magyarok! Ez nem lehet véletlen, megdicsérem, hogy végre még egy rendes ember. Mond valamit, de én már fejben a következő sörnél járok, mit nekem Kéri András, majd hazafele bejelölöm a facebookon, úgy illik, ezt tanították a dédapáink. Ugyanez történik Szaniszló Csabával, vele együtt állunk sorba a bárpulthoz, őt sem ismertem eddig, egy csecsemőnek minden vicc új.
Baj van a logisztikával, nem bírja a csapos a tömeget, kiesik egy kis közvetítés, közben hallgatom a sorban a Roma szurkolókat. Bejött Rugani, van esélyük! Csak én tudom, hogy nem ez az esélyük, hanem az, hogy lejött Bremer. De rájuk hagyom, szomjas vagyok, nem akarom, hogy kiszáradjon a szám.
Visszaülök a többiek közé, már ismernek, de még nem tegeződünk. Főleg, hogy lövünk még egyet. Allegri szívrohamot kapna dühében. Fasznak támadunk, vezetünk. Kapunk egy gólt, Allegri itt kapná a második szívrohamot, mi csak iszunk, de most nem hallani ahogy kortyolunk, feléledt a farkasfalka. Na jó, nem.
De már nincsen sok idejük hátra. Én lekésem a vonatot, mert végig kell nézni. Ledugózom a söröket egy lencselevessel a Nyugatinál, és betolok két töltött szőlőlevelet is. Lavacchival megdicsérjük magunkat, hogy sikerült kalóriabomba nélkül letolni a szombatot, a kockás has megmarad, jöhetnek az ünnepek.
... és jöhet a matek.
80, vagyis NYOLCVAN
Nyolcvanan voltak, csak nyolcvanan, pedig két hónapja szervezték állítólag. Én tizenkét óra alatt szerveztem kettő tagot! Ha két hónapom lett volna, akkor hatvan nap alatt napi két embert beszervezve lett volna SZÁZHÚSZ Juventino. Be sem fértünk volna a Score-ba. És akkor még csak számtani sorozatot kalkuláltam. De mi lett volna, ha van két hónapom és a mértani sorozatok alapvető aritmetikai törvényszerűségeit figyelembe véve önmagammal indulva hatvan nap alatt tizenkét óránként megduplázom a jelenlevőkszámát? Elmondom, 2^119 = egy olyan nagy szám, hogy 1,36 után még HARMINCHAT nulla következne.
Szóval nem fértünk volna el a Földön sem, még jó, hogy nem kezdtünk el korábban szervezkedni.
HUSZONÖT nap alatt tele raktam volna a Földet, az Allianz stadiont nem számítva, hiszen ott élőben nézik a meccset.
Senki ne érezze azt, hogy neheztelek a Roma szurkolókra. Hálás vagyok nekik, hiszen egyetlen inter szurkolót sem hívtak, és ez így helyes. Kölcsönkenyér visszajár, én se fogok Lazio szurkolót hívni a Földre, amikor legközelebb Roma-Juventus meccsnézést szervezek.
Azt gondolom, hogy Lavacchi is hamarosan megkommentálja ezt a bejegyzést, lehet, hogy egy-két momentumot másképpen tár majd elétek, de a záró szavai azok lesznek, hogy „Nagyjából és teljes egészében így történt”. Addig is áldott, boldog Karácsonyt kíván a Grande Moggi Blog szerkesztősége nevében minden kedves olvasónknak: bombahoppa.
Utóirat: Ja, hogy mit ittunk?
Csak csapolt sört, Pilsner Urguell-t, Dreher Bakot, Staroprament és Guinness-t.
