– Sziasztok, bombahoppa vagyok. Juventinó, bő húsz éve. Függő vagyok, tizensok éve.
– Szia bombahoppa, nehéz lehet most neked. Jól tetted, hogy eljöttél hozzánk, szívesen látunk. A nehezén már túl vagy azzal, hogy meglátogattál minket.
– Nem, a nehezén azóta vagyok túl, hogy sikeresen lecseréltük Allegrit.
– Így van, legyen igazad. Kérted már mások segítségét?
– Természetesen, egyedül nem sikerült volna az edzőváltás, Mr. Money nagyon ragaszkodott a padhoz. Sokat segít még az is, hogy egy önismereti blogot írunk a sorstársaimmal, egyedül nem menne ez az egész. Nagy segítség ez a blog mindannyiunknak.
– Van valami javulás?
– Nem, nem javul az állapotom, de viszonylag stabil. Naponta többször gondolok a Juventusra.
– Próbálod elterelni a figyelmedet? Gondolok a sportra, hobbira vagy családi életre.
– Nem tudom, miért segítene nekem az, hogy ha te a sportra, hobbira vagy családi életre gondolsz.
– Nem én, hanem te, bombahoppa, te gondolj inkább másra.
– Ja, így már értem. A figyelemelterelést többször is próbáltam. Például amikor sört főzök, akkor az egész napos dolog, de laptopon akkor is tudok meccset nézni. De siker nélkül.
– Hogy érted azt, hogy siker nélkül?
– Hát az a helyzet, ezt szomorúan kell, hogy kijelentsem...
(bombahoppa zokog, majd összeszedi magát)
– Köszönöm a türelmeteket. Szóval ott tartottam, hogy a családi életem és a munkahelyi előmenetelem rossz hatással van a Juventinóságomra. Önmegtartóztatást kellett gyakorolnom több ízben is.
– Az önfegyelem jó, tudnál erre példát mondani?
– Igen, természetesen, például a két hete X-Faktort nézett a család, ezért én meg egy Junoszty tévé méretű kijelzőn, laptopon, bő negyedperces csúszással kellett kövessem a meccset. Vagy a múlt héten nem láttam a Derby d'Italia első hatvanhárom percét, mert a nagy lányom keresztszülei voltak nálunk látogatóban.
– És mondd csak, bombahoppa, próbáltál tenni valamit ez ellen?
– Igen, nem kínáltam a vendégeket sörrel három okból sem. Egyfelől ők nem isznak alkoholt, másfelől nem ittam én sem, harmadik okom meg nem volt.
– A családi élet ilyen. A munkahelyed is gátol abban, hogy önmagad légy?
– Igen, hiába váltogatom a munkát három-négy évente, mindenhol azt gondolják, hogy a munka az első, a család a második és csak a harmadik a hobbi. De ez csak a kisebbik gond, sokkal nagyobb gond, hogy nem fizetik a Bianka néni tagságimat és nem vesznek nekem torinói repjegyet. Amikor emiatt számonkérem a vezetőséget, akkor azzal zárják rövidre a témát, hogy vigyázzak, könnyen megüthetem a bokám és akkor repülhetek. Mondom is nekik, hogy pont azt akarok, arra gyűjtök, de ilyenkor mindig rámcsapják az ajtót.
– Értem, és amikor a Juventusra gondolsz, hogy érzed magad?
– Eksztázisban, ezért is nehéz nem gondolni rá.
– Érdekes, mások mostanában inkább csömörről mesélnek nekem.
– Csömör szép, nyugis kisváros, ott is laknak Juventinók? Ezt eddig miért nem mondtad?
– Nem Csömör nagybetűvel, mint a helység, hanem csömör kisbetűvel, mint nemecsek, vagyis a kezdőbetű kicsi, és a csömör az az érzés, ami olyan, mint a herót. Ne játszd az értetlen heterót! Érted már? Hányszor mondjam, hogy herót?!
– Elég egyszer, nem vagyok én sükvak. Szóval hero, értem. Erről írtam is, I need a hero, vagyis hol van a hősöm, ez az írás címe. De mindegy, ne idegeskedj!
– Nem, nem, nem! Herót! Nem mindegy! Te nem vagy százas, bombahoppa!
– Mondom ne idegeskedj, nyugodj le, attól majd lenyugszol. Gondolj mondjuk egy szép képre, mondjuk erre.
– Látom, bombahoppa, te tényleg nem tudsz másra gondolni a Juventuson kívül.
– Dehogynem, ott van például a sör, nézd csak ezt!
– Úgy vélem, bombahoppa, hogy bináris vagy. Csak kétféleképpen tudsz gondolkozni, Juventus vagy sör.
– Igen, ezért is vagyok itt.
– Hogy kigyógyulj ebből?
– Nem, hanem azért, hogy másoknak is elmondjam, hogy gondoljanak sokat a Juventusra és a sörre. Hiszen ezek szép és jó dolgok.
– De miért nem gondolsz inkább az Interre?
– Tessék?! Hányingerre?
– Úgy látom, tényleg javíthatatlan vagy, mindegy, nekem nyolc.
– Nem, nem mindegy. És nem nyolc, hanem négy-négy. Ha még öt percig tart az a meccs, szarrá szopatjuk az ellent.
– Persze, és ha a nagyim trolibusz lett volna, akkor lett volna áramszedője is.
– Nem, nincs igazad. Te egy fiktív hasonlatot mondasz, én meg tényt. Amíg néztem a meccset, kettő nullára mentünk. És a nagyi, megkérdezhetem, hogy hol lakott a nagyid?
– A nagyim Hajdúböszörményben lakott, de hogy jön ez ide?
– Úgy, hogy Hajdúböszörményben nincsen troli. Ez is mutatja, hogy te lehetetlen hasonlatot mondtál, én meg ezzel szemben igazat.
– Hát legyen, na de mit mondanál akkor, ha egyetlen szóval, kendőzetlenül, feketén-fehéren kellene jellemezned a Juventus idei szezonban nyújtott teljesítményét, akkor melyik lenne az a szó?
– Erre kénytelen vagyok bombahoppásan, kétértelműen válaszolni.
– Jól van, bombahoppa, és most, ebben a pillanatban mire gondolsz?
– Arra, hogy a Juventus megnyeri a bajnokságot.
– És ez szerinted reális?
– Nem tudom, de jó erre gondolni.
– Miért nem gondolsz inkább valami elérhető célra, mondjuk csak a tabella első felére?
– Azért, mert nem vagyok én Róma szurkoló!
