Ma még nem írtunk semmit

 

(kiharang mögé, beharang elé)


Ma tartottunk egy rögtönzött szerkesztőségi ülést. Online. Ment a pacsi körbe-körbe mint körhintán a szédület. Milyen jókat írtunk, mondta egyikünk, mire a másikunk rácáfolt, naná, ahhoz képest, ahogy a csapat játszik, nem is olyan nehéz. Ne kisebbítsük érdemeinket, riposztolt erre valaki, amire válaszul megállapodtunk abban, hogy magunkról kifele és egymás közt is csak szuperlatívuszban kommunikálunk. Én csak bólogattam, mert ezt a dresszkódot nem ismerem, és a telefont még a Teams megbeszélések alatt is mindig kint hagyjuk a kocsiban, nehogy ellophassuk egymás témaötleteit. Ergó nem tudtam guglizni, de amúgy sem érdekel a divat, ha a többieknek fontos, tőlem járhatnak tetőtől talpig szuperlatívuszban, inkognítóban, vagy kimenő kimonóban. Az ő dolguk. Nekem csak egy dolgon járt az eszem, de azt akartam, hogy a többiek mondják ki.

– Figyuszskacok! Szép dolog a múlt, de még szebb a jövendő! Holnap nagyon szépet kell írni valakinek!

– Miért pont nekem? – kérdeztek vissza a srácok.

– Azért mert ma én írok!

– Te, bombahoppa? Ma? Pont Te?

– Igen, és tudjátok miért? – értetlenül néztek rám, így irányított kérdést kellett feltennem nekik. – Nem tudjátok, látom rajtatok. Válaszoljatok csak, mit írtatok már ma?!

– Mi? – egyszerre kérdeztek vissza a többiek. – MA MÉG NEM ÍRTUNK SEMMIT!




Juventus - Lecce kiharang

Negyedszer is nekiugrok. Kedd este még biztos idegből írtam volna meg, hogy Allegri menjen el a jó büdös kurva anyjába, de nem akartam bántani. Különben is, calma, calma, leszegett fejjel kell tovább értékelnünk. Ebben is, mint oly sok mindenben, igaza van Maxnak. Valóban nem sok okunk van felemelt fejjel, büszkén továbbmenni és a jövőbe tekinteni. Számszakilag nem tudom, hány játékos játszik még a keze alatt a két évvel ezelőtti keretből, mindenesetre ugyanazt a fos játszatja.
Ha van Cuadradoja a jobb szélre, akkor teljesítménytől függetlenül őt favorizálja. Ha a klub eladja (elengedi?) a dél-amerikait, akkor csinál a mercato alatt kiebrudalt, mégis a nyakán maradt észak-amerikaiból egy Cuadrado-klónt. Kicsit néger is, bongyor hajú is, széles cseleket tud, lendületből dolgozik, mi kell még? Locatelli jó lesz hatosba, mer' szerinte jó lesz hatosba. (Nem jó.) Rabiot jó lesz állandó kezdőnek, mert folyton egy-egyeket nyer, ezzel megbontja az ellenség védelmét. (Nem nyer, nem csinál, nem bontja meg.)
Semmi rugalmasság, semmi innováció, semmi váratlan, MINDIG UGYANAZ A NÉZHETETLEN SZAR. Mindenki tudja, hogy mit fogunk játszani, és egy közepesnél komolyabb és/vagy mentálisan erősebb (koncentráltabb) csapat gond nélkül kihasználja. És ezek mellett pont leszarom, hogy szerinte a tavalyi évünk sem volt rossz, mert pontlevonás nélkül a harmadik helyen végeztünk volna. Az sem érdekel, hogy ez a szezonunk sem indul rosszul, mert végülis csak egy vereségünk van, meg egy döntetlen, a többi meccsen nyertünk. (Most éppen, Maxi második eljövetelének eddigi időszakával szemben végre top 3-as csapat ellenit.)

Szóval most már nem idegből írok. Átgondoltan. Hogy Allegri menjen a jó büdös kurva anyjába. De azért a játékosok is egy kicsit. Meg a klubvezetés.
Sajnos amerikai fociban is egy identitását kereső csapatba sikerült beleszeretnem (Oakland Las Vegas Raiders), ahol az egyik elit elkapójuk azt nyilatkozta, neki nincs egy egész éve arra, hogy a klub kitalálja, hogyan akar győztes mentalitást építeni. Na hát barátaim, nekünk, Juventus szurkolóknak úgy gondolom, több évünk is van erre. (Van?) Legalábbis, akik még kitartunk, ezt tapasztaljuk. Évek óta. Biztos van koncepció; biztos, hogy a Covid-CR-Agnelli triumvirátus taccsra vágta anyagilag a klubot; biztos, hogy 9 győztes év után kell, hogy legyen pár (sok?) nyögvenyelős, eredmények nélküli esztendő is. De azt, kérem szépen, ki és hogyan tudja elfogadhatóan megmagyarázni, hogy mi a búbánatos halál rojtos véreres farka a terv? Mi az elképzelés? Mi az új identitása a Juventusnak? (Amit Allegri épít elsősorban, legaglábbis ez a mondás. A sportszakmai rész igazgatását az ő kezébe adta a klub.) Mert a régi már nincs meg, ez tuti. Azt is elfogadom, hogy azért nincs meg, mert a fejeseink szerint túlhaladott. (A faszt!) Kevés a pénz, ami a mai modern labdarúgás fő mozgatórúgója, hajtóereje, oké. Jöttek az arabok és szátbaszták a világfutball piacát, rendben. De akkor miért nem hal ugyanilyen halált számtalan másik nagy múltú klub? Miért csak a Juventus? Mert a Juventus jelenleg halott. És Drakulával szemben nem élvezi. (Ha tudjátok a választ, írjátok meg kommentben!)

De térjünk vissza Allegrihez. Meg a szerelemhez, amit a Juventus iránt táplálok tápláltam.
Amikor a jó Maxi érkezésének hírét meghallottuk 2014 nyarán, a kiskőrösi Szabadidőparkban az alábbi beszélgetés zajlott le:
- Haver: Mit vársz Allegri érkezésétől?
- Vecchia: Szerintem a BL-ben előrelépünk Contéhoz képest. Megkockáztatom, hogy cserébe nem minden évben hozzuk el vele a salátástálat.
Na, hát ez is mutatja, hogy mennyire nem értek a focihoz, vagy legalábbis nem tudok jósolni a focival kapcsolatban. Maxi hozta a BL-előrelépést, cserébe nem hogy nem estünk vissza a bajnokságban, hanem zsinórban szállítottuk a serlegeket. És szerettem is azt a Juventust. Akkor is, amikor Allegri eltöketlenkedte (3:0-nál rá kellett volna mennünk a negyedik gólra) és/vagy a bíró elvette a madridi továbbjutást (Benatia nem volt szabálytalan Lucas Vázquez-zel szemben), pláne akkor, amikor a firenzei zakó után formációt váltott, és aztán leoktattuk az egész olasz mezőnyt. Mert akkor még Allegri értett a focizhoz, akkor még szerethető cssapatot tudott faragni bármelyik keretből, amelyik a kezei között volt.

Ma ez már nincs így. Allegri is sablonos, a csapat is, focit csak elvétve látunk Juventus meccsen, és akkor is többnyire csak abban az esetben, ha az ellenfél erre képes. NINCS SEMMI VÁLTOZÁS. A Lecce ellen ez éppen 3 pontot ért. A Sassuolo ellen 0-t. A teljesítmény, az elképzelés, a lélek, a bármi, amitől ezt az edzőt tisztelni, a csapatot szeretni lehetne, MAXImálisan hiányzik. És bár mondhatnánk, hogy ettől még a klub a klub maradt, a Juventus ugyanúgy A Juventus, ezért nem kell kiszeretni belőle. Nem tudom.

Biztos lehet ezt tűrni sokáig. Vagy akár a végtelenségig. Ahogy a privát kapcsolatom is mélyponton van elég hosszú ideje. Ott is tűrök. De kérdem én: meddig érdemes? Talán valahol ott lehet a határ, amíg az ember azt érzi, ad neki pluszt is a kapcsolat. Valamit. Bármit. Egy kis apróságot. Nálam ez a pici kapocs, ami még a Juventushoz kapcsol, Fagioli. <3 De sajnos nem tudom, meddig lesz elég egy ilyen aprócska Babocska kapcsocska.

Nektek mi a kapcsotok, és az meddig tartja még össze a Juventus-szal való szerelmi kapcsolatotokat? Én kurvára el vagyok keseredve.

Juventus - Lecce beharang

Signore és signori, egy igazi csicska-kupa gyűjtő csapat látogat ma otthonunkba, megnyerték már az egész olasz ABC-t, oda-vissza, legalább kétszer. Most először, szeretett, első osztályú bajnokságunk legfelsőbb fokát tűzték ki, meghódításuk céljaként, amihez persze rajtunk keresztül vezet az út. Jönnek a messzápok, hogy visszanyomják arcunkat, jó mélyen, bele a ganéba, hogy aztán mésszel hintsék fel az egész vidéket. Nem tudom, ti mit gondoltok, de ideje lenne valami értelmezhetően jó teljesítménnyel előrukkolni ma, egyébiránt, ezek a déli ősemberek még a végén beveszik északot. Nehogy már hagyjuk, kérem, hogy csak úgy megtörténjen, nem beszélve arról, hogy utoljára még a duplahetedik Juventus volt az, aki lefeküdt és engedett a nyomásnak. A szőke ruszki olyan jó volt, hogy az aranyfaszú le is kapta egy félidő után, Buffon ezen annyira felbaszta magát, hogy idő előtt elmehetett zuhanyozni. Jó meccs volt, ahogy Signor Gerencsér mondaná. Nem szeretném még egyszer ezt átélni, tegyünk végre valamit, akármit, Maxi vigye le a srácokat a csatornába, mint Ted Lasso, aztán egy bohócnak öltözött faszi szívja ki belőle a hülyeséget, vagy süssön szerencse sütit, nekem mindegy, de ha még jobban kiheréli a csapatot, én esküszöm, nem a saját szemembe fogom a kötőtűket döfködni – nem is tehetném, hiszen nem fogom a meccset nézni – hanem úgy elrontom a kurva anyját mint ez a szerencsétlen a sündisznó tortáját:

Ilyeneket rendezett Peter Jackson a Gyűrűk ura előtt...
 
 

Mit lehet minderre mondani igaz? Remélem már reszket az a fattya. Jól van, maradjunk a realitás talaján, mit várhatunk mégis az este drága fiainktól? Jó kérdés, lesz-e vajon kedve valakinek focizni? Na, na? Egyes, kettes, hármas színpad? Katika? Tibi bácsi, én nem tudom, nem készültem. Katika, legyen akkor a hármas, jaj, hát nézd csak, egy David Hasselhoff viaszbaba, és milyen élethű, nahát, még a mellszőre is be van dauerolva. Juj, de jó, Tibi bácsi aztán hazavihetem? Persze Katika, adunk hozzá minőségi, kasírozott kartondobozt meg egy jó nagy masnit. Otthon majd jól kipróbálhatod az előző körben nyert Orgazmográf C-3000-es análrepesztő berendezéssel, a Három Kívánság jóvoltából, tiéd lehet egy ingyen 12V-os akkumulátor is. Használd egészséggel és bátran.

Postaládának sem utolsó.

Pont ennyi közünk lesz a meccshez, mint az előző bekezdésnek a beharang poszthoz. Persze mindig az a fontos, hogy jól szórakozzunk, a többi mind csak mellékes. Tudjátok, kik játszanak a Leccében? Én biztos nem, és azt tudjátok ki lesz ma benne egy jó gólban? A Csöcs tudja. Géza kemény lesz ma és gyors? Vlahó vajon ma láthatatlan lesz, vagy felbukkan, hahó? Középpályánk lesz-e, vagy megint felszívódik, mint a kilencedik légió? Repkednek a kérdések, mint ősszel a rozsdafarkú levelek. Az a baj, ha mindenki felszívódik, nem lesz, aki gólt szerezzen, márpedig csak góllal tudunk három pontot szerezni, a pontok pedig kellenek egy pontvadászatban. Megvenni sem tudjuk őket, ezek ilyen gerincesek, a városi legenda szerint a második pun háború idején, Hannibál megkörnyékezte ugyan a messzápok királyát, hogy álljon már át az ő oldalára egy csekély összeg fejében, de a király hű maradt a lómaiakhoz. A Grande ma itt nem rúg labdába, akarom mondani tallérba, mármint nem ugrik tallérba.

 
Aranytallér medence.

Szóval baszhatjuk. Focizni is kéne kicsit, meg gólt is kéne rúgni, az utóbbi években ezek a dolgok olybá tűnnek, hogy nem igen mennek. Mit lehet ilyenkor csinálni? A meccset el kell ALLEGRIZNI, az első nyolcvanötödik percig úgy teszünk, mintha a pályán lennénk, de okosba csak bábukat rakunk fel, jó sűrűn a tizenhatos környékére, aztán megvuduzzuk a Leccét és rúgatunk velük egy öngólt, majd bejön a csapat a kilencvenedik percre kicsit kocogni meg levezetni, és mint aki jól végezte a dolgát, jöhet a sajtos értekezlet, végül, mehetünk az egy eurós étterembe rákot zabálni

 
Mutatom: pontok, egy sorban három.

Sörajánló: bombahoppa sörfőzési szenvedélye nesztelen belopta magát takaróm alá, hol bizserget, hol nem, egy biztos, érdektelenséget azon a helyen bizton nem talál. Mai választásom, szintén zenész, az autentikus fajtából, messzi délről jött, világos köntösbe bújt, háromnál több már lesújt. Fogadjátok szeretettel, Birra Lecce Trequarti.

 

Valami lesz, Bogyókák, valami lesz. Tippeljünk? ha már a világ legjobb tippjátéka idén nem indult útjára, tegyük meg itt tétjeinket, lentebb a kommentmezőben. Szerintem lesz gól.